Esztergom és Vidéke, 1925

1925-05-17 / 39.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. HE61ELEHIK IIHDEI VASÁBHAP ÉS CSŰTÖRTÖKÖH. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési 8 hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. LaptulajdonoB és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.000;korona. Egyes szám ára i hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Ki történt Tokodon. „A kőszénbánya harca a tokodiák­kal. Bérleti szerződést akarnák — bilincs és börtön alkalmazásával", hangzatos címen másfél hasáb jelent meg a „Magyarország" című lap május 5-ki számában, melyben leírja az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya R;-T. és a vidék lakósága között évtizedek óta dúló harcot. A bányá­nak 2 év múlva lejáró szerződését kellett megújítani, az új szerződésbe hallatlan súlyos kötelezettségeket akart a lakóságra róni és pedig a község tartozik az összes .kuttatási felszereléseket eredeti árban átvenni, ha a kuttatás eredménytelen volna, ezenkívül a más határban folyó szén­kuttatás munkájában felszínre jutó szenny is Tokodra szállíttatnék. Természetes, hogy a község fel­háborodva utasította vissza a terve­zetet s semmi áron nem akarta a szerződóst aláírni, erre a bánya mindazokat elbocsátja szolgálatából, kik alá nem írják, 12 órai munkára osztja be ugyanazon bérrel, de miu­tán így sem ért célt, elfogatta a csendőrséggel Szentgyörgyi Sándor igazgató tanítót, becsukatta. A lakó­ság óriási felháborodással értesült erről s a „Magyarország" kiküldött tudósítója szerint vasvillát és kapá­kat ragadott „s félő volt, hogy a népszenvedély kitörése a legborzalma­sabb eredménnyel járhat", borzasztó elkeseredésükben a templomban egy hívő sem jelent meg, „ha elvitték a mestert — pap se kell nekik". A szerződést — egyelőre még — így sem sikerült aláíratni. Kétségbe kellene esnünk szomorú hírszolgáltatásunkon, hogy ilyen óriási eseményekről, háborúról nem szer­zünk, csak a „Magyaroszág" jólérte­süit lapjairól, tudomást, azonban mulasztásunkat pótolandó, kimentünk a bányaigazgaíósághoz megtudni, mi történt itt? írásos bizonyítékokkal felszerelt információnk a következő: Tokod bányászata 23 évig víz alatt állott, 1921. évben indult meg a széntermelés napi 4—5 waggonnal s míg 1924. év elején 14—15 waggont termeltek naponta, 1924. év végén már napi 50—60 waggon lett el­szállítva. A bányának Tokod köz­séggel szerződése volt és van, mely 47 év mulvá jár le, azaz 1972. okt. 1-én, tehát abszolúte nem volt a bánya ráutalva új szerződés kötésére, hiszen a barnaszénbányászatnál az új szerződéseket többnyire 50 évre kötik. A szerződós 1882. okt. 1 én lett kötve 60 évre s annak meghosszabbítása további 30 évre biztosítva. A bánya 11 hold földet bérelt a községtől, melyre kolóniáját építette, mely föld a kolóniával és a bánya egyéb épületeivel együtt a község tulajdonába megy át a. szerző­dés lejártakor. A község elöljárósága, a főjegyző csak úgy, mint a biró állandóan panaszkodtak a bányaigazgatónak, hogy építeniök kellene plébániát, orvoslakást, kán torlakot, iskolát és a községi többi alkalmazottnak lakást, de, mert a bánya évtizedekig nem hozott jövedelmet, nincs a község­nek semmije, amiből a kötelezettsé­geinek megfelelhessen. A bányatár­sulat méltányolva a község kulturális igényeit, segíteni akart a községen s ezért ajánlatot tett a szerződésnek megújítására már ma, vagyis az 1972. évben lejáró szerződóst 2002. év okt. 30-ig hosszabbította meg, ennek fejében a községtől bérelt földeket 250 millió koronával meg­váltotta (1924. év elején volt érték­kel) s azt kifizette ; e földnek azon­ban éppen úgy, mint előbb, az épüte tekkel, bányákkal együtt ingyen men­nek vissza a szerződés lejártakor a község birtokába. A pénzügyminisz­térium által megállapított s az ela­dási ár lVa°/o-át kitevő terragium helyett 3°/o-ot ajánlott a községnek. Ezenkívül megvette a Székes Fő­káptalan lakóházát Tokodon s azt a községnek adományozta plébánia céljaira. A szerződés végigjárta a felsőbb fórumokat, jóvá lett hagyva, majd a községben kitéve aláírás végett s azt a gazdáknak körülbelül fele alá is irta. A másik fele tényleg vonako­dik a szerződést aláírni, de a bányát ábszolutte nem érinti e körülmény, hiszen effektív megtakarítást jelent ez alá nem írás, mert az aláírtak éppen kétszeresét kapják a szén­bérnek. Az, aki a „Magyarország" cikkét írta, jobban tudja valószínűleg a vonakodás okát, de józan ésszel ezt megmagyarázni bajosan lehet. Szentgyörgyi elfogatásáról a bánya annyit tudott, mint lapunk olvasója s aki egy 1972. évben lejáró szerző­désnek megújításából 2002. évig ter­hesebb feltételek mellett mást olvas­hat ki, mint a bányatársulat önként vállalt áldozatkészségét, az igazán megérdemli, hogy ne élje meg a szerződés lejártának időpontját. De, ha vasvilla- és kapa-háború cikke nem destruálás, akkor nehezen lehet destrukció fogalmát megmagyarázni. Eladd jutányos áron a város központján, Simor János­utcai 4. számú emeletes úriház, amely üzleteknek és hivataloknak is alkalmas. Bővebbet Simor János­utca 24. szám alatt. Tudnivalók az építőipar köréből. Közli dr. Karikó Imre kereskedelmi és ipar­kamarai titkár Győr. Az építkezések idényének meg­kezdése alkalmával gyakran merül fel vita úgy az építőipari hatáskör, mint az építőipari szakképesítés te­kintetében, mely vitás ügyek elbírálá­sához a legfontosabb tudnivalókat alábbiakban közlöm. Az építőiparosok munkakörének szabályozásáról szóló és még ma is érvényben lévő 32.396—VL A. 1923. szám alatt kelt kereskedelemügyi m. kir. miniszteri rendelet az építőipa­rosok hatáskörét következőkép sza­bályozza. Kőművesmesternek joga van bár­hol olyan földszintes lakóházakat és gazdasági épületeket az építkezés teljes befejezéséhez szükséges iparos­munkákkal együtt önállóan .végre­hajtani, melyeknél a legszélesebb épületszárny szélességmérete — a két külső falszinvonal közét mérve — a 15 métert meg nem haladja s melyben a legszélesebb traktus mély­ség belső fesztávola 6 méternél nem nagyobb. Ezeknél nagyobb épületek­nél a kőművesmester csak a föld, kőműves és elhelyezőmunkákat és ezeket is csak építőmester vezetése alatt végezheti. Ácsmester bárhol faszerkezetű há­zak felépítését (mely alatt a favázas házak is értendők) a kapcsolatos összes más ipari munkákkal együtt és ezenkívül minden néven nevezendő ácsmunkákat önállóan végezhet. A kőművesiparos bárhol minden olyan javitó és tatarozó munkát önállóan végezhet, mely az épület szerkezeti részét nem érinti és ame­lyekhez földszintnél magasabb állvá­nyok felállítása nem szükséges. Jogo­sítva van továbbá nagyközségekben és kisközségekben egyszerű szer­kezetű földszintes, azaz egy, legfel­jebb két szobából, konyhából és kamarából álló egyenes sorú pince­nélküli lakóházakon és gazdasági épületeknél, amelyeknél az épület széllessége, vagyis a külső szerke­zeti főfalak közötti fesztávolság 6 méternél nem nagyobb, az ácsmunka kivételével, a kőműves egyéb ipari munkát önállóan végezni. Egyes vidékeken, ahol bizonyos tipus szerinti lakóházak építése szo­kásos és általános, a kőművesiparo­sok és kőművesmesterek ilyenek épí­tését végezhetik akkor is, ha azok a fent körülírt egyszerű szerkezetű lakóházaktól illetve jelen rendelet 1. §-ában körülírt földszintes lakóházak­tói eltérők is. Ácsiparosnak joga van bárhol az épület szerkezetét nem érintő minden javitó és tatarozó munkát önállóan végezni, azonkívül nagy- és kisközsé­gekben oly földszintes épületeken előforduló ácsmunkát, amelynek épí­tésére a kőművesiparos jogosult, saját felelősségére végrehajtani, végül bárhol padlókat, kerítéseket, kapukat, ajtó- és ablakfélfákat, sertés és ha­sonló ólakat készíteni. Amidőn a kőművesmesterek javí­tási és átalakítási munkálatainak hatáskörét több, oldalról vita tárgyává tették, a kereskedelemügyi m. kir. miniszter 1922. évben 70.671. szám alatt egy magyarázó rendeletet adott ki, mely elvi jelentőségű miniszteri rendelet ma is érvényben van és olykép rendelkezik, hogy a kőműves mester munkakörét megállapító fenti rendeletszakasz úgy értelmezendő, miszerint a kőművesmester a fent megállapított új építkezéseken kívül földszintes és egy, valamint több emeletes lakóházak és gazdasági épületek belső és külső kőműves­javítási munkáit építőmester közben­jötte nélkül saját felelősségére elké­szítheti, ha a munkák állvány nél­kül lógó (függő) állványról, vagy a földszint magasságát meg nem haladó állványról végezhetők. A földszint magasságát meghaladó bármiféle állvány felállításával járó kőművesjavitási munkákat azonban a kőművesmester ánállóan csak akkor végezheti el, ha az állványozást iparengedéllyel biró építőmester állítja fel és a munka tartama alatt az állványozás felett a felügyeletet ez gyakorolja. önállóan végezhet továbbá a kőművesmester belső kőműves átala­kítási munkát, még pedig mindenféle válaszfalban korlátozás nélkül; szer­kezeti falakban azonban csak olyan földszintes házakban, amelyeknek építésére az előidézett rendelet 1 §-a alapján jogosítva van. Fent jelzett alaprendeletben emlí­tett épületeknél nagyobb épületekben a kőművesmester a szerkezeti falak­ban bármiféle átalakítási munkát csak építőmester vezetése és felelőssége mellett végezheti. EGYRŐL-MÁSRÓL i demagógia szülőföldje az antik Athén volt, hol egyes népszónokok a nép politikai vezetését magukhoz ragadva, a né­pet vezették, illetve felelőtlen állá­sukban — félrevezették. Rómában a patríciusok és plebejusok közti örö­kös viszálykodásokban a népdema­gógok az elnyomott nép vezérei vol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom