Esztergom és Vidéke, 1923

1923-07-05 / 52.szám

Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18-20. szám Telefon: 21., hova a lap szellemi részét illető köz­lemények, továbbá az előfizetési s hir­detési dijak stb- küldendők. A hivatalos rész szerkesztője : Főmunkatárs: FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési arak: egy évre . 3000 K, félévre . 1500 K. negyedévre 750 K, egy hóra. 250 K. Egyes szám ára: hétköznap 30 korona, vasárnap 40 kor Kéziratot nem adunk vissza. Aratnak. Országszerte megindult az aratás, A gazdák egész évi vesződségének, okszerű munkájának gyümölcse meg érett s az ország kíváncsian tekint arra, ahol az aratók] kaszája nyomában rendre dőlnek a sorok. Az eddigi jelentések szerint a mult évinél sokkal több gabonára van kilátás. A termés jó közepesnek, egyes vidékeken határozottan jónak Ígérkezik. 14 millió métermázsa buza helyett 15—17 millió métermázsára van ki­látás. Egy magában véve 100—150 milliárd korona bevételi többletet je lent az ország számára csak buzá ból. Négy-ötször annyi ez az összeg — amelyet nem kell visszafizetnünk • mint a kis|külföldi kölcsönt, amit föl akarunk venni a koronánk rendbe hozására. A többi terményből is jobb aratásra, jobb termésre van kilátás, mint ta valy volt. A józan ész azt diktálná, hogy ilyen körülmények között Magyar­ország pénze emelkedjék. De mi tör­ténik ? A magyar korona 10 ről 6-ra esik és a börze kuvikmadarai további esésre számítanak. Esik minden józan ész ellenére, csak azért, hogy egyesek milliókat és milliárdokat nyerjenek egyik nap­ról a másikra. 6k is aratnak, a spekuláció élős­diei, akik a „jogrendet" ordítanának, mihelyt rájuk húznák a vizeslepedőt, hogy mesterségesen ne rontsák a magyar koronát. Csak hogy különbség van a két aratás között. Egyik a magáét aratja az ország javára, a másik az orszá­gét aratja a maga javára. J HIREK. I Egy percig sem hittünk abban a bölcsességben, mely tudni vélte, hogy a csehek haj­landók maguktól (csak úgy jókedvük­ből, barátságból) Komáromot, Érsek­újvárt, Nyitrát és a Ruszinszkó gúny­névre hallgató Északkeleti Felföldet nekünk visszaadni. Azt a gonoszság határán mozgó butaságot láttuk ebben megnyilatkozni, amely annak idején a „nem akarok katonát látni" jelszót adta ki, hirdetve, hogy ez esetben Franchet d'Esperay is lemond arról az élvezetről, amit egy ágyukkal, tankokkal, repülőkkel jól felszerelt hadsereg látása nyújt. Hogy Drozdy Győző, aki a csehekkel való kibékü­lés esetén jutalmul valószínűleg a kultusztárcát kapta volna, oly hamar és oly alaposan meg fog kitűnő ba­rátjai részéről cáfoltatni, azt még sem gondoltuk volna. Hivatalosan fantaz­magóriának nyilvánítják a jeles kül­ügyér előadását, ők nem adnak sem­mit vissza, de — barátkozni azért hajlandók. Egészen érthető álláspont. A cseh ipar nagyszerű valutájuk és sok egyéb körülmény miatt kátyúba került, szívesen kirántanák onnan a jó magyarokkal, de — ellenszolgál­tatás nélkül. Okos gyerekek a csehek akárcsak magyar patrónusuk. Eljegyzések. Fülöp Imre (Hódme­zővásárhely) ás Reményi Mancika (Esztergom) jegyesek. — Rosenberg Terikét eljegyezte dr. Fuchs D. Ra fael, a Magy. Tud. Akadémia biz. tagja, főgimnáziumi tanár. (Minden külön értesítés helyett.) Uj tanárok a főgimnáziumban. Dr. Bárdos Rémig pannonhalmi fő­apát az esztergomi bencés főgimná ziumhoz dr. Dobrovich Ágoston, Ti­hanyi Miklós és Hecken as Kolos ta­nárokat helyezte át. Halálozás. Bernvalner Oszkár fő­gimnáziumi tanuló életének 21 ik évében hosszas szenvedés útán f. hó 1-én elhunyt. — Kopácsy Béla és neje szül. Horváth Ilona kis leány­kájuk Loncika ártatlan lelke június hó 30 án 22 hónapos korában az égbe költözött. — Salamon Rózsika, Salamon Gyula kisleánykája f. hó 1-én elhunyt. Nagylelkű adomány. A Keresz­tény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve c. egyesületnek Báthy László prelátus-kanonok, a fenti egyesület­nek elnöke, 100.000 K, dr. Kram mer György prelátus-kanonok pedig 5000 K-t adományoztak. Az ipartestületi kertimulatság, mely vasárnap délután 2 órakor dij­tekózéssel kezdődött, fényesen sike­rült. Az éjféltájban szemergélő eső megzavarta ugyan egy kissé a mu­latságot, de aztán vígabban ment a tánc reggelig. Közéletünk és az ipari világ jelesein kivül képviselve volt minden osztály a családias jellegű mulatságon. A Turista Dalárda hangjegybe­szerzési alapjára Nagy László gyógy­szerész 2000, Trexler Sándor 1000 koronát adományoztak. Felhivás a város sportolni kí­vánó ifjúságához. A város test­nevelési vezetője f. hó 8 ikától kezdve minden vasárnap a MOVE sportpá­lyán délután 3 órai kezdettel sport és játék délutánokat rendez, amelyre a város sportolni kivánó földmives, kereskedő és iparos ifjak figyelmét ezúton is felhívjuk. Sport és játék­szerek kellő mennyiségben rendelke­zésre bocsájtatnak. Reméljük, hogy sportkedvelő ifjúságunk nagy szám ban fog résztvenni ezen sport­délutánokon. Megkezdték az építési munká­latokat Vaskapun. A vaskapui me nedékház kibővítéséhez a MTE Esz­tergomi Osztálya az óriási nehézség dacára is hozzáfogott. Minden re mény meg van hozzá, hogy egy hónap alatt elkészül. Midőn ezt hí­rül adjuk a kiránduló közönségnek, azzal a kéréssel fordulunk minden vaskapui kirándulóhoz, hogy lelkiis méretbeli kötelességének tartsa a be lépődijat megfizetni. Az egyesület nagy áldozatot hozott a kirándulók kényelme miatt, méltán elvárhatja tehát annak támogatását is. Fiuk, fel a fejjel... Pezsgő, ele ven életet varázsolt június 28 án, csütörtökön d. u. az esztergomi-fő gimnáziumi cserkészcsapat a prímás kert öreg fái alá. A tettrekész, semmi­tői vissza nem riadó majdani magyar férfiakat láttatták velünk a most még diákfiuk, cserkészek. Mind egy-egy ígérete a jövendőnek, tükre a jelen­nek és cáfolója a múltnak. És az a sok egybedobbanó, egy nagy érzés­től lüktető szív ott a Duna partján a szebb az életteljes magyar jövő haj­nala ide vetett sugarának örvendezett. Lágy alkonyi szellő vitte üzenetnek a túlsó partra az ünnepélyt kezdő „Fel fiuk, a munka vár" kezdetű dal akkord­jait, amit a cserkészzenekar kísérete mellett az énekkar adott elő künn a dunaparton. Sas László V. o. t. sza­valata után Páva János tábori lelkész felavatta a cserkészek csónakját, utána a tartalmas, sok fájó igazság­gal teljes beszédét, a cserkészekhez és a már szép számmal egybegyűlt közönséghez, figyelmeztetésül és buz­dításul véste a lelkekbe. Az ünnepély a primáskertben folytatódott. Az ének­es zenekar „Tannhäuser" részlete, Rochlitz Tibor VII. o. t. sok tapssal jutalmazott szavalata után a torna­gyakorlatok bemutatása következett. Tomboló tetszés minden egyes szám után. Fazekas Viktor VI. o. t., Csin­csura Béla VII. o. t., Rochlitz Tibor VII. o. t. és Paczolay Imre V. o. t. tűntek ki szép tornájukkal. Szép lát­vány volt a vívó verseny is. Katona Gábor VII. o. t. jutalomdíj as szava­lata, „Vae viclis", érzésből fakadt. Az ünnepély illusztris vendége, Okoli­csányi László dr. emelkedett szólásra ezután. Nem tartja a kedves hangu­latba illőnek, úgymond, igért értekező előadásának megtartását. Helyette az fjusághoz intézett megszívlelendő sza­vakat, lelkükre kötvén a vakáció munkás élvezését. A cserkészinduló és még egy cserkészdal előadása után a cserkészjátékok végtelenül mulat­ságos sora vidította a közönséget. Mialatt cserkészeink egy része köny­nyen el nem felejthető előadásokkal szórakoztatta a közönséget, addig egy csoport a cserkész tábori kony­hán sürgött-forgott, derekas szakács munkát végezvén, ugy hogy 8 órára készen volt a párolgó Ízletes gulyás, a cserkészvacsora, amiből a közön­ségnek is jutott Vacsora után a szerenád és az édes-bús magyar nóták mély érzést hajtottak a szivekbe. Kissé hűvös, de szelid nyári est bo­rult le, a közönség két részre oszolt. Egy része a lampionos csónakokon tett kis utat a Dunán, másrésze — az ifjúság — a kerti tisztáson a cserkész­zenekar hangjaira vidám táncot kez­dett, ami á /*12 óráig tartott, mig fel nem harsant a cserkész takarodó. Egy felejthetetlen délutánnal, sok kedves emlékkel lettünk gazdagabbak. Városi közgyűlés. Esztergom sz. kir. város képviselőtestülete holnap, pénteken d. u. 4 órakor a városháza nagytermében közgyűlést tart. Adományok az iparostanonc­iskolának. Az iparostanonciskola jó magaviseletű és jeles előmenetelt ta­núsított növendékeinek jutalmazására a következő adományok folytak be: a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úr adománya 700 K. Esz­tergom sz. kir. város. 2640 K, Ipar­testület, Schweiczer Vilmos 2000— 2000 K, Fogy. és Ért. Szöv., Heisch­mann Ferenc, Egyesült Kékfestő és Ipar R.-T., Lóránt Vilmos 1000— 1000 K, Sztahovits Jenő, Gonda Ferenc 500—500 K, Takarékpénztár, Kereskedelmi és Iparbank 300—300 K, Komáromi Ferenc 200 K-t. ösz­szesen 13,140 K, mely összeg 47 tanuló között osztatott szét. A ne­messzivű adakozóknak hálás köszö­netet mond az igazgatóság. A tanitóképezdészek tánces­télye. Az érseki tanítóképző 1923-1 ban képesített növendékei, számszerint I 35 en (ebből 13 nő), szombati tánc-; estélyét búcsúvacsora előzte meg. Aj tanári kar és a végzett növendékek! esti 8 órakor egybegyűltek a Fürdő/ kerthelyiségében, ott folyt le az intim/ vacsora. Vacsora után kezdetét vettej a tánc. öröm volt végig nézni a tán-* coló kipirult arcú jókedvű fiatalságon, akiknek részére kicsinynek bizonyult a hatalmas terem, oly nagy számban jöttek az ismerősök, barátok az életbe lépők örömében osztozni. Szinházi előadás után három kitűnő művé­szünk: Angyal István, Fekete Jenő és Sugár Mihály is fellátogatott. No, ment is azután a tánc reggelig, öt órakor ugy kellett haza kérvényezni az ifjúságot, akik kis csoportokra oszolva Dejárták a várost, derűs jókedvvel köszöntve a napsugaras vasárnapi reggelt j az élet reggelét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom