Esztergom és Vidéke, 1923
1923-05-25 / 16.szám
Vasárnap, 1923 február 25. XLV. évfolyam 16 szám, Keresztény magyar sajté. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Simor János-utca 18-20. szám A hivatalos rész szerkesztője : FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs : VITÁL ISTVÁN. Telefon: 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb- küldendők. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak : egy évre . 720 K, félévre 360 K. negyedévre 180 K, egy hóra . 60 K. Egyes szám ára: hétköznap 10 korona, vasárnap 15 kor. Kéziratot nem adunk vissza. Kivitelről. (Sz. i.) A drágaság oly fokra hágott, amilyenről Magyarországon még eddig senkinek fogalma sem volt. Eddig normális körülmények között a drágaságot mindég a hiány okozta. Rossz termésnek magasabb árak voltak természetes következményei. Termésünk tényleg gyenge volt, de az árak aránytalan emelkedésének egy másik faktor — a spekuláció is lényeges okozója. A tisztességes üzleti szellem átcsúszott a rablás mezejére. Ilyen viszonyok között szerintünk a kivitelt nem megkönnyíteni, hanem korlátozni, vagy egészben meg kellene szüntetni. Nem kételkedünk benne, hogy a magyar pénzügyi kormánynak tényleg módjában fog állani harminc milliárdot behozni az országba a kivitt árukért, de nézzük meg az érem másik oldalát is. Országszerte általános a panasz, hogy nincs elegendő takarmány. Ne mondjunk többet csak annyit, hogy egy kéve megbámult kukoricaszár 70 — 80 korona. Széna már Jákob létráján jár az ár tekintetében. Kenyeret már nem ehet mindenki, mert oly drága. Tojásról a szegényebb embernek még álmodnia sem szabad. Húst lukszusnak kell tekintenünk és baromfit már csak a tőzsdés milliárdosok ehetnek. Ilyen viszonyok között könnyitjük meg a kivitelt rozsliszt, őszi szalma, savanyu széna, vágómarha, baromfi, tojás stb -re. Aminek azután természetes következménye lesz a még magasabb ár és az általános elégedetlenség. Lesz még valami más következménye is, amit figyelmen kívül hagyni nem szabad. Amint értesültünk felőle, hogy megkönnyítik a kivitelt, azonnal a magyar koronára gondoltunk. Igazunk volt. A korona elhagyta hónapok óta tartó stagnálását, esni kezdett és valószínűleg fog is esni továbbra is. Magyarországot olyan utódállamok veszik körül, amelyeknek gazdasági érdekük (de politikai is) gyengíteni a megcsonkított országot. Befolyásuk van elég ehhez. Mást sem szabad szem elől téveszteni. A destruktiv tőke sem tekint valami barátságos szemmel felénk. Ez is gyengíteni akar, hogy ekszponensaival ismét nyakunkra ülhessen a közélet minden terén. Amikor mi 30 milliárd értékű terményt kiviszünk, megengedjük, kapunk érte magas értékű külföldi pénzt, de nekünk azt magyar koronára kell majd felapritanunk, hisz itt bent idegen valutával fizetni nem lehet. Kimegy majd a terményünk, még pedig nem is a felesleg, hanem az, amit elvonunk a szánktól, gyermekek, betegek és aggoktól és fogunk érte végeredményben mesterségesen lenyomott magyar koronát kapni. Nem vagyunk a kormánynak ellenségei. sőt ellenkezőleg, az adott körülmények között országos szempontból támogatjuk, de ezt a kivitelt a törvényhatóságoknak, akik ismerik közelebbről a viszonyokat, meg kellene akadályoztok és ezzel gátat vetnének a további áremelkedésnek, elégedetlenkedésnek. A kivitelre vonatkozólag csak még némi megjegyzésünk van. Ha van olyan terményünk, amiből feleslegünk (?) van, ám szállítsák azt ki, de az államhatalom szabja meg az egységárat, saját közegeivel vásároltassa össze és szállítsa ki saját nyereségére. Ne bízza ismét telhetetlen pénzzsá kokra a kivitelt, akik haszonért az áruk felhajtásától semmi körülmények között sem fognak visszariadni. A drágaság, a szegénység és az elégedetlenség mind, mind az ő érdekeiket szolgálja. | |~ M O Z AI K. | írja: Lynkeus, A sajtó. A nyomtatott betű oly nagy hatalom, mi sokszor felér dinasztiák erejével. A betűk hatalmas hadserege, szelleméhez képest, mindent legyőz, lassan minden bevehetetlen erősséget bevesz. Nem kell messze mennünk bizonyításért. Országunk csonkaságát, forradalmat, kommünt, oláh megszállást, s a mai közállapotok satnyaságát, kifelérontásukkal azoknak a sajtóknak köszönhetjük, kiknek a maguk patkány munkájuk hullalakmározásra és kirablására mindez érdekük volt. Klein Ármin sajtó triójának legh'angosabbja „Az Est“ vette ki oroszlánrészét e derék munkából. És ez a lap még létezik és ezt a kanális hangú lapot még a magyar közönség nem tudta teljesen megutálni hasonszőrű juddista-szo- ciális és áldemokrata társaival együtt, mik homlokukon szégyenbélyegként viselik levitézlett neveiket: „Világ“, „Népszava“ és „Magyarország“. * Sajnos, nagyon jellemző a mi társadalmunk szellemi szerencsétlensé gére a felületesség, a könnyenvevés és a naiv hiszékenység. E gyengéit tapogatják ama tintabetyárok tollcsáp- jaikkal a maguk őszinte törekvéseinek, aranyigazságuknak elhitetésére. El tudják hitetni közönségünkkel — mézesmadzaggal — hogy a mai nehézségeket azoknak a kiváló magyar államférfiak politikájának köszönhetjük, kik ellen ők még a kisantant szuronyaival sem átallanának menni. Jogrendért tátogatott duzzadt ajkú szájuk országrontó ghettói hangja pedig viszhangzik a külföldi sajtókban. Ük a nemzetmentők. * Minden lap, legyen az politikai, társadalmi, szépirodalmi, tudományos vagy ismeretterjesztő, mind bizonyos irány, világnézet, hatalmi és nemzeti, vagy faji egyezségek kizárólagos propaganda eszköze. Kifinomult éleslátás, bizonyos műveltség és általános ismeret kell szellemi táplálékaink megválasztására. Mivel törvények adta jogon majd minden irányú politika és világnézet szócsöve egyenlő védelemben részesül, csendes és összetartó egységgel a nagy- közönség bojkottálhatja — és kell is, hogy bojkottálja — minden a fajunk, nemzetünk ellen burkoltan harcoló liberális-zsidó újságok talmudi bölcsességű politikáját és szépirodalmát. Legyen szervezett ellenük közönségünk. * Elszomorító, hogy még mennyire nincs mellette a magyar közönség javáért harcoló keresztény lapjainknak. Világhírű zsurnalisztikái magaslaton álló lapjaink vannak ; a „Szózat“, „A Nép“, „Magyarság“ stb. E lankadatlan harcosai a magyar faji irányzatnak, megérdemlik, hogy közülük legalább egy, minden magyar család napi, óhajtva várt uj- ságló, tanító, uj harcokra bátorító vendége legyen — a helyi lapokon i kívül — mert csak igy értesülhet napról-napra ama nagy harcokról és munkákról, melyet úgy szeretnek kigúnyolni, letagadni és ferdén beállítani a „faji“-lapok s mert csak igy lehet egységes és együtt gon- • dolkodó, belőlük kiábrándult közön- | ségünk. Még csak egy tárcájukat se I olvassuk el, mert az is propagandát j üz maguk mellett az elkábított ér- j zelmek magafelé irányítása által s a j fajtánk kigúnyoló lekicsinyítésével. Ebben nagy mester a „Pesti Hírlap“ és „Az Újság“. Van sok értékes magyar újságunk, szépirodalmi lapunk, vannak nagy Íróink. Nem szorulunk amazokra és nem is szorulhatunk önkárunk, a lélek megfertőzése nélkül. Néhány szó a Közüzemi részvénytársaságról. Gondokkal küzködő városunkban legutóbb alakult vállalatok között kevésnek alakulását kisérte oly meleg érdeklődés, mint amilyenben Közüzemi rt.-nak van része, s amelyre az eddigi jelek szerint méltónak is fog bizonyulni, mert hiszen oly messzemenő célokat tűzött maga elé, amidőn felismerte a város közműveinek életbe vágó fontosságát és azon sok parlagon heverő kincset, melyek intensiv fejlesztése és kiaknázása uj jövedelmi források megnyílását jelenti. Városunk sajnos nem volt oly anyagi helyzetben, hogy megküzdhes- sen a pénzügyi nehézségekkel, ám az uj alakulat épen ezen a téren hidalja át a nehézségeket, amidőn magát első sorban a város közegének és támogatójának tekintvén, semmi fáradságtól és áldozattól sem riad vissza, hogy a közérdeket oly diadalra vezesse, mely minden becsületes polgárban örömet és megnyugvást ébreszthet. Ezt a megnyugvást semmiképen sem zavarhatja a társaság alaptőkéjének szerény volta, hanem épen ellenkezőleg csak növelheti, mert épen ebben rejlik az óvatos körültekintésnek és reális kezdeményezésnek bizonyítéka,[hogy a vezetőség felelősségének tudatában csak oly vállalatokba fog bocsátkozni, amelyek biztos eredményt Ígérnek. A szerény anyagi eszközöknek önmagukról kell fokozatosan fejlődniük és ha a társaság Isten segítségével kedvező eredményekre támaszkodha- tik, bizonyára be fog következni az alaptőke felemelése is, amikor e város minden lelkes polgára előtt megnyílik az alkalom, hogy megtakarított tőkéjét jó kezekre bízva, magának biztos jövedelmet, városának pedig haladást és virágzást biztosítson. A társaság már eddig is arra törekedett, hogy tőkéjét a legtágabb körű érdekeltség szolgáltassa és ezért kellett az alaptőke túljegyzés folytán egyes nagyobb jegyzéseket leszállítani, azonban mindenki teljes megnyugvással fogadhatja e döntést, mert a vezetőség a megnyilvánult bizalom további kiérdemlése végett minden alaptőke emelésnél a legmesszebb menőleg fogja kielégíteni mindazon részvényigényléseket, amelyek jelenleg levonást szenvedtek, avagy a jegyzési határidő rövidsége folytán érvényesítve nem lettek. (K.) Útmutatás a gyümölcsfahernyók irtására. Ha a gyümölcsfák leveleiket elhullatják a legtöbb gyümölcsfán rajta marad csomóba összekötve egy vagy több száraz levél. Ha az ilyen száraz levelet óvatosan szétfejtjük közepében mákszemnyi nagyságú hernyócskák tanyáznak. Ez a száraz level azért nem hulhat
