Esztergom és Vidéke, 1923

1923-07-19 / 56.szám

Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18-20. szám Telefon: 21., hova a lap szellemi részét illető köz­lemények, továbbá az előfizetési s hir­detési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: VITAL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: egy évre . 3000 K, félévre . 1500 K. negyedévre 750 K, egy hóra. 250 K. Egyes szám ára: hétköznap 30 korona, vasárnap 40 kor Kéziratot nem adunk vissza. A népiskolák visszafej­lesztése. irta : Keményfy K. Dániel. II. Általánosságban nézve a kérdést, nézzük ugyanazt részletben, a mi saját pátriánkban Esztergomban. Nálunk a szenttamási iskolát és a zsidó iskolát fenyegeti a redukció. Lelkemhez legközelebb a szenttamási iskola áll. Aki ismeri Szenttamást, annak tudni kell, hogy ha valahol, ebben a munkásnegyedben az iskola célja első sorban: non fulgere, sed prodesse. Vagyis : nem ragyogni, ha­nem használni. Ezt a célt szolgálta Esztergom város tanácsa és képvi­selőtestülete az iskolaszékkel élén, amikor a városrészek egyesülése után a szenttamási iskolát kifejlesz­tette, kibővítette épületét s pedagó­giai nívóra emelte. Megérezte a vá­ros lelke, hogy Szenttamás iskoláját 4 osztályúvá szükséges fejleszteni s meg is tette azt oly példás áldozat tal, hogy a város ezzel nagy emlé­ket emelt magának a kultúra törté­netében. Szenttamáson van a legnagyobb szegénység, ami legerősebb agitatív talaja a szélsőséges szociális esz­méknek s amely némely szülő révén, már a gyermeklelket is megüti. Ezért az iskolának, a tanítónak, ha valahol Esztergomban, úgy Szenttamáson erős keresztény szociál-pedagógiát kell kifejtenie. Az iskolának itt úgy­szólván egyénileg szükséges lekötni a gyermeklelket. Nagy értékűnek tar­tom a többi esztergomi iskola műkö­dését is, erős bástyák a tanításban, de mert tekintélyes százalékban mun­kásgyermek (apa s anya a házon ki­vül dolgozik) anyaggal is, átvitt érte lemben köves talajjal áll szemben az a tanitó, a tanításban s főkép a ne­velésben való művészetnek erőpró­bája Esztergomban a szenttamási is­kola, amelyet pedig egy nagyon el­itélendő s nem belátó rosz indulat és hóbort utolsó helyre taksál az is­kolák között. Taksálják, meg nem értően azért, mert a tanulói létszám tekintélyes számban a szegényebb néposztályból kerül ki s néhány bű­nöző szülő iránt való ellenszenvet átviszik elfogultan a gyermekre is. Szenttamást nagyon szeretik ná­lunk lesajnálni, pedig a multak mu­lasztásai, az egykori önálló községi jelleg elnéző közigazgatása, akármint szépítsük is, hozzájárultak az ottani állapotok kialakulásához. Ma olyan rosz hirét keltik felelőtlen elemek a szenttamási iskolának, mintha ott szedett-vedett gyermekvilág volna. Pedig úgy tanulmányi előhaladás, mint a fegyelem dolgában a tanfel­ügyelői jelentések szerint is egyik helyi iskola mögött sem marad el. Egy néhány vásottabb gyerek min­den iskolában van. Tessék tárgyila­gosan körülnézni iskoláinkban s ez a jelenség volt és lesz mindég. De néhány gyerek miatt igazságtalan s rágalmazó eljárás egy iskolát úgy oda állítani a közvélemény elé, mint a vásottság fészkét. Éz a rendszer annál inkább csúnyább, mert a rosz híresztelés hatása alatt akárhány te­kintélyesebb, de egyben tapasztalat­lan szülő nem meri gyerekét a szenttamási iskolába adni, azt mond­va : ott rosszak a gyerekek. Holott a szenttamási iskola gyerekeinek 90 %-a kiállja a versenyt bármelyik dédelgetett iskolával. Lehetnek és vannak Szenttamáson gondatlan s bűnöző, gyermekeivel nem törődő szülők, mint másutt is, de azért a zöme a szülőknek törődik gyer­mekével s a számos jobb gyerme­ket látva, a szülőket gyermekeiről ismerve meg, tapasztalásból mond­hatom, hogy van ott Szenttamáson szépszámmal széplelkű, a gyermekét az iskolával együtt nevelő jó anya. Töredékek miatt nem jogosult az ál­talánosítás. (Vége köv.) F HIE EK. í Kinevezés. Sántha Kamii m. kir. anyakönyvvezető helyettes ebbeli ál­lásáról lemondott. A közigazgatási bizottság javaslatára a m. kir. bel­ügyminiszter Pisuth Aladár nyugal­mazott hercegprimási gazdatisztet ne­vezte ki Esztergomba anyakönyvve­zető helyettessé teljes hatáskörrel. — Neubauer Jánost, a „Központi Kávé­ház* volt tulajdonosát József főher­ceg udvari palotafelügyelővé nevezte ki. Halálozás. Usetty Ferenc nem­zetgyűlési képviselő, a Ferenc Jó­zsef nevelő intézet kormányzója va­sárnap délelőtt a Verebély-klinikán egy súlyos műtét következtében 45 éves korában váratlanul elhunyt. Usetty többször megfordult váro­sunkban s főgimnáziumunkban több éven át mint érettségi biztos szere­pelt. Hirtelen halála esztergomi bará­tai és ismerősei körében mély meg­döbbenést keltett. Adományok. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás a városi tűz­oltóságnak 10.000, Jakus János mol­nármester a vaskapui menedékház kibővítésere 5000, László István vá­rosi pénzügyi tanácsos pedig a Tu­rista Dalárdának 2000 koronát ado­mányoztak. Szerenád. A Turista Dalárda f. hó 16-án, hétfőn este Farkas Elek­nek, az Esztergomi Turista Egyesü­let diszelnökének névnapja alkalmá­ból szerenádot adott. Az egyesület nevében Varsányi Ignác, a dalárda elnöke üdvözölte meleg szavakban az ünnepeltet, ki meghatott szavak­ban köszönte meg a kedves megle­petést. Házasság. Brutsy Jenő ma tartja esküvőjét bájos menyasszonyával Genersich Editkével Pilismaróton. A Turista Dalárda zászlószen­telés! Ünnepélye alkalmából az alábbi felhívással fordult a helyi társadalmi egyesületekhez és a nagy­közönséghez : „ A Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztálya ke­belében működő Turista Dalárda to­lyó hó 22-én nagy ünnepet tart. Ke­gyeletes örökség gyanánt megkapta a régi, dicső múltú Esztergomi Dal­es Zenekedvelő Egyesület 1868-ból való gyönyörű zászlaját, amelyre a feloszlását kimondó érdemes egye­sület még életben lévő illusztris tag­jai alapszabályaik értelmezése sze­rint legméltóbbnak az Esztergomi Turista Dalárdát Ítélték. A remekbe készült zászlót, amelynek szalagjára az ősök ezt a jelmondatot íratták: „Dalunk hő szózata: "Isten, király, hazai", mi újra megszenteljük a mondott napon és a régi szalag mellé a mi nemzeti színű szalagunkat is elhelyezzük, amelyre a mai szomorú időkben a nagy költő vigasztaló igéit Írattuk : „Fiaim, csak énekelje­tek 1" Jöjjetek el kedves Testvérek ünnepélyünkre. Mutassátok meg, hogy a régiek „hő szózata* és a mi vi­gaszos énekünk bennetek is Vissz­hangra talált és örvendezzetek ve­lünk, hogy méltók lehetünk kezünkbe venni azt a szent zászlót, amely már annyi fényes diadalt látott és annyi bús könnyet felszárított. Hazafias üdvözlettel a dalárda elnöksége." Közgyűlés a városnál. Eszter­gom szab. kir. város képviselőtestü­lete ma, csütörtökön délután 4 óra­kor rendes közgyűlést tart. Honvédség köszönete a Turista Dalárdának. Megírtuk lapunkban, hogy a Turista Dalárda a Táborban irredenta ünnepélyt rendezett. Ezen hazafias szereplésért a tábori parancs­nokság az alábbi köszönő levelet in­tézte a Turista Dalárdához: „Az Esztergomi Turista Dalárda mélyen tisztelt Elnökségének Esztergom. A nemzeti eszme és hazafias érzésnek megrázó, önzetlen és gazdag áldo­zatát mutatta be egy lelkes kis cso­port, melynek hatása alatt áll még ma is az egész Tábor. Az Esztergomi Turista Dalárda irredenta estéiyéről beszél minden egyes vitéz, mert szi­vébe és lelkébe hatott a dal. „Szív­ben a dall" és valóban szívből fa­kadt minden, ami másfélórán át le' bilincselt minket. És az a nemzeti missió, amit a Turista Dalárda tel­jesitett, megpecsételte, megörökítette azt a mélabús bánatot, melyet vala­mennyien érzünk, amidőn a Végek­hez érünk, de felemelte csüggedt fe­jünket is, hirdetve az igazságot: a feltámadást! Hála telt szívvel gon­dolok a Turista Dalárda minden egyes tagjára, kérve a Mindenhatót, hogy vezesse Önöket a kijelölt út­jukon és legyen végső állomásuk az a hajnalhasadás, mely felszárítja a könnyeket és megerősíti a csüggeteg sziveket. És akkor majd valóra vá­lik az áhítat, a dal: „Hiszek Ma­gyarország feltámadásában 1" Ami­dőn köszönetet mondok eme kedves estély ért, kérem a mélyen tisztelt Elnökséget, köszönetemet a Dalárda minden egyes tagjával közölni. Ha­zafias üdvözlettel Kenyérmezőtábor, 1923. július 14. Beksics zlj. parancs­nok." A tiszti sport-lövészet, melyet a helyőrség tiszti kara évenként ren­dez a tábori katonai lőtéren, ezúttal is szép eredményekkel zárult. A ver­senyen jelenlevő katonai és polgári előkelőségek számosan a többi meghí­vott vendégekkel együtt valamenyien célokhoz álottak lőni. Hölgyek részére külön céltábla volt floberttel, azonban némelyikük a karabélyt is jól kezelte. A körös ügyességi céltáblákon kivül egy álló szarvas 300 m.-re, ugró szarvas 100 m.-re, fajdkakas 400 m.-re helyezett célok voltak. Érdekessége volt a versenynek egy 50 m.-re elhe­lyezett futónyul, amit készülék moz­gatott és a 100 m.-en levő Teli Vilmos figura. A szépen megrendezett lóver­seny Stefán József százados érdeme. A vendégek nagy része a 4 és 6 órai vonattal érkezett, közben a kocsik is egymásután öntötték a meghívottakat. A dorogi bányászzenekar nyitánya után fél 5 órakor vitéz dr. Szomor Aurél alezredes, zászlóalj parancsnok a tüzet megnyitja, illetve a versenyt megkezdi lövéseivel. Ezután a kilenc lőállás nem fogyott ki lövőkből. Leg­látogatottabb volt a futó nyul, a szar­vasok és a női céltábla. A pontosan célbalövők 10—30 korona jutalmat kaptak, a hibásan lövők ugyananyi büntetést fizetnek. A lövők részére elegendő karabély és manlicher puska álott rendelkezésére, azonban szabad volt lőni hozott fegyverrel is. 5 lövés­ből álló sorozatot lőhettek egyszere. A nézőnek is nagy érdekességet és szép látványt nyújtó lóverseny fél I órakor ért véget. Verseny alatt a kitűnő bányászzenekar előadása szó­rakoztatta a vendégeket. Verseny után a Turista Dalárda aratott őszinte elismersét előadott gyönyörű dalaival,

Next

/
Oldalképek
Tartalom