Esztergom és Vidéke, 1924

1924-04-13 / 30.szám

* XLVI. évfolyam 30. szám. KERESZTÉNY MAGYAR SAJTÓ, Vasárnap, 1924. április 13. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELEHIK 1IRDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 7000 korona. Egyes szám ára: hétköznap (2 oldalas) 800 korona, vasárnap (4 oldalas) 1000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. A nyomor. Nagy szó ez, mely mindig ott kisért bennünket mint valami elkárhozott léleknek kísérteties fekete árnyéka a sötét éjszakában. A béke évek csendes, nyugalmas életében is itt volt közöttünk. Különösen a világvárosok csillogó fényében láttuk ezt a nagy urat az utca sarkon) kolduló öregek rongyos, piszkos gúnyájában. Akkor csak néhanéha ütötte fel fejét itt-ott, míg ma kényúrként, magas fejjel dölyfösen jár közöttünk és ahová egyszer belép, ott nem ösmer irgalmat. Pusztít és a nélkülözésekben kimerült éhes, fázós, rongyos emberekkel, gyerekekkel egyre telik a temető. Nagy úr vagy te Nyomor ma! Soha ilyen nagy úr még nem voltál. Nem elégedtél meg a világ város förtelmes pince zugaival, hol a korok meleg ágyaiban gyönyörködve nézed a haldbkfók sok ezreit, de hatalmaddal kijöttél ide a vidékre is és most már színtiszta magyar tanyák faj magyarjait is meglepted, hogy ott is pusztíts. Most hallottam egyik jegyző kartársamtól azt a megdöbbentően szomorú igazságot, hogy a falusi élet szegény fertályai között mily borzalmas a nyomor. Ha van is kenyérkereső a háznál, de ha meglepte a sok gyerek, még ott is szivet facsaró az a kép, ami szemünk elé tárul. Hát ahol kenyérkereső sincs! Nincs a családnak egy váltás tiszta ruhája. Az ágyakban a rongyos suba darabok alatt a puszta szalma bámészkodik meredten a valamikor meszet is látott fakó mestergerenda felé. A gyerekeken nincs kis ingecske. A felső ruhájukon annyi a folt, hogy az eredeti alapmintát még nagyító üveggel sem lehetne felfedezni. Beesett, sápadt, vérszegény, penészes arcukról levigyorog egy a nagyúr: a Nyomor. Ha már itt a vidéken is igy van, mi lehet ott a nagy városok sötét zugaiban ? Megnéztem. De iszonyodva fordultam el a látottaktól. Még leírni is képtelenség. Ezeknek a városoknak a külső képén is ott honol ennek a nyomornak minden nyoma. Kopottas, divatját mult ócska kocotban ott siet munkába, vagy munkából gondszán totta kora vén barázdás homlokával az a szegény munkás, közalkalmazott, aki kétségbeesésében a holnapra gondolni se mer. Hej Trianon, Trianon mivé tetted szép hazánkat, nemzetünket. De jól vigyázzanak azok a békét csináló nagyurak, mert ha még egyszer ökölbe szorul az a magyar kéz még nyomorában is lesz annyi ereje, hogy ítéletet tegyen azokon, akik Őt ide eljuttatták. Mert ahogy párducokkal küzdöttek őseink, mi nem fogjuk tűrni, hogy minket a tetvek egyenek meg. Petrich M. János* Felemelték a pósta-dijakat. A kereskedelemügyi minister újra felemelte a posta*, táviró- ós távbeszélő díjszabást. Az uj dijak általában április 11-én léptek életbe, a távbeszélő díjszabás azonban csak április 16-án, a hirlapdíjszabás pedig május 1-én. Az uj díjszabás főbb tételei a következők : Levél 20 grammig helyben 1000, vidékre 1500 korona. Levelezőlap helyben 600, vidékre 1000 korona. Nyomtatvány belföldre 10 grammig 200, ezen a súlyon TélüT 50 grammonként 400 korona. Ausztriába, Csehszlovákiába, Lengyelországba, Németországba, Olaszországba és Romániába levél 20 grammig 3000, levelezőlap 1800 koroua. Egyéb külföldre levél 20 grammig 4000, levelezőlap 2400 korona. Ajánlási díj helyben 1000, vidékre 1500, külföldre 4000 korona. A postautalvány díja a belföldi forgalomban 200.000 koronáig 2000, 500.000 koronáig 3000, egymillió koronáig 5000 korona, ezenfelül minden egymillió korona vagy ennek töredéke után még 2500 korona; a külföldi forgalomban 100.000 koronáig 5000, egymillió koronáig 10.000 s'ezen felül minden egymillió korona vagy annak töredéke után még 5000 korona. Egy| utalvánnyal küldhető összeg tízmillió korona. A csomagdíjszaaás, tekintettel a vasúti díjszabásra, az egyes távolsági fokozatokban megfelelő mértékben szintén újból állapíttatott meg. A távirat szódíja belföldre 600, Ausztriába, Csehországba, Jugoszláviába és Romániába 1200, Németországba és Lengyelországba 1600 korona. A távbeszélőnél az egyenkinti beszélgetési díj helyben, Budapesten és vidéken 1200, Budapest körül 15 km. távolságig 5000, 25 km. távolságig 12.000, 100 km. távolságig 15.000 és ezen felül 18.000 korona. Budapest—Bécs között a beszélgetési díj 1.75 aranyfrank, Berlinnel 3.50 aranyfrank. A díjszabásváltozás alkalmával a vidéki távbeszelőállomásokat április 30-ig az illetékes postahatóságnál lehet felmondani. Felmondás esetén eddig a határidőig a régi díjszabás szerinti díj jár. Ha a felmondást elmulasztják, illetve az előfizető az állomást meg tartja az uj díjak április hó 16-ától járnak. Vármegyei közgyűlés. Csütörtökön szokaüan és már régen tapasztalt élénkség volt a vármegye székházában. December 29-én tartott első egyesített gyűlés amig inkább ünnepélyes, de egyszersmind hiányos színezettel is birt, addig a mostani a komoly és megértő munka jegyét viselte magán. Megjelentek azok a komáromi törvényhatósági bizottsági tagok is, akik a decemberi közgyűlésen részt nem vettek és már előzőleg mindent elkövettek ősi vérmegyéjük teljes függetlenségéért. Külsőképen is meglátszott, hogy a közgyűlés nagy munka előtt áll. Ugy a2 elnöki, mint az oldalt elhelyezett asztal is tele volt rakva iratcsomókkal és hogy erre szükség is volt, azt legjobban mutatta a 407 pontból összeállított tárgysorozat. Dr. Huszár Aladár főispán néhány üdvözlőszóval megnyitotta a népes közgyűlést, de már is halottakról kellett megemlékeznie, mert eltávozott az élők sorából Gyapay Pál Esztergora vármegye egykori főispánja és Komárom vármegye tehetséges és szorgalmas szolgabirója : Motesiczky Pál. Napirend előtt szólásra melkedett Thaly Ferenc törvényhatósági bizottsági tag, aki egy nagyon sajnálatos esetből kifolyólag kérdést intézett a vármegye alispánjához, akitől a megnyugtató választ tudomásul is vette. (Nem óhajtunk ezen üggyel behatóan foglalkozni, mert egyrészt a legmesszebb menő harárig vagyunk hívei a keresztény felekezetek közötti békés egyetértésnek, másrészt épen Thaly, mint legilletékesebb férfi mondott súlyos kritikát az eset felett.) A m. kir. belügyminiszter rendelkezése folytán dr. Huszár Aladár letette a hivatali esküt s habár nem új főispánja a két vármegyének, élt jogával és tb. főjegyzőkké nevezte ki dr. Reviczky Gábor és dr. Závody Albin II. főjegyzőket, dr. Boross Gézát pedig tb. főügyésszé. Nem mindenáron! ellenzékieskedésből, de mégis felirt a thbizottság a kormányhoz, hogy 204—924. U. e. sz. rendelet dacára is rendelje el a thbizottsági tagok választását. Megszavazta a thbizottság a javaslatba hozott lótartást a 3 főszolgabíró részére és felemelte az alispán utiátalányát, minek következtében most már lehetővé van téve, hogy a vár megye községeivel minél gyakrabban a helyszínén érintkezhessenek, sőt dr. Frey Vilmos árvaszéki elnöknek is ugyanilyen szempontból szavazták meg az utiátalényt. A közigigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék költségelőiányzatának tárgyalásánál ismét szólásra emelkedett Thaly Ferenc és annak adott kifejezést, hogy a két vármegye egyesítésével épen azt nem érte el a kormány, amit célul tűzött ki: a takarékosságot, mert a két vérmegyének költségelőirányzata már is nagyobb mint külön-külön volt együttvéve. Mindazonáltal elfogadja a költségirányzatot, csak azt akarta bebizonyítani, hogy nem animozitásból az esztergomiakkal szemben ellenezte a két vármegye egyesítését, hanem tisztán gazdasági okokból. Dr. Gróh József szóllott még a tárgyhoz, aki szintén kifejtette, hogy kis egységekkel jobban lehet közigazgatni, mint nagy komplexumokkal. A közúti alapnál Thaly Ferenc indítványát hosszú vita után a th. bizottság leszavazta és elfogadta a javaslatba hozott pótköltségvetést. A vitában Karcsay Miklós főjegyző vett élénk részt Thalyval szemben. Szinte jol esett hallani annak a közigazgatásilag jól készült két férfiúnak közérdeket szolgáló vitáját. Lozert Kálmán és Thaly Ferenc lemondott közig, bizottsági tagok helyébe Leöke Károly és ifj. Péntek Pál választattak meg. Dr. Garzuly József és társainak bőven kifejtett és megindokolt indítványára következő határozatot hozta a th. bizottság. W

A törvényhatósági bizottsági közgyűlés az indítvány elfogadásával elhatározza, miszerint felterjesztést intéz a nemzetgyűléshez és a m. kir. kormányhoz, melyben nyomatékkal rámutatva az indítványban tárgyalt jelenségekre, felkéri azokat, hogy a rendelkezésükre álló hatalomnak minden eszközével hassanak oda, hogy a némzetrontóknak ezen aknamunkája és nemzetgyilkos törekvései még csirájukban el fujtassanak. Felkéri továbbá a m. kir. kormányt, hogy a gyászos emlékű forradalmak szereplőit állítsa a független magyar biróságok ítélőszéke elé. Végül felkéri a m. kir. kormányt arra is, hogy az országgyűlési képviselői választói jog ról alkotandó törvényjavaslatba vétessék fel olyan intézkedés, mely szerint: 1. akinek honáruló tevékenysége birói ítélettel megállapittatott; 2. akik a kommunizmus alatt tanúsított magatartásukért két évet meghaladó szabadságvesztésre lettek ítélve; 3. akik a sovjettek országos kengresszusán tagjai voltak: egyszersmindenkorra megfosztatnak azon joguktél, hogy az országgyűlésnek vagy nemzetgyűHÚSVÉTI ILLATSZEREK ÉS ÖNTÖZÖK NAGY RAKTÁRA: ROTTÁR HATTYÚ " DROGÉRIÁJA ESZTERGOM KOSSUTH LAJOS-Ü. 15. SZ. Viszonteladóknak nagy kedvezmény