Esztergom és Vidéke, 1924

1924-04-20 / 32.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK BINDEN VASÁBNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖK. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—-20., hova a lap szellemi részét Illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmnnkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 7000 korona. Egyes szám ára : hétköznap (2 oldalas) 800 korona, vasárnap (4 oldalas) 1000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Feltámadás ünnepére. Irta: Gréh József. Krisztus, az Isten Ember fia íeltámadott. Feltámadott és meg­dicsőült azok után a nagy szen­vedések után, amiket vétkes emberek keze reá mért; feltá­madott a halálból, amely el­ménk és érzéseink szerint az örök elmúlás képét mutatja. Feltámadott, mert isteni erő rejtőzött benne, mert hatalmas és fölséges volt benne az is, ami emberi. És dicsőséghez ju­tott, mert az igazságosság örök törvénye, hogy megdicsőüljön az, ki ártatlanul szenvedések­nek volt osztályrészese. Az Ő feltámadása örök reménye a töldön küzdő emberiségnek. Az ő feltámadása a jő reménység örök szigete, amelyen kikötni óhajtanak népek milliói, akik hibájukkal, vagy hibájukon ki­vül egész életükön keresztül magukkal hordozták, a tövis koronát. Az élet az Ő feltáma­dása nélkül valóban "az a sira­„Esztergom és Vidéke" tárcája. E0YEDÜI». J4avas tetejét hold aranyozza, játszó sugár halk éjfelén és mohos falán a Csönd tanyázik. }aj 1 és elűzni nem merem a romfalaknak vén lakóját. A város alszik. Aludjatok csak nyugalmas, holdas éjszakán . . . Virrasztok én a vén falak alján. Ezer csillag kacag le rám És merengek a csendes éjen. A fejem fölött még Csönd tanyázik s alattam csacska hab mesél, a "Dunának titkos, ős meséit . . . s mire hozzám a partig ér, Idegen nóta lesz belőle . . És virrasztok fönn a csendes éjen, utódja én a sok-sok ősnek, sok lágyénekű könnyes dalosnak és kesergő bús regősnek, mohos falaknak árnyas alján. Fönn merengek hosszú éjszakákon, százszor ismét s százszor újra . . . míg a többi fényes napkelésig édes álmát átalussza, csillagfényes, halk, csendes éjen . . VÁMOSI ISTVÁN. lomvölgy, ahol csak a szenve­dők sóhajtása hallatszik, az a sötét elmúlás, melynek láttára eltorzul minden élő lény képe ; de a feltámadás reményével ha­jó, mely az élet múlásával az örök megnyugvás , kikötőjéhez közeleg. De amig a halottak sirján a tavasz levegője új életet és vi­rágot fakaszt, addig az egész­séges új társadalom is, amely az örök feltámadás hitét és szikráját magában hordja az elődök alkotásain, dicsőségén vagy tévedésein már itt e föl­dön is a feltámadás útját ke­resi. Nem baj, ha romokat is talál, a romokon új palotákat akar emelni. Feltámadását ke­resi annak, amije volt, de amit elveszített; feltámadását új esz­méknek és gondolatoknak; — feltámadását eddig nem ismert hatalmas erőknek és érzéseknek. Az élet elénk tárja itt e földön egyének, társadalmak, hatalmas népek és nemzetek heroikus küzdelmét a halál és a feltá­Hindenkié. Mennél csitribb a mi sarjadékunk, annál nagyobb a mi jussunk hozzá. De mennél nagyobbra serdül, annyira megnagyobbodnak azután szülői gondjaink. Eleinte a tömzsi kisded teljesen az édesanyjáé. Ugyanezt a kedves birtokjogot élvezi az édesapa is. Először veszi el azonban tőlünk az iskola. Akkor már szivesebben pajtáskodik játszótársaival, mint szü­leivel vagy testvérkéivel. Mennél tovább jár azután gyer­mekünk az iskolába, annál meszibbre távolodik családi körétől. Ilyen aggodalmas gondok nehezed­tek özvegy Kárpáthy Istvánnéra két remek leányzója és pompás kis fia miatt. Mig derék férje, a páratlan tanár élt, ő volt persze a család feje, ki gyermekeit fölismert tehetségük sze­rint neveltette. Fiát tanári pályára, na­gyobbik leányát polgáriiskolai tanító­nőnek, a kissebbiket pedig kereske­delmi akadémiára szánta. A jó Pista fiú épen dicséretes doktorátusával koszorúzta meg friss tanári oklevelét, a szellemes Magda már elkészült polgáriiskolai tanítónő­képzőjében, sőt az okos Ella szintén alaposan elsajátította a kenyérkereső madás körül. Van, akit leterít a saját vétke; a másikat az élet tragikus körülményei; van, akit földönfutóvá tesz az ellen­ség fegyvere — és mégis azt látjuk, hogy már itt e földi létben is emberek, társadalmak, országok — újra és újra fel­támadnak. Feltámadnak mert élnek bennük nagyszerű ősi er­kölcsi erők, amelyeket nem le­het kioltani; amelyek keresz­tül törnek minden elnyomáson, amelyekkel nem lehet megal­kudni, mert minden szenvedés és nélkülözések után is új életre fakadnak, mint az élő fa, amelyet a tavaszi nap meleg sugara megérint. Az élő társadalmak ezen szüntelen elesését és feltáma­dását látva, ugyan hogy va­gyunk mi ezzel a mi társadal­munkban ? Nem fogok általánosítani — ez üres beszéd volna — ha­nem megmaradok annál a kis társadalomnál, amely itt Esz­tergomban él. És ezzel a kis nő modern ismereteit, mikor a hatal­mas tölgyfa kidőlt közülük. Tizenhat esztendeig járta Pista az ő iskoláit folytonosan emelkedő lépcsőfokon, tizenöt évig Magda és Ella. Magdának páratlan szép énekes hangját valamennyi rokon zeneaka­démiai kiképzésre ajánlotta. Ella pe­dig olyan ügyesen rajzolt és festege­tett, hogy ugyanazok a mélyen tisz­telt valóságos belső titkos tanácso­sok egyenesen a festőakadémiába ajánlották. Hanem a nemeslelkű özvegy anya ilyenkor rendesen ilyenféle mondatai intézte el a rokonok tanácsgyűlését: — Adja Isten, hogy egyik leányom se legyen mindenkié 1 Mikor dr. Kárpáthy István, mint tartalékos honvédszázados, az olasz harctéren a véres Doberdőn hősi halált halt, épen akkor a deli Pista az orosz harctérre indult, hogy ott folytassa azt, amit édesatyja elkezdett. A három Kárpáthy nő tehát hű­ségesen egymás mellett maradhatott. Magda és Ella már elég szép állást foglaltak el a társadalomban, de azért a rokonság perspektívája sohasem volt megelégedve a szép leányok még szebb művészi tehetségeinek el­hanyagolása miatt. A derék családfő, aki szintén a várossal szemben teszem fel bátortalanul a kérdést, vájjon az utolsó évek eseményei mu­tatják-e nálunk erők lüktetését, új emberek kifejlődését, régi intézmények megújhodását és felvirágzását? Vájjon vannak-e itt ideák, amelyek makacsul hajtanak embereket a munkára ; — vájjon van-e itt önfeláldo­zás a köz javára, van-e har­monikus, céltudatos közéleti munka s vannak-e eredmények azok után a fellángoló napok után, amelyek pár év előtt Esz­tergom polgárait látszólag egye­sítették. Vájjon hogy gyümöl­csöztettük azt a nagy erkölcsi tőkét, amit a mi társadalmunk pár év előtt nekünk, Esztergom vezető polgárainak rendelkezé­sére bocsájtott? Vájjon van-e itt új, amire azt lehetne mon­dani, hogy íme nézzetek ide emberek, mi megalkottunk va­lamit, ami a múlthoz képest, indító okaiban, csirájában, vég­hezvitelében, mai eredményé­ben és jövő perspektívájában maga feje után cselekedett, még élete virágkorában pompás családi otthont teremtett a Duna partján, közel a fővároshoz. Mindegyik csa­ládi tagnak külön szoba jutott. Sőt a szalon ottománjai még a vendé­geket is szívesen látták. A megdicsőült családfő könyvtár­szobája azóta a kegyelet múzeumává alakult át. Oda származtak Elli ösz­szes sikerült fényképfölvételei, jellem­zetes rajzai és meleg színű festmé­nyei. Oda kívánkoztak Magda összes dalszerzeményei, melyeket édesatyja tiszteletére szokott előadni. Végül oda iparkodtak Pista ötletes tárcái és lel­kes költeményei is. A szelíd özvegyasszony Budapes­ten két kis szobás lakással is meg­elégedett és ilyen perspektívában még meg is tudtak valamit takarítani a rettenetes drágaság zsarnoki kor­szakában. Pista mint közöshadseregbeli tar­talékos hadnagy vonult a harctérre. Töbször megsebesült már, de mind­annyiszor kiheverte katona baját. Egyszerre csak váratlanul a Kár­páthy ék régi jó ismerősei is megér­keztek az erdélyi menekültek forgata­gában. Kárpáthyné tárt karokkal fo­gadta gyermekkori barátnőjét és két életrevaló fiát. Az egyik.szoba tehát az erdélyieké lett, akik megmentett Váci Kiss Károly ÄSSSf^ Korona kávéházban muzsikál

Next

/
Oldalképek
Tartalom