Esztergom és Vidéke, 1924

1924-06-19 / 49.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét Illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Villanyos áramszolgáltatásunk kezelése. Irta: DR. GRÓH JÓZSEF. A város pénzügyi bizottságában és magánjellegű összejöveteleken a város polgárai sok jóakarattal tárgyalják villanyos világításunk kezelését, tekintettel arra, hogy a Ganzcég szerződése ez év végén lejár. Három lehetőség forog fenn : vagy házi kezelésbe veszszük az üzemet, vagy bérbeadjuk a

; Ganz-cégnek, esetleg a Közüzemi Rt.-nak. A helyzetnek tüzetes ismertetése célszerűnek- mutatkozik a sajtóban is, különösen azon képviselőtestületi tagok részére, akik szavazatukkal el fogják dönteni a kérdést. Annyi tény, hogy ma a Ganzcéggel szemben alaposan, vagy alaptalanul-e, de fölötte ellenszenves a hangulat s a többi között súlyos bírálat alá esik a Ganz-cégnek a közönséggel szemben követett, sokszor kíméletlen magatartása ; de még inkább panaszos az áram magas ára. És a közönség körébe már is átment az a tudat, hogy bérmely új rendszer ezeken a bajokon segíteni fog. Nagyon veszedelmes dolog ennek a hangulatnak fejlesztése. Egyrészt azért, mert meggyőződésem szerint akár házi kezelés, akár a Közüzemi bérlete esetén a helyzet a közönségre nézve csak súlyosbodni fog, az áram használatával járó terhek minden esetre emelkedni fognak ; másrészt azért, mert a díjak beszedése és az áramcsalókkal szemben követett Ganz-féle kemény eljárást véleményem szerint okvetlenül fenn kell tartani, mert enélkül az üzem bárki kezében óriási anyagi károkat fog szenvedni. Ismétlem tehát, hogy a közönséget arra kell előkészíteni, hogy a változás legalább is átmene tileg újabb terheket fog hozni és arról gondolni sem lehet, hogy a Ganzcég távozásával a villanyos áramot használókra rózsás állapotok következnek be. Általánosságban véve minden reális ember úgy a városi házikezeléssel, mint a Közüzemi bérletével szemben három kérdést vet föl: vájjon lesz-e az üzem folytatásához szükséges pénz, másodszor lesz-e szakértelem, végül jó-e az üzlet. Szakértők szerint a pénzt illetőleg maximum egy milliárd az az öszszeg. aminek rendelkezésre kell állani, ámbár valószinű, hogy ez még le is redukálható. Ezt az összeget akár a Közüzemi, akár a város elő fogja tudni teremteni. De miután a pénz minden esetben kamatot követel, nyilvánvaló, hogy ennek a pénznek kamatát a közönségnek kell megfizetni. Nem kételkedem benne, hogy a város, ha az üzemet házilag kezeli, mindenesetre olcsóbban fogja kapni a pénzt, mint a Közüzemi és az is bizonyosnak látszik, hogy ha a Közüzemi ily nagyösszegű pénzt kivan előteremteni, akkor az üzemben az lesz az úr, aki a pénzt adja; végül, hogy akár házikezelés, akár Közüzemi esetén nyilván mindegyik hozzá fog nyúlni a pénzszerzés azon eszközéihez, amelyek másutt beváltak s ami abból áll, hogy a fogyasztóktól előlegeket, részvényvételeket, biztosítékokat, igen nagy áramhasználati díjakat követelnek és ily módon nagy kamatmentes tőkét hoznak össze. Ami már most a szaktudást illeti: Ganznak itteni emberei, a szakértőnek felkért Liptay Károly, aki országos kapacitás, de első sorban ha egészsége engedi Tiefenthal Gyula főmérnök úr minden esetre a szaktudásnak oly bőségét adják, hogy ez az üzem folytatásához elegendő. Hiszen a Budavidéki villamossági rt.-ot, amely Szentendrét, Leányfalut, Borosjenőt, Vörösvárt, szóval nagyobb terrénumot lát el mint mi, egy mérnök és a szentendrei polgármester igazgatja. Nem azabad t. i. elfelejteni, hogy nekünk nem kell gyártani áramot, mi azt készen kapjuk. Ezt a technikai gondot minimálisra csökkenti és az áramszolgáltatás nagyobb biztonságát is előidézi. Az üzleti részt illetőleg egy kereskedő sem fog kételkedni abban, hogy ez jó üzlet. Jó, mert monopólium nincs konkurrense; villanyt nem le het kapni minden boltban, csak egy helyen; jó, mert olyan mint a kenyér, mindenki mindennap él vele; jó, mert ebben a fogyasztás csak emelkedni fqg. De legfőkép a városra nézve jó üzíét ez azért is, mert oko-. san igazgatva igen fontos városfejlesztési tényező és gyakorlati példáját tudom annak, hogy egy felvidéki város még a békében igen agilis városi vezetés mellett kitűnően felhasználta a villanyos áramnak kedvező áron adását komoly ipartelepek létesítésére. SŐt nemcsak üzlet a villanyos árammal való kereskedés, hanem óriási hatalmi tényező, amivel rettentő úr lehet bárki a lakosság felett; annak javát szolgálhatja, de agyon is gyötörheti, kínozhatja, aminek gyakorlati példáját én már magamon is éreztem. Ezek előrebocsátása után — tekintettel arra, hogy a Közüzemi visszautasította azon tervezetemet, amely mellett a város és a Közüzemi érdekei egyaránt megóvattak volna, — én csak a házi kezelést tartom helyénvalónak. Mert ha jó üzlet a villanykezelés, úgy ennek a közjövedelemnek minden fillérjét a városnak kell megkapnia, mert rá van szorulva; ha hatalmi tényező ez az üzem, akkor is a városnál akarom látni, mert a hatalmat csak felelős tényezők gyakorolhatják. Ha városfejlesztési, vagy* miként a kenyér, közellátási eszköz a villany, akkor is a várost illeti meg, mert a város fejlesztéséről és a közérdekek ellátásáról a város köteles gondoskodni, aminek ecclatáns példája, hogy több államnak van már törvénye arról, hogy a villanyáram fejlesztés állami (közjogi) jogosítvány és közjogi szabályozást nyert úgy termelési mint fogyasztási vonatkozásaiban. Szóval semmi szin alatt nem tudok hozzájárulni ahhoz, hogy ezen igen fontos jogot egy magántársaság gyakorolja, amelynek vezető tagjai változók és lehetnek olyanok is, akik esetleg kifejezett ellenségei lesznek a városnak. Elég legyen rámutatni arra, hogy a város és a Közüzemi között eddig is komoly diferenciák és meg nem értések merültek föl annyira, hogy a Közüzemi tanácskozásaira a várost képviselő igazgatósági tagokat meg sem hivta. De nem adhatnám magántársaságnak a villanyos jogot azért sem, mert egy alapszabályai szerint nyereségre alapított társaságnak nyilván csak egy célja van, minél több jövedelmet szerezni, ami pedig a villanyszolgáltatás fenti közérdekű volta mellett semmi esetben sem elsődleges fontosságú. Azt ugyanis, hogy kinek adassék az áram drágán üzleti alapon, kinek olcsóbban városfejlesztési vagy a közellátás szociális szempontjai miatt, nem lehet egy nyereségre alakult vállalatnak átengedni, ezt a közhatalom letéteményeseinek kell gyakorolni. Rá kell mutatnom a Közüzemi bérlete esetén a társaság és a város homlokegyenest ellenkező vagyoni érdekeire is, ami a városra nézve komoly károk forrása lehet. T. i. a milliárdokat érő villanyos berendezés a város tulajdona, mig a Közüzemi ennek csak bérlője lesz. És amig a városnak az lesz az érdeke, hogy ez a törzsvagyona nagy áldozatok árán minél jobb karban legyen és fejlesztessék, addig a Közüzeminek a több jövedelem produkálás lesz a célja, amivel együtt jár a hálózat és a törzsvagyon elhanyagolása. Fel lehet-e tenni, hogy a város tanácsának, vágy polgármesterének lesz elég energiája ily visszaélések ellen felszólalni akkor, amikor a Közüzemi telve van a város összes számot tevő polgáraival ? Meggyőződésem szerint a város tanácsát és polgármesterét óvni kell olyan helyzetektől, ahol ezeknek saját vezető polgáraikkal szemben kell felvigyázónak lenni, mert általános emberi gyengeségek miatt az mindig visszaélésekre vezet. Példa van erre a jelenben is saját városi háztartásunkban. De városi kezelés mellett vagyok rideg pénzügyi szempontok miatt is. Mert akár a város házi kezelésében, akár oly részvénytársasági formában kezeli a villanyt, ahol végeredményben minden részvény a városé, a vállalat teljes vállalati adómentességben részesül. Csak aki a társulati adó mértékével tisztában van, tudja mérlegelni azt a nagy előnyt, amit az adómentesség jelent. Magyarországon évtizedek óta a társulati adó fizetésére kötelezett adóalanyok egész üzleti politikájukat aszerint intézik, hogy az óriási adótétel alól valamikép mentesüljenek. A most érvényben lévő adótörvények mellett pedig nem túlzok, ha azt mondom, hogy a kimutatott jövedelem 40%-át ki kell fizetni adóba. Ehhez hozzá jönnek még különböző pótadó kiadások, vagyonváltságok, amik a tiszta jövedelem nagy részét felemésztik. Elannyira, hogy az adómentesség valósággal dupla jövedelmet jelent egy társaság számára és felette nagy üzleti ügyesség kell ahhoz, behozni a jövedelemben azt, amit valaki adókra kifizet. De üzleti szempontból ki kell emelnem azt is, hogy egészen téves a Közüzemi híveinek azon érvelése, hogy bérletük esetén a város mint az összes részvények felének tulajdonosa, úgy is részes lesz a jövedelem fele részében. Ez a beállítás téves Aki egy részvénytársaság évi osztalékának felét kapja meg, az gondosan vezetett részvénytársaságnál a tiszta jövedelemnek ma talán csak egy ötödét, vagy egy tizedét kapja meg. A részvénytáraságnak sokat kell félretenni, tartalékolni. Ezek a tartalékok sokszor kihasználatlanul hevernek és a jelen esetben közvetlenül csak a Közüzemi érdekeit fogják szolgálni és csak igen távolról a városét. Ha a város maga kezeli a villanyt, úgy ezek az egyébként tartalékolandó összegek állandóan gyümölcsöztethetők lesznek a város javára, mig a Közüzemi kezeFőmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos és szerkesztésért feleifis; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 10.000 korona. Egyes szám ára : hétköznap (2 oldalas) 1000 korona, vasárnap (4 oldalas) 1500 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza.