Esztergom és Vidéke, 1921

1921 / 148. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1921. december 25. tálnak, aminek eredménye, hogy Esztergom egyre jobban elcsendese- pik. A Dunához szorított csendes határszéli város vagyunk szegény­ségre praedestinálva, Fokozza sze­génységünket, hogy az itt székelő érsekség és főkáptalan javainak nagy részét is elrabolták. Közigazgatásilag is túl drágán administrált csonka vármegye lettünk, amely a mai for­májában fenn nem tartható. Ez a szomorú állapot tétlenség mellett csak rosszabbodni fog s azon segíteni csak komoly és programm- szerű munkával lehet. E szempont­ból kiindulva első kötelessége ható­ságainak elhárítani minden olyan akadályt, ami a Párkány felé határ­széli forgalmat nehezíti. Ámbár a közigazgatási bizottságban havonkint tárgyaltatnak az átkelés nehézségei, mégis azt látjuk, hogy a túloldalról sokkál kedvezőbbek az átkelés felté­telei. Mélyen fájlaljuk, hogy a ma­gyar hatóságok másfélévvel ezelőtt a csehek ajánlatát, hogy itt útlevél forgalom legyen, elutasították és ez­zel Esztergomnak, de a túloldali ma­gyarságnak is javíthatlan kártv okoz­tak. Azt hisszük, hogy a helyi rend­őrhatóság vezetőjén múlik elsősor­ban, hogy ennek megszerzését fel­színen tartsa s addig is mindent megtegyen, ami szükséges ahhoz, hogy a közönség gyorsan és zakla­tás nélkül hozzájuthasson átkelési engedélyeihez. Komoly kereskedelmi áruforgalom ugyan még igy sem fog kialakulni itt a két ország között, mert ennek forgalmi előfeltételei hiányoznak, de föltehető, hogy maga a személyfor­galom is oly méreteket ölthet, ami Esztergom kereskedelmének előnyö­ket hoz. Különösen nagyjelentőségű volna Esztergom városra nézve Esztergom­nak Szobbal való állandó hajófor­galma, amely komoly tárgyalás alatt áll. Szob, N.-Maros, Nosztra, Tölgyes, Börzsöny, Vámosmikula és még több nem volt otthon. Számitó anyja hű­vösen fogadta s alig várta, hogy kárörvendő, rosszul palástolt bosszú- érzettel elujságolhassa, hogy leánya mily gyönyörű szilszkinbundát ka­pott karácsonyra egy másik udvar­lójától. Tőrdöfésként érte az ifjút minden szó. Mintha fejbeverték volna úgy állott ott. S a leányt anyja elküldte vidékre feledni, Szégyenkezve támolygott ki a ka rácsony uccába. Szégyelte most a szegénységét. Az anya különben is abból a fajtából való volt, akik bűn nek tartják a szegénységet. S a gaz­dag ajándék mellé rakja az ő 50 krajcáros könyvét ? Tántorogva ment neki a fának — embereknek; egy rendőr rászólt, hogy ne rontsa az ünnepi estet, ha részeg, menjen haza, feküdjön le. Ettől magához tért. Haza ment. Csak a lelkében érzett valami tátongó űrt. Bambán nézett szét. Karácsony van ? Karácsony a szeretet ünnepe. De ő a szeretet eme csodás szép ünne­pén csak mérhetetlen keserűséget érzett, a szeretett e csodás ünne­pén oly szivesen aknázta volna alá egész világot s oly szivesen robban­totta volna boldogságtól ragyogó embertömeget a levegőbe. Azóta aztán vége volt regényének. Elfelejtett szeretni. Végleg Csak gyű­lölni tudott. Engesztelhetetlen, kérlel­hetetlen gyűlölettel. A leány elfeledte s férjhez ment gazdagabb kérőjéhez, özvegy lett már ő is azóta, unokái vannak még csak. Most is azoknak szorongatja hóna alatt a kis dobozokat. más község elszakadtak évtizedes központjuktól Ipolyságtól és való­sággal gazdátlanok lettek. E .faluk népe még a mull évi fölötte rossz hajó közlekedés mellett is szivesen kereste föl Esztergomot fölös élelmi szereivel és vásárlásaival. Ez a jó­módú vidék egészen a mi körünkbe fog terelődni, ha hozzánk jó közle­kedés fűzi. Ennek a vidéknek nagy erdőkitermelései, kőbányái vannak; turistikailag is nyilván egész kere­sett hely lesz; mai elhagyatottságá- ban politikailag is legkönnyebben Esztergom megyéhez csatolható. Mind ettől eltekintve a vasúti, hajó zási és tutajozási közlekedési eszkö­zök és a két ország határa Szobon találkoznak. Föltehető, hogy Szobon élénk határszéli kereskedelem fog kialakulni, aminek jeleit már most is láthatjuk. Szobon keresztül meg találnánk régi összeköttetésünket is Budapesthez, ami úgy kényelmi szem­pontból, meg azért is, mert kívána­tos, hogy Esztergom Bpestnek ál­landó kiránduló városa legyen, ami­hez minél több közlekedési eszköz szükséges. A hajó közlekedés ügye jelenleg komoly stádiumban van és nincs kizárva, hogy tavaszra a Mftr. áldozatkészsége révén meg is valósul. A másik hely, amellyel erősíteni kell a kapcsolatunkat — Dorog és a szomszédos bányavidék, amelynek népessége, 'forgalma és jelentősége egyre szaporodik. Sajnálattal kell megállapítani, hogy Esztergom város képviselőtestülete a kertváros léte­sítése és a villanyos áramár sűrű tárgyalása körül sokszor alaptalan támadásokban, vagy legalább is olyan tárgyalási modorban részesítette a bá­nyát, amely nem alkalmas arra, hogy a bányaigazgatósága Esztergom dolgai iránt jóakarattal viseltessen. Ez mindenesetre nagy kár. Ha a bá­nya eddigi lakásépítéseit nem Leány­vár, de Esztergom felé folytatta volna, úgy már közel volna Kenyérmező­höz. Reánk nézve pedig fontos, hogy Az öreg ember s az öreg asszony a kapu alatt találkoztak. A férfi megemelte kalapját, az öreg asszony megállóit s szomorúan emelte rá a szemét. Az ember is. Egymásra néztek. Karácsony volt. A szeretet ünnepe. Csendes melegség szállta meg az öreg világgyülölő s a szomorú öreg asszony szivét S halkan szólt az asszony: — Jöjjön fel hozzánk? Megfogták egymás kezét s kéz a kézben együtt tipegett fel a két öreg az asszony lakására. S mikor a kis unokák körül állva, a ragyogó karácsonyfát, monoton gyermekhangjukon rákezdték az éneket: „ Mennyből az angyal . . . Az öreg ember sem érezte már magát idegennek ebben a környe­zetben. Lágy duruzsoló boldogság töltötte el bensőjét s mikor felemelte szemeit, az asszony meghatottságtól nedves, könyörgő szemeibe tekintett. Öreges hangjával lassan, csende­sen belekapcsolódott az énekbe, már együtt énekelt az apróságokkal: . . . lejött hozzátok, pásztorok, Az angyal lejött. A karácsony bé­kéje ömlött szét a kis szobán. Csak a régi kakukos óra vert lassú ketyegéssel, hirdetvén, hogy egy perc ismét lehullott a végtelenbe. Lehullott, hogy soha többé vissza ne jöjjön. Cagh-Ghah, a bánya építési aktiója Esztergom felé terelődjék, mert akkor talán lehe­tővé válik, hogy a közlekedés is annyira megjavuljon, hogy Dorog Esztergom elővárosa legyen, amely­nek közigazgatási bekebelezése is komoly megfontolás tárgyává tehető. Saját belső gazdasági életünk szem­pontjából egyetlen egy cikkünk van, amelyből népünk valamit kivihet és jövedelmét szaporíthatja s ez — a bor. Gazdasági erőnket különösen a hegyi szőlőművelés terén fokozhat­juk és a pannonhalmi Szt. Benedek- rend félmilliós szőlőtelepítésével isko­lát mutatott nekünk, hogyan kell szőlőt telepíteni kopár hegyeinken. De boraink szempontjából tévedés azt hinni, hogy azok minőségük alap­ján alkalmasak külkereskedelemre is. Sajnos, a mi jelenlegi boraink oly alacsony szesztartalmúak, hogy még az alföldi homoki borokat sem érik el és külkereskedelmi kivitelre még az olyan jóévjárat sem alkalmas, mint a múlt évi volt, ami pedig a legjobbakhoz számítható. Egész bizo­nyos azonban, hogy ez a minőség a hegyi telepítésekkel jelentékenyen ja­vulni fog, de a telepítésekhez okvet­lenül szükséges, hogy hegyi útjaink kocsival járhatókká tétessenek. Az ifjabb nemzedéknek egy-egy tanul­mányi kirándulása Rajna vagy Eper- nay vidékére, de különösen egy vin­cellér iskola ezen természetesen se­gítene valamit, bár számolni kell a mi népünk tántorithatlan conserva- tivizmusával. Annyi azonban egész bizonyosnak látszik, hogy népünk nem háborús, de békebeli jómódjá­nak forrása csak a szőlőművelés lehet. Ipari tekintetben számot tevő fej­lődésre alig lehet számítani. A szén­bányák közelsége és a széntermelés fokozása talán fog e tekintetben valami javulást előidézni, azonban a mun­kásságnak a bányákban való foglal­koztatása, a népesség igen drága élelmezése és a tagadhatatlanul rósz Az enyém oagy. Arcod sápadt: szép homlokod köré Koszorút fűz szennyes, duroa kéz ; Színed remeg gyötrő félelemben : Aljas uágytól részegüloe néz Tiszta szemedbe vad tolakodó, Kinél frigyre lépsz. Letépik szűzi köntösödet, Drága gyöngyöd s mindent, mi tied : Hit Istentől kaptál, akaratod, Reménységed, és még új' bioed Karjába löknek, még azt sem kérdik, Kié a színed 2 Te, a bércek leánya, enyém nagy ! 6lj'egyzett nelem az élet. telkemre is a te csókod perzselt Nyomot, amely örökre éget Túl a siron is, hűtlenül hogyha elhagylak téged. S ha életem csak teneled egész, Hiórt kellene, hogy én nélküled Sápadjak, mint száz élet gyilkosa, Bolyongjak, mint kóbor lelkűiét, Oagy tétlen álljak, mint keresztútnál Korhadt feszület 1 Nem l Nincs erő, amely elnálásra Kényszeritsen rút fegynerénel Két összefont színét, amelyet még égi kéz nem szakított széfjei! JHc könnyez árna, szép mátkám, 6rdély! élek én — székely l Éltető Lajos, és drága munkásviszonyok miatt Esztergom vidéke ipari telepítésekre nem alkalmas. Csupán az építőipar­ban lehet reménységünk, amelynek föllenditésére minden lehetőt el kell követni, különösen a város részéről építésre alkalmas házhelyeknek reális értékben való átengedésével. A helyi Turista Egyesület agili­tása nem kis jelentőségű idegen for­galmunk emelése szempontjából. A mi városunkat sok-sok idegen keresi föl, amely forgalmat fokozni kötelessé­günk. Minél több vonat, hajó, fű, fa, virág és jó, tiszta szállodák, — ezek az idegen forgalom előfeltételei. Igen jelentékteleