Esztergom és Vidéke, 1923

1923-12-23 / 101.szám

bennünk annyi összetartás, mint a Szahara homokjában. S karácsony ünnepén ennek kiemelése a legaktuálisabb. Mert az összetartás szempontjából nem határtalan számú egyesületekre van szükség, hanem csak arra, hogy abból a keresztényszeretetből, amelynek e napon hirdetői vagyunk, valami parányit erezzünk magunkban, amidőn a keresztény magyar embertársunk sorsát intézzük, vele rendelkezünk, felette bíráskodunk, vagy neki engedelmeskedünk, hogy keresztény érzés lakozzék bennünk a társadalmi és politikai életben; akkor is, amikor egymással üzletet kötünk, munkát vállalunk, követelünk vagy leszámolunk és hogy ez a keresztény érzés akkor sem vesszen ki egészen belőlünk, amikor utaink egymástól haragosan elvállnak. A karácsonyest fellángoló nagy szeretetéből vigyünk el valamit a keresztény magyarság közéletébe, annak erősbbitésére és gazdagítására. A közeledő karácsonyi ünnepek alkalmából ne feledkezzünk meg a szenttamási szegény gyermekek napközi otthonáról s felrnházási akciójáról. Adományok a vizivárosi plébániára kéretnek. •wi m r\ emu m A megcsúfolt emigráció. Közép Európában fontos szerepet betöltő Magyarország eseményekben gazdag történelméből nagyon jól ismerjük ezt a szót: — „emigráció". Rákóczi, Kossuth és híveinek emigrációja minden magyarember előtt szent fogalom volt. Ezekért az emigránsokért az ország szive dobogott és szent áhítattal, hazafiúi kegyelettel zarándokoltak elődjeink hozzájuk, megerősödni hazafiasságban, erőt meríteni kitartásban. Ezeknek az emigránsoknak szelleme állandóan itt lebegett az országban, ezekhez sirt fel a bujdosó kuruc tárogatója és ezekhez szállott fel az aradi Tizenhárom utolsó sóhaja. Ezek itt lebegő szelleme talán nem egyszer kínzó álmot okozott a bécsi Burg falai csodálatot keltett. E két művével az egyetem professzorai közé emelkedett, a fiatal Tary Gida. Házasságra még most sem gondolt, pedig volt már kenyere, hírneve, dicsősége nagyobb mint másnak és az ideje is itt lett volna már. Ha ő nem, gondolt helyette az anyja. Nagyon gyakori vendégük volt a Csonkái család és ők is visszalátogattak mindig. Szépsége teljében virágzó Lonci volt Gida anyjának kiválasztottja. És Tary Gida még mindig nem vette észre a lányt, pedig már nem a legártatlanabb cselvetéseivel akart hatni rá. Nagyon meglátta ezt Gida; de nem vette észre. Mindig egyformán nyájas arca nem pirul el, mint azelőtt ritkán, — mikor senkisem látta — és akkor is ha Loncira gondolt, hiszen akkor még remélte,^ hogy megtalálja azt, akit ő keres. És mint annyi sok mindenben és mindenkiben, benne is csalódott. Az egyszerűt, a keresetlent, a természetesen tiszta kedélyt és gondolkodást kereste, nem a routinirozott, az ultra kultúrán átszűrődő nagyvilágias, játékbábu asszony leányt. Ő, a nagyvilágbán naggyá nőtt ember, nem volt a nagyvilág embere. Az ő csodálatos ielke, minden szép vágyódásával az egyszerű, a természet és természetes után, nem romlott meg. Annál inkább erősödött, mennél jobban csöközött szunnyadó hatalmasságok nak. Ezek az emigránsok vendégei voltak a török nemzetnek, védelmébe vette őket Angolország, tüntető ünnepséggel fogadta Amerika és szót engedett nekik a szabadságáról hires Fehér Házban. Ezekből az emigránsokból nem egy küzdött az olasz szabadságért és ezek érdemeire támaszkodhatunk még most is Rómában. Különösen ez utóbbiaknak nagy részük volt Magyarország felszabadításában az osztrákokkal szemben. Szegénységük, elhagyottságuk, hazát lanságukban elismerést, becsületet szereztek a folyton küzdő magyar nemzetnek. Csonka-Magyarországnak is vannak emigránsai, de gyászosak a mostani szomorú jelenben. Vannak emigránsok akik nevéhez, rombolásaikhoz fűződik ez a velőkig ható jelző: „ — „Csonka". Vannak emigránsok, akik véres kezéhez, sötét lelkéhez számtalan bűn tapad. Ne gondolja senki, hogy csak politikai bűnök nyomják lelküket, nemcsak hazaárulás van homlokukra sütve, hanem közönséges gyilkosság, rablás, csalás stb. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a mostani emigránsokért egy pillanatig sem dobog az ország szive. Ha van sziv, amely megdobban értük, az > legfeljebb Budapest söpredékének, a mindent felforgatni akaró és kommunizmus felé igyekvő szociáldemokraták mellében doboghat, vagy Dob- és Rombach-utcában és társaiknak, akik lángba szeretnék borítani újból az országot, hogy istenként állithassák fel újból „Marxot", az ő vörös angyalaival, Samuellikkel körülvéve. Ezek az emberek is fejtettek ki külföldön propagandát, de az ezeréves Magyarország ellen és ezekhez is mentek látogatóba azok, akik esküdt ellenségei a keresztény Magyarországnak. Ezeknek az emigránsoknak is itt lebeg a szelleme a feldöntött trón felett, az Országház pincéjében és Kecskemét fáira felaggatott becsületes magyar földműves sirja felett. Amig amazokat vendégszeretettel fogadta a külföld, emezeket kiutasította, mint közveszélyes idegeneket. Csak elfogult ellenségeinknél találtak menedéket, de már ott is ég talpuk alatt a föld. Van a jelen emigránsoknak is törmörlött minden kultúrának nevezett társadalmi bombaszttól és képmutatásoktól ... És Tary Gida nem lett szerelmes. Izzó, nemes szivében mennyi magasztos gerjedelem, mennyi elpocsékolatlan nemes hevület kristályosodott annak, akit majd az övének mondhat egyszer, mert mint mindenkinek, egyszer neki is meg kell találni. A hiábavaló ide-oda látogatások egyszer már kihozták Gida anyját a csendes várakozásból. Egy langymeleg júniusi estén, mikor a család együtt ült kint kis nyaralójuk virág és örökzöld övezte verandáján, rá hozta a szót Gida, lelke kinn csapongott valahol az aranysárguló kalászos rónán, messzibe néző szemei a pilisi dombok lankásán kigyulladt pásztor tüzek ide parányló lángjában keresték az örök szépet; — Olyan kábító illatos légü, csillagdiszes este volt, lehetetlen volt neki kis körében maradnia. A pompázó természet vitte-vitte csapongva az ő rajongóját megittasulva, szépségeitől. Fülében még nem hallott akkordok zengtek, mintha a pajkos mezei istenségek, a faunok játszi kara vette volna őt körül Isteni danát fújva varázs sípjukon és .. . ... és ekkor anyja szemrehányó hangja ütődött élesen fülébe ténetük. Van, de hazaáruló, gyalázatos és véres. Van jelenjük is, hisz elszegődtek cseh, szerb, oláh és osztrák szolgálatba, szövetkeztek az orosz tébollyal és hangosan tiltakoztak minden talpalattnyi elrablott magyar föld visszacsatolása ellen, csakhogy ártsanak a feltámadni készülő Magyarországnak. A „Bécsi Magyar Újságában, mely néhány nap előtt szűnt meg, annyi piszkot és rágalmat szór tak ellenünk, hogy ezt az ország soha el nem felejtheti. Az erkölcsi kár mellé sorakozik az anyagi kár is. ők voltak azok, akik nemzetközi munkásbojkott alá helyezték az országot ellenségeink nem csekély haszna és örömére, ők voltak azok, akik felforgató iratokat csempésztek az országba. És ezeket akarja most a szociáldemokratapárt hazahozatni, számszerint 450-et. Az a szociáldemokratapárt akarja hazahozatni a rombolókat, felforgatókat és szélső forradalmárokat, amely hivatalos declarációban fogadkozott, hogy részt kivan az ország újraépítésének munkájából. A magyar nemzet nem kér belőlük. A szociáldemokratapárt szemében lehet ez a társaság emigráns, a mi szemünkben azonban hazaárulók, gyilkosok és rablók Szövetkezete, a kiknek helyük magyar földön nincs. Némó. Cégtábla kötelezettség. Közli: Karikó Imre a győri Kereskedelmi és Iparkamara titkára. A folyó évi november hó 1-én életbelépett uj ipartörvénynek egyik lényeges újítása az, hogy minden iparűző üzlethelyiségét annak külső részén cégtáblával köteles megjelölni. Mivel az ipartörvény szerint a kereskedés is iparűzésnek tekintendő, igy a cégtáblakötelezettség egyaránt kiterjed minden iparosra és minden kereskedőre. A cégtáblakötelezettség tulajdonképen az üzleti élet tisztességét, továbbá a közönség megtévesztésének elkerülését célozza. A cégtáblán fel kell tüntetni az üzlet (műhely) tulajdonos családi és utónevét olykepen, hogy a felírás egyik része se legyen kevésbé szemt — ... nem látod meg annak a szegény lánynak szenvedését, hiszen teérted szenved, a Paksai és Kovács fiút nem teérted kosarazta ki? Te, érzéktelen barlangi medve módjára viselkedsz vele szemben. És mit gondolsz, nem volna-e már rég itt az ideje, hogy házasságra gondolj ? Lonci várja a pilllanatot, hogy karjaidba dőlhessen . . . Anyám — csengett közbe az önérzetében sértett Gida komoly hangja — igazán kár minden fáradozásod, Lonci szép, tiszta és semmiképpen sem kifogásolható angyali lány, bocsás meg, én nem gondolok sohasem a mi házasságunkra . . . kár volt a derék Kovács Paliért, de talán még . . . Anyja könybe merülő szemét s a csalódástól elboruló arcára pillantva, átsajdult valami a lelkén, mert nagyon szerette az anyját. Némán megcsókolta gondbarázdás homlokát, mely mögött egy szépen felépített életterv foszlott köddé, az érthetetlenséggel vegyülve; mert egyszerű lelke nem tudott fiáig felemelkedni. Indult nyugvóra. Búcsúzás után ötlött hirtelen eszébe : — Holnap a d. u. gyorssal lemegyek Fenyvesre Máli nénihez. Anyám készíts elő mindent. Egy pár hétig gihenek. Gondolta, hogy anyja felejt beötlő, mint a többi. Ha az üzlettulajdonos férjezett vagy özvegy nő, a cégtáblán férje családi és utónevét köteles megfelelő toldással (Nagy Já nosné, ha özvegy, akkor özv. Nagy Jánosné) feltüntetni. A férjezett vagy özvegy nő férje mellett leány nevét is feltüntetheti. Azokat az iparosokat és kereskedőket, akik a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetett céggel rendelkeznek, arra kötelezi az uj ipartörvény, hogy cégüket cégtáblájukon a cégjegyzékbe történt bevezetésnek megfelelően tüntessék fel. Ha az egyéni cég az üzlettulajdonos családi és utónevét nem tartalmazná, hogy oly esetben a családi és utónevet, vagy magán a cégtáblán, vagy az üzlethelyiség bejáratánál kifüggesztendő táblán kell szembetűnő módon feltüntetni. Amennyiben az üzlettulajdonos családi és utónevét nem magán a cégtáblán, hanem az üzlethelyiség bejáratánál kifüggesztendő táblán tünteti fel, a név elé oda kell tenni az „üzlettulajdonos" szót, ilyképen : üzlettulajdonos Nagy János. Ha valamely egyesület vagy társulat az üzlettulajdonos, ez alapszabályaiban megállapított nevét az előző bekezdésben megállapított módon köteles cégtábláján, illetőleg az üzlethelyiség bejáratánál kifüggesztendő táblán feltüntetni. Közkereseti társaságoknál beéri a törvény azzal, hogy legalább az üzletvitelért felelős egy üzlettársnak, betéti társaságoknál, hógy legalább egy beltagnak családi és utóneve legyen a cégtáblán, illetve az üzlethelyiség bejáratánál kifüggesztendő táblán a jelzett módon feltüntetve. Oly társas vállalatoknál, amelyeknek cégét a kereskedelmi törvény értelmében nem kell a cégjegyzékbe bevezetni, a társas viszonyokra való kifejezett utalással legalább két üzlet-társnak családi és utónevét kell a cégtáblán feltüntetni. Közszempontokból elrendeli végül az uj ipartörvény, hogy akik utakon, utcákon, tereken fetállitott bódéban, sátorban, asztalon, talapzaton, vagy a puszta földön űznek ipari foglalkozást (árusítanak) iparűzésük helyén családi és utónevüket feltüntető táblát kötelesek szembeötlően elhelyezni. addig, Lonciért nem aggódott, ő könnyen vigasztalódik nagy udvarában, talán nem is fog hiányozni neki. öreg Máli nénje kis falusi konyhájában felejtette azt a világot, honnan ide menekült. Gyermekkori, vissza, hozhatatlan idők emlékei elevenedtek föl, az azóta nem látott kúriában. Egy egyszerű, okos paraszt leányka, kit apátlan-anyátlan kis árvát, Máli nénje maga mellett felnevelt, volt lelke a háznak. Gida legkedvesebb gyermekkori játszótársa. A régi, boldog időkbeli kis lányka im megéretten sem változott hozzá. Naiv örömében szeretetei jelének pazarlásából kifogyni nem tudott Gida iránt. És Gida kezdett vidám, gondatlan — boldog lenni. Az egyszerű paraszt lányka a maga ártatlan egyszerűségében megigézte. Tari Gida szerelmes lett, 'elkábult a hozzá csapódó ősi vér lángjától ... És jött a hir Tary Gida házasodik. A hires, nagy Tary Gida elvett egy paraszt lányt. Visszatért a természethez, mert kapáló, szántó, gazdaságán kivül már mással nem törődő ember lett Tary Gida ... Valaki erre egy jóizüt kacagott és a legelső kérőjének odaadta magát . . . „Az iramszarvas csodája" ääfsäJL

w

Äffii a „Korona" Mozgóban.