Esztergom és Vidéke, 1922
1922 / 101. szám
Keresztény magyar sajté Vasárnap, 1922. szeptember 10. XLIV. évfolyam 101 szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor Jáitos-ucca 18-20. szám Telefon: 21., hova • lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb- küldendők. A hivatalos rész szerkesztője FEKETE REZSŐ. [Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: egy évre . 360 K, félévre . 180 K, negyedévre 90 K, egy hóra. 30 K. Egyes szám ára: hétköznap 3 korona, vasárnap 5 korona. Kéziratot nem adunk vissza. Ausztria sorsa. A hajdani osztrák császárság magva : Ausztria utolsó napjait éli. Hogy életét még ideig-óráig tengethesse, állami létét, függetlenségét bocsátotta árúba : ki ád többet érte ? Kancellárja Prágában, Berlinben, Rómában, Pá- risban próbálta kikönyörögni nem az élet, csak a tengődés és gyötrődés további lehetőségeit. Ez a szánalmas vergődés minket magyarókat érzelmileg nem igen indít meg. Hiszen Ausztria kormányzói akadályozták 400 évig gazdasági fejlődésünket,' mérgezték kultúránkat, irtották legjobbjainkat. Most hát megértük azt, hogy beteljesedett a a híres jóslat: Ausztria lett a földön az utolsó ... legutolsó állam. Túl az érzelmi momentumokon azonban Ausztria tragikuma megdöbbentő látvány, félelmes intő jel. Mert hiszen Ausztria sorsa a mienk is. Minket is halálra ítéltek Európa hatalmasai, hogy felhizlalhassák balkáni csordáikat. Minket is le akarnak törölni Európa térképéről ugyanazoknak a kedvéért, kik felfalták Ausztriát. Mi talán még bírjuk néhány évig, Ausztria sorsa már beteljesült. Éppen ezért megvetéssel nézzük azt a rugdalózást, melyben egyes magyarországi lapok a haldokló Ausztriát részesítik. Különösen érdekes látvány, hogy ebben a rugdo- sásban azok járnak elől, kik a monarchia fénykorában Becs legalázatosabb talpnyalói voltak. Tartunk tőle, hogy ezek az urak a szokol árfolyamának további emelkedése esetén ép igy fogják gyalázni fél év múlva Magyarországot, persze nem Budapesten, hanem Prágában. Nekik ez ép olyan üzlet, mint volt a háborús uszítás vagy a kommunizmus, ők nem ragaszkodnak föltétlenül Magyarországhoz, miként nem ragaszkodtak Galíciához, csak az a fő, hogy pénzes zsákjuk teljen állandóan és úgy vándorolhassanak tovább Európa keresztény népeinek további rontása közepette. Nekünk azonban, kiknek csak egy hazát adott az Isten és kiktől azt az egyet is el akarják venni, fáj látni „a sírt, hol nemzet sülyedt el.“ Hiszen voltaképpen az osztrák néppel nem volt nekünk soha semmi bajunk. Mert miként a múltban nem azonosítottuk Ausztria németjeit, a császári ház leginkább cseh származású kétbalkezes tanácsadóval, úgy ma sem tekintjük egynek az osztrák népet nemzetközi szélhámos kikiáltóival. Ausztria németjei is ugyanazok, mint mi vagyunk, kizsákmá nyoltjai, félrevezetetljei a szétszórva is diadalmas faj hatalmi őrületének, világuralmi törekvésének. Hagyjuk hát az Ausztria bukása fölötti kárörömet másoknak, nekünk inkább azon járjon az eszünk, hogy Ausztria mai állapota annak a szláv- gyűrűnek a megvalósulását jelenti, mely hivatva van bennünket örökre elválasztani a németségtől — a feltámadástól. Nys. A kettős kereszt és a félhold. A győzelem nélkül hatalomba beült diktátorok saját gyengeségük tudatában úgy tettek, mint az a bizonyos állat, amely oroszlán bőrbe bújva rémitgette állattársait, mig végre akadt egy okos és beleharapott a lábába. A pöfeszkedő „gloire“ politika sevresi békéjén ütött halálos sebet a „nagy beteg ember“: Törökország és vizbe- fulással fenyegeti a tönkrevert antant exponenst, ősiségéből kivetköződött Görögországot. Egyidőben rettegve nézett közép Európa a török hódítások elé és a félhold a keresztény kultúrának volt halálos ellensége. A kettőskereszt évszázadokon át védte a Nyugat kultúráját és a felhold fénye megtörött a kettőskeresztes magyar vitézségen. A mi vitézségünk, áldozatkészségünk mögött nagyra nőtt Nyugat következetesen nyomta Kelet népét, beburkolva a kereszténység leplébe, kiakarta űzni Európából a pogány törököt. Talán a keresztény felebaráti szeretet késztette őket arra, hogy saját hazájából űzze ki a pogány törököt és mikor ez ravasz politikai fondorlatokkal már majdnem sikerült, akkor Ázsiából is űzni akarta. Itt azután baj történt. A vitéz görög sereg megfutott a félhold hazaszerető, fajukat, nemzetüket védő seregei elöl és utat mutatott nekünk is a „legyőzöttek“- nek, hogy önerőnkre támaszkodva, szembenézve rabló ellenségeinkkel, hogyan kell cselekednünk. A törökök vitéz szövetségeseink voltak a világháborúban az igazság, az önvédelem harcában és pogány- létükre segítették a keresztény államokat a keresztény elveket lábbal- tipró államok ellen. Belső, nemzetietlen áramlatok következtében kihullott a fegyver a kezünkből, de nem a törökéből és most a biztató keleti napfénytől megerősödve, mikor üdvözöljük a török fegyverek dicsőségét, bízni kezdünk saját erőnkben is. Az elnyomó, letipró békeszreződés nimbusának vége. Az antant hatal- ' mák többé nem félelmetesek és szinte látjuk már a német sisak csillogását a magyar bakák szuronyai mellett. Sohasem éreztük magunkat legyőzve, csak sarat vágtak az arcunkba és az ezeréves megkötözött oroszlánra patkányokat uszítottak. Az ázsiai példán okulva hisszük, hogy a patkányhad hamarosan szét rebben és uszitói sápadt arccal fognak menekülni ismét. Ezeréves országunkról nem mondhatunk le soha és lesz idő amikor a félhold belső öblében ott fog ragyogni a magyar kettőskereszt. s Hivatalos rész. ■« 4261. ai. 492. kgy. 1922. szám. Tárgy: A vármegye alispánjának előterjesztése dr. Zsiga János vm. aljegyző, tb. főszolgabírónak a vm. gazdasági előadói teendők ellátásáért élvezett tiszteletdij felemelése iránt. HATÁROZAT. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága tekintettel arra, hogy a nagy elfoglaltságot igénylő gazdasági előadói teendők végzéséért eleddig kijáruitatott évi 400 korona tiszteletdij a mai óriási áremelkedések folytán elenyészően csekéllyé vált, az alispáni előterjesztés elfogadásával elhatározza, hogy a vm. gazdasági teendők mindenkori előadója részére 1920. évi szeptember 1-től visszamenőleg további intézkedésig a vm. ebadó-alapból évi 2000 kor., azaz kettőezer korona tiszteletdijat állapit meg a m. kir. Belügyminiszter ur jóváhagyásától feltételezetten. Mely határozatát a törvényhatóság a Vm. Hivatalos Lapjában azzal rendeli közzéteni, hogy jogában áll el- llene bárkinek a megjelenést követő 8-ik naptól számított 15 nap alatt a vm. alispánjánál benyújtandó s a m. kir. belügyminiszter úrhoz cimzendő felebbelézéssel élni — jogerőre emelkedés után pedig kormányhatósági jóváhagyásra felterjeszteni rendeli. Kelt Esztergomban, a vármegye törvényhatósági bizottságának 1922. évi augusztus hó 30. napján tartott rendes közgyűlésében. — Kiadta : REVICZKY, vm. II. főjegyző. 2953. ai. 396 kgy. 1922. szám. Tárgy: A vármegye alispánjának előterjesztése a háztartási alap számadásánál az 1922. évre szükséges póthitel engedélyezése iránt. HATÁROZAT: Minthogy a számvevőségi kirendeltségnek az 1922. évi háztartási alap költségelőirányzatában engedélyezett hitelösszegek felhasználásáról és az 1922. év végéig előreláthatólag felmerülendő szükségletek fedezésére szükséges hitelösszegekről bemutatott jelentése szerint az 1922. évre 140.000 kor. póthitelre van szükség, továbbá tekintettel arra, hogy a vármegyei hivatalos helyiségekben levő kályhák elodázhatatlan javítása és átrakására az e tárgyban beszerzett árajánlatok szerint még 26.000 korona hitelre van szükség, — igy az 1922. évre összesen: 166.000 kor. póthitel engedélyezésére van szükség. Ennélfogva a törvényhatósági bizottság — tekintettel arra, hogy az 1922. évi költségvetés-elkészítése óta úgy az anyagárak, mint a munkadijak nem várt nagy mértékben emelkedtek ; — a közigazgatás menetének zavartalan biztosítása érdekében az 1922. évi háztartási alap javára az alispán úr és a számvevőségi kirendeltség javaslatának megfe- lelőleg a már eddig felhasznált hitelösszegeken felül az előrelátható szükségletek fedezésére a költségelőirányzat : V. Irodaijköltségek rovatán 5000 K VI. Fűtési és világítási költségek rovatán . . . 70,000 „ VII. A napidijak és útiköltségek rovatán . . . 5,000 „ VIII. Épületek fenntartása című rovatán . . . 34,000 „ IX. Különféle egyéb kiadások rovatán .... 44,000 „ X. Rabtartási költs, rovatán 2,000 „ XI. Hiv. Lap költs, rovatán 6,000 „ összesen 160,000 K azaz egyszázhatvanezer kor. póthitelt engedélyez az 1922. évi háztartási alap pótadó kivetésénél elérendő többletet, esetleg az ezen pótadó hátralékokból befolyó többletet jelöli ki. Azonban azon nem várt esetben, ha ezen kijelölt fedezet nem volna elégséges az engedélyezett póthitéi fedezésére, felhivatik a vármegye alispánja, hogy a megfelelő fedezet kijelölése, illetőleg meghatározása iránt annak idején újabb javaslatot tegyen. Ezen határozat a felebbezési határidő lejárta után a m. kir. Belügyminiszter úrhoz jóváhagyás végett felterjesztendő. Ezen határozat 2 példányban tudomásulvétel végett a számvevőségi kirendeltségnek kiadandó s végül a jelen határozat mint küzérdekü a Vármegyei Hivatalos Lapban is közzéteendő azzal, hogy ellene a megjelenést követő 8 nap utáni 15 nap alatt a vármegye alispánjánál benyújtandó és a m. kir. Belügyminiszter úrhoz cimzendő felebbezésnek van helye.
