Esztergom és Vidéke, 1924

1924-08-20 / 67.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK IIHDEH VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖK. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Emlékezzünk...! Ma, amikor első koronás apostoli királyunk, a magyar kereszténység megalapítójának emlékünnepét üljük, önkénytelenül vissza kell tekintenünk ezeréves dicsőség-, erény- és bűnünkre. Van mindegyikből elég, de ha a nemrég mult eseményeit vizsgáljuk, a bűn serpenyője magasra felrepíti az erényét. Lovagias, idegent becsülő, liberális nemzet voltunk. Annyi idegent fogadtunk be a magyar Kánnaán földjére, amennyi csak jött. Soha nem jutott eszünkbe, hogy a letelepülőket szokásaik, nyelvük, vallásukban befolyásoljuk, gátoljuk. Beeresztettük az alkotmány sáncaiba, amit amazok azzal háláltak meg, hogy amint alkalom nyilott, még külellenségeinkkel is szövetkeztek és most legutóbb elvették ezeréves földünk kétharmadát. Mi vagyunk a világ előtt beállítva, mint elnyomó, türelmetlen, sovén nép és még most is reánk szegzett fegyverrel állanak felettünk őrt Európa népei. Hogy a megszállott területeken mi történik, azt nem látják, vagy jogosnak tartják. Liberális nemzet voltunk. Az igazi liberalizmus őrve alatt közénk engedtük lopni az áll a szabadkőmives, min„Esztergom is Vidéke" tárcája. Hársfa szirmok. I i. £sfen íeremíeít fönn a% ég amurján és leküldött a\tán selymes hattyú szárnyon Hogy te Ugy a legs%e66, hófehér virágszál a\ egés\ világon. £slen teremtett engem is a% égen. Örökkön tángoíb síivel gyújfoft Sennem, a\fán leküldött a földiek hónába siró hangú hárfán folyton keseregnem. II. Merjen meg a% %sten minden kis virágot, verje meg a% Ifién a favas% keléséi, a nap sugarának fölragyogó fényét; ^Ogyha a virágok nem nyomodßan nőnek, nem szivedben lámád a tavas^ kelése s nem léged aranyo\ a sülő nap fénye. Városi István. den erkölcsöt, nemzeti tradíciót aláaknázó liberalizmust. Jó dolgunkban, nemtörődömsógünben, bűnös vakságunkban nem láttuk azt az aknamunkát, amit munkás népünk között kifejtettek a nemzetköziek. Ez a liberalizmus vitte az országot a romlásba, csonkaságba, nyomorúságba. Ez a liberalizmus kergette el a koronás királyt száműzetésbe, halálba. Ennek a liberalizmusnak köszönhetjük, hogy hatodik esztendeje üljük meg az első koronás király emlékét üres trón mellett, csonka országban, szegényen, kifosztottan. Annyi szerencsétlenséget zúdítottunk fejünkre, amennyi nem jutott talán egyetlenegy nemzetnek sem osztályrészül. Hogy a tatár végig perzselte az országot, a nembánomság, a pártoskodás volt az oka. A török hódoltságot a nemzet kettéválása hozta a nyakunkra. Rákóczi dicső korát az irigység tette sirba. Negyvenkilences katasztrófának sok előkelő magyar volt az oka. A világháborúban dicsőségesen küzdő seregeink összeomlását a magyar meghasonlás idézte elő. A diktatúrát a polgárság szervezetlensége tette lehetővé. Hogy most mindent feledve, tovább engedjük garázdálkodni az országban azokat, akiknek az ország, a nemzettel szemben megbocsájthaA DAL. A dal a lélek érzelmeinek őszinte kitörése, a dal örömünk, bánatunk szívhez szóló kifejezője. Amig dalolunk, boldogok vagyunk, még bánatunkban is, mert tiszta szabad folyá'sán érzelmeinknek valahogy kiemelkedünk a földi lét életiszapjából egy felemelő, lelkes világba, hol csak a tiszta érzelmek láncolata tartja rabul szépérzelmeinket. A dal lelkesít, felemel, vigasztal; még a komor halotti ének is reménységet*csiszol a földi lét utolsó stációjánál és a mulandó ság leverő érzését egy hittel teljes szebb világ képzeletére ragadja. Az anya ringató dala eszmélteti az életbe ocsúdó embert bölcsőjénél, a dal szárnyaltatja a tiszta gyermeki lelket, a dal nemesíti emberkorában az el-elhaló lelket. Az ifjú dalba önti szerelme örömeit kínját, a férfiú dallal az ajkán indul a halálnak, mint ama nyolcezer spártaiak, akik egetverő csatadallal egy beláthatatlan perzsa hadat írtak a történelem veszteség lapjára. Az ókori gladiátorok dallal indultak halni készülésre, a kereszteshadak egyházi dalokat énekelve haltak a hitért, őseink hujj-hujj tatlan bűneik vannak, ismét a magyar pártoskodás bűne, amelynek még nagyon keservesen ihatjuk meg a levét. Talán vétettem az ünnep kegyelete ellen, hogy bűneink halmazát feltártam. Sokkal jobb azonban ismerni saját bűneinket, mink képzelődve, vakon haladni a végromlásba vezető széles országúton. Még nem késő, még vagyunk, ha meg nem érdemelve is, de Szent István Jobbja még véd. Térjünk észre és legyünk méltóak a magyar névre. Az oj földadó. Az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló szanálási törvény az állam bevételeinek fokozása céljából felhatalmazta a kormányt arra, hogy az 1924. évtől kezdve kivetendő .közszolgáltatások aranykorona értékben való ; megállapítását elrendelhesse. Igy rendelte el a kormány a jövedelem- és vagyonadónak 1924. január hó l-től, a földadónak pedig 1924. július hó l-től kezdődő hatályai aranykorona értékben való kivetését. A földadó kulcsát 1924. július hó refrenü csatadalaitól fél Európa reszketett. A negyvennyolcas dicső honvédeket Petőfi örökszép csatadalai lelkesítették győzelemre. Minden szép sajátos szokásai között legsajátosabb és legnemzetibb jellemvonása a dal. A dal mindenütt szép, de legszebb a saját dala mindenkinek. Pusztuló hazánkkal pusztulóban volt a magyar dal is, a magyar érzelmi világ legösszetartóbb kapcsa, hogy egy hitet, lelket, nemzetet megölő léha idegenség értelmetlen, köznapin aluli kupié dalainak engedjen létjogosultságot — időre. Szerény dalosa a magyar dalnak, azok soraiba állok, akik megmentésére sietnek a magyar dalnak, a magyar léleknek és a magyar dal csodálatos szépségeit, a magyar dal szép múltját és nemzeti erősítő jövőjót nem szűnnek meg hangoztatni. Szent Gellért püspök olaszföldről jövet csodálkozva állt meg, midőn egy gabonát daráló szolgaleány ajkain felcsendülni hallotta egy akkori magyar dalunkat. Azutáni időkből örökértékü egyházi énekeink maradtak meg, a gyönyörű Mária dalok. l-től kezdve a kataszteri tiszta jövedelem 25 százalékára emelte fel a rendelet. A mai aranykoronás földadó alapja a következő; Az I ső osztályú föld kataszteri tiszta jövedelme 25, a Il-ik 20, III-ik 17, IV-ik 14, V-ik 9*30 Vl-ik 6*40, a VII-ik 370 százalék. Igy tehát az I-ső osztályú föld összadóje 1 kataszteri hold földnél 9*50 aranykorona. A második osztályú föld összadója 7*84, a harmadiké 686, a negyediké 5'98, az ötödiké 4*37, a hatodiké 226, és a hetediké egy korona. A kataszteri tiszta jövedelem nagysága szerint a földadó tehát lényegesen változik. Előállt azonban az a helyzet, hogy ha valaki a rendelet megjelenése előtt kifizette adóját, most az adóhivatal ismét fizetésre szollitja fel. Ugyanis a befizetett adót átszámítják aranykoronára és ha a papirkoronában befizetett összeg nem felel meg a mai arany koronás százaléknak a differenciáit az adóhívalal továbbra is követelheti a féltői, mert a rendelet az államháztartás rendbehozására kézsült és így természetes, hogy díjtétele a réginél magasabb adót ró a föld tulajdonosára. Ezt a differenciát a fél tartozik megfizetni és áz adóhivatal ez úton is tudomáNyugat bástyája voltunk, szüntelen hazája a véres háborúknak. Fegyverek között hallgat a múzsa. Dalosaink regősnótái csak hazai fájdalmainkat pengetik kobzaikon. Tinódi lantos énekelve újságolta a végek pusztulását. A komoran és édes-bús kuruc nóták is a tábori élet képeit, a nemzet bajait dalolták. De a dal kedves volt, mienk volt, mert a magyar sorsunkat siratta, a magyar lélekből sarjadt maga és más vigasztalására. Majd nyugalmasabb időkben Kisfaludi szerelem ihlette dalai hozták dobogásba a magyar ifjúságot. Hymfi dalai, nagyanyáink, akkor eperajku leányok, könnyezve sajnálták a szerelmében bánatos költőt és kacagva fult szerelmük annak szerelmi örömeibe. Majd a magyar föld zengő szavú költője, Petőfi dalolt és versei nyomán egy ország sajdult szebb jövőre. A nép fia népvilágunk tiszta kútfejéből merített ihletet és ihletett dala a magyar földnek, a magyar népnek ajkán mindenütt felcsendült. És a szomorú elnyomatás napjaiban Tompa vergődő lelke fájdalmas emócióval jajdult az alvó nemzet fölé, midőn hallgató költőket, a népet dalolásra A gondos li&xtulajdonoiüok különös figyelmébe! Az esős, havas és fagyos ősz és tél már közeleg! A manapság oly annyira drága tetőcsatornák, amelyek kellőképen nincsenek átfestve és átjavítva, sokkal hamarább tönkremennek a télen, mint az idejében átjavítottak és átfestettek. Hogy e nem kívánatos és elkerülhető nagy kiadások be ne következzenek, sürgősen ajánljuk a tetőcsatornák és lemezházfödelek kellő átfestését. E célra a legjobban megfelel a világhírű LUTZ féle Bessemer rozsdavédő festék. Ezen festékanyaggal vannak a helybeli állami és községi vashidak is átfestve! Kapható: a Lutzgyár esztergommegyei kizárólagos képviselőinél: MAROSI JÓZSEF és FIA vaskereskedésében., Pőmnnkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.000'korona. Egyes szám ára: hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza.