Esztergom és Vidéke, 1922
1922 / 132. szám
Keresztény magyar sajté. XLIV. évfolyam 132, szám Vasárnap 1922, december 31 Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18-20. szám Telefon: 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb- küldendők. A hivatalos rész szerkesztője : FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak : egy évre . 600 K, félévre . 300 K. negyedévre 150 K, egy hóra . 50 K. Egyes szám ára: hétköznap 5 korona, vasárnap 8 korona. Kéziratot nem adunk vissza. A végtelenidő homokóráját ismét megfordította az örök kéz, hogy tovább peregjenek az idő apró homokszemei és az események egymásra halmozódnak, újra nőni fog a homokbucka az üvegkúpban. Elmúlt egy hosszú év, melyhez annyi reményt fűztünk most egy éve és amelyben — mondjuk meg az igazat — csalódtunk. Nekünk már az idő sem hoz enyhülést. Mielőtt uj éltető reménnyel tekintenénk az újévbe, összegezzük a múlt eseményeit, nézzünk bele lelkűnkbe, vizsgáljuk meg cselekede teinket, vegyük észre a jót, de még inkább hibáinkat és okuljunk. Körülöttünk egy ellenséges tenger zúg, bősz habjaival veri Csonka- Magyarország partjait és mi az engedékenység, az alázatosság olajával akarjuk lecsendesíteni a gyűlöletből felkorbácsolt hullámokat. Nem olaj kell ide, hanem kemény, mélyre benyúló szikla hullámtörő, amelyen pozdorjává törnek a szennyes, ostromló habok. Ne csak idehaza kiáltsuk bele sötét éjszakánkba Nem I Nem 1 Soha ! hanem a fényesen kivilágított párizsi és londoni paloták fényes termeibe is. Egy erélyes szó, egy erélyes tett mindig többet ért az alázatos hajlongásnál. Az alázko- dón csak rúgnak egyet, de sem nem segítenek, sem nem szánják. A nagy világesemények amig igy zúgnak körülöttünk, addig itt benn ugyan mi is történik ? A nagy egységes magyar nemzet helyett szét forgácsolt, pártoskodó, gyűlölködő, egymást megnem értő maroknyi nép vergődik nagy örömére ádáz ellenségeinknek. Minél távolabb esnek tőlünk a nagy megpróbáltatási ese mények, annál inkább húzunk szét és felejtjük a nagy nemzeti gondolatot, az integer Magyarországot. Azt hittük, hogy a nemzetgyűlés ujra- alakitásával, ha nem is célravezető, de előkészítő munkát végzünk és e helyett, olyan nemzetgyűlést hoztunk össze, amelyben a nemzeti keresztény erők is szétforgácsolódtak, pártokra bomlottak. A magyar nemzet örök szégyenére megtörtént az is, hogy az országot tönkretevő hazaárulókat tüntetve ünnepelték az ország palotájában. Ez nemcsak azok vétke, akik ezt elkövették, hanem vetke a magyar választó közönségnek is, amely ilyen nemzetietlen képviselőket küldött a parlamentbe. Reményei eltelve üdvözöltük az elmúlt évet, remélve, hogy súlyos gazdasági viszonyaink enyhülni fognak és e helyett mindig nehezebben elviselhető gazdasági válságba sodródtunk. Ezen szerencsétlen helyzetnek nagyrészt magunk vagyunk az okai, mert ahelyett, hogy egymáson segítenénk irgalmatlan kegyetlenséggel nyúzzuk, fosztogatjuk egymást. Az aranyfüsstel bevont gazdagság tobzódik, a sötét nyomor pedig elkeseredetten szorítja ökölbe kezeit. Ha a felszin csendes is, de mélyében háborognak az elemek, amelyek csak alkalomra várnak, hogy kitörjenek. Ez az egyedek hibája, de van az államszervezetnek is meg- bocsájthatatlan bűne. Amig másutt az ellenséges kiküldötteket megvetéssel fogadják, addig nálunk milliókat elnyelő lakomákat rendeznek tiszteletükre. Egy kis szeretetadományért mély alázkodással hajlongunk kifosz- tóink előtt. Olyanok vagyunk, mint a kezetcsókoló koldus, aki kifosz- tójának hálálkodik az odadobott alamizsnáért. Most, midőn egy újévnek küszöbén állunk és ha tovább élni akarunk, ha nem akarunk még mélyebbre sülyedni a megsemmisülés örvényébe, szakitanunk kell minden nemzetrontó bűnünkkel. Elsősorban minden eszközzel meg kell semmisítenünk belső ellenségeinket, hogy kifelé hatva visz- szaszerezhessük az elrabolt részeket. Nem az időn, hanem rajtunk múlik ez és tudnia kell minden magyarnak, hogy e nélkül nincsen Magyarországon élet. Az újévet azzal köszöntjük, hogy belátva minden hibánkat, megtisztulva, egyetértéssel^ dolgozni fogunk az integer Magyarországért. H Hivatalos rész. p 3966 ai. 573 kgy. 1822. szám. Tárgy; A vármegyei jegyzői nyugdíj szabályrendelet módositása. Véghatározat. Esztergom vm. törvénjüiatósági bizottsága méltányosnak tartva a jegyzői egyesület azon kérelmét, hogy a nevelhsi pótlék illetve segély, az állami tisztviselőkéhez hasonló módon, az önálló keresettel nem biró gyermekek után nemre való tekintet nélkül 24-ik életévük betöltéséig folyósitassék, a 3977 ai. 75 kgy. 1915. illetve az ezt módosító 1891 ai. 140 kgy, 1920. sz. jegyzői nyugdíj szabályrendelet vonatkozó §§-nak módosítását ezennel elhatározza, s ehhez képest a m. kir. Belügyminiszter ur jóváhagyásától feltételezetten a következő módosításokat eszközli. A 26. § első második bekezdése helyébe, a további pontok változatlan meghagyásával a következő szöveg iktattattak be : ,26. § Az előző §-ban körülirt neveltetési pótlék és segély mindkét nemen levő gyermekeknek 24 éves korukig jár. A 24 éves kor előtt is megszűnikstb. A 28. § első bekezdese mint feleslegessé vált kimarad s helyébe a második bekezdés lép következő módosítással; a 28. § A testi vagy szellemi fogyatko« zás miatt munkaképtelen 24 éves korukat túlhaladott árvák indokolt esetben a törvény- hatósági bizottság jóváhagyásától fettétele- zetten további segélyben részesíthetők. Ezen módosítás alapján járó Illetmények 1922. január 1-től folyósítandók. Mely véghatározatát a törvényhatósági bizottság az Esztergom vármegyei községi kör- és segédjegyzői Egyesület elnökségével közölni, annak közérdekű részét a V. Hiv. Lap utján közzétenni rendeli oly megjegyzéssel, hogy ellene a megjelenést követő 8 naptól, illetve a kézbesítéstől számitott 15 napon belül a vármegye alispánjánál benyújtandó és a m. kir. Belügyminiszter úrhoz címzett felebbezésnek van helye. Kelt Esztergomban a vármegye törvény- hatósági bizottságának 1922. évi október hó 31-én tartott redes közgyűlésében. Kiadta: Dr. Frey s. k. vm. főjegyző. Turista újév! Leperegtek egy év napjai. Egy küzdelmekben, megpróbáltatásokban, szenvedésekben és újabb megalázásokban gazdag év történelmének lapjai lezárultak. Sajnos, hogy ez év történelmének a lapjait is ismét csak rólunk és nélkülünk Írták tele s nem mi írhattuk tele úgy, ahogy szivünk, lelkünk minden érzése és gondolata diktálja, ahogy ezt tőlünk elszakított és meggyötört véreink várják, ahogy ezt a szent koronához való ragaszkodás s a régi nagy Magyarország iránti szeretet kívánja ! Az embereket mintha bizonyos letarghia fogta volna el; mintha saját erejükben nem bíznának, csüggené- nek; mintha a megszállott területen élő testvéreink szenvedései őket hidegen hagynák, mintha az a hagyományos magyar szalmaláng már ellobbant volna. Vagy talán nincs ami mindég ami nagy, soha nem szűnő fajdalmunkra emlékeztetne, vagy talán behegedtek a sebek, melyek oly sok magyar könnynek és fájdalomnak az előidézői voltak ? Ó mi túristák, kik országjáró utaink- ban, megismertük közvetlen tapasztalásból ami gyönyörű Hazánkat, kiknek emlékezetébe soha nem múló emlékként vésődtek a Kárpátok vadregényes tájai, a Magas-Tátra hóbori- totta, magasbatörő csúcsai, Erdély gyönyörű bércei, a Karszt kietlenségében is fenséges vidéke, a magyar tengerpart zsongó élete, a Bánát békességes, búzatermő rónái, ó mi turisták csonka országunk járásakor is megtaláljuk azokat az emlékeztetőket, melyek bennünk az irredenta gondolatot mindég ébren tartják s nem engedik a trianoni szerződés által ejtet sebeket soha behegedni. A felkelő Nap sugaraiban ragyogó harmatcseppek milliardjai azt a soksok magyar könnyet juttatják) eszünkbe, melyet testvéreink hullatnak, a megszállók igaztalan, embertelen eljárása miatt; az utszélén letiport virágok, az állatias kegyetlenséggel megbecstelenitett magyar hajadonok fájdalmára emlékeztetnek; az erdőben előlünk menekülő vad az otthonukból kiüldözött magyarok sorsára figyelmeztet; a prédájára lecsapó vércse, a megszálló kulturát- lan, vad hordák eljárását szemlélteti; a hatalmas szálerdő felett elvonuló rettenetes vihar, sűrű villámlásokkal és visszhangzó dörgéseivel, évszázados fákat derékban elcsavaró gigászi erejével, a leszámolás borzalmasságára emlékeztet! Minden-minden ami utunkba esik, ami mellett utunk elvezet, egy-egy képet vonultat fel lelki szemeink előtt, melyet gyászfátyollal von be ami magyar fájdalmunk 1 A megszállás óta minden ténykedésünk, minden cselekedetünk, minden összejövetelünk, minden ünnepélyünk az irredentizmus bélyegét viselte magán. S minden ténykedésünket ezután is az irredentizmus fogja jellemezni mindaddig, mig a magyar égen elsimult sötétszürke, piszkos felhőket nem sikerül széjjeloszlatni, hogy a felhőkárpit mögül előtörő napsugarak bearanyozhassák a békességben s meglégedettségben éiő Nagy-Magyarországot 1 E«kor lesz nekünk boldog újévünk ? Ezért az újévért száll ma föl az Egek Urához, hő fohásza minden turistának ! Ali. fla biztosítani akarjak nyugalmunkat, adakozzunk Horthy uyomorenyuííő akciójára. HÍREK, IBI Farsangi naptár. Jan. 6-án. Izraelita Jótékony Egyesületek műsoros estelye a „Fürdő-“ben. „ 13-án Kereskedő Ifjak nagy álarcos bálja a Fürdő Szállodában. Febr. 3-án Kaszinó táncestélye saját helyiségében. „ 10-én Hajós Egylet táncesté'.ye a Kaszinó helyiségeiben. Boldog újévet kíván kedves munkatársainak, előfizetőinek és hirdetőinek az Esztergom és Vidéke kiadóhivatala.
