Esztergom és Vidéke, 1922

1922 / 42. szám

XLIV. évfolyam 42. szám. Keresztény magyar sajté Vasárnap, 1922. április 9. Esztergom vármegye hivatalos lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal í SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét Illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztőjel Főmunkatársi FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonoü és a szerkesztésért felelős » LAISZKY KÁZMÉR. legjelealk heteaklnt háromszor, keddsa, csütörtökön és vasárnap. B 30 Előfizetési árakt egy évre . 240 K., félévre . . 120 K. negyedévre 60 X., egy hóra . 20 X Egyes szám ára i hétköznap 1.50 kor,, vasárnap 3 kor. Kéziratot nem adunk vissza. Ezeréves városunk tradícióihoz méltóan ülte meg koronás királya elhunyta feletti gyászát. D. e. 9 óra­kor s belvárosi kegyúri templomban Mátéffy Viktor prépost plébános mon­dott nagy segédlettel gyászmisét IV. Károly király lelkiüdvéért. Az egész szentély gyászdrapériával volt be­vonva, középen diszes ravatal nem- zetiszinű szalagcsokorban elhelyezett koronával. A templom hajója telje­sen megtelt gyászoló közönséggel, melynek élén ott láttuk a vármegye vezető tisztviselőit, a polgármester vezetésével a városi tisztikart és a képviselőtestület tagjait. A gyászmise után a város képvi- zelőtestülete tartott gyászközgyülést. A képviselőtestület tagjai, valamint megjelent közönség szorongásig meg­töltötte a termet, amikor dr. Antóny Béla polgármester mély megilletődés- sel megnyitotta a gyászközgyűlést. Megnyitó beszédjében rendkívül talá­lóan mutatott ra Esztergom város közönségének mélységes gyászára, mint olyanra, amelynek városában 1000 év előtt először érintette a Szent Korona királyi főt. Innét indult ki „Egtergom és Vidéke“ tárcája. D. Bosco nevelési módszere. ív. A tanároknak meghagyta : „Legye­tek az elsők megjelenni az iskolában s utolsóknak hagyjátok el azt.“ A felügyelőknek: felügyeletetek folyto­nos legyen mindenhol, különösen esténként vacsora után. A munka legnagyobb részét azonban saját ma­gának tartotta fönn. A tanárok s a felügyelők minden héten átadták neki a magaviseleti jegyeket. Annyi listája volt, ahány felügyelő s tanár volt. Ezeket a listákat megkövetelte a háló­terem, a kápolna, az ebédlő s a mű­helyek felügyelőitől is. A rendes magaviseleti jegyek könyvén kívül neki volt még egy egészen bizalmas ilyen könyve az összes fiúk neveivel, s ha egyiknél vagy másiknál egy olyan hibát hallott, amely egy előre látó embert, mint amilyen ő volt, gondolkodóba ejthet, annak a neve után bizonyos jelet tett, amelyet csak ő maga értett. Megeshetett, hogy egy név után egy hónap alatt 15 vagy 20 különböző jel került, amelyek talán mind ugyanazt a dolgot jelen­tették. Néha-néha beletekintett abba a könyvbe Száz fiú közül kilenc­1000 éves hóditó és fenntartó útjára a királyság eszméje és innét kell újra útrakelni a Korona és a koro­názott király iránti ősi hűségnek. Dr. Antóny Béla polgármester fel­hívására dr. Gróh József. Keresk. és Iparbank igazgatója, ügyvéd a követ­kező gyászbeszédei mondotta : „Mi Esztergom város egy begy ült közönsége alattvalói hódolattal és megtört lélekkel küldjük e napon a részvét koszorúját a háborgó Óceán parányi szigetén egy frissen lezárult sírra, ahol mindenkitől elhagyatva a legelső magyar ember, az utolsó ma­gyar király pihen. 35 éves ifjú em­ber halála, ki hátrahagyja hitvesét hét gyermekével és a nyolcadik gyer­mek reményeivel,—mindig tragédia. De amikor egy nagy birodalom ural­kodója, évszázadokon át sok dicső­séggel és sok szenvedéssel uralkodott dinasztia utolsó sarjadéka és a szét­szaggatott ezeréves Magyarország megtestesítője Szent István koronájá­tól megfosztva hal meg igy, ez olyan tragédia, amit történelem nem ismer. Hiába fűződik a Habsburg dinasz­tia uralkodásához nemzetünk annyi keserűsége, e napon nem nyílik meg arra emlékezetünk. Ne említse ne­künk senki Karaffa kegyetlenségeit és Aradot, mert mi csak azt tudjuk, hogy a Habsburgok uralkodása alatt vennek nem volt semmi jele, a többi neve után több jel volt. Akkor kü­lönös felügyelet alá helyezte őket, megfigyelte, hogy kivel szöktek tár­salogni, többször magához hívta őket. Nagyon ritkán esett meg, hogy cél­ját el ne érte volna. Felügyelet! Ez volt az a szó, ame­lyet D. Bosco legtöbbször hajtott. Megkívánta, hogy minden fiúnak meg legyen határozva a helye tanuló­teremben, a templomban, az ebédlő­ben, az iskolában, sőt még a heti séta alkalmával is. Szigorúan megkövetelte, hogy pénzt ne tartsanak maguknál; s igy elejét vette igen sok kihágásnak. Az iskolai év elején minden növendék köteles volt egy listát készíteni összes köny­veiről s azt neki átadni. „Ez nem lesz felesleges, mondja ő egy 1883. évi levelében, mert igy könnyebben meg lehet vizsgálni, ki­nek milyen könyvei vannak s meg lehet tartani ezeket a listákat s egy hatalmas érv lehet azok ellen, akik esetleg rossz szándékkal kihagytak volna egy rossz könyvet.“ Ép ilyen éber figyelemmel kell ki­sérni évközben is a növendékek ke­zén forgó könyveket. Megkivánni, hogy minden új könyvet megmutas­sanak, amelyet akármilyen módon szereztek. • Kísérjetek szintén nagy örömben és szenvedésben is a török rabságtól megszabadítva egységes volt a nagy Magyarország. És most, amidőn szét van darabolva országunk, amit az ő jogaruk összetartott, most, amidőn koronás királyunk életével kialudni látszik az utolsó mécsvilág, ami Szt. István koronájának, biro­dalmának részeit összetartotta, érez­zük, hogy ez a történelemnek egy nagy perspectiv pontjához jutottunk. Arra a pontra, amire csak nagy nem­zeti szenvedések árán, régi dicsőség és remények romjain lehet eljutni, arra a pontra, ameddig ki kellett ürí­teni a keserűség minden poharát, ahová ha egy nemzet eljut, meg kell, hogy tisztuljon a lelke minden indu­lattól annyira, hogy elméjéből csak igazságos bírálat sugározhaíik. Ne engedjük magunkat zavartatni a mai politikai élet vezetésre nem hivatott férfiainak torzsalkodásaitól és egy bűnbánó nemzet gyermekeinek őszinte érzésével álljunk a funchali királyi sirhoz. Ez a sir koronás királyunk holt­tetemét takarja; nemzeti keserűsé­günk nagy tengerében sem lehet hozzá semmi zokszavunk. Az ő sorsa a mi sorsunk és a mi sorsunk az övé. Amikor 35 év előtt megpillan­totta a világot, senki sem hitte, hogy a Habsburg trónoknak lesz örököse. figyelemmel a nekik érkező csoma­gok burkolatait, mert bizony sokszor nem a legjobb újságot használják erre a szülők. „Néha-néha általános vizsgálatot tartottak a hálótermekben, a tanulótermekben s az iskolákban. Itt az éberség sohasem felesleges. A tanár, a tanulóteremi felügyelő figyel- •me még a templomban, a hálóban s az iskolában olvasott könyvekre is terjedjen ki. Bizonyos szótárak, kikü­szöbölendők, mert igen sok ifjúnak itt kezdődik a lelki veszélye. A rossz könyv hasonló a pestis­hez, mert megmérgezi mindazokat, akik hozzá nyúlnak. A legnagyobb szerencsének tartsa az jigazgató, ha sikerült neki egy ilyen könyvet ki­venni a fiúk kezéből. Nagyon nehéz, hogy az ilyen köny­vek tulajdonosai engedelmesek legye­nek, minden huncutságot kitalálnak, csakhogy ezeket elrejtsék. Többször kell a rossz könyvekről beszélni év­közben is, elébük kell állítani a rossz olvasmányok rettenetes lélek rom­boló hatását; meg kell értetni a fiúk­kal, hogy nem akarunk mást mint lelkűk üdvösségét. Ne legyünk szigo­rúak, csak abban az esetben, ha va­lamelyik veszélyes volna a többiekre. Ha egyik másik csak évközben adna át egy rossz könyvet, amit egész addig rejtegetett, felejtsük el Rudolf trónörökös szomorú végzete és Ferenc Ferdinand trónörökös se- rajevói meggyilkolása nyitották meg számára a trónt, amely számára ke­vés örömet, csak bánatot hozott. Nem készült az uralkodásra és a'jleg- nagyobb világégés és földrengések idején vette át I. Ferenc József örö­két. Az 50 éves uralkodói tapaszta­latokkal gazdag király után 30 éves korral, uralkodói iskola és tapaszta­latok nélkül vette át a trónt, ami körül minden csak vér és szenvedés volt. A bölcs öreg király az élet gazdag tapasztalataival a háború bor­zalmai közepette is uralkodni tudott még hűtlen népei galádságai felett is, utódja ebben erőtlennek mutatkozott. A 30 éves ifjú nem lehetett erős arra, hogy népei boldogulásának más irányt adjon, mint ami sors által már adva volt. A fiatalsággal együtt járó határozatlanság, a hű nép sze- retetében és az áruló megbüntetésé­ben, a hadviselésben és békekeresés­ben, úgyszintén környezetének meg­választásában, hamar éreztették ha­tásukat. — A könnyű befolyásol­hatóság, a határozott irány nél­küli pillanatnyi döntések, amelyek nem a dolgok mélyéből eredő alapos mérlegelésből eredtek, türelmetlenség a cselekvésre alkalmas időpont meg­választásában jellemzik egész urai­még az engedetlenséget is s fogad­juk azt mint egy ajándékot. Megle­het ugyanis, hogy a gyóntatója kö­telezte őt erre, nekünk azonban nem szabad tovább kutatnunk. Az ilyen könyveket azonnal el kell égetni, ne tartogassuk magunknál. Ha mi igy cselekszünk, azt hi­szem a mi intézetünkbe nem fognak bejutni rossz könyvek, vagy ha igen, hamar ki is lesznek küszöbölve. A kimondottan rossz könyve­ken kívül vigyáznunk kell továbbá azokra a könyvekre is, amelyek ma­gukba nézve nem rosszak, de veszé­lyesek lehetnek, mert nem felelnek nek meg a még fejletlen gyermek­kornak, a végzett tanulmányoknak s különösen mert túlságosan felizgatják a már úgyis heves gyermeki képze­letet. Ezeket is ki kell venni a fiúk kezéből.“ Egy ilyen folytonos felügyelet ta­lán kissé felizgatná a gyermekkedélyt, de ha a gyermek tudja, hogy mindez saját ideiglenes s örökké tartó javai­ért történik, akkor csakhamarrjő maga is megszereti azt. Amint említettem D. Bosco nagyon ajánlotta minden alkalommal a köl­csönös segítséget s nagy szeretetet kívánt a növendékek iránt. (Folyt köv.) (c. j, dr,) Esztergom gyásza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom