Esztergom és Vidéke, 1924

1924-06-01 / 44.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20,, hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Csonka-Magyarország a pápa előtt. Dr. Csernoch János Magyarország bibornok-hercegprimása zarándoklatod vezetett Rómába, mely alkalommal nemcsak mint kath. főpap, hanem mint kifosztott, megcsonkított, idegen elemek forradalmai által földretiport Szent István népének szószólója és a következő megörökítésre méltó beszédet intézte Őszentségéhez: Szentséges Atya! — Közel három lustrum telt el azóta, hogy Szent István országa, akkor még teljes épségben, utolsó izben országom nemzeti zarándoklatban kereste fel az örök várost, hogy az apostolok sírjánál hitvallást tegyen és fiúi hódolatát rakja le a Szentséges Atya lábai elé. A hosszas távolmaradás oka nem az volt, mintha a magyar nemzetben az egyházhoz és annak fejéhez az ezeréves hűséges ragaszkodás vagy a hitbuzgalom megfogyatkozott volna. Nem mint a tékozló fiu jövünk vissza az atyai házba, aki kivévén örökségrészét, messze tartományokban eltékozlá azt léha élettel. A magyar nemzet épségben megőrizte atyái örökségét: az Úr Jézus egyházában való hitét és Krisztus földi helytartójával szoros benső kapcsolatát. Mint a szomjúhozó szarvas vágyakozik a friss forás után, úgy kívánkozott a háborús évek alatt a magyar nemzet a béke fejedelméhez. Az ország hagyományos szokását követve, örömmel jöttünk volna országos zarándoklatban hódolatunkat bemutatni a Krisztus és a népek békéjét hirdető pápának, de a népek között megszűnt egyetértés és testvéri érintkezés, majd a háborúval járó zavarok és elszegényedés az idezarándoklást is lehetetlenné tette. Most végre itt térdelünk egy megszenvedett nemzet képviseletében Szentséges Atyánk lábai előtt. Érzületünk beszédes jeléül kincseket nem hozhattunk, mert kincseink javarészétől, melyekkel az isteni gonviselés megáldott, megfosztattunk. A magyar nemzet lett az evangéliumi ember, akit kifosztva, megsebesítve, félholtan hagytak a Duna mentén, a népek országútján. A szamaritánus, aki nem ment el közönnyel mellette, hanem hozzáhajolván, sebeit beköté, olajat és bort öntött azokba és aki gondjait viselte, Krisztus földi helytartója volt. Ez ünnepélyes pillanatban tehát, mely után már évek óta vágyakoztunk, első szavunk a bensőséges hála. Hálával telt köszönetünkst akarjuk leróni Szentséged szent emlékű elődje és Szentséged iránt azon irgalmas gondoskodásért, melyet a világháborúban és azóta a magyar nemzetnek kijutott szenvedések és nyomorúságok enyhítésére a nemzet fiaival oly kegyesen gyakoroltak. Krisztus földi helytartójának a hadifoglyok érdekében is kifejtett atyai fáradozása is az irgalmas szamaritánus cselekedete volt. Hány szülőnek, testvérnek sajgó szive enyhült meg, hogy a hadifoglyok hazatérhettek, nekik pedig sebeikre gyógyító olaj volt az otthonban nyújtott ápolás és szeretet. Majd a háború nyomorát sietett szeretetadományaival a maga is szegény Krisztus földi helytartója enyhíteni. Immár milliókra rúg az az összeg, melyet úgy Szentséged dicső elődje, mint Szentséged Magyarországba küldöttek, hogy a mezítelenek ruháztassanak, az éhség eledelt, a szomjúhozok italt kapjanak. Különösen az ország fővárosának és külvárosainak szegény népe melynek sanyarú sorsáról Szentséges Atyánk budapesti követ« személyesen győződött meg, gondol á'dó érzéssel Szentséged atyai jóságára. Az evangéliumi szeretetnek e megnyilvánulása az egyház feje részéről nem is fog gazdag lelki gyümölcsök nélkül maradni. Növelni fogja az egyházhoz való hűséges ragaszkodást ép akkor, midőn azt annyiféle módon igyekeznek a nép szivéből kiirtani és a népet az igazság és szeretet forrásaitól eltávolítani. De nemcsak a nyomorúságban segítséget nyertek, hanem az egész nemzet hálás az apostoli Szentség gyakori jótéteményéért, atyai gondoskodásáért. A magyar nemzetgyűlés ünnepélyes határozatban nyilvánította ki háláját és köszönetét. Boldognak érzem magam, hogy ezt a nemzet nevében most az élő szó melegével is tolmácsolhatom. Az anyagi segítségnél, az irgalmasság cselekedeteinél többet is köszönhetünk az apostoli Szentségnek. Mint Közép-Európában rokonság nélkül élő nép, egyedül onnan éreztük a szeretet melegét felénk áradni, ahol Krisztus helytartója,' minden nemzetek atyja trónol. A magyar nemzeten nem is múlott, hogy az apostoli Szentszéknek a háború kitörése után elhangzott békeszózatai meghallgatásra találjanak. A magyar nemzet szive nyitva állott a kölcsönös megértés és szeretet előtt. Reménykedő lélekkel kisértük a Szentatya minden békekisérletét és 1917 ben nagy tüntető népgyűlést tartottunk személyes elnökletemmel az ország metropolisában, hogy ilymódon is elősegítsük szeretetteljes békeművének sikerét. Hazánk ezeréves történetében nem először történt volna meg, hogy a pápának felénk nyúló keze ment meg a végzetes veszedelemtől és hogy az egyházbán rejlő erő lesz nemzetfenntartó hatalommá. A koronát is, amely államiságunk és nemzeti fennmaradásunknak zálogává lett a Duna—Tisza medencében, ahol annyi nép lelte sirját, II. Szilveszter pápa küldötte első királyunknak, Szent Istvánnak. Mikor pedig századok múlva az izlám előnyomulása a keresztény civilizációt fenyegette és annak bástyáját : Magyarországot ostromolta, mikor az ország nagy része török uralom alá jutott, a pápák jöttek Magyarország segítségére. A pápa és a magyar nemzet együtt vívták a nagy küzdelmet az izlám ellen, amely nemzeti létünket és a keresztény Európát egyaránt veszélyeztette. III. Kailixius és II. Pius pápák a nagy Hunyadiba és a magyar nemzetbe vetették legerősebb bizalmukat. II. Pius pápának a török ellen viselendő háborúra szánt egész hagyatékát a magyar királynak küldöttek meg. Ez időről valóban elmondható, hogy azok: gesta Summorum Pontificum per Hungaros, a magyar által cselekedtek a pápák. Mikor pedig országunk három részre szakadt és idegen uralom alá került, XI. Ince pápa nagylelkűséggel hozott óriási áldozatai tették lehetővé Esztergom, Buda, a magyar várak, majd az egész ország felszabadítását és uj életre támadását. A magyar nemzet át is van hatva attól a tudattól, hogy az apostoli Szentszékhez és a katolicizmushoz elválaszthatatlan kötelékek fűzik és hogy ezekben saját történelmi ereje rejlik, Azokat a kitüntető kiváltságokat is, amelyeket a római pápák századok folyamán a magyar királyoknak adtak és őket az apostoli király címével is feldíszítették, olyan kapcsoknak nézi, amelyek történelmét a katolicizmusba illesztik. A magyar nemzet ma is a pápától küldött szent korona misztikus valóságához fűzi reményét. Ezért tart ki a nemzet a szent korona és a királyság eszméje mellett hűségesen, minden megpróbáltatások és akadályok ellenére. A magyar nemzet a katolicizmus ősi erejében látja saját fennmaradásának legbiztosabb alapját. E hitről, a katolikus egyházhoz való eme hűségünkről és a katolicizmus ősi erejébe vetett hitünkről akarunk mi is itt hitvallást tenni Szentséges Atyánk szine előtt akkor,

1 amikor ide zarándokoltunk, hogy az árván maradt és megcsonkított nemzet nevében hálát adjunk a vett jótéteményekért és fiúi bizalommal kérjük továbbra is Szentséges Atyánknak, Krisztus földi helytartójának, az egyház fejének atyai szeretetét. Szentséged, mint Krisztus Urunk földi helytartója, a kegyelmek közvetítője és osztogatója. Hálával telt szivünk bizalmával és alázatával kérjük Szentséges Atyánkat, adja reánk és hazánkra atyai áldását, hogy ezentúl is hűségesen ragaszkodjunk katolikus egyházunkhoz és Szentséges Atyánkhoz és élvezhessük annak az egyetértésnek és békének áldásait amelyet a világ nem adhat és amelyért annyit fáradt és imádkozik Szentséged trónralépésének első pillanatától. A pápa válasza. XI. Pius pápa azzal kezdte beszédét, hogy a magyar zarándokok érzelmeinek tolmácsolója, a bíboros főpap a világegyház nyelvét, a latint használta üdvözlésénél. Ő a maga részéről nagyon szívesen válaszolna azon a magyar nyelven, melyről tudja, hogy az nemes és kifejező, bővelkedik irodalmi emlékekben és nagy hagyományokban. Maga is foglalkozott tanulmányai folyamán ezzel a szép nyelvvel, s megcsodálta annak gazdagságát, de nem tudta ugy elsajátítani, hogy kifejezhesse rajta azokat az érzelmeket és gondolatokat, melyek elfogják és melyek oly sokfélék ennek az üdvözlésnek a hatása alatt. De a ti tolmácsotok — mondotta a Szentatya — lesz majd az én tolmácsom is és közölni fogja veletek azokat az érzelmeket, melyeknek kifejezést adok. A mi érzésünk, kedves fiaink, ugyanazok, melyeket a szeretett fiúnak látása kelt az atyai szívben. Ti a szép és nemes Magyarország fiai, Szent István országának gyermekei vagytok. Tanulmányaink folyamán megismertük ennek az országnak dicső történelmét és halalmas érdemeit, melyeket a kereszténység érdekében szerzett, hiszen évszázadokon át annak eiőcsapata volt az izlám hatalma ellen. Kedves fiaink, az Isten kegyes ajándékai között kaptuk azt is, hogy alkalmunk volt megismerni egy kissé ennek a nemes országnak történelmét sőt némileg földjét is, meg szép nagy kulturált városait, melyeket a történelem emleget, ahol a mult emlékei vegyülnek a jelennel. Ott voltam Budapesten is, sőt ott láttuk az első villamos vasutat is ezért nagyon emlékezetes nekem. De nagyon szeretjük ezt az országot a kemény megpróbáltatások miatt is, melyeket az utolsó időkben ki kellett állnia. Nagyon szeretjük azért is, mert ismerjük hiteteket, a Szentszékhez való ragaszkodástokat. Ezt mindenkor tanították atyáitok is és annyiszor fejezték már ki itt Rómában magyar zarándokok. Jól tettétek, hogy eljöttetek és meglátogattátok mint fiuk az atyát, akinek I i i I r ' közkedvelt fővárosi cigányprímás és atyja, a hires tá- Cjj-J;: ilnrlaha n Ld.K8.I0S J0ZSI rogatós naponkint hangversenyez teljes zenekarával a I UlOÖ öZanQUaUäfl. Főmnnkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 10.000 korona. Egyes szám ára : hétköznap (2 oldalas) 1000 korona, vasárnap (4 oldalas) 1500 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza.