Esztergom és Vidéke, 1922

1922 / 27. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1922. március 2. két, akik gyümölcsfákkal rendelkez­nek, hogy az 1894. évi XII. t. c. 50 §-ában előirt kötelezettségüknél fogva a fák rügyeinek fakadása előtt összes fáikat és bokraikat a kártékony her­nyóktól, illetőleg hernyófészkektől és lepketojásoktól megtisztítsák s az összegyűjtött hernyókat, hernyófész­keket és hernyótojásokát elégessék, úgyszintén a később mutatkozó kár­tékony hernyókat is elpusztítsák. Figyelmeztetem az összes érdekel­teket, birtokosokat és bérlőket egya­ránt, hogy — aki az irtást a birtokán elmulasztja — az 1894. XII. t- c. 59 §-ának k. pontja értelmében kihágást követ el és a kiszabandó büntetésen felül a városi tanács fogja az irtást a mulasztó költségére elvégeztetni. Esztergom, 1922. február 25. Dr. Antóny s. k. polgármester Dr. Frey Vilmos vmegyei főjegyző székfoglaló be­széde.*) Méltóságos Főispán Ur! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Mély megindulással, a meghatott örömtől elfogultan térek vissza a köz- igazgatás zöld asztalához, ahol 17 év előtt, mint gondtalan, az élet utjain csak rózsákat látó ifjú kezdtem meg pályafutásomat s ahová közel 15 évi távoliét után, még férfikorom delén, de a csalódások töviseitől megvérezve s az élet viharaitól megtépve kerül­tem vissza a tek. Törvényhatósági Bizottság kitüntető bizalmából. Mert van-e közöttünk egy is aki felett az elmúlt évek küzdelmei, csalódásai, gyászai és borzalmai, a testi és lelki megpróbáltatások szám­talan változatai nyom nélkül szágul­dottak volna tova, van-e közöttünk egy is, akit a reánehezedett szenve­dések és áldozatok férfias elviselése után, porba ne sújtott volna ezer éves jogaink letiprása, nemzetünk meg- alaztatása s szeretet hazánk fel- darabolása. És mégis, van-e közöttünk egy is, kinek egy percig is lehet, egy pilla­natig is szabad csüggednie ? Hisz küzdés az élet, küzdés egy cél eléré­séért, melyet minden ember kell, hogy kitűzzön maga elé s ha kitűzött cél szent és magasztos, akkor az eset­leges sikertelenség nem vonja maga után a kishitűséget és kétségbeesést, hanem ösztönöz a további küzde­lemre s e harcban erősödik a szív, tisztul az ágy, acélosodnak az izmok s az akadályok és nehézségek növe­kedésével együtt nő az azok leküz­désére irányuló akarat. A legszentebb és legmagaszíosabb cél, melynek elérhetéséért egyformán kell feláldozni minden magyar ember­nek megfeszített munkaerejét, teljes energiáját, minden tudását s ha kell úgy anyagi jólétét családi boldogsá­gát és életét is, ez az egyedüli cél romba dőlt hazánk újjáépítése, fel­virágoztatása és ezeréves szent hatá­raink visszaszerzése. Lefegyverezve, anyagi erőinktől kifosztva, erkölcsi alapunkban megingatva, kezünk, lá­bunk bilincsekbe verve, minden oldal­ról végső lehelletünkre leső ellenség­től es árulóktól ügyelve csak egy eszköz maradt még célunk eléréséhez, a kitartó, törhetetlen, egymást segítő, keresztény és nemzeti eszmék által vezérelt munka. *) Esztergom vmegye törvényhatósági bi­zottsági gyűtésen 1922. február 25-én, meg­választása alkalmával mondott el. S ebben a nemzetmentő, hazánkat újraépítő munkában a legfontosabb szerep talán éppen a közigazgatásra vár. Egy olyan közigazgatásra, mely a mindennapi élettel egybeforrva, az emberek gondolat és érzelmi világába behatolva, velük együtt élve és érezve a kezdet kezdetén észleli és orvosolja a bajokat, egy olyan közigazgatásra, mely nem sebeket üt, de sebeket gyógyít s amely a különböző társa­dalmi állású, műveltségű, gondolko­dású és foglalkozású egyéneket az ellentétek elsimításával és pártatlan igazságosságu és tapintatos vezetéssel egymást megértő, szerető és egymást segítő felebarátokká tud lenni, egy olyan közigazgatásra, mely komoly, becsületes, céltudatos és szeretetteljes munkájával intakt hivatali és egyéni erényeivel kivívja a bizalmat, a meg­becsülést, a törvények és tekintélyek tiszteletét s vissza tudja adni az emberek szivébe és leikébe az ország támaszát és talpkövét képezett keresz­tény erkölcsöt, a magyar faji öntuda­tot és a lángoló, minden áldozatra kész hazaszeretetei. S a közigazgatás ily irányú műkö­désének gyümölcseit nem vehetik el tőlünk sem a trianoni hóhérok, sem a további prédát kereső jóvátételi bizottságok, sem a gyengeségünktől is rettegő és koncra most is éhes martalócok. Ez a helyi munka meg kell, hogy hozza az egyes körzetek­ben a lelkek egyensúlyát, a társadalmi békét, a megértést és összetartozást s a körzetek révén el fog terjedni az egész országban s az önzetlen hazaszeretettel és Istenben vetett bizalommal folytatott egységes munka le fogja dönteni a ránk kényszeritett határokat és újra magyar lesz ez a föld a Kárpátoktól az Adriáig. Tek. Törvényhatósági Bizottság! Szerény tehetségemet, teljes munka- birásomat, embertársaim iránti meg­értést és megbecsülést, vármegyém és szülővárosom iránti törhetetlen hűségét, ezeréves alkotmányunkon nyugvó hazánk boldogabb jövőjében vetett megrendithetetlen bizalmamat hozom magammal a vármegyei főjegy­zői székbe. A reám váró nagy és nehéz munkához kérem a magyarok Istenének áldását, kérem a fenti esz­méktől mindenkor vezérelt és ered­ményesen működő alispán urunk jó­indulatú Útmutatását, a törvényható­sági bizottság minden egyes tagjának szives támogatását és tisztviselőtár­saim megértő együttműködését. Eljegyzés. Szente József építész eljegyezte Benedek Ilonkát Dorogon. (Minden külön értesítés helyett.) Adomány a népkonyhának. Schultheisz Jenő tánctanár 1000 ko rónát küldött szerkesztőségünkbe a Népkonyha javára. — Az összeget rendeltetési helyére juttatjuk. Böjti beszédek. A vízivárosi plé­bánia-templomban a nagybőjti beszé­dek minden hét péntekén délután 6 órakor lesznek. É héten a beszédet Német István szemináriumi lelkiigaz gató fogja mondani. Adomány. A múlt hó 27-én tar­tott álarcos-bálon egy jelmezes verk­lispár 160 koronát gyűjtött össze, melyet szerkesztőségünkben az aggok- házanak ajánlottak fel. Koszorú megváltás. Gálicz József elhalálozása alkalmából Varsányi Ignác 100 K, Zelenyák Ferenc 100 K és Erbán József 50 K-t adomá­nyoztak koszorú megváltás címén a Turista Dalárdának. Háziasszonyok a főiskolások bálján. A főiskolások háziasszonyi tisztét a következő úrasszonyok vál­lalták : dr. Antóny Béláné, Beck Já- nosné, Bellovits Gyuláné, Benedek Zoltánná, Bergmayer Rudolfné, Bérczy Endréné, dr. Brenner Antalné, Brilli Gyuláné, Burány Ernőné, Csanády Lászlóné, dr. Czobor Imréné, Éggen- hoffer Ernőné, özv. Földváry Istvánná, dr. Frey Vilmosné, -dr. Gidró Ger- gelyné, dr. Gönczy Béláné dr. György Emődné, Hajdú Istvánná, Háber Já- nosné, Heischmann Fcrencné, Jacoby Gáborné, dr. Katona Sándorné, Kerschbaummayer Károlyné, Kiinda Károlyné, Knorr 'Jánosné, Kornháber Samuné, özv. Kührner Antalné, Laiszky Jánosné, özv. dr. Magos Sándorné, Marosi Ferencné,Mihailicné dr. Mike Lajosné, Obermüller Fe- rencné, oravetz Győzőné, dr. Padá- nyi Andorné, Palkovich Lászlóné, Pirchala Imréné, dr, Polner Zoltánná, özv. Rochlitz Arthurné, Rothnágel Ferencné, Schalkhász Ferencné, Snhmidt Sándorné, Schönherr Ká­rolyné, dr. Sebők Ferencné, gróf Sternberg Józsefné, dr. Vándor Ödönné, Vaidics Gyuláné, Vodicska Istvánná, Walter Béláné. A szegedi országos vivóverse- nyen február hó 24 én a tőrverseny­ben hármas holtverseny után Futás­falvi Pál Imre őrnagy (M. E. S. E.) negyedik lett. A M. E. S. E. vivő szakosztá­lya március 18-án a Kaszinóban vivó- akadémiát rendez, melyen résztvesz- nek magyarország legelső klasszisú kard és tőrvivói. A hadviselt köztisztviselők sze­mélyi pótlék jellegű pótilletménye a XI. és X. fizetési osztályban évi 600, a IX-ben 1000, a VlII-ban 1200, a VH-ben 1600 és a Vl-tól lefelé évi 3600 korona, visszamenőleg 1919. január elsejétől annyi évig, ahány betudható hadiéve van az igényjogo­sultnak. A népfölkelőként bevonultak részére a vonatkozó kormányrende­let kedvezőbb feltételeket állapit meg. Felülfizetések. A főiskolások tánc­estélyén felülfizettek : P. I., dr. Ván­dor Ödönné 1000—1000 K. — dr. Czobor Imre, Eggenhoffer Ernő, Feltser Lajos, Schmidt Sándorné, dr. Gönczy Béláné, Marosi Ferenc, Drozdy Aladár, Csanády László 500—500 K. — Dr. Mike Lajos, özv. Rochlitz Arthurné 400—400 K. dr. Gidró Gergely, Jacoby Gábor 300—300 K. — Kerchbaummayer Károly 250 K. — Palkovich Lászlóné, Huszár Marian, dr. Frey Vilmosné, gróf Sternberg Józsefné, Pelczmann László, dr. Sebők Ferenc, Bérczy Endre, Pacolay Imre, dr. Polner Zol­tán, Valter Béláné, Komáromy család, Becsky Károly, Henning János, Hajdú Istvánná, dr. Perger Kálmán, Vo­dicska István, Puxbaum Jenő, Koffler Gyula, Harangozó Mátyás, László Jenő 200—200 K. — Obermüller Ferenc, Antal Dénesné 150—150 K. — Palkovich László, özv. Magos Rándorné, Philipp Konrád, dr. Mesz- lényi Zoltán, dr. Rótt Nándor, dr. Darvas Géza, Bellovits Gyula, özv. Frey Ferencné, özv. Földváry Ist­vánná, Vargha Kálmán, Kornháber Samuné, Vajdics Gyula, dr. Rogrün Jenő, Brunner Ferenc, Schweiczer Vilmos, Laiszky Jánosné, Pathy Gyuláné, Prouza Vilmos, Einczinger Ferenc, dr. Antóny Béla, özv. Kühr­ner Antalné, Heischmann Ferenc, Machacsek Fridolin, dr. Brenner An­tal, Záborszky Jenő, Kubányi Sán­dor, dr. Rudolf Béla, Braudmayer Alfréd, Kiinda Károlyné, Ste- fán Antal, Kovács Béla, Schalkász Berti, Éder Jenő, Bergmayer Rudolfné, Vigh Ferenc, Varga Tamás, Wald­vogel József, Olajos János, Boncz Nándor, Gáspár István, Laiszky Jenő, özv. dr. György Emődné, özv. Knorr Jánosné, dr. Katona Sándorné, Be­nedek Zoltán, Burány Ernőné, Schön­herr Károly, dr. Molnár Sulpic, dr. Berényi Zoltán, N. N., dr. Lépőid Antal, dr. Fehér Gyula, dr. Walter Gyula, Kiinda Teofil, Báthy László, dr. Robitsek Ferenc, dr. Kohl Me- dárd, dr. Machovits Gyula, dr. Hal­mos Ignác, Krammer György, Graeffel János, Dedek-Crescens Lajos, Sohiffer Ferenc, dr. Drahos János 100—100 K. — N. N. 110 K. — Hudoba Ernő 70 K. — Serédi Dénes 60 K. — Szmatlik Antal, Rothnágel Fe­rencné, dr. Mattyasóvszky Kasszián, Kósik Ferenc, Nowy Margit, Szek- csik Elek, Merényi Gyula, Rácz Ru­dolf, özv. Uhlárik Jánosné, Rottár Alfonz, Mihailich Milovojné, dr. Re­viczky Gábor, dr. Kőműves László, Miskolczi József, Csókás Boldizsárné, Gora János, dr. Krasznay Gábor, Horváth Ferenc, dr. Etter Jenő, Németh Ferenc, Machacsek Sándor, Kerschbaummayer Károly 50—50 K. — Molnár Ervin, N. W. 30—30 K. Kubányi Sándor 25 K. — N. N., N. N., N. N., N. N. 20—20 K. — A dorogi bányaigazgatóság 5 q sze­net, Bayer Ágoston 10 rézkarcot 2700 K értékben voltak szívesek adományozni. — A nagylelkű ado­mányokért hálás köszönetét mond a Rendezőség. líj tiz és huszfilléresek. A Bal­kán államokban nemsokára uj tiz- és huszfilléreseket hoznak forgalomba, amik egy svájci gyárból kerülnek ki. Ez a gyár állítólag a magyar kor­mánynak is ajánlatot tett efajta pén­zek szállítására és a mintákat be is mutatta. A kormány azonban, mielőtt ebben az ügyben döntött volna, uj mintákat kért a vállalattól, ami kö­zül választhasson. Bécsben megint drágult a ke­nyér. Bécsből Írják, hogy a kenyér­árakat február 28-tól kezdve újból felemelik 452 K-ról 480 K-ra kilo- grammonkint. Gyűrűs napfogyatkozás. A ka­locsai csillagvizsgáló intézet jelen­tése szerint március 28-án gyűrűs napfogyatkozás lesz. Azonban nálunk csak részleges napfogyatkozás alak­jában lesz látható. A napfogyatkozás délután 2 óra 20 perckor kezdődik és 4 óra 40 percig tart. Az 1000 koronás pénztári elis- mervények beváltása. A pénzügy- miniszter szombaton megjelent ren­deleté értelmében a fölülbélyegzés alkalmával kölcsönként igénybevett összegekről szóló pénztári elismervé- nyeket f. évi március 16-ától, április 14-ig beváltás végett mindazok be­szolgáltathatják, akik szegénységi bi­zonyítványt tudnak felmutatni és kö­vetelésük az 1000 koronát meg nem haladja. Minden pénztári elismervény annal a pénzintézetnél nyújtandó be, amely annak idején kiállította. Forgalmi adó- és illetékemelés. Az általános forgalmi adó kulcsa márc. 1-től 3% az 1922. II. t. c. értelmében. A városok által beszedett forgalmi adó Ve részét a pénzügyminiszter az illető városnak engedhető át. Ugyancsak a fenti te. emeli a hatóságokhoz intézett beadványok illetékét. Az eddig 50 fillérnél nem nagyobb illeték 5 K-ra emelkedik. A régi illetékszabás szerint 50 fillért meghaladó, de 1 koronánál kevesebb illeték most 10 K. 1 koronán felüli régi illeték helyett most 20-szorosát kell fizetni. A név- váltóztatás, magyarosítás illetéke 500 K. A régi jó időkben 50 krajcárért válogathatott, akinek éppen szüksége volt rá, a történelmi magyar nevek­ben. A honosítás, községi kötelékbe

Next

/
Oldalképek
Tartalom