Esztergom és Vidéke, 1924

1924-01-01 / 1.szám

ESZTERGOM VÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN VASÁBNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőségés kiadóhivatal: Simor János-utca, 18—20., hova a lap szellemi részét Illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. A hiv. rész szerk : Főmunkatárs : FEKETE BEZSŐ VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési árak: egy évre 24003 K, félévre 12000 K, negyedévre 6000 K, egy hóra 2000 K. Egyes szám ára: hétköznap 250 K, vasárnap 300 K, — Kéziratot nem adunk vissza. Az idők végtelensége istnét fordított egyet a homokórán. Leperegtek 1923 homokszemei, hogy ismét egy éven át folytassák évezredek óta a megmegujuló munkájukat. A lepergett homokszemek mindegyikéhez keserűség, bánat, vesztett remény, nyomorúság, megaláztatás, ellenségeink gúnyos mosolya, belső megnemértés, pártoskodás, széthúzás tapad. Vájjon a reánk köszöntő évben is igy lesz ? Nem tudjuk. Nem volt még elég a megpróbáltatásokból, hogy megváltozzunk? Nem tudjuk. A jobbérzésüek, akik előtt nem az egyéni érdek, hanem a Haza érdeke lebeg, újra kezdhetik munkájukat, hogy ujabb gáncsot vessenek azok, akik mindenáron, még a magyar romokon is, érvényesülni akarnak. De reménykedjünk ! 1924. évvel a mi szűkebb hazánkban a vármegyében is egy ujabb, ideiglenes állapot lép életbe. A „vérnélküli'

1 „fehérsapkarázsás" „forradalom", az őrület diadala szétszaggatta 1000 éves országunkat, ketté tépte sok régi vármegyénk között Komárom és Esztergom vármegyéket is. Csonkán maradtak. Komárom vármegye elvesztette ősi székhelyét és Esztergom vármegyétől elrabolták éléstárát. Komárom vármegyének ökölbe szorul keze valahányszor áttekint az avarsáncokból felépült Komáromba, Jókai szülővárosára, Klapka bevehetetlen várára. Idegenek tanyáznak benne. Idegenek, akik nem fegyverrel, hanem árulással győztek. Esztergom vármegye megmaradt, hegyes-völgyes részéről ha áttekintünk Párkány síkjára, hozzánk száll az ott maradt magyar testvéreink sóhaja. Fácántollas cseh muzsikusok szedik a magyar föld gyümölcsét és éhségre kárhoztatják a megmaradt vármegyerészt. Egyformán megcsúfolt, megalázottak vagyunk. Az egyik elvesztette ősi székházát, a másiknak csak az maradt meg. Most, amikor a megpróbáltatások láncolatának legnehezebbb láncszméhez értünk, amikor a két vármegye tői Komárom-Esztergom ideiglenesen egyesitett vármegye lett, értsük meg egymást. Ml testvéri és ősi vendégszeretettel fogadjuk Csonka-Komárom várraegye hozzánk jövő, mindenkor a keresztény magyarságért küzdő fiait. Legyenek segítségünkre a közös cél elérésében. Mélyen megvagyunk győződve felőle, hogy az „ideiglenes" jelző a valóságban is úgy lesz és a jelzővel meg fog szűnni a vármegye kettős neve is. A kettős név megszűntével teljesülni fog minden törekvésünk célja is: — az integer Magyarország. Amidőn Esztergom vármegye közönségének nevében magyar becsületességgel üdvözöljük Komárom vármegyét, mindent .elfogunk követni, hogy enyhítsük lelkükben leszürődött keserűségeket. Egymásra vagyunk utalva, segítsük egymást, hogy amikor elérkezik a felszabadulás dicsőséges ideje, harsány éljennel kisérhessük haza közös osztályrészeseinket: — Komárom vármegyét ősi székhelyére. Addig kitartás, megértés legyen vezérlő jelszavunk! Néhány szó a turániakról. Manap immár közkeletű szó a Túrán. Akadtak persze nagyképűek, akik a tudomány nevében akarták nevetségessé tenni, hitelét előre elvenni. Mások meg lesajnálták, mint műveletlenség, ázsiai elmaradottság típusát, mely legfeljebb lovas kalandozásokban, huszáros virtuskodásokban merült ki. A történelem kutató munkája azonban egészen mást állapított meg. Mai műveltségünknek alapvetői, a történelmi idő megindítói éppen turániak voltak, és legyen «zabad ehhez hozzátenni, hogy e földnek, a Duna-Tisza mellékének legrégibb ismert lakói között a turániak nemcsak számuknál, hanem alkotásaiknál fogva is elsőrangú szerepel töltöttek be. * * * Kevesek előtt ismeretes, hogy a Tigris és Eufrátes folyók környékén Kr. e. már 6000 körül magas műveltségű nép, a szumir lakott, mely az összhangzó kutatások szerint az uralaltáji, másként turáni nyelvcsaládhoz tartozott. Az ő nevükhöz fűződik az írás feltalálása, mely pedig a szellemi élet alapja ; az ő írásuk ugyan nem betű, hanem képírás, melyből ékírás fejlődött, de érdemüket ez nem csökkentheti. Az irás birtokában nagy tudományos és szépirodalmi működést fejtettek ki. Legkiválóbbak a számtanban és a csillagászatban voltak. Tőlük származnak az első mértékegységek (láb, köbláb s egy köbláb viz súlya, a talentum), a hatvanas, illetve a tizenkettes számrendszer. A kört ők osztották 360 fokra, a fokot 60 percre. Kr. e. 4500 táján már csillagvizsgálót építettek és ismerték a Napon, Holdon kivül a Merkur, Venus, Mars, Jupiter és Saturnus bolygókat és pl. a Venus keringésének idejét oly pontosan kiszámították, hogy mindössze 22 perc különbség van az ő és a mi számításaink között. Tőlük származik a hét napjainak megállapítása és a bolygókról való elnevezése. Naptárt csináltak már Kr. e. 5700 esztendővel, mely szerint az év 52 hétre oszlott, tehát alig tért el a miénktől. De hiszen ez is elég. Amikor másutt teljesen rendezetlen, kóbor törzsek barangoltak, náluk törvények szabályozták az állami, a társadalmi rendet; s amikor másutt még nem is hallottak az írásról, ők krónikákban megörökítették a történeti eseményeket. Nimródról, a Holdisten fiáról ősi mitosz szólt náluk, melyet később 12 énekből álló hőskölteménybe foglaltak ; lirai költészetükből pedig csak a zsoltár-jellegű énekeket emiitjük. Nincs helyünk arra, hogy építkezéseikről, szobrászatukról beszéljünk, hogy leírjuk csatornaépítő, folyamszabályozó munkásságukat. E néhány vonás elég világos igazolása a turáni alkotó erőnek, zsenialitásnak.*) Ami a hazai turániakat illeti: itt nem szólhatunk a praehisztorikus időkről, tehát nem tárgyalhatjuk, hogy a neolithkor vagy a bronzkor idején kik voltak Európa lakói; bár a tudósok egy része erre az évre is szerepelteti a turániakat. A leletekből egészen határozottan csak Kr. e. 700—400 tájára állapithatjuk meg' eddigelé a turániak ittlétét. Zalamihályía, Somlyó (Vasmegye), Pilin (Nógrádmegye), Vatta majd Kőhalom (Borsodmegye), Szabolcs, Bereg nagyszámú leletei elég világosan bizonyítják, hogy ezidőtájt már laktak itt turániak, akik értettek a földmiveléshez, állattenyésztéshez, volt iparuk, s készítményeken sajátos (hullámos körvonal, cikkcakkos kör, indadísz) díszítéseket alkalmaztak. Szent állatjuk, melynek alakját fémbe Öntve díszítő motívumul mindenfelé fölhasználták, a szarvas volt. (Gondolhatnánk itt mindjárt a csodaszarvas mondájára !) És turáni vonás a fényűzésre való hajlam, ami az öltözködésben, ékszerekben, meg a temetésben is megnyilatkozott. Közelebbi meghatározással (nyelv, törzs szempontjából) a leletek nem szolgálnak s igy meg kell elégedjünk azzal, hogy e szittyák (scythák) hazánknak kétségtelen, ha nem is kizárólagos lakói voltak, akik másfajta népek mellett századokon át itt éldegéltek. Elhelyezkedésük pedig a keleti népek behatolásának, tehát a *) Kár, hogy a szomszéd vidékekről be vándorló szemiták: akkádok, babylónok, asszírok az országban lassankint többségre jutottak s a hatalmat kezükbe kerítették; a szumirok nyelve csak irodalmi és diplomáciai nyelv maradt, mint erről a szumir nyelvtanok és szótárak tanúskodnak. magyar honfoglalásnak irányát is világosan meghatározza, mikor a Vereckei-szorosra utal. Lényegében, sőt valószínűen nyelvben sem különböztek tőlük azután a szarmaták, akik Krisztus születése előtt az első században tűnnek föl a Duna-Tisza mellékén. Törzseik közül ismerjük a jazygokat, a limigantokat, szó van az amicentisek, meg a picentisek törzséről s egy hadjárat alkalmával itt szerepelnek *a roxolánok is. (A nevek római irónái, részben bizonnyára elferdítve maradtak reánk.) Ezek már igazi lovas vitézek, típusai a szabad sikok lovas vitézének, aki kicsiny lován a szélvésszel versenyt nyargal s úgy eltűnik, mintha *a föld nyelte volna el. A római uralomnak elég baja volt is velük, mert a kalandozásokhoz kitűnően értettek, de nyilt csatában is nem egyszer tettek tönkre egész légiókat. Jórészük nomád életmódot folytatott (metanastae), de azért a békés munka terén is megállották a helyüket. Kitűntek, mint ácsok, kik fából készítették kisebb-nagyobb házaikat. (Állítólag Attila fapalotáit is szarmaták építették, pedig ezek a byzanci Priscos rhétor kényes ízlését is kielégítették). Amellett pl. az ötvösség terén más gépeknek, pl. germánoknak tanítómesterei voltak. Legfontosabb alkotásaik azonban azok a hatalmas erődítések, melyek részben római sáncok, Csőrszárok, részben földvárak nevén ismeretesek. Ez utóbbiakat a szláv grad, hrad néven szoktak 'emlegetni (Novigrád, Visegrád, Csernigrad stb.), de immár minden bizonyítékunk meg van arról, hogy ezeknek alkotása ismét nem idegen népeknek, hanem a magyarral törzsrokon turáni őslakosságnak elvitázhatatlan érdeme, annál is inkább, mert elhelyezésük, megépítésük és berendezésük igazán nagy intelligentiára, kiváló katonai szakértelemre vall. Dr. Balogh Albin. Komárom-Esztergom vármegye virilistái 1924. évre. Komárom és Esztergom közigazgatásilag ideiglenesen egyesitett vármegyék közös igazoló választmánya 1923. december 20-án tartott ülésében a következő 130 bizottsági tagot jelölte ki a legtöbb adót fizetők névsorából adófizetésük arányában: Gróf Eszterházy Ferenc Tata 53,892.987, dr. Csernoch János Esztergom 43,711.362, gróf Eszterházy Copperfield Dávid Charles Dickens regénye filmen 7 felvonásban Bemutatja a KORONA MOZGÓ jan. hó 5. és 6-án, szombat és vasárnap. Az évad legragyogóbb fil

mje! Ne m

ulassza el megnézni!