Esztergom és Vidéke, 1922
1922 / 131. szám
2 ESZTERGOM éj VIDÉKE. 1922. december 24 annak megállapítása, hogy nem sziszszenünk fel és nem botránkozunk meg ezen a múlt terhére rovandó baklövésen, téves. Igenis, nagyon fáj. És annyira nagy az elkeseredés, hogy joggal követelheti a nemzet azok törvény elé állítását és vagyonuk elkobzását, kik ezt a meggondolatlan nagy kölcsönt felvették, bár ez a tartozás nagyobb összes pénzforgalmunknál. Ezért is óv a terv idegen érdekeltség kölcsönétül, még ha hazai is, mert hasonló sorsra jutna más város is. És ezért kell a városnak saját polgárai vagyonát igénybe véve, illetve annak csekély hányadának kölcsönbevételével, ilyen nagyobb horderejű munkát keresztül vinni. Nem lenne érdektelen a város polgárságának hajlandóságát erre nézve kipuhatolni, mert minden eminens érdek s mert városunk vízvezeték nélkül ma olyan, mint egy cifrán öltöztetett lélek nélküli báb s ki van téve a Duna mellett egy esetlegesen támadó nagy tűz martalékának. Igen nagy kár, hogy a béke évek alatt ki nem épült. De ezen keseregni már, eső után köpönyeg. Ha egy eszme felvetődik, meg kell ragadni és tetté kell hizlalni azt. (Porzsolt K.) Kell hangsúlyoznom, hogy ez nem ábránd és ha talán momentán kivihetetlen vágynak látszik is, rajta kell csüggenünk, mert orditóan szükséges, s mert nem luxus kivánalom, hanem elementáris életszükséglet. Egyébként elérni vélem célomat, hogy az érdeklődést felzaklattuk és napirendre tűződik e probléma s ezzel sok más. Örömmel vesszük kezdetnek a múlt tanácsülésen hozott városfejlesztő kezdeményezéseket, a megalakult „Közüzemű Részvénytársasági-ót. Bizunk jövőjében s örömmel látjuk megindulni egyoldalon már a munkát. Még csak azt akarom megjegyezni, hogy a polgármester úr fejtegetése a közmüvek megalkotásának mai lehetetlenségéről legtöbb dologban áll, de . . . De ne szűnjünk meg róla gondolkozni. És lerongyolódott, leszegényedett magunk ne sodródjon a mindenről való lemondás sötét völgyébe. Sülyedő hajón voltunk, kapaszkodtunk abba, mink még*megmaradt, de már robinsoni munkával teremtova. Józsi a kis kezével tapsolta, olyan szép volt látni. — Látod Józsikám, ezt itt hagyta neked a Jézuska, — mondta kedvesen megcirOgatva őt anyácska — kis kabát, csizma, ló, kocsi, még szánkót is hozott látod-e. A fán sok csecsebecse, édesség függött. Nem győzött álmélkodni Józsi azon és örülni apának és mamács- kának. Már szépen fel is volt öltözve. Gyönyörködött a kis rezesóru csizmájában. — Milyen jó a Jézuska .. . Anyácska azután mind meggyuj tóttá a fán a színes gyertyákat. — Hát nagyanyónak mit hozott a Jézuska: — hökkent eszébe Józsinak. — Hozott neki is, nagykendőt, melegruhát, cipőt is . . . kalácsot is. Itt van e. Aztán boldog örömben kezdte a játékokat rakosgatni Józsi. Nem vette észre mint halad az idő. Künn mintha kukorékolt volna a kakas. Apa és anyácska felkeltek, megcsókolták az örömmámorba merült Józsit. Ez csudálkozva nézett rájuk. — Mát elmentek ? Maradjatok itt,1 tenünk kell. Mindegy, hogy hogyan. De kell. Akarunk. És a polgármester úr nehéz munkájában maga mellett találja a sajtót, azt a sajtót, kire ma tán követ dob érderaetlenül.*) (os. t. or.) *) A polgármester úr annak közlésére kért fel bennünket, hogy ezen-ügyben már semmiféle hírlapi polémiába nem bocsátkozikHogyan javíthatják meg valutánkat ? Ha figyelemmel kisérjük az őrületet, ami az idegen pénzek forgalmával lázba ejt egyeseket, akaratlanul is parancsolólag követel valamit attól, vagy azoktól, akik, vagy aki hivatva van vagy lenne egy módot keresni, hogy ezt a már-már tűrhetetlen vadságot megállítsa, csökkentse. Különösen a fővárosban, — ahol minden rósz születik — a legtöbb ember valutázik. Hol van az erkölcs, hol van a tisztesség? Huszadrangú kérdés 1 Hol van a haza- szeretet? Hol van a vágy helyreállítani az életrendet ? Azt csak a fas- cisták tábora tudja és akarja. Elmerült a jó erkölcs a dicsőségesen megküzdött, de egy piszkos társaság által semmivé tett nagy háború szennyes mocsarába, amely nemcsak a becsületet, hanem megtépett, sokat vérzett szegény magyar hazánknak nagy részét is elnyelte s orozva belopózkodott tolvajok martalékává tette. A nyomdafesték nem bírja el pirulás nélkül azt a tűrhetetlen közönyt, amivel lépten nyomon találkozunk. Rabló cselák, tolvaj rumuny, sunyi rác korbáccsal veri tel önmaga megalkotta pénzének értékét. Mind rabol, ahogy tud — még azon túl is. Megszállott részeinken élő véreink jajjonganak a sok szenvedés alatt, a mit az emberi erkölcsöket csak cseh vagy balkáni mértékkel ismerő rablótársaság kínzásai alatt el kell szenvedniük. Az élet nagyon ferde képeket mutat. Iskola padjaiból alig kiszabadult gyerek- emberek, konjunktura-lovagok éjjelenként százezrekre menő összegekbe játszanak, mintha magról nevelték volna a pénzt, pedig nem. Valutáznak vagy pénzzel, vagy árúval, vagy ingatlannal. Több ez az a Jézuska azért hozott el. Nagyon szépen kérem. — Elmegyünk fiacskám vissza a jó Istenhez, de ha jó leszel eljövünk máskor is ... Akkor vigyetek el engem is hozzá: — sötétedő öröme pityergősé — megyek én is. És mire nedves szemeit letörölte apa és anyácska már nem voltak ott. — Anyácska!! . . . * * * . . . Fejét az ágy szélébe ütötte. Erős lázban ébredt erre Józsi. Az előbb látottak képe elevenen égett vöröske szemei előtt. Körülnézett, de nem látott semmit. Kinyújtotta karjait . . . — - Anyácska ! Hol vagy ? . . . várjál . . . Nagyanyó felébredt. Betakarta el- alélt, lázas kis unokáját, letörölte róla beteg verejtékét . . . És Józsi reggel anyácskánál és apánál ébredt és nem hagyta el őket többé . . . erkölcstelenségnél. Megdöbbentő milyen sok, illetve nagy azoknak a száma, akik idegen megszállók által bitorolt területről jönnek át hozzánk átlopott 20—30—80-szoros magyar koronát érő új keltű pénzeikkel s itt mindent összevásárolnak. Csak városunkban és a legközvet- vetlenebb szomszédságokban se szeri se száma azoknak az új ingatlan tulajdonosoknak, akik idegen pénz behozatalával játszva, nevetve fizettek föld- vagy házakért olyan ősz szegeket, amiről itt azelőtt álmodni sem mertek. Tudok eseteket — de mindenki olvashatja a helyi lapok heti jelentéseiben ,is — hogy 5—6000 koronát érő ingatlanokért száz és százezreket fizetnek — persze „szokolos“ vevők. Ami a lapokban megjelenik mint vételár, természetesen igen sok esetben csak egy része a tényleg fizetett vételárnak, hogy kevesebbet kelljen a kincstárnak fizetni. S most már itt az idő, hogy ennek a garázdálkodásnak vége legyen. Ha az oláh, szerb, vagy az áruló cseh, ez az utolsó teremtése az Istennek, el meri venni az ő „kincstára“ javára az általa bitorolt földön lévő, de a tulajdonos által nem lakott vagy kezelt ingatlant, úgy a magyar államhatalomnak sem lehet más kötelessége, mint mindazokat az ingatlanokat, — takarékpénztári részvényeket, — vállalkozásokba befektetett tőkéket, melyeknek tulajdonosai nem élnek Csonka-Magyaror- szágon s a fentebb említett ingatlanok vagy egyéb vagyonuk tulajdonjogát vagy elhelyezését 1920. január 1-e után szerezték meg, el kell venni s a magyar állam tulajdonába átvenni. Mihelyest ez irányban meg lesz az első lépés — abban a pillanatban meg fog valutánk javulni, mert súlyos milliárdok azok, amit igy az állam sajátjává tehet. Nem bolseviz- mus ez, hanem a haza rögjéhez, annak gyümölcséhez való kötelesség szerű, jogos soviniszta ragaszkodás. Milyen módozatokkal, hogyan cse lekíti ezt meg az államhatalom, az ő dolga, de ezt kötelessége megtenni törvényhozás útján. Grutnan László máv. főelltnőr. A tokodi Altáró. Az esztergomi szénmedencében a bányászat már a XIX-ik század ele jén kezdődött, nagyobb lendületet a 90-es években vett fel és azóta válta kozó szerencsével nagy nehézségek között fejlődött napjainkig. Azon körülmény, hogy a széntelep