Esztergom és Vidéke, 1924

1924-01-01 / 1.szám

• gis nem az öröm ujjongó ^hangján, - annakegyedüli oka -az, hogy nem iöröm-ürmepre gyűltünk ide ma, egyikünk se ittasult holmi diadalmi i mámortól, mert bennünket ide,-—i a szintén minden díszétől megfosztott * közgyűlési terembe egy I közös, nagy, szent fájdalom,— a leigázott ország nyomorúsága hozott! Ez az igazi ok, ez a rideg valóság ! Tehát, ma itt r. közöttünk nincs nyertes, nincs vesztes fél Tekintetes Törvényhatósági Bizottság — csak a mindannyiunk vállára egyformán nehezedő mélységes gond afelett, hogy annyire jutottunk! Smikor mindezt megállapítom: s egyben magam előtt kell látnom ennek az országnak minden küzdelmét, csupán a puszta, a mindennapi létért s ugyanekkor élő tanuja vagyok - a visszavonás országos átkának s nap nap után látom és hallanom kell, • hogy miként gyalázza, gyúrja, tiporja a testvér a testvért, a magyar a magyart — csak" egy bástyát találtam, amely eddig vigaszt nyújtott, reményt és hitet a jobb jövőben — a vármegyét, —"mert' benn megértés honolt és zavartalan munka folyt. .. "Évszázadok óta szólítjuk egymást Kedves Barátainknak 1 és Atyánkfiainak és nem volt harc közöttünk. Valahányszor kimondottam vagy leírtam e megszólítást, mindig áthatott annak mélysége és szépsége. De soha inkább, mint a mai napon érzem át annak jelentőségét, amikor - hacsak ideiglenesen is —

: de egyesülnünk kellett. — Mert soha inkább, mint most van értelme, a minden hátsó gondolat nélküli igazán atyafiságos barátságnak, mikor segítenünk kell egymást, hogy megsegítsük — a Hazát! Ily gondolatok és érzések hatják lelkemet, amikor a sors különös ked- vezése folytán a két vármegye vezetését átveszem. Engedje meg a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság, hogy ezzel kapcsolatban szintén nyilatkozhassam. Az imént azt mondottam, hogy |a „sors különös kedvezése". —-Igen. Mert mint korra és szolgálati évekre nézve fiatalabb maradtam e helyed, viszont azonban szomorú játéka is a sorsnak, hogy épen annak a helyét is be kell töltenem, kit mindig igaz jóbarátként tiszteltem s tisztelek ma is, értvén alatta Asztalos Bélát, Komárom vármegye volt alispánját. É pillanatban mást nem tehetek, minthogy e helyen meghajlok az ő érdemei előtt azzal az üzenettel számára, hogyha" nem adatott meg ne! künk a reánk szakadt nehéz időkben, hogy együtt küzdjünk, — adja az Isten, hogy mihamarább célhoz érve, ismét egymás mellett lehessünk. Sajnos az is, hogy soraink — még néhány tiszt viselőtársunk kiválásával megritkultak. — Mindenesetre áldozatai ők a mai vajúdó időknek, de hangsúlyozni kívánom, hogy nem elesettéi is és igy bizakodó reménynyel küldjünk feléjük egy baráti.üdvözletet azzal, hogy a közélet terén értékes munkásságukra még feltétlen számítunk . , . Ezen munkában, különösen a jövő nagy munkájában nem kevésbé számitok Komárom vármegye jelen lisztviselőire, akiket ezúttal szintén a legmelegebben üdvözlök. Ne riasszák meg őket a kezdet nehézségei, melyeknek leküzdése után én hiszem és remélem, hogy mi is meleg otthont fogunk tudni számukra biztosítani, mely ha nem is fogja tudni talán feledtetni egészen a régit, mégis kell, hogy mostantól kezdve egyforma szeretettel viseljék immár szivükön mindkettő érdekeit, mind a két vármegyei sorsát. Erre nagy súlyt helyezek, ez különös gondoskodásom tárgyát fogja képezni, mert ebben egyeknek kell lennünk kifelé és befelé, lélekben és szivben egyaránt, amiként az igazság is csak egy, nem lehet különböző vármegyénként. És én bizom benne, hogy ez igy lesz, mert akarom s mert ez az akaratom az új tisztviselőtársaim óhajtásával is bizonyára találkozni fog. Egyébként ha bizalmukkal meg fognak ajándékozni, csalatkozni nem fognak bennem. Tekintntetes Törvényhatósági Bizottság 1 Magamról, jövőbeni terveimről, céljaimról mit szóljak ? Teljesen megértve és tiszteletben tartva azokat a törekvéseket és küzdelmeket, melyeket Komárom vármegye az egyesítés tényéig az ellen, kifejtett, ma, a bekövetkezett, s törvénnyel- "szentesitett -ténnyelszemben engedjék meg, hogy mindenekelőtt idézzem Komárom vármegye egy nagytekintélyű fiának Darányi Ignácnak, Komárom vármegye monográfiájához irt előszavából a következőket: „Ne keressük egymásban a hibákat, hanem iparkodjunk egymásban -felfedezni azon jó tulajdonságokat, amelyeket a köz érdekében hasznosítani lehet. És ezen törekvésünkben ne feledjük, hogy a közügy szolgálatához az is tartozik, hogy a nagy célok mellett eltűnjenek a kis ellentétek, a helyi versengések s alul maradjanak a szubjektív érzések, ellenszenvek és szenvedélyek," Álláspontom tehát, hogy méltányolva a közelmúlt bizonyára még sajgó sebeit, keresisem — nem a kegyeket, — de mindazt, ami a jövőben közelebb hoz egymáshoz bennünket, kiegyenlítsem s ha kell kiküszöböljem mindazt, mi ideiglenes egymásrautaltságunk idején az emberek és lelkek egységét szétválasztani, megbontani akarná, — összesűrítve ez az én álláspontom, mely jövőbeni működésemet elsősorban fogja irányítani. it A további tervek és célok ? Oly bizonytalan velük szemben ä jövő! Igy széleskörű programmot adni ma, különösen Komárom vármegyét illetőleg, amikor annak viszonyait csak ezután leszek még szerencsés megismerni, — üres nagyképűségnek tartanám. Egyet azonban tudok. S ez az Tekintetes Törvényhatósági Bizottság, hogy mindenesetre arra a munkára fektetem a fősúlyt, mely nem tűr kilengéseket sem jobbra, sem balra, hanem halad a maga egyenes útján mindannyiunk közös végcélja felé, mely nem lehet más, mint minden vágyódásunk, reményeink telje: Magyarország feltámadása, s benne a régi vármegyék régi kereteinek visszaállítása. Tekintetetes Törvényhatósági Bizottság ! Tudatában vagyok annak, hogy állásom gondja nehéz, sok körültekintést igényel. Tudatában vagyok annak is, hogy a szeretetet és szimpátiát kierőszakolni nem lehet, annak magától kell jönnie. Én tehát a magam részére ma nem követelhetek semmit.' De annál inkább kérem a Testvér Vármegye Igen Tisztelt Bizottsági Tagjait, az én itteni Barátaimat és Jóakaróimat, hogy hasson át itt, ebben a közgyűlési teremben s azonkívül is mindenkit a közérdek iránti kötelességből fakadó azon szent meggyőződés, mindenek fölötti tudata annak, hogy csak az egymás megértéséből s egymás jóakaratú támogatá sából fakadhat eredményes munka mind a két vármegye javára! Ennek a reményében köszöntöm én mégegyszer Komárom vármegye igen tisztelt Bizottsági,Tagjait s élén szeretve tisztelt Főispánunkkal az egész Törvényhatóságot, jövőbeni közös munkánkra kérve a Mindenható áldását. A nagy népszerűségnek örvendő alispánt beszédének elhangzása után hosszan ünnepelték. Az egyesitett vármegye tisztikara nevében dr.- Karcsay Miklós főjegyző köszönte meg az alispánnak a tisztikarhoz intézet szavait. Sajnálattal vette tudomásul, hogy az uj helyzetből kifolyólag, teljesen hibáján kivül vesztette el Esztergom vármegye kitűnő főjegyzőjét dr. Frey Vilmost. Vázolja az uj tisztviselők nehéz helyzetét, akik e vármegyében idegenek és igy mem támaszkodhatnak a választók bizalmára, melyet azonban kiakarnak majdan érdemelni, mert a maga és tisztviselő részére nem ismer különbséget a két vármegye között. Egyformán fogják szolgálni mindkettőt és ha fel is merülne valamely kérdés, mely talán érdekkérdés volna, kölcsönös megértéssel fognak iparkodni a megegyezést keresztülvinni. Egy kéztől vérzik — úgymond — mindkét vármegye, egy cél is, — visszakapcsolni a testvéreket az elveszett vármegyerésszel együtt. Ezen munkához bizalmat merít az alispán szavai és eddigi tetteiből, .ígéri, hogy a két vármegye közönségéndk bizalmára érdemessé teszik magukat, mely ígéret alapján kéri a törvényhatósági bizottság támogatását. Dr. Karcsay főjegyző beszéde után megnyilvánult az általános bizalom. Dr. Lepold Antal törvényhatósági bizottsági tag, prelátus-kanonok az Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsági tagok nevében következő üdvözlőbeszédet intézte a komáromi törvényhatósági bizottsági tagokhoz: Méltóságos Főispán Ur 1 Tisztelt Törvényhat. Bizottság! Engedjék meg, hogy amikor az ideiglenesen egyesitett Komárom és Esztergom vármegyék először tartják együttes közgyűlésüket, az esztergomi törvényhatósági bizottsági tagok nevében melegen üdvözöljem a komáromi törvényhatósági bizottsági, tagokat és az imént történt eskütétel után az egyesitett vármegyék tisztviselőkarát. Azok az érzések tartanak fogva, amelyeket a túloldali hiányzó bizottsági tagok asztala körül kísértetiesen álló szellemek lehelnek. Mikor az asztalt behozták a közgyűlési terembe, mintha Komárom és Esztergom dunántúli részéről megindult volna a szellemek járása, körül állva az asztalt, körüljárva a termen, minden bizottsági tagot átölelve. Hideg borongás fut végig tagjainkon, mikor érezzük hivó és hazakívánkozó sóhajukat. Mindnyájan kettősen átszenvedjük ma az ország és a vármegyék szétszakadásának fájdalmát. Önök elhozták a maguk fájdalmát, a mienk itt ég a szivünkön. Az egyesítésnek meg van az a morális eredménye, hogy az egyesitett szent fájdalom nagyobb lelki energiákat fog kiváltani arra a munkára, hogy az ország és a vármegyék integritását visszaszerezzük. Hangsúlyozzuk az egyesítés ideiglenes voltát. Ezt a jelzőt szentesíti a törvény s ezt követeli a letörhetlen nemzeti remény. Ami a természet törvényeivel, a történelem folyamán kialakult szervezetek életföltételeivel á logikával ellenkezik: eltűnik az idők hullámsírjában, összezúzódik a logika szikláján. De a bizonytalan ideig tartó megpróbáltatás alatt, a trianoni szerződés összeomlásáig erőt kell gyűjtenünk egyetértő, céltudatos belpolitikai munkával, hogy készen álljunk majd a mostani helyzet likvidálásánál. Széthúzás és pártoskodás csak elnyújthatja szenvedő sünket. Komárom Esztergom vármegyék már a török hódoltság alatt is közös kormányzás alatt álltak. Szomorú időkben a magyar könnyen hajlik a pártoskodásra. A török időkben Komárom megye a véghelyeknél — Tata, Komárom és Érsekújvár váránál súlyos harcok színhelye volt, az 1848/49. évi szabadságharcban, amelynek egyik izzó központja Komárom volt, magyarok harcoltak mindkét félen. A gyászos nemzeti átoknak meg kell szűnnie. Egyesült erővel figyeljünk a külső ellenségre mi mindnyájan, akik hazafiak vagyunk és a nemzet tradícióit konserváló kereszténység alapján állunk. Ha itt benn is vannak ellenségek, akik segítő kezet kínálnak a külső ellenségnek, azokkal szemben is megfontolt szigorúsággal és kérlelhetlen eréllyel járjunk el. De mi hazafiak fogjunk össze, támogassuk egymást s támogassuk őszintén és áldozatkészen az ország kormányát, amely az ország feltámadását késziti elő. Aggódó szeretettel kisérjük a miniszterelnök úr őexcellentiájának nehéz fáradozását. Bizonyára vigasztalást nyújt neki, ha első közgyűlésünkből kifolyólag üdvözöljük őt és sikert kívánunk törekvéseihez. Erőt jelent számára a nemzet bizalma. Azért indítványozni bátorkodom, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök urat sürgönyileg üdvözöljük. A sürgöny szövege a következő: Nagyméltósága Bethlen István magyar királyi miniszterelnök úrnak Budapest* Az ideiglenesen egyesitett csonka Komárom és Esztergom vármegyék törvényhatósági bizottsága első közgyűlése alkalmából igaz szeretettel és bizalommal Üdvözli Excellentiádat a nemzet felemelkedése érdekében folytatott fáradhatatlan munkásságáért. Rendületlenül bízunk benne, hogy Excelientiád bölcs előrelátó politikája viszszaadja mielőbb ősi törvényhatóságaink közigazgatási önállóságát, jogait és csonkitatlan területeit. A törvényhatósági bizottság nevében: PALK0VIC5, alispán. Dr. Lepold beszéde általános feltűnést keltett és különösen a komáromiak ünnepelték, ami kiváltotta a következő szavakból az elismerés meleg hangjait. Az üdvözlő beszédre Sümeg István törvényhatósági bizottsági tag, kocsi ev. ref. lelkész viszonozza az üdvözlést. Beszédjébe beleviszi magyar lelkét és azon általános érzésnek ad kifejezést, hogy nem az öröm, hanem a mélységes fájdalom tölti el a kebleket és óva inti a magyar kölcsönös megnem értéstől, mert megérett a megsemmisülésre az a nemzet, amely nem ért egyet. A komáromiak felé nyújtó üdvözlő jobbot melegen rázza meg és reményének ad kifejezést, hogy fog következni az idő, amikor becsülettel nyújthatják kezüket a búcsúzásra. A beszédet általános ováciéval fogadta a törvényhatósági bizottság. Dr. Reviczky Gábor II. főjegyző ismerteti a közigazgatásilag ideiglenesan egyesített vármegye területének nagyságát, járásait és lakosság számát. A főispán felkérésére Báthy László törvényhatósági bizottsági tag, prelátus-kanonok elnöklete alatt titkos