Esztergom és Vidéke, 1922
1922 / 123. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1922. november 26. kormányzója iránti hűséges ragaszkodásunkról, soha el nem múló, soha meg nem hidegülő hálánkról a hazáért, a magyar tengerért vérét ontott hős iránt, a Fővezér iránt, ki először gyújtá ismét lángra az el áléit magyar sziveket, másrészről tanúságot tegyünk arról is, hogy él bennünk a régi dicsőséges idők ama szelleme, melynek erejével rettent- hetetlenül állunk Főméltóságod oldalán, dacolva mindazokkal, akik még most sem értve meg az idők intő szavát — ellenünk — testvérként mindazokkal, akik velünk tán- toríthatlan igaz magyar szívvel és verejtékkel dolgoznak, s ha majd elérkezik a hatalmas nagyszerű pil lanat, minden áldozatra készek régi Hazánkért, az egységes, keresztény, nagy Magyarországért! . . . Ez a nehéz, de dicsőséges út a Főméltóságod útja! A magyarok mindenható Istene óvja, vezérelje ezen az úton 1 Éljen 1 Az élénk tetszést keltett beszéd után dr. Antóny Béla polgármester régi magyar szokást elevenítve fel, amikor a város nevében az alábbiakban „köszöntötte“ a kormányzót: Főméltóságú Kormányzó Ur! Esztergom szabad királyi városa nevében hódolattal köszöntőm Főméltóságodat. Köszöntőm annak a városnak nevében, mely a magyar kereszténységnek és általa a magyar államiságnak szülőhelye, ahonnan elsőnek indult ki azon államalkotó gondolat, mely a magyarságot kiszabadította a pogányság kalandozásaiból s Szylveszter pápa utján koronát adott neki: szent koronát, kincset, eszményképet, helyhez a magyar őserő és államalkotó képesség oly állameszmét fűzött: az apostoli magyar királyság eszméjét, mely megküzdött ezer év viharával s ha országának egyik-másik földje rövidebb-hosszabb időre idegen kézre is került, annak fénye és varázsa azt ismét vissza is szerezte. Köszöntőm Főméltóságodat annak a városnak nevében, melynek várfokán a magyar nemzet temploma áll, földjét pedig a királyi Dunának vize mossa, melynek árját oly sokszor dagasztotta meg a magyar könny, oly sokszor festette pirosra a magyar vér. És ez a könny és ez a vér nem azért omlott, ezer év viszontagságai között, hogy a magyar álmok valóra válljanak, hanem hullott a nyugati kultúra, a nyugati műveltség fennmaradásáért. És nem volt elég a vérből és nem volt elég a könnyből. Az imént lezajlott világháborúban,Európa békéjéért a magyar nemzettől ember- felettit kívántak. Életét, vérét, vagyonát, hitét, mindenét odaadta. Most már nemcsak a Duna medre öntött ki a magyar vértől és könnytől, hanem a Visztula, Dnyeszter, Poó, Rajna is. Mikor a világháborúból rémséges világkatasztrófa lett e nyugati kultúráért hozott áldozatért a magyar nemzet az úgynevezett kulturállamok avval fizettek, hogy elvették a bérces Kárpátok, a Kis-Alföld, Bánát, Bácska kalásztengerét, Erdély kincseit és a magyar nemzet gyöngyét Fiúmét. Rabságba juttatták testvéreink millióit, a magyar jelent, erőt, akaratot, mindent megszentelt alkotást a sir szélére állítottak. Amikor úgy láttuk, hogy minden elveszett, amikor azt hittük, hogy a magyar nemzet sirja bezárul és történeti hivatása megszűnik Főméltóságod lelkének hazafias tüze, akaratának acélos ereje megteremtette a magyar nemzet feltámadásának szent hitér, a szebb, boldogabb jövő reményét. Főméltóságu Kormányzó Url Oda- künn most tél van. Letarolt a mező, lombtalan a fa, diadalát üli az enyészet s mi mégis tudjuk, hogy a telet tavasz fogja felváltani, hogy megjön a tavaszi napsugár, a virágillat, madárdal. A magyar nemzetnek is tele van. Ebből a kemény, magyar télből, melyből annyi könny, fájdalom, bánat, nélkülözés fakad, magyar feltámadás, uj magyar élet fog születni. A magyar télből, magyar tavasz lesz, a magyar nagyságnak, dicsőségnek, igazságnak szent tavasza . . . s hogy ez igy legyen, arra kérem Főméltóságodat, hogy őriztesse meg nemzete számára feltámadásának hitét, szeretettel, eréllyel öntessen hitet, reménységet a kishitüekbe, a kétkedőkbe, egyesítse a magyar lelkeket egy nagy akarásban. Hogy ha majd eljő a világtörténeti tavasz, ennek tavaszi sugara, melege a most lombtalan, dísztelen magyar népnek fájában életerőt találjon, hogy a rügyek kifakadjanak, hogy lombkorona, virágkoszorú támadjon, hogy ünnep legyen a világon! Alig csendesült el az éljenzés, dr. Rudolf Béla táblabiró az összes állami tisztviselők nevében lépett a „novarai hős“ elé és újból tett fogadalmat a tisztviselők magyar állam érdekében kifejtendő munkájára. Most a magyar kultúra nevében, az összes esztergomi iskolák szószólója dr. Molnár Szulpic bencés főgimnázium igazgatója tett tanubizonyosságot arról, hogy az iskolákból kikerült ifjúságot nemcsak tudományokra, hanem munkára is neveli és előkészíti a nagy nemzeti feltámadásra. És most egy meglepően szép, nagyon értékes beszéd hangzott el Andrássy Mariska, a Move hölgycsoport elnöknője ajkairól. A „magyar király hűséges képviselőjét“ üdvözölte, mint aki hivatva van a magyar bércekre kitűzni a győzelem fehér lobogóját. A nemzeti és keresztény alapon álló egyesületek nevében Mátéffy Viktor c. prépost plébános, nemzet- gyűlési képviselő az egyesületekben folyó nemzetépítő munkát vázolva üdvözölte a kormányzót. Utána Schmidt Sándor bányafőtanácsos, bányaigazgató a vállalatok, bányatisztek, altisztek és munkások nevében jelentette, hogy minden törekvésük odatrányult, hogy a munkásságot megszabadítsa a vörös terrortól, amihez a kormányzó segítségét kérte Bleszl Ferenc kir. tanácsos, takarék- pénztári vezérigazgató a hazafias pénzitézetek, kereskedelmi társulat, mint az állam fontos szervei nevében mondott üdvözlő beszédet. Hermann Lajos a hazafias iparosság és a kevés földdel rendelkező, de az ország boldogulásáséért dolgozó kisgazdák nevében Jakus János mondott őszinte hangú üdvözlő beszédet. A keresztény szocialista vasmunkások nevében Pézsa István üdvözlő beszéde után egy rendkívül bájos meglepetés következett. A fehérruhás leánykák soraiból Szkalká Anika első éves képezdésznő lépett elő hatalmas fehér krizanteum csokorral kezében az erkély felé fordult és remekül előadott pompás beszédben üdvözölte a kormányzónét, aki állva hallgatta végig a beszédet. Két társnőjét maga mellé véve felvitte a csokrot az erkélyre, amit rendkívüli szívélyességgel köszönt meg a komFnyzóné. Még Katona Gyula cserkész szavalt el nagy készültséggel egy költeményt és a cserkészek hódolatát tolmácsolta, ami után a kormányzó fejét meghajtva következő beszédet intézte az ünneplő közönséghez: „Igaz örömmel jöttem a dicső emlékű Esztergomba, a hercegprímások ősi székvárosába. Megelégedéssel hallottam szavaikból annak a hazafias szellemnek a kicsendülését, amelyben Őeminenciája nemes egyéniségével oly példaadóan elől jár. A keresztény magyar kultúra szép emlékei vesznek körül ezen a helyen. Ma olyan időket élünk amidőn szívesen időzünk a dicső múltnál, hogy vigasztalást és erőt merítsünk belőle a jövő küzdelmeire. Ám ha visszatekintünk a letűnt időkre meg kell látnunk a múlt szenvedéseit és tanulságait is. Kövessük az ősöket erényeikben, de óvakodjunk elődeink hibáitól. Volt idő, amikor Esztergom városát messze keletről jött hadak tartották megszállva és idegen erősség volt ez a város. Ne felejtsük el, hogy akkor a pártoskodás, a meg- hasonlás tette tönkre az országot. A pártoskodásnak egy biztos ellenszere van és ez a nemzeti gondolat minden összefoglaló ereje. Azt akarom, hogy a nemzeti érzésben összeforrva a föld népe és a munkás is megtalálja egymás becsületes, dolgos kezét, mert ha társadalmi rétegek és osztályok izgatok szavaira hallgatva egymással szembe fordulnak, akkor ismét súlyos akadályokat kell leküzdenünk, hogy a megkezdett utón tovább haladhas sunk. Ma világszerte azt látjuk, hogy mindenütt erősödőben van a nemzeti eszme és annak tisztitó tüzében újjászületnek a népek A mai küzdelmes időkben azé a népé a jövő, amelyben a nemzeti eszme a legerősebben él, amely nép nemcsak érzelmeiben ápolja a haza szeretetét, hanem tuda tosan, egy táborba állva, állandó, kitartó munkával fáradozik saját jövendő felvirágoztatásán. Ezen az utón kell haladnia minden becsületes magyar embernek. Köszönöm szives üdvözlő Szavaikat.“ A hosszan megéljenzett beszéd után a kormányzó kíséretével együtt a Széchenyi-térre vonult és a zenekar himnusz játéka mellett katonai díszszemlét tartott, mely után nyomban felhangzott a Turista Dalárda Magyar Hiszekegye és Vitéz Horthy Miklós cimü dala. Az imponáló készültségü dalárda iránt a kormányzó látható érdeklődést mutatott. Katonai diszmenet után az előállott fogaton vonult kíséretével együtt a kormányzó a főszékesegyházba, ahol székeskáptalan testületileg fogadta. Megtekintette a remek templomot a kincstárral és Szent István kápolnával együtt. Innét a menet lekisérte a kormányzót a hercegprimási palotába, ahol a bibornok hercegprímás disz- ebédet adott a kormányzópár tiszteletére. Délután 3 óra 45 perckor hosszú kocsisor kisérte az állomásra a magas vendégeket. Esztergom város történetébe ismét egy szép lapot lehet beírni 1922. november 23 iki dátummmal. * * * Csonka-Esztergom vármegye vitézei a pályaudvaron a diszszázadtól balra egy sorban felállítva várták vitéz Főkapitány uruk megérkezését. A diszszázad megszemlélése után a Kormányzó Ur a vitézekhez lépett. Ez alkalommal mint megyei vitézi elöljáró szervek jelentkeztek: vitéz Szivós-Waldvogel ezredes székkapitány és vitézi Kasztory főhadnagy széktartó és járási hadnagy, a többi tiszti és legénységi vitézek a rövidség kedvéért pusztán nevük mondásával mutatkoztak be. A Kormányzó Ur több kérdést intézett a sok hadikitüntetéssel ékesített vitézekhez, a Magyar Haza tántoríthatatlan és önzetlen fiaihoz s mindegyikkei kezet fogva legfelsőbb elismerésének adott kifejezést. A vitézek testületileg jelen voltak továbbá a Főméltóságu pár tiszteletére rendezett ünnepély minden egyes fontosabb mozzanatánál. Népakadémiai előadások Múlt számunkban jeleztük, hogy a helybeli Szent Imre-főreáliskola tanári kara nov. 27—dec. 22-ig a Szabad Egyetem mintájára népakadémiai elő- dásokat rendez. Az előadások tanrendje a következő: I. kollégium: A modern magyar regény (főképen Mikszáth, Herceg, Gárdonyi). Előadó : Asbóth Károly főreáliskolai tanár. Minden csütörtökön (nov. 30., dec. 7., 14. és 21.) d. u. 6—7 óráig. II. kollégium : A jelenkori társadalom kialakulása. Előadó: dr. Marczell Árpád főreáliskolai tanár. Minden kedden (nov. 28., dec. 5., 12. és 19. ) d. u. 6—7 óráig. III. kollégium: Újabb tudományos és gyakorlati eredmények a föld, a levegő, a tűz és a viz birodalmában. Előadó: dr. Ray- mann János főreáliskolai tanár. Minden szerdán (nov. 29., dec. 6., 13. és 20. ) d. u. 6—7 óráig. IV. kollégium: Goethe ifjúsága. (Der junge Goethe. 1749—1775.) Német nyelven. Előadó : Obermüller Ferenc főreáliskolai igazgató. Minden szombaton (dec. 2., 9. és 16.) d. u. 6—7 óráig. V. kollégium : A földrengésekről. Előadó: Krompaszky Sándor főreáliskolai tanár. Minden pénteken (dec. 1., 8., 15. és 22.) d. u. 6—7 óráig. VI. kollégium : Az elekromos- ság gyakorlati alkalmazása. (Kísérleti bemutatásokkal.) Előadó : fia- senauer Andor főreáliskolai tanár. Minden hétfőn (nov. 27.. dec. 4., 11. és 18.) d. u. 6—7 óráig. Beiratkozás: naponta d. e. 10— 11 óra közt, vagy az előadások előtt d. u. fél 6—6 óra közt a főreáliskola igazgatói irodájában (I. em.) Leckedíj: egy-egy kollégiumra (4 előadás) 100 K, a IV. sz. kollégiumra (3 előadás) 75 KAz előadások helye: az I—V. sz. kollégiumoké a III. oszt. tanterme (II. em.). A VI. sz. kollégiumé a fizikai előadó terem (földszint végén.) !|S| hírek, Esküvő. Petz H. Lajos oki. mérnök, a hercegprimási uradalmi gépgyár és vasöntöde bérlője, november 26-án vezeti oltárhoz Volentik Jucikét Budapesten a Kossuth-uccai ferencrendiek templomában. Tanítóválasztás. Fodor Ödön oki. kántortanítót egyhangúlag megválasztották Várpalotára. Kézimunka és varrott harisnyák, nyakkendők és női, férfi-és gyermek- mindennemű divatcikkekben. LciKállitott árak! Bauer Verseny Áruház Kossuth L.-u. (Három szerecsen mellett)
