Esztergom és Vidéke, 1925

1925-01-01 / 1.szám

XLVII. évfolyam 1. szám. KERESZTÉNY MAGYAR SAJTÓ. Csütörtök, 1925. január I. Ünnepe van a vármegyének! Komoly, nehéz idők ünnepe ez, melynek nem a hagyományos dísz, az egykor irigyelt pompa és hangos áldomás adja meg az ünnepi jelleget, hanem egy fél emberöltő becsületes es önzetlen munkájával kivívott szeretetnek és tiszteletnek egyöntetű, önként íelragyogó fénye. Az egykor elmaradhatatlannak vélt szemkápráztató külsőségek ma már csak egy boldog, gazdag ország fájó emlékei közé tartoznak, elvette azokat tőlünk a mostoha magyar sors, de nem vehette és veheti el senki az ezeréves vármegyék tradícióin alapuló eszméket: az Istenben való hitet, az áldozatkész haza- és emberszeretetet, a jog, törvény és igazság tiszteletét, a tekintélyek elismerését, áz önzetlen kötelességtudást és annak megbecsülését. Ezek azok a nemzeti ideálok, melyeknek letéteményesei az ősi vármegyék, s melyek egy ezredéven át tartottak fenn es tették naggyá és boldoggá hazánkat. Ezek azok az eszmék, amelyekben vallás-, rang- és osztálykülönbség nélkül való egyesülés nyújthat csak reményt egy szebb és boldogabb jövőre. Ezen eszmék tántoríthatatlan • harcosa és őre, a vármegyével szívvel lélekkel összeíorrott munkása és vezére, szenkviczi Palkovics László alispán, a mai napon tölti be vármegyei szolgálatba lépésének 25 éves évfordulóját. 25 évet, egy férfi életének legszebb, legproduktívabb korszakát lelkiismeretesen és odaadóan szentelni egy intézménynek már magában véve elismerésre méltó. Mennyivel inkább kell tisztelettel és nagyrabecsüléssel tekinteni egy oly férfiú 25 éves közéleti és hivatali pályafutásóra, ki az utóbbi 10 év alatt mint vezető közigazgatási tisztviselő úgy állotta meg helyét; mint Palkovics László. Ha már a békeidők közigazgatása egés: embert, teljes odaadást, széles látkört, nagy emberismerete, körültekintő tapintatot, rendíthetetlen igazságszeretetet, hozzáférhetlen becsületességet és meleg, megértő szivet követelt meg egy jó vezetőtől, menyivel fokozottabb mértékbei tellett és kell meglenni mindeme tulajdonságoknak es ején/eknek egy oly íérSzenkviczi PALKOVICS LÁSZLÓ Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyék alispánja. fiúban, ki a háború, forradalom és renkonstrukció idején százezrek sorsáért felelős Isten és emberek előtt. A háború kitörése a párkányi járás élén találja Palkovics Lászlót. E lázas idők lázas munkát, gyors elhatározásokat, egyéni invenciót, erélyt és szigort, méltányosságot és belátást követeltek a közigazgatás vezetőitől oly időkben, mikor a leggondosabban megszerkesztett paragrafusok és rendeletek csődöt mondottak az [élettel szemben. Ekkor nyilt alkalma Palkovics Lászlónak megmutatni, hogy ki ő és mi rejlik benne. Mert dacára annak, hogy mint a közigazgatás exponense ő volt a háború által előidézett súlyos követelményeknek es végnélküli zaklatásoknak végrehajtója, nem gyűlölet és szidalmazás lett osztályrésze, hanem igazságosságát, egyéni és hivatali intaktságát s megértő tapintatát megillető tisztelet és szeretet. Az elismerés nem maradhatott el és megnyilatkozott akkor, mikor a vármegye törvényhatóságának bizalma őt az alispáni székbe emelte s ezzel kezei közé tette le a legválságosabb időkben a vármegye s, így e

gy darab Magyarország sorsát. Az alispáni állás ekkor már nem hatalmat, díszes pozíciót és tekintélyt jelentett, hanem fokoaott munka mellett fokozott felelősséget. A vármegye első emberének a vármegye első munkásává kellett lennie. És Palkovics László, aki kötelességteljesítés terén sohasem ismert akadályt, ismét megmutatta, hogy mire képes egy férfi, akinek minden tettét, minden gondolatát a veszélyben levő haza, a sanyargatott vármegye és szenvedő embertársain való segítés vágya vezérli. Ő nemcsak a vármegye hivatalos reprezentatív ügyeinek pontos és lelkiismeretes vezetője, de tanácsadója, segítője mindazoknak, kik jogos panasszal, méltánylandó kéréssel fordulnak Hozzá. Figyelemmel kisér és szivén visel mindent! Békíti a békétlenkedőket, nyugtatja a türelmetlenkedőket, biztatja a csüggedőket, irányítja az alárendelt közegeket s nem egyszer száll szembe a felsőbbséggel is, ha vármegyéje jogos érdekeit kell megvédenie. Az oly nagy fáradsággal, annyi munkával és sok-sok álmatlan éjszaka tépelődései vei fentartott belső rendet egy perc