Esztergom és Vidéke, 1924

1924-05-04 / 36.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. A magyar diákság és a külföld. Mikor a békeszerződés okmányának átadásakor Apponyi Albert gróf azt a híres beszédét elmondotta — francia, angol és olasz nyelven, melyben három és fél millió elszakított magyar fájdalma csendült fel, az elnöklő Lloyd Georges csodálkozva figyelt fel és a beszéd végén megkérdezte, hogy hol is vannak azok a nagy magyar telepek, . . . . amiket az utóállamok magukhoz akarnak csatolni. S mindez azért volt, mert magunk nem küldtünk ki érdekeink képviseletében senkit. A nagy háború után 1922. húsvétján volt alkalma először a magyar egyetemi ifjúságnak, hogy képviselőit kiküldhette nemzetközi kongreszszusra az alkalomból, hogy Európa diákszövetségeinek külügyi osztályai tartották akkor Lipcsében konferenciájukat. Hazatérve erről a kongresszusról, a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége (MEFHOSz) egyik legfőbb programpontjává kezdtük kiépíteni a külföldi diákcsereakciók és tanulmányutak megrendezését. — Minél több magyar diák kerüljön külföldre 1 — ez lett a jelszó. És egymásután mentek ki a magyar diákok Németországba, Hollandiába, Dániába, Esztés Finnországba, Lengyelországba, Olaszországba, Angliába. Ott lenni minden nemzetközi kongresszuson! — volt a második cél és Lipcse, Turnov, Róma, Hága, Würzburg, Göteborg, London voltak az állomások. És ma mindenütt ismerik már az internationális ifjúsági viszonylatokban a MEFHOSz-t és rajta túl a magyar ifjúságot és a „Magyar ügyet". Amerre a magyar egyetemi hallgatók járni fognak, ahol megjelennek, ott mindenütt hirét fogják vinni ennek az árva, meghurcolt, kárpátalji népnek, ott hallani fognak ennek a dunamenti ismeretlen országnak kultúrájáról, művészetéről, történelméről, irodalmáról muzsikájáról, amiről eddig alig tudtak valamit „odakünn". Az utódállamokon túl nem tudnak hazánkról jóformán semmit az emberek. Egyetemi tanárok, magasállásu állami funkcionáriusok, akikkel külföldön alkalmunk volt találkozni, teljesen tájékozatlanok voltak Magyarországról még geográfiai kontúrjaiban is. De ahol a magyar ifjúság kiküldöttei egyszer megfordultak, mindjárt megváltozott a helyzet. Érdekelni kezdte őket a mi kis népünk és sokat szenvedett hazánk. Amikor mi négy esztendővel ezelőtt a magyar ifjúságnak a külföldi, illetve nemzetközi diákmozgalmakba való bekapcsolását elhatároztuk, legelső szempontunk e feladat megoldásánál az volt, hogy el akartunk jutni azokra a nemzetközi fórumokra, honnét meghallják a mi szavunkat is, a mi panaszainkat is, a mi igazságainkat is. Barátokat akartunk szerezni. Mert a nagy összeomlást követte trianoni szerződésnek egyik oka épen az volt, hogy nekünk barátaink nem voltak, csak ellenségeink, a körülöttünk újonnan alakult, vagy megnagyobbodott államoknak pedig sok jó barátjuk volt. Massaryk Wilson tanársegéde volt, majd később sógora lett. (íme a torz Cseh-Szlovákia megalakításának titkos háttere.) Csak ki hát külföldre 1 Senkit nem szabad irigyelni, ha kijuthat az ország határán túl, ellenkezőleg mindenkit támogatni kell, aki külföldre készülődik — tanulni és hirdetni a magyar igazságokat. Nekünk sok európai ismeretségű és látókörű emberre van szükségünk, sok széles horizontú européerre, akik megfordultak mindenütt a külföldön, akiket ismernek kisebb-nagyobb relációkban, akik barátokat szereztek maguknak és az országnak, mert ne feledjék el, hogy el fog jönni az idő, amikor le kell ülni a zöld tárgyalóasztalok mellé. Hogy erre mikor kerül a sor, azt nem tudhatjuk, de az bizonyos, hogy nekünk, a mi nemzedékünknek kötelességünk ugy „megdolgoznunk" a külföldi közvéleményt, hogy akkor ne akadhasson majd egy államférfiú sem a tanácskozó asztalnál, aki megkérdezhesse : hol is vannak hát azok az elszakított magyar telepek... * Minden vármegyének elsőrendű kötelessége volna, hogy megyéje fiatalsága soraiból kiválasszon egynéhányat, akiket hozzájuttasson külföldi ösztöndijakhoz; legalább egyet kiküldhetne minden vármegye pár hónapra, meglátni a rosszat és eltanulni a jót. Nagy Iván. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Egy fiatal asszony halálához. A régi boldog időkben szinte tárt karokkal vártuk a levélhordót, a sürgönyhordót mert legtöbbször kellemes hírt hozott nekünk. Sajnos, mióta reánk szakadt a nyomorúság, a szenvedés, a megalázás pokla, valósággal félünk, hogy a jámbor hírközvetitők ismét csak kellemetlen, fájdalmas értesítést hoznak. Ilyen fajó, megrendítő hír érkezett a napokban Esztergomba, társadalmunk egy rendkívül szimpatikus tagjának, egy szép, ifjú hölgynek hirtelen haláláról. Mily nehéz elképzelnünk, hogy öJök mozdulatlanság lett sorsa egy kedves lénynek, aki egész életén át az elevenség, a munkásság, a mozgékonyság megtestesítője volt . . . Akik ismerték és bámulták kacagó életvídámságodat, könnyes szemmel emlékeznek Rólad. Szerénységet, jóságot, megbecsülést kisugárzó szemed tekintetének megszűnése mély űrt hagyott a mi kis helyi társadalmunkban, ellenségeink által életereitől levágott városunkban, Esztergomban. Elköltöztél közülünk abba a boldog országba, melynek zöld mezeje a multak édes emléke, madárdala az angyaloknak Istent dicsőítő halk zenéje. Itt lenn pedig hiányozni fog a nap hevétől előcsalogatott fű-szőnyegről pici lábad nyoma, a sziget visszatért dalos madarainak derűs, figyelő tekinteted, víg kacagásod; nem fogja csókkal illetni boldog anyai arcodat az enyhe tavaszi szellő, gyengéd szivednek kialudt lángja nem melengeti már gerleszerelmű párodat, szerető csókod nem lehel édes álmot két kis árvád ártatlan szemére. A komoly, szürke ég alatt a messze esztergomi hegyektől terjedő mezőség suttogása sok tisztelődnek sok fájó sóhaját viszi sírod felé, melyen virág, sok szines virág fog fakadni; mert a földből kitör az élet; és mikor a nyiló virágok körül boldog lepke-párok fognak röpködni örülve a rövid földi életnek, vagy a tiszavirág raja száll el kíváncsian a halottak csendes birodalmán keresztül, talán épen ugyanakkor a Te szellemed is el fog suhanni itthagyott két kis angyalkádhoz, akik Rólad álmodnak és pici szájukat csókra nyújtják Feléd. Megcirógatod szellemkezeddel bodros fürtjeikét, megsimogatod árván maradt élettársad szenvedő arcát és ismét visszasuhansz oda, ahonnan nincs már többé visszatérés . . . —c. IngaUanforgalmnnk az elmúlt hóbaa. Kubovics Istvánná 2,500.000 K Bábszki Istvánné és t.-tól csonkút és paperei szántórész. — Németh István és neje 8,000.000 K Ipolyi Józsefnétól csontkút és paperei szántó. — Bádi András és neje 7,000 000 K Oltósy Győzőtől Szamárhegyi föld. — Kovács Borbála és t.-sa 1,500.000 K Szabó Czimbalmos Jánosnétől Körtvélyes szigeti rét. — Sáska József és neje 10,000.000 K Krulik József és nejétől Attila-utcai ház. — Bádi Ferenc és neje 1,800.000 K Lenuray István és nejétől Sípoló hegyi szántó. — Lelószki Ferencné 2,500.000 K Szabados Antalné és t.-tól Kolosúton túli legelő. — Winkler Lajos és neje 4,500.000 K Sádli Rózától csontkúti szántó. — Nóvák Albertné 4,000.000 K Schálkház Ferenctől szérükbeli szántó. — Ifj. Muzsik József 6,000.000 K Szenczi István és nejétől Góré szántó. — Szabó János és neje 3600 K Szabó János és t.-tól Irtvány föld. — Móczik György és neje 15,000.000 K Mayer Jánostól Balassa-utcai ház. — Csernák János és neje 24,000.000 K Bábszki Jánostól Szenttamás-utcai ház. Nyári Ferencné 3,500.000 K Fehér Jánosnétól Szarvashegyi szántó. — Patkóczy Ferenc ajándék Mohácsi Mihálynétól Szarvashegyi szántó. — Rimár Jenőnó 8,400.000 K Kömley Károly és nejétől Aranyhegyi szántó. Német Lőrinc 10,000.000 K Pittner Kálmántól Jókai-utcai házrész. — Kis Erzsébet 2,000.000 K Kabók Andrástól Hegymeg budautcai szántó. — Szölgyémi József és neje 500.000 K Nagy Ignáctól Kenderesi szőlő. — Szenczi János és neje 8,000.000 K Pifkó Istvánnétól Dinnye földrész. — Csernyánszki Ferenc és neje 3,000.000 K Schálkház Ignáctól Szérübeli földrész. — Bábszki János és neje 6,000.000 K Kikler Ferenc és nejétől Rózsa-utcai ház. — Bábszki János 1,200.000 K Huszák Istvántól Sipolóhegyi föld. — özv. Juhász Jánosné 14,000.000 K Móczik Józsefné és t.-tól Vár-utcai ház. — Móczik Józsefné és társai 7,000.000 K Kribusz Györgynétől Barkóczi-utcai házi — Dánó János és neje 600.000 K Mészáros Lajos és nejétől Világos-hegyi parlag. — Kopcsányi Ferenc és neje 2,500.000 K Szánó Ferencnétől Diós völgyi szántó. —• Lestár Ferenc és neje 3,600.000 K Lestár Lajostól Hegymegi szántó. — Viszolai Lajos és neje 12,000.000 K Viszolai Lajostól Vár-utcai ház. — Ajtók, ablakok, kapák, csónakok, konyhabútorok festésére fl«AiM<4ni nlaif AIS! AITAI 1 Vihar álló! Nem repedezik! Mosható! Fedőképessége kitűnő! — Fehér- és zománchasználion UjüUlilIlI UlaJIBSlöJiül 1 festékek, lakkok, linoleum padlófénymáz, porfestéke*, ecsetek és az összes vegyészeti festékárúk legolcsóbban beszerezhetők: MAROSI JÓZSEF és FIA vaskereskedőknél Esztergomban. Árajánlattal és mintákkal silvesen szolgálunk! Főmnnkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptnlajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 10.000 korona. Egyes szám ára : hétköznap (2 oldalas) 1000 korona, vasárnap (4 oldalas) 1500 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza.