Esztergom és Vidéke, 1924

1924-06-22 / 50.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK HUDES VASÁBNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. A lerendelt végvár. A csodával határos, hogy ez a testvértelen magyar nemzet Európa ütközőpontján hogyan tudta Nagymagyarországot ezer esztendőn keresztülinteger formájában megtartani? Most, hogy Trianon óta az ezeresztendős abroncsok szétszakadtak, teljesen jogos a jelenkor fiainak mardosó lelkiismeretfurdalása, mert hiába: a mi fegyvertelen kezünkből ragadták el Erdélyt, a Felvidéket, a Bácrkát: Magyarország háromnegyedrészét. Azóta a megszállott területen kisebbségben maradt magyarságot egyik sérelem a másik után éri. A közelmúlt napokban dőlt le az Erdőskárpátokban ismét egy végvárunk, ami egyrészt szerfelett sérelmes a magyar kisebbségre, másrészt roppant veszedelmes katolikus szempontból. A csehek a „magyarodnak nevezett munkácsi püspököt, Papp Antalt elmozdították állásából, s amint értesülünk, ezt a Szentszék is helybenhagyta. Az Erdőskárpátok magyarhű kisorosz lakói 300 esztendő óta | voltak Rómának hű fiai. A keleti orthodox hitet felcserélve a római egyházzal, megnyílt előttük a nyugati civilizáció. Egyetemes katolikus szempontból is nagyjelentőségű volt ez a kapcsolat, mert erősen elhatárolt demarkációs pont, á szláv orthodox vallás és a katolikus egyház közé. Az orosz vallási invázió ily módon történt megakasztása valóban nagyon szükséges volt, mert á maroknyi magyar nemzet keleti határait biztosította, de ugyanakkor erős védelmet nyújtott a római egyháznak. Annál erősebben döbbent meg bennünket most általános magyar szempontból is a kérdés, hogy a katolicizmus utolsó őrszemét, Papp Antal munkácsi püspököt eltávolították, mert ezzel megnyitva látjuk az utat a szláv áramlat számára. Jó Papp Antal püspök immár öszszeszedheti hűséges papjait, hogy helyüket elfoglalják a cseh, szláv hatalom harcosai. Ez a vallási bolsevizmus mélységesen megrendít bennünket. Ha a körülményeit tekintjük megdöbbenésünk még fokozódik, mert ez az egész machináció egy magyar nevű, de lelke mélyéig ukrán érzelmű nagyravágyó paptól, Nyáraditól indult ki. Ez a hatalomért csökönyösen harcoló pap valóban nagy karriert futott be, amig Papp Antalt ki tudta túrni a munkácsi rezidenciáról. A háború óta körösi kanonok volt, majd a felfordulást ügyesen felhasználva, saját püspökét Drohobeczkyt túrta ki a helyéből, de mind ennél magasabb tisztségre vágyott, s ezt el is érte: bevette Munkácsot. Ez az] akciója hosszú ideig tartott, miközben megjárta a Szentszéket is, ahol képtelen vádakkal illette a derék munkácsi püspököt, azt állítván róla, hogy a skizma terjesztésének fő okozója, mert „magyaron*. Csak ugy mellékesen jegyezzük meg, hogy Papp Antal valóban magyar nevű s magyarul beszélő férfiú, de ő az Erdőskárpátok szülöttje, tradicionális joga s családi múltja köti oda s amellett elsősorban katolikus. Nagyon jól tudta ő hivatását s helyesen töltötte be tisztét, amikor a rövid időhatárok közé szabott politikától távoltartotta magát s elsősorban a nagy katolikus eszmének volt jellemes őrszeme. Mégis szálka volt ez az ember a nagy szlávgondolat szemében és akadály egy nagy rátörő, hatalmi vágytól űzött russzofil orthodoxhitű Ny aradi előtt. Bevégeztetett. A hatalmi tülekedés sikerrel járt. Leomlott a katolicizmus erdőskárpáti végvára. Hogy ez milyen jelentőségű jövőt hordoz a méhében, nem tudjuk, a magas római Szék tudja-e? Azt sem tudjuk micsoda katolikus szempont vezethette Rómát, amikor ebbe a helycserébe — értesülésünk szerint — beleegyezett. Talán helyes volna, ha a magyar hatalom a rosszul értesített Pápától a jól informált pápához fordulna s feltárná a dolog komolyságát teljes valójában, mert nekünk magyaroknak, amellett, hogy általános katloikus szempontból is roppant sérelmes ez a szláv térhódítás, mélységesen lesújtó kisebbségi szempontból, mert a csehek ezzel a cselekedetükkel csökönyös kitartással s tagadhatatlanul: nagyszerű taktikával ismét fájdalmas rúgást ejtettek az imperiumok alatt élő magyarhű kisebbségen. Munkács katolikus vára elesett. A lerombolt végvárat azonban nekünk nem szabad romokban heverni hagyni s amenyiben egyetemes katolikus sérelem is történt, bíznunk kell abban, hogy érvekben s igazságban fegyvertársunk lesz a nagy katolicizmus s felépítjük újra a munkácsi végvárat. ISZINHAZ.1 Süt a nap. Zilahy Lajos vígjátéka. Előadták Esztergomban 1924. június 18-án. Az újabb irodalmi művek egyik legsikerültebbje ez a színmű, amely tárgyánál fogva érdemes arra, hogy vele bővebben foglalkozzunk. A darab rövid vázlata az, hogy a falubeli református pap kedves, művelt, okos leánya férjhez megy egy vitéz paraszt legényhez. Szép jó darab, de mégis van benne valami, ami nem „stimmel." Sárika, a pap leánya szereti a falut, a virágot, beteges vonzalmat érez a paraszti dolgok iránt, valósággal szerelmes a paraszt ruhákba és szokásokba, és nem csoda, ha a legelső paraszt legény, akivel véletlen találkozik, szerelmet ébreszt benne és feleségül megy hozzá. Úgy tűnik fel a darab ilyen szerkesztése, mintha szerző ezt a darabot a mai napnak, konjunkturális alkalmi színműnek tervezte volna, sőt a kurzus felfogás nyomán haladva, megmutatni akarván azon célt, kiinduló sarkpontot, alapelvet, amelyet az egész új társadalomnak követnie kell. Meglehet, hogy megtörténhetnek hasonló házasságok, de minden esetben megtaláljuk a titkos indító okot is. Volt eset reá, hogy grófkisasszony férjhez ment a daliás, kedves paraszt pásztorfiúhoz, ez a fiú iránti tiszta szerelem, — volt eset, hogy gazdag földesúr neje otthagyja a kényelmes otthont a kocsisával, ennek oka: a rosz férjtől menekülés, bosszúállás, de hogy egy szerető szülei környezetben élő, nevelt, művelt úri kisaszszony azért menjen férjhez egy alig ismert parasztlegényhez, mert a leányka beteges rokonszenvet érez a paraszti dolgok iránt, ez a beállítás nem igaz, természetellenes, ez az, ami a dologban nem „stimmel". Az úri leánynak ez a leszállása indokolatlan; Sárika még mielőtt a legényt ismerte volna, már kifejezte abbeli hajlamát, hogy Ő szereti mindazt, ami paraszti, a parasztasszonyok mindennapos ruháját, csizmáját és nem csoda — összes gorombaságait is. A leszállítás ezen elmélete azonban helytelen. Ha a falut, a föld egyszerű gyermekeit akarjuk kiemelni, akkor nem a művelt embert taszítjuk le — hanem a műveletlent emeljük fel. Ez a leszállítás elmélete igen közel esik a kommün elvéhez. Bíró Lajos híres utazónk legutóbb Új-Guineából visszatérve tapasztalatairól a következőket mondotta: Most, hogy a feketék közül visszatérve összehasonlítom a feketék társadalmát és életét hazám legutóbbi életével (akkor szűnt meg a kommunizmus) kezd bennem egy megismerés világossága felgyógyulni és megálla pítani tudom, hogy a feketék öntudatlan kommunizmusa és az itt lefolyt események igen hasonlatosak, a civilizált világból az ősiségbe, a kezdetleges, a műveletlen állapotba való esés ez . . . Hozzátehetjük: ha ez az esés tovább tart, ha mélyebbre esik az emberi érzés, az agy, a műveltség megszűnik és előlép az ősi ember: az individuális, a föld hátán élő őslény, aki tíz ujjával marcangolja szét az áldozatul esett másik élőt, — aki születik, él, meghal független, korlátlan szabadság állapotában, de — teljesen egyedül, cél nélkül és öntudatlanul ! Ha szerző azt akarja, hogy a parasztságot a művelt társadalom ölelje keblére {Sárika szerepe), akkor nem a művelt embert kell leszállítani, hanem a műveletlent felemelni. Nobilitare non degenere ! A falunak, a parasztságnak a faji népnek megnemesítése felemelése, az egyetlen mód, amellyel erőssé és széppé tehetjük a parasztság életét, ingyenes népoktatás, művelődés, ez fogja előbbre vinni a parasztságot, nem pedig az a téves irányzat, hogy a művelt ember alakuljon paraszttá. Az amerikai farmer művelt ember és — földet művel; — tovább megyek, Debrecenben az 1000 holdas cívisek gyermekeiket magas iskolákba járatják, leányaik elsőrendű képzőkben és nevelőintézetekben tanulnak és mégis — dolgozni is tudnak a nagykiterjedésű tanyai birtokon és azt hiszem, ők sem becsülnének olyan művelt fiatalembert sokra, aki beállana bóresnek és — káromkodna. Az előadás fényesen sikerült. Juristovszky E. (Sárika) kissé tragikusan, de szimpatikusán játszotta a naiv papkisasszony szerepét; elsőrendű volt Korda Sándor (tanító); azt a sok nyomorúságot, ingyenes társadalmi munkát, gondot, szívet, amely kedvező alkalmakra érezni is tud, mind elénk hozta a falusi tanító szerepében. Rónai H. á postamesternőben, Érnyey a gazdag paraszt szerepében, Polgár a szerelmes forgalmista szerepében mutattak kitűnő falusi életképet. Sármássy (Sámson) ismét nehéz szerepet vállalt és hatásosan alakította a parasztlegényt. Magyar Endre. Kedden „Tangókirálynő* került szinre. Közönség jól fogadta ezen eléggé ötletes, táncos operettet. RoA világhírű LUTZ-téle fehér és szines zoniáiicfestékek. SílA gyémántolaj, Bessemer rozsdavédőfesték i^aSSSS^iW^^J^ MAROSI JÓZSEF és FIA vaskereskedők festékosztályában Esztergomban kaphatók. A legolcsóbb árajánlatokkal és mintákkal, mint a Lutz gyár Esztergom város és vármegye egyedüli megbízottai, készséggel szolgálunk! Főmunkatárs: VITAL ISTVÁN. Laptalajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára : egy hóra 10.000 korona. Egyes szám ára : hétköznap (2 oldalas) 1000 korona, vasárnap (4 oldalas) 1500 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza.