Esztergom és Vidéke, 1924

1924-06-29 / 52.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK BUNDES VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. A Közüzemi. Irta: dr. Antény Béla polgármester. A világháború, az azt követő forradalom és proletárdiktatúra nemcsak országunkat tépte szét és juttatta Csonka-Magyarországot a gazdasági tönk szélére, hanem a magyar városokat is a romlás útjára vezette. A folyton fokozódó gazdasági válságok a magyar városokat, amelyek a magyar kultúrát, ipart, kereskedelmet, a magyar géniuszt képviselik, nehéz megpróbáltatások elé állították. A magyar városok átértik és átérzik azt a nagy nemzeti hivatást, amely reájuk a magyar összeomlásból várakozik és minden kulturális, gazdasági, erkölcsi erejüket nemcsak a városi színvonal megtartásának biztosítására igyekeznek felhasználni, hanem erejükön felül is áldozva, a magyar feltámadásnak és újjászületésnek tényezői is óhajtanak lenni. A magyar városok polgársága tudatában van annak, hogy gyűjtőhelye mindannak a nemzeti erőnek és nemzeti kultúrának, ami egy ezerévnek gyümölcse, tudatában van annak, hogy ezekért munkálkodni és áldozni honfiúi kötelesség. Ami ebben a Csonka-Magyarországban kultúrát, ipart, kereskedelmet, nemzeti érzést, gondolatot* munkát, iparkodást és törekvést jelent, az mind megvan a magyar városokban. Ebben a világkatasztrófában, amely ma egész Európát fenyegeti, a magyar város mint egy sziget áll, amelyen megőrizték és fenntartják a békének mindazon nagy kincseit, melyért népek és nemzetek áldoztak, véreztek s pusztultak. A magyar városban ma még otthonos az európai kultúra és amig azt látjuk, hogy szerte e világon az európai kultúrának épülete recseg és ropog és mindenütt a rombolás szelleme az uralkodó, addig a magyar város nemzeti érzéstől áthatva, minden megcsonkítás és megalázás dacára, küzd és véresen áldozik az európai kultúráért, amelynek évszázadokon át, a török hódoltság idejében, védbástyája is volt. Egész természetes, hogy ezek a nagy nemzeti célok és feladatok, amelyek egyúttal Európa békéjének is biztosítékai, a városokra nemcsak erkölcsi, hanem anyagi megterhelést rónak. Ezek a megterhelések, az egész világ gazdasági válságával is kapcsolatban napról-napra növekszenek és mind nehezebb és nehezebb helyzet elé állítják a magyar 'városokat. A teherviselés kérdése az állami segítség és támogatás megadása mellett is nagy gondot okozott s amikor az állam leromlott háztartása folytán és az állami háztartás egyensúlyának rendbehozatala céljából ez a segítség el is marad, a városok majdnem megoldhatatlan pénzügyi helyzet elé kerülnek. Az államhatalom a városi háztartásról szóló törvényben lefektetendő új adóztatási rendszerrel a városok segítségére siet, azonban ez a segítség a város polgárainak teherviselő képességét nemcsak próbára teszi, hanem egyben veszélyezteti is. A városi szükségleteknek kérdése a városok polgáraitól kötelességet, munkát, áldozatkészséget követel s követeli az egymást megértésnek és megbecsülésnek honfiúi kötelmét, azt a nagy erkölcsi erőt és tőkét, amely a romokból is tud építeni ós amely a még mindig el nem apadó könnyeket letörli, amely a gyűlölet és visszavonás helyett a szeretetnek és együttérzésnek nagy gondolatát szolgálja. A magyar városok történeti hivatásuknak megfelelően igyekszenek is a mai idő szüségletének megfelelően rendezkedni be. Igyekszenek mindazokat az erőket és tényezőket, amelyeknek birtokában vannak a niai kor követelményeinek megfelelően használni fel. Minden józanul gondolkozó és városát szerető polgár igyekszik megtalálni azokat a módokat és lehetőségeket, amelyekkel a város jövedelmét szaporítja anélkül azonban, hogy az adófizetők teherviselő képességét meg is döntse. Minden jövedelemi forrást igyeszik legjobb akarata és tudása szerint használni fel, nemcsak azért, hogy a polgárok közterheit ne növelje addig a határig, amely mar azok anyagi romlását is okozhatja, hanem hogy továbbra is szolgálhassa a nemzeti feltámadás szent ügyét. Mindezeknek tudata Esztergom város polgárságából 1922. évben azt az elhatározást váltotta ki, hogy valamelyes formában és alakban olyan intézményt létesítsen, amely a hiva talos városba kapcsolódva és avval karöltve a városnak minden néven nevezendő gazdasági javait oly képen és oly módon gyümölcsöztesse, hogy azok minél nagyobb bevételt biztosítsanak és a várost nemzeti hivatásának teljesítésében elő is segítsék. Ezen cél megvalósítására alkalmasnak látszott részvénytársasági alapon egy oly kereskedelmi és ipari vállalatnak a létesítése, amelynek a város is tulajdonosa. Igy a hivatalos város a részvényes városi polgároknak szellemi és gazdasági erejét, a város javainak hasznosításába fektetheti bele, egyben a város gazdálkodását a polgárok részéről hathatósabb ellenőrzés alá helyezi. Németországban, ahol a városi élet sokkal fejlettebb, ahol nagyon sok falu is összehasonlíthatatlanul több szociális, népjóléti, közgazdasági intézménnyel rendelkezik, mint akárhány nagyobb magyar város, a városok polgárai a város gazdasági és szociális életében közvetlenül, különböző kereskedelmi vállalatok és alakulatok folytán be vannak kapcsolva és ezen közvetlen kapcsolat nemcsak a folytonos fejlődést teszi lehetővé, hanem polgárainak anyagi és kulturális jólétét is szolgálja és azoknak mind több és több intézményt biztosít. A német városok mindegyike rendelkezik városi takarékpénztárral, különböző szövetkezetekkel, ipari és kereskedelmi vállalatokkal, amelyeknek mindegyike a kereskedelmi törvényben lefektetett rendelkezések alapján működik és egyesítve a hivatalos város és az egyes polgárok gazdasági erejét, szociális gondolattal telített város fejlesztési politikát teremt és biztosít. A magyar városok a múltban alig haladtak ez úton, hanem javaikat részben, a majdnem mindig deficittel végződő házikezelésben gyümölcsöztették, vagy pedig egyszerű bérlet útján értékesítették, amely legtöbbször ellenőrzés hiányában a bérlet tárgyának teljes leromlását eredményezte. Egy rémes világkatasztrófa kellett ahhoz, hogy a magyar városok letérjenek a múltnak útjáról s a nyugati példákon okulva, a város gazdasági erejét oly városi vállalkozások által gyümölcsöztessék, amelybe belekapcsolódhatnak az egyes polgárok teljes erkölcsi és anyagi erejükkel. Esztergom város közönsége is, amikor nap-nap után mind jobban érezte azt a nagy gazdasági válságot, amellyel az egész nemzetnek meg kell küzdenie, amikor nap-nap után növekedtek a közterhek, amikor napnap után mind aggassztóbb lett annak a gondja, hogy miképen tudjuk felfedezni a városnak csak személyi kiadásait, komolyan kezdett foglalkozni a város javainak kereskedelmi vállalat utján való kezelésével. A város haladását, fejlődését, jövőjét mindenkor szem előtt tartó polgárok, a város ügyeit önzetlenül munkáló városatyák, maguk vetették fel azt az eszmét, hogy nem-e volna helyes részvénytársasági, vagy szövetkezeti alapon egy olyan vállalkozást hozni létre, amelyben a hivatalos város és a város polgárai vagyoni erejüket összehordhatják a célból, hogy első sorban a város javait gyümölcsöztessék a lehető legjobban és gazdaságosabban, azután pedig egyéb más vállalkozások kapcsán a vállalkozási haszonból is részesítsék a várost. Ez a forma már azért is kedvező a város gazdasági életére, mert ezáltal a város polgárai nemcsak anyagi, hanem szellemi erejüket is rendelkezésére bocsátják a városnak akkor, amikor ezekben a vállalatokban a város javait, mint részvényesek kezelik, gyümölcsöztetik és egyben ezen közvetlen közreműködés által egy olyan hathatós ellenőrzést gyakorolnak a város gazdasági ügyeinek vitelében, amely végeredményében csak a város jólétéhez, vagyonosodásához vezethet és a város polgárai között a munkálkodó megértést, békességet és a helyes közszellemet nevelik naggyá. Ezen erkölcsi elvek alapján létesült a Közüzemi részvénytársaság, amely célul tűzi ki Esztergom város fejlesztésének munkáit, a város és részvényeseinek javára, célul tűzi ki mindennemű közműveket létrehozni, azokat és a már meglevőket saját kezelésébe átvenni, azok jövedelmezőségét elősegíteni ; mészégetési, erdészeti, téglagyári, cserépgyári és egyéb ipari üzemeket létesíteni és hasznosítani. Ezen alapszabályszerű cél magában foglalja azt a gondolatot, hogy a város tulajdonát képező objektumok olyképen és oly módon használtassanak ki, hogy azoknak minden részecskéje a városnak jövedelmet jelentsen és azt a nehézkes eljárást, amelyet a városi vagyon kezelésére vonatkozólag a törvényes rendelkezések előírnak, a kereskedelmi törvénybe lefektetett törvényes kereskedelmi szellemmel helyesbbitse. A fentiek volnának röviden a Közüzemi részvénytársaságnak a lényege, amely természetesen csak akkor fogja áldásos hatását éreztetni, ha a város közönsége és képviselőtestülete a fent körvonalazott célokat az alapítás gondolatának megfelelően, teljes erejével és lelkével szolgálja. Ugy hiszem és úgy gondolom, hogy azon körülmény miszerint a részvénytársaságban minden polgár résztvehet, legnagyobb biztosíték arra, hogy a városnak vagyona a leghasznosabban fog kezeltetni, illetve értékesíttetni és ez a közvetlen részvétel A világhírű LlJTZ-íéle fehér és szines zománcfestékek. AAA gyémántolaj, Bessemer rozsdavódőfesték ftaas^ff ^ft-íS MAROSI JÓZSEF és FIA vaskereskedők festékosztályában Esztergomban kaphatók. A legolcsóbb árajánlatokkal és mintákkal, mint a Lutz gyár Esztergom város és vármegye egyedüli megbízottai, készséggel szolgálunk t Főmnnkatárs: VITÁL ISTVÁN. LapíttlajdonoB és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 10.000 korona. Egyes szám ára : hétköznap (2 oldalas) 1000 korona, vasárnap (4 oldalas) 1500 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza.