Esztergom és Vidéke, 1924
1924-12-07 / 98.szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. •EGJELENIK HUDES VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési i hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Gondolkozzanak I Nagyot fordult a világ! Országunk szétdarabolva, népünk idegen uralom alatt nyög s a megmaradt rész szegényen, egyik gazdasági válságból a másikba esve sinlődik. Senkitől meg nem értve küzdve a létért. Ellenségtől körülvéve ahelyett, hogy összefognánk és közös erővel látnánk a bajok leküzdéséhez, bizonyos irányú emberek megakasztják a békés munkát, sülyesztik az ország tekintélyét, rontják hitelét és mindenáron forradalmi színezetet akarnak adni ennek a szerencsétlen országnak. A magyar nemzetgyűlésen úrrá tették a korcsmai hangot, kényszerítették a kormányt, hogy kényszereszközökhöz nyúljon. Elvégre is, akármi úton is, de rendet kell már egyszer teremteni ebben az országban. A nemzetközi szociáldemokrata pártot már sokszor láttuk veszedelmes szereplésben. Volt alkalmunk tapasztalni, hogy hová vezetett féktelen uralmuk. Láttuk, amikor az utca politizált s nyomában csak romok támadtak. Most, amikor bejutottak a törvényhozásba, ahelyett, hogy megértő és megérthető munkát végeztek volna, bevitték a szenvedélyt az erőszakos eszközöket, a demagógiát és mindenáron felfordulást akartak előidézni. Az országnak csodálkozva kell látnia, hogy a forradalmi elemnek akadtak pártfogói azok sorában is, akik pedig szintén torkig lehetnek az utca uralmával. Hogy a kormány, az ország igen is túlnyomó többségével nem hajlandó ezen szélsőbalfelé való csúszást összetett kézzel tovább tűrni, — az csak természetes dolog. Tudjuk, érezzük a szélsőbal volt uralmának minden keserűségét és abból újból nem kérünk. Nem az a fontos most, a nehéz válságok közepette, hogy minek hívják a kormányt, hanem az, hogy találjon kivezető útat a boldogulás felé. Itt ma nem pártszempontok, az uralomvágyás a fő, hanem az, hogy megszüntessük a belső nyomort, megélhetést adjunk a népnek, amit pedig csak a parlament békés munkájával lehet elérni. Akik pedig ezt megakadályozzák, rontják a tekintélyt, azoknak nincs helyük a törvényhozásban, mert elvégre, rend és tekintélytisztelet, fegyelem nélkül nincs eredményes munka. Még az anarchiában is van bizonyos rend. Azt hisszük, hogy a kivezetett képviselők már látják, hogy az ország nem állott melléjük, sőt megvagyunk győződve felőle, maga a pártjuk sem lelkesedett valami nagyon renitens viselkedésükért. Bármennyire van is szervezve a szociáldemokrata párt, de kell, hogy ott is legyenek gondolkozó és megélhelőségért dolgozó emberek, akiknek többet ér a békés, kenyeretadó munka, mint vezéreik uralomra vágyó törekvése. Hisz már volt rá példa, hogy ennek a pártnak józan része épen akkor szegült ellen, amikor vezetőik uralmon voltak, de nyomukban csak nyomor fakadt. Úgy a munkásság, mint az ország többi néprétege nagyon is megunta a bizonytalanságot és nem hajlandó néhány ember kedvéért haladni az általános elszegényedés, a munkanélküliséghez vezető széles, kitaposott országútján. Ha nem is nemzeti érzésre, de a gyomorra feltétlenül appellálunk. Azt is elismerjük, sőt követeljük is, hogy a kormány létesítsen szociális intézményeket, de azt is követeljük, hogy akkor ne haszontalan interpellációk Özönével és személyeskedő gorombaságokkal töltse a nemzetgyűlés az időt. Senki nem állja és nem állhatja útját a józan és célravezető munkának, de mindenkinek kötelessége letörni a demagógiát, a forradalmi törekvéseket. Ha pedig az ország, a parlament rendje, a munkának valaki ellenszegül, azzal szemben érvényt kell szerezni a szabályoknak. Az országházban nem szabad úrrá tenni a párt, az osztálygyűlöletet még a szociáldemokratáknak sem. Ha pedig ezt meg nem értik, akkor épen a munkásság érdekében kell fellépnie a kormánynak és a jó érdekében kifejtett erély az ország osztatlan helyeslése kiséri. Azok a szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselők pedig, akik az elnökkel szembehelyezkedtek, gondolják meg, hogy mit tennének ők, amikor valaki az ő népgyűléseiken nem respektálná az elnöklő egyén intézkedéseit és lehetetlenné tenné gáncsoskodással, bakafántoskodással a tanácskozást. De gondolkozzanak á történtek felett azok a kerületek is, amelyek ilyen embereket küldtek a nemzetgyűlésbe és számoljanak lelkiismeretükkel, hogy van-e jogosultságuk a magyar törvényhozásban. Némó. A „GAZDÁK" jubileuma. A mult század utolsó éveiről szóló feljegyzések érdekes megfigyelésekre nyújtanak alkalmat, különösen a mezőgazdasággal foglalkozók köréből. Addig a mezőgazdaság valami fatális elhagyatottságban élt. A gazdák szűkkörű szervezetei, az egyes gazdasági egyesületek, gazdakörök életképtelenül vergődtek, küzdve még a saját tagjaik mérhetetlen közönyével is. Jött azután valami felbuzdulás féle, melyet hatékonyan támogatott az „Országos Magyar Gazdasági Egyesület" s az akkortájban kifejezetten a falu közönsége érdekében alakult „Magyar Gazdaszövetség". Ezen két intézmény lelkes közvetítőié az érdem, hogy a mezőgazdasági társadalom megmozdult, életrekelt és megértette vezéreit, akik aztán egymásután hívhatták életre a mezőgazdasági kultúra legszebb alkotásait, a máig is szépen prosperáló, gyönyörűen kifejlődött szövetkezeti intézményekben. Azt a korszakot, amikor a felbuzdulás megteremtette a maga intézményeit, legjellemzőbben talán gróf Károlyi Sándor, vagy Darányi korszaknak volna röviden nevezhető, mert <snnek a két lelkes és jóindulatú gazdavezérnek nevéhez fűződik abból az időből minden olyan gazdatársadalmi alkotás, mely nem a mulandóságnak készült, hanem a nagy nevű vezérek érdemeit hirdetni örök időkig hivatott. Az 1890es években egymásután kelt életre a „Magyar Mezőgazdák Szövetkezete", a „Hangya", az Országos Központi Hitelszövetkezet". Időrendi sorrendben azután utolsó gyanánt 1899. december hó ll-én alapították meg a magyar gazdáklegkiválóbbjai közreműködésével a „Gazdák Biztosító Szövetkezetiét. Kerek 25 esztendeje ennek I December ll-én családi ünnepélyre jönnek össze Budapesten ennek az intézménynek — az immár rövidítve: „Gazdák" címen — fogalommá vált Szövetkezetnek munkatársai az ország minden részéből hozzák a szerencsekivánatokat a Szövetkezet igazgatósága, elsősorban az intézet elismert nevű vezérigazgatója: Lángh József m. kir. gazdasági főtanácsos részére, aki hatalmas alkotó erejével és képességeivel tette naggyá a 25 évvel ezelőtt létrehozott alkotást. Boldogult emlékű gróf Károlyi Sándor, gróf Széchenyi Imre, Rubinek Gyula már nem érhették meg, hogy 25 év előtti fáradhatatlan munkásságuk eredményeiben gyönyörködhessenek a mostani jubileum keretében. Szellemük azonban itt él, őrködve á magyar agrikultúra fölött, az általuk oly féltő gondossággal és szeretettel létrehozott intézményekben. A „Gazdák" jubileuma, a magyar gazdaközönség legszélesebb rétegé, nek ünnepe, melyen áhítattal száll a fohász Isten felé : „Hiszünk Magyarország feltámadásában 1" Hiszek egy Istenben, hiszel; e{y hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Missiós kiállítás a Vatikán kertjében. — Alkalmi levtltzőnktől. — A karácsonykor megkezdődő Szent Évnek egyik fénypontja lesz az a missiós kiállítás amely a Vatikán kertjében az u. n. fenyőtoboz udvarban és a vatikáni paloták egy másik udvarában fellállitott pavillonban lesz rendezve. Ez a kiállítás a Szent Atya személyes fővédnöksége alatt áll és a gondolat is tőle származott. A pápa a napokban fogadta a kiállítás két főrendezőjét Mgr. Carfo Respighit és P. Aogostino Gemellit s a lelkükre kötötte, hogy a kiállítás a megnyitás napján teljesen készen legyen, hogy a zarándokok, akik megtekinteni jönnek, már a kezdettől fogva mindent megláthassanak és képet alkothassanak a missiók munkájának nagyszerűségéről és azokról a végtelen tenni valókról, mely a hitterjesztés műveire még vár. A Szent Atya erélyes ftlszóllítása értelmében folyik is a lázas munka a kiállítás egész területén. A tervezett 20 pavilion már majdnem teljesen készen van és a berendezés munkája is a befejezés előtt áll. A kiállítás négy főrészre oszlik. Az első három általános: A missiók története, a missiók és néprajz és a missiók statisztikája. A negyedik rész általános amelyben az egész világ területén ma működő hitterjesztő állomásokról beküldött tárgyakat állítják ki. Az első három résznek nyolc pavillonja a fenyőtoboz udvarban (Cortile della Pigna) vannak. Ezek között van a hatalmas missiós könyvtár, a nagyszabású statisztikai adatok, az egyes nevezetes missionárusokra vonatkozó személyes emlékek, a missiók szolgálatában vértanúságot szenvedettek terme stb. A részletes kiállítások Amerika, Ázsia és Afrika mai missióit mutatják be olyan adatok tömegével, amelyek a nagyközönség előtt teljesen ismeretlenek és melyek egyúttal a modern néprajznak is mintakiállításai lesznek. Külön figyelmet érdemel az orvosi pavilion, a Cortile dolla Corazaban, amely felöleli az exotikus betegségeket, melyek a missiók területén előfordulnak és amelyeknek hő sies orvosai leggyakrabban a hitterjesztő atyák. Külön terem van szentelve mindannak, ami a szent földre, a megváltás szent helyeire vonatkozik. A kiállításnak ez a része (mondotta egy magas állású férfiú) tények és okiratok alapján leghatásosabban cáfolja meg a Dowing Street és a zsidó Sir MIO imr-nt k há?hn7 Q7állítnl< elsőran s ú P° rosz sza,on és ám & diószénból Iww lUJI ."Ül Id IldsVlIUsii OáCailltUn plombált zsákokban. Rendelések* fttvartétalakbaa U ItÍMinfrb«r falvMK SCHWARZ PÁL irodája Lőrinc-utca 1. teám. Főmunkatárs: VITAL ISTVÁN. Laptalajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.0O0;korona. Egyes szám ára : hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség ntm ad vissza.
