Esztergom és Vidéke, 1922

1922 / 118. szám

XLIV. évfolyam 118. szám.

Keresztény magyar sajtó

Csütörtök 1922. november 9.

Esztergom vármegye hivatalos lapja,

Szerkesztőség és kiadóhivatal :

Simor János-ucca 18-20. szám Telefon: 21.,

hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb- küldendők.

A hivatalos rész szerkesztője : [Főmunkatárs:

FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN.

Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős :

LAISZKY KÁZMÉR.

Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap.

Előfizetési árak :

egy évre . 600 K, félévre 300 K. negyedévre 150 K, egy hóra . 50 K.

Egyes szám ára:

hétköznap 5 korona, vasárnap 8 korona. Kéziratot nem adunk vissza.

Egészséges nemzedéket akarnak.

irta: vitéz Szivós-Waldvogel ezredesNem magyar ember az, aki ma, — amidőn egy gyalázatos békeszerződés minden értékünkből kifosztott, testvéreink millióit szakította tőlünk el és tette rabszolgákká, ősi földünket egyharmadára csonkította meg, — minden gondolatával és cselekedetével nem állana a legszentebb eszme, a történelmi határok visszaállításának szolgálatában.

Haller István, akkor az ország kultuszminisztere, azt mondotta a Széchenyi-téren tartott ^beszédében, hogy a magyar kulturfölénnyel fogjuk visszaszerezni az elveszett országrészeket. Nagyon szépen hangzott ez a kijelentés, de nekem már akkor némi kételyeim voltak benne, mert nem ismerek példát a történelemben, hogy a leghatalmasabb kultúrának valaha sikerült volna a politikai határokat megváltoztatni. Elismerem, hogy a fejlettebb kultúrának mindenkor megvolt és meg is lesz a vonzóereje, de az integer Megyarországot egyedül a kultúra fegyvereivel visszaszerezni bajosan lehet, ehhez más egyéb is fog kelleni.

A jelenlegi kultuszminiszter, gróf Klebelsberg valahol kijelentette, hogy Esztergomból, a r^ostani határvárosból kulturemporiumot akar csinálni. Nézzük meg, mi van meg jelenleg a jövő kulturemporiumból.

Szánalmasabb látványt, mint városunk iskolaügye, keresve sem találunk. Nincsen egyetlen egy iskola- épületünk, amely céljainak teljesen megfelelne, még a főgimnázium épü letét sem véve ki- Iskoláink 60—80 év óta ugyanazon rozzant, ósdi, alkalmatlan épületekben vannak elhelyezve, egyik-másik olyan állapomban van, hogy ott tanítani egyenesen merénylet a nemzet jövője és kincse, gyermekeinek testi és szellemi épsége ellen.

Ezer módja lett volna már annak, hogy ezeken az állapotokon segítsünk, minden alkalmat elmulasztottunk s ahelyett, hogy javultak volna a viszonyok, az iskolák elhelyezése tekintetében majdnem balkáni niveaura sülyedtünk.

Ilyen viszonyok mellett kulturfö- lényről beszélni kissé komikusán hangzik, a kulturemporiumtól pedig olyan távol vagyunk, mint Makó Jeruzsálemtől.

Tudom, a legtöbbje azoknak, akik soraimat olvasni fogják, azt fogja mondani: mi is tudjuk nagyon jól, hogy iskolák dolgában csehül állunk, de szegények vagyunk, nem tudunk csinálni semmit.

Hát itt van a bökkenő! Nem igaz az, hogy olyan nagyon szegények vagyunk, mintha mindenért csak kunyo- rálnunk, koldulnunk kellene. Manna már régen nem hull az égből, sült galambok sem röpködnek, hanem nagyon is igaz a közmondás: segíts magadon, az Isten is megsegít. Csak a magunk erejére, a magunk munkájára vagyunk utalva s ha dolgozni fogunk, megteremthetjük mindazt, amire szükségünk van. Nem szónoklásokra, nem tanácskozásokra, hanem bátor cselekvésekre, az izmok megfeszítésére van szükség.

Történt már eddig 20—30 év óta valami, hogy legalább részletekben megoldjuk a nagy kérdést ? Semmi- Valaminek azonban azonnal meg kell történnie. Lehetetlen állapot az, hogy gyermekeink dohos, napfényt sohasem látó tantermekben sínylődjenek éveken át s még csak a legelemibb berendezkedések is hiányozzanak, amelyek a gyermeksereg testi épségét szolgáltatják. Iskoláinknak udvarai nincsenek, játszóterek a közelben sehol, még a legprimitivebb tornahelyiségek is csak a mesék országában vannak meg.

Ki vállalja a felelősséget ezekért az állapotokért? Szabad ennek továbbra is így maradnia? Nem és ezerszer nem 1

Kishitű ellenvetésekre csak az lehet a válaszom: csak akarni és dolgozni kell és minden megy. Nem vagyunk mi annyira koldusok, hogy a jövő generációért semmit sem tehetnénk, csak össze kell fognunk, minden forrást megnyitanunk és meg lesz az eredmény.

A város belátta már a tarthatatlan állapotot és a szabadtéri sportok és játékok céljaira a táti ut és a védőtöltés által képzett szögben fekvő területet iskolai sporttérnek át is engedte, de megelégedett azzal, hogy ezen rendezetlen területet kiutalja. Vájjon eleget tett-e ezzel a város saját polgárainak gyermekeivel szemben tartozó kötelességének ? Bizony nem. Az a terület mai állapotában a jelzett célra nem használható, azt előbb rendezni kell, végül kiépíteni.

Ehhez a feladathoz igazán nem kell sok pénz, hanem csak munka. A földmunkák, az egyengetés és feltöltés kevés költséggel megcsinálhatok, a többit: szertár, illemhely, fásítás stb. lassan mind meg lehet csinálni.

Utasítsa tehát a város minden szépért lelkesülő polgármestere a város szerveit, a munkálatok azonnali megkezdésére. A főmérnök pedig készítse el a testnevelési előadó, a tornatanárok és a sportemberek meghallgatásával az iskolai sportíér terveit, de ne visszariasztó milliós költségvetéssel, hanem a város sajat eszközeinek, fuvaroknak, esetleg közmunkáknak stb. alapos kihasználásával.

Ezen feladat megoldása elől nem lehet kitérni, mert a testnevelési törvény megfelelő számú sport és játszótér építését minden város és községre nézve kötelezővé tette. Nincsen mit halogatni, meg kell kezdeni legalább is a földmunkálatokat, a rendezést és a fásítást, úgy hogy tavasszal egészséges gyermeklármától legyen hangos a játszótér.

Sokkal nagyobb jelentőségű dolog ez, mint általában hiszik az emberek. A népfegyelmezésnek, az akaraterő kifejlesztésének és a kötelességérzet beidegzésének nincsen jobb eszköze, mint a szabadtéri gyakorlatok.

Itt az ideje, hogy a nemzet reménye, az ifjúság egészsége és jövendő fejlődése érdekeben most már végre megtörténjen az,* amit testnevelési törvény nélkül is régen meg kellett volna csinálni.

Környékbeli törekvő községek kezdik a mi városunkat különféle dől gokban megelőzni. Mi csak örvendünk a feltörekvő szomszédságnak, de nem akarjuk ölbe tett kézzel nézni tovább is azok gyarapodását, emelkedését.

Tetteket várunk mielőbb minden vonalon, mert ez a város élni akar. Lássunk tehát végre megértést, összefogást és szívós, alkotó munkát.

HÍREK.

\m

Halálozás. Schrank Salamon f. hó 7-én 79 éves korában Párkányban elhunyt. Schrank Béla és Ödön helybeli jónevű likőrgyárosok édesatyjukat gyászolják az elhunytban.

Eljegyzés. Vörös Lajos főgimnáziumi pedellus eljegyezte Jurkovits Rózsikét Mezőhegyesről.

A Tanult Férfiak Mária Kongregációja f. évi november hó 10 nap ján, pénteken d. u. 8/*7 órakor tartja rendes gyűlését a főgimn. fizikai termében. ' Előadó dr. Szabó Vendel theol. tanár. Szives megjelenést kér a Vezetőség.

Házasság.' Trencsik Lajos f. hó 11 én délután 4 órakor vezeti oltárhoz a szentgyörgymezei templomban Vincze Vikikét.

Faármegállapitő bizottság. A

vármegye alispánja a szabadforgalom útján eladásra kerülő tűzifa tájékoztató árának megállapítására a városi bizottság tagjaiul a termelők részéről Hajdú István gazd. főtanácsost, a kereskedők részéről Komáromy Ferenc kereskedőt, a fogyasztók részéről Sztahovits Jenő ipartestületi elnököt es Tóth János kisgazdát, az

esztergomi járási bizottságba pedig Genersich Sándor és Schmidt Ernő főerdőtanácsosokat, továbbá Mayer Lajos nyergesújfalui és Misán Ernő piszkei lakosokat nevezte ki.

Turisztika. Ez a testedző, lelket üditő, az embert az ő teremtőjéhez közelebb vivő sport, mind jobban terjed, nagyobb teret hódit. Újabban, az esztergomi osztály kezdeményezésére kiegészítést nyert a magyar irredentizmussal. Székesfehérvárott is megalakult a múlt vasárnap a turista osztály, még pedig olyan impozáns keretek között, amilyenre csak egy teljesen intelligens város képes. Budapestről mintegy 200 turista érkezett a vidéki osztályokkal együtt az állomásra dr. Cholnoky Jenő elnök, egyetemi tanárral az élén. Díszes fogadtatás után zászló alatt vonult az egész társaság a kultúrpalota Szt. István termébe a cserkészek sorfalai között, ahol már együtt volt Székes- fehérvár egész intelligenciája. Az alakiuó gyűlésnek messze a minden- napiságot túlhaladó pontja volt dr. Cholnoky Jenő elnöki megnyitója, dr. Prohászka Ottokár megyés püspök, az osztály fővédnökének beszéde és dr. Körösy Endre a Nemzeti Szövetség kiküldöttjének lelkesítő, hazafiság- tól izzó remek szónoklata. A megalakulás után 400 teritékü ebédhez ültek. Az esztergomi osztályt Brilly Gyula, Lieb Aranka, Pach Jolán, Brilly Stefi, Fercsel Lajos és Vitái István képviselték. Az utóbbi üdvözölte az esztergomi turisták nevében az uj osztályt és meghívta Esztergomba, amire igeretet is nyert.

A Move Esztergomi Sportegyesület birkózó szakosztálya értesíti tagjait, hogy f. hó 12-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a „Három Szerecsen“ sporthelyiségében összejövetelt tart. Tekintve a tárgysorozat fontosságát, kéretnek az összes tagok, hogy a gyűlésen pontosan és teljes számban jelenjenek meg.

Az Esztergom-tábori áll. Fiúnevelő Otthon f. hó 4 én az intézet egyik legnépszerűbb tisztviselőjének, Skoda Mihálynak huszonötéves szolgálati jubileuma alkalmából szép ünnepséget rendezett, amely este 6 órakor az ünnepelt lakásához történt lampionos felvonulással kezdődött. Ez alkalommal a meglepett tisztviselőt, aki az előkészületekről mit sém sejtett, küldöttség kérte fel az intézet dísztermében való megjelenésre, ahol már nemcsak tiszt- viselótársai és a gyermeksereg várták, hanem az ország minden részéből egy begy ült kollégái is, akikkel a forradalom előtt Kassán együttműködött. Az ünnepség fényét emelte Kádár Levente miniszteri osztály-