Esztergom és Vidéke, 1923

1923-10-07 / 79.szám

XLV. évfolyam 79. szám. Keresztény magyar sajtó. Vasárnap, 1923. október 7. Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18-20. szám Telefon: 21., hova a lap szellemi részét illető köz­lemények, továbbá az előfizetési s hir­detési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője : Főmunkatárs: FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár: egy hóra 1500 korona. Egyes szám ára: hétköznap 3200 kor., vasárnap 250 kor. Kéziratot nem adunk vissza. Mehéz tél. A szegény ember mindig szorongva gondol arra az időre, amiker megszű­nik a munka és a nyári megtakarított keresetből kell majdan hosszú, kereset­nélküli téli hónapokon át élnie. A jó, a meg nem értett, meg nem becsült béke időben okozott gondot a tél, amikor filléreket kerestek az emberek, de fillérekből is éltek. Mennyivel fokozot tabbak a gondok most, amikor ezre ket keresnek, de tíz, meg százezrek kellenek a napi, havi gyenge meg élhetéshez. Most itt a tél küszöbén nemcsak azok lelkét fogja el a szo­rongás, akiknek téli megélhetésük nincs, hanem azokét is, akiknek biz­tosítva van megélhetésük, de tisztán látó szemekkel belelátnak a tél min den nyomorúságába, a nyomorúság minden titkába, a csábok hatalmas misztériumában. Az emberek ugy egyedenként, mint tömeges összeségben elvesztettek jó­zan eszüket és tobzódnak a számok tömkelegében, kéjelegnek a rengeteg zérusban és ezzel fokozzák az el­keseredést azokban, akik ezekkel az értéktelen nullákkal nem bírnak. Rossz szolgálatot tesznek a pénzemberek elsősorban az államnak és igy ön­maguknak is. Hajtják az árakat esz­telenül felfelé és tobzódnak az álta­lános konszolidációtól. Itt azonban „Esztergom ás Vidéke" tárcája. Egy éra a Múzeumban. Vasárnap, szeptember 30. Féltizenkettőt jelzett mély bugás­sal a toronyóra, mikor a korzó höm­pölygő áradatából feltérek a Kollár­házban lévő Múzeumba. Gyermekéveiben órák hosszat el­ődöngtem a Nemzeti Múzeum ter­meiben, ha szerét tehettem. Gondo­latban visszaszállni rég letűnt ko­rokba, magam elé varázsolván azt. A sok értékes emlékeztető, ma már csodálat számba vehető egy-egy ma­radvány órák hosszat el tud gon­dolkoztatni régiségek iránt érdeklődő embereket; mennyivel inkább az élet­től meg nem nyomorgatott gyermeki fantáziát, ami a már tudott valót a mese csodás kacskaringóival össze­fonja : amit nem ért, arról meg ép­pen egy mesevalót hisz. És a régi­séglátásnak ez a hatása évek mul­tán is tisztán bontakozik elém s nem sokat ront rajta az, hogy az egy­kor nem tudott dolgokról tiszta fo­galmam van. A mult messze és mi­nél messzebb, annál szabadabb az elgondolása. Boldog akkoriak, akik' azt is meg kell mondanunk, hogy maga az állam is hozzájárul a kon­szolidáció meggátlásának munkájá­hoz, mert ahelyett, hogy hatalmával letörni igyekeznék a drágaságot: úszik az árral és szintén drágít. A korona értéke némi csekély el­téréssel már hetek óta egy ponton áll. Eddig mindég az volt a kifogás, hogy esik a korona értéke, tehát emelni kell az árakat. Most azonban ez a kifogás már nem állja meg a helyét, de az árak még mindég, min­den reális számítást sutba dobva ve­szedelmesen emelkednek. A féktelen pénzvágy tette őrültté az embereket, aminek az a következménye, hogy valahol be kell állania a szegénység­nek. Óriási vagyoni eltolódások ész­lelhetők, melyek mind arra alkalma­sak, hogy szítsák áz elégedetlenséget és elősegítsék azok munkáját, akik az általános nyomorban látják tébo­lyodott eszméik megvalósulását. Saj­nos, sokan vannak akik hódolnak a mindent rombadöntő, de soha épiteni nem tudó eszméknek. És ezeket az embereket keményen fűtik a romba­dőlt, ma már nem termelő Oroszor­szágból. Innét kiinduló, minden al­kalmat felhasználó propaganda lépten­nyomon felüti a fejét. Legutóbb ke­ményen öltögette vörös nyelvét Bul­gáriában. Európának semmi garancia nincs a kezében arra nézve, hogy meg nem bomlik Németország is a fanrciák nyomát a kőkorszaktól a közelmúl­tig olt megtaláljuk. Midőn belépek a Múzeumba egé­szen más világ szellemében érzem magam; messze a mától, a gondok­tól, az élettől. Mintha egy sokszáza­dos templomba lépnék, hol minden áhítatot, fenségeset jelent; a mult temploma a Múzeum. Üveges szekrényekkel és asztalok­kal zsúfolásig megtöltött két kis te­rem elsőjébe belépve, nem egyedül vagyok. Szép számú érdeklődő nézi már a tárgyakat. Egy kis csoportra leszek figyelmes, melyet Sinka Fe­renc Pál városi közgyám, a Múzeum fáradhatatlan igazgatója vezet a ré­giségek között, miközben szakszerű magyarázatot ad mindenről. Hozzá­juk csatlakozom észrevétlenül és hall­gatom az élvezetes előadást. Egy-egy szekrény egymással kap­csolatban levő korok hasonnemű ma­radványait tartalmazza. Érdekes bronzkorszakbeli leletek és a római régiségek megszemlélése után — na­gyon sok tárgy Esztergom-környéki lelet — az ajtóval szemben lévő szekrényhez térünk. Figyelemreméltó Esztergomot a XVI. századból ábrá­zoló egykorú kép. A tulajdonképeni város, melyet két méteres fal öve­esztelen nyomása alatt. Ausztriában bárhogy titkolják is, kemény dió na­gyon a kommunizmus. És nálunk? Senki sem álltassa magát valami nagy biztonsággal. Mi láttuk, hogy kik dőltek be annak idején a mindent felforgató tébolynak és ezeknek magja nem veszett ki. Szószólóik itt vannak közöttünk. Hintik a mételyt és fel­használnak minden alkalmat arra, hogy újra nyeregbe ülhessenek. Ezek nek pompás talaj a drágaság, a nyo­mor, a munkanélküliség. Es félő, hogy a tél közeledtével, annak min­den nyomorúsága, a feltámasztott bizalmatlanság, erős propagandistája lesz Moszkva urainak. Félő pedig ez azért is, mert ugy Románia, mint Csehország, tehát közvetlen szom­szédjaink erősen átvannak itatva kommunista eszmékkel. Mi, akik már egyszer átusztuk a vörös vihart, de megállítottuk nyugat felé vezető útjában, megérdemelnénk nyugati ellenségeinktől azt, hogy gaz­daságilag támogassanak bennünket. Magunknak pedig mindent meg kell tennünk, hogy enyhítsük a tél nyo­morát. A nagy célért, a konszolidált Magyarországért, mely alapfeltétele az integer Magyarországnak, minden erővel le kell törni az indokolatlan, a spekuláción alapuló drágaságot. zett, a dorogi vámtól a Hitelbankig terjedt. A mai Simor-utca helyén volt faltól határolt része, A vár jól látható a törökök által összelövöldö­zött falaival. Víziváros és Szent­györgymező házai között egy pár karcsú minarett nyúl a magasba. .. Adománylevelek, több száz éves ima­könyvek és figyelmet ragadó régi írá­sok alatta. Másik szekrény agyag házi edényeket, házi eszközöket rejt, korok szerint szép fokozatban. Cso­dálatot keltenek a .középkori ötvös művészet itt látható egyes remekei: templomi koronák, egy szentségtartó stb. A középkori űr- és súlymérté­kek, kupák érdekes elődei a ma hasz­náltaknak. Az ezeket magában fog­laló szekrény tetején 3 kulacs és egy remekbe faragott hordócska. Legérdekesebb a esikóbőrös kulacs, aminőről Csokonai és Petőfi is éne­kelt. Egy gazda a hallgatók közül meg­jegyzi, hogy neki is van egy négy­rekeszes kulacsa. Megígéri, hogy a Múzeumnak ajándékozza. A jobb sarokban fegyvergyűjte­mény : kardok, pisztolyok, puskák, dárdák, alabárdok. Két hatalmas ta­tártőr is van a tatárjárás idejéből; száruk hatalmas marha lábszárcsont. I Telefon-Távirat. Felvidéki mandátumok számai, Pozsony. A felvidéki mandátumok a következőkép oszlanak meg: köz­társasági agrárpárt 50, köztársasági ruténpárt 2, cseh szociálistapárt 6, nemzeti demokratapárt 1, zsidópárt 7, tót nemzetipárt 1, tót néppárt 68, kommunistapárt 28, magyar kisgazda­párt 8, keresztény szociálistapárt 17, egyesült magyarpárt 13. A törökök Konstantinápolyban. Konstantinápoly. A szövetséges tábornokok és egy török tábornok jegyzőkönyvet irtak alá a lőszerrak­táraknak a török kézbe való átadá­sáról. A szövetségesek utolsó csapat­osztagai és a tábornokok már hajóra szálltak. A török csapatok szómba-' ton vonulnak be a városba. Csehek a munkácsi zsidók ellen. Kassa. Hosszúnapkor a munkácsi zsidótemplomot egy 50—60 fiatalem­berből álló tömeg támadta meg, macs­kazenével tüntetve az ünneplő zsi­dók ellen. A zsidók a lármára kitó­dultak a templomból és összevere­kedtek a tüntetőkkel. A verekedés­közben többen megsebesültek. Rozsda-marta páncélrészek egy áll­ványon, a földön különböző nagy­ságú ágyúgolyóbisok. Egy cseh zászló szégyenkezik mellettük. Ezt a vörö­sök szerezték párkányi átkelésükkor. Jellemző a zászlón, hogy a Cseh-és Morvaországok és Szilézia címerén kivül az elrabolt magyar felvidék cí­mere is rajta van: hármas halmon az apostoli kettős kereszt. Átmegyünk a másik terembe. Mindjárt az ajtó mellett egymásra rakott céhládák, asztalos, szűcs, mé­száros stb. céheké. Itt-ott csonkafa­ragású szobrok Egy üvegszekrény tele balkáni régiségekkel. Jobbára tö rök emlékek : ruhadiszek, karcsattok, órák, amulettek és írások. Mellettük helyet talál több magyar hadifogoly által készített kézimunka. Oroszor­szágból küldték ezeket Esztergom fiai városunknak. Valamennyi a kézi ügyességnek egy beszélő bizonyítéka. Két nagy szekrény tele hazai és külföldi kerámiai tárgyakkal. Tányé­rok, köcsögök, poharak, kancsók szép rendben, akként, melyik hol és mi­kor készült. Érdekes egy száz és egynéhány esztendős boroskancsó. Öreg szekrények húzódnak meg sze­rényen, melyek belsejében régi, job­badán egyes céhek egykori iratai Tessék megfigyelni a Váradi Divatház 3000 koronás beti sorozatát

Next

/
Oldalképek
Tartalom