helyenkint közvetlen a triász mészkőre telepszik, vagy ettől csekély vastagságú vízhatlan réteg választja el, a bányászat elé mérhetetlen akadályokat gördített. A mészkövet repedések, hasadékok, barlangok hatják át, melyek nyomás alatt álló vízzel vannak tele és amelyek között egész vizjáratrendszerek fejlődtek ki. Ezek a vizjáratok okozták számos remény nyel kecsegtető aknának az elfulladá- sát. a modern technika fejlődése és elsősorban az elektromosság és a centrifugális szivattyúnak az utóbbi két évtizedben való hatalmas lendülete lehetségessé tették, hogy a viz- veszélyes szénmezők és elfulladt aknák feltárását, illetve lecsapolását vagyobb reménnyel és felkészültséggel indnithassák meg. Ez tette lehetővé, hogy a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. szerény keretek között működő, de annál nagyobb nehézségekkel küzdő tokodi bányája is biztató reménnyel foghatott hozzá nagyarányú terveinek és befektetéseinek keresztülviteléhez. Az alig néhány házból álló tokodi telep rövid idő alatt hatalmas bányateleppé fejlődött, a szociális igényeket teljes mértékben kielégítő berendezéseivel. Egy év alatt elkészült a Tatabánya- tokodi magasfeszültségű erővezeték és 1922. nov. 27-én lyukasztott a 3.5 km. hosszú uj altáró (alagur) melynek hatalmas arányai a bányászat körében ritkán nyernek alkalmazást. Az Altáró létesítése hármas célt szolgál: Az egymástól független bányaüzemek 1. egyesitett vizlevezetését, 2. centralizált szénszállítását, 3. és a be- és kiszálló munkásságnak villamoson való szállítását. A vizveszély elleni felkészültség képezi bázisát az esztergomvidéki bányászatnak és ez a szempont volt irányadó a tokodi uj Altáró létesítésénél is. Az Altáró építése által a vizet a mélyből csak az Altáró niveaujáig kell emelni, miáltal 100— 150 m. nyomó-magasságnak megfelelő energia lesz megtakarítva és a kisebb nyomómagasság által a szivattyútelepek üzembiztonsága is hatványo- zódik. A tokodi és a Dorog-Ágnes- aknai üzemek szénszállításának centralizálása lehetővé teszi a termelt szén központosított osztályozását és ezáltal a bányatársulat jobb minőségű és olcsóbb áron termelt szenet bocsájt- hat a fogyasztók rendelkezésére. A munkásságnak villamoson való szállítása szociális érdeket szolgál, mert a be- és kiszálló munkás testi fáradság nélkül teszi meg a hosszú, gyalogosan fárasztó utat. Az Altáró -f- 131 m. tengerfeletti magasságban Tokod-Altárótól kiindulva Dorog Ágnes-aknáig vezet, szelvénye a kört megközelíti, hossza 3.5 kilométer 2.6% emelkedéssel. Vízcsatornája 60 m8 vizet képes percenkint levelezni, mely fölött kétvágányú szállító pálya van elektromos szállításra berendezve. Az Altáró 900 m. hosszban laza kőzeteken haladva át Neubauer-féle betontégla ivekkel van kiépítve 2600 m. hosszban mészkőben folytatódik, mely csak kisebb szakaszokban van betonivekkel biztosítva. Az Altáró kihajtása (kirobbantása) 1920. dec. 2-én kezdődött aránylag kis erővel, később a kihajtás gyorsítása végett ellenvájatok- kal egyidőben 12 helyen lett megtámadva és pontos mérések alapján összelyukasztva. A kihajtással párhuzamosan folyt a kirobbantott szakaszok beton biztosítása, mellyel együtt az Altáró készítésén dolgozó munkások száma a 300 at meghaladta. Az építés irányítását és az ehhez szükséges pontos és komplikált méréseket helybeli mérnökök végezték, a mérnöki alkotások számát ezáltal eggyel szaporítva. Az Altáróval feltárható szénterületeken kívül a bányavállalat az 1903- ban elfulladt ebszőnyi bányát is újból üzembe hozta. A munkálatokat egyelőre külfejtéssel nyitotta meg, melyből napi 20 vaggon szénét termel és e folyamatban levő mélyfúrások befejezése után kezdetét veszi a mélyszinti szén feltárása, hogy ezáltal Ebszőnybanyát uj életre keltve megcsonkított hazánk szénbányáinak számát eggyel növelje. fla biztosítani akarjuk nyugalmunkat, adakozzunk Horthy nyomorenyhítő akciójára.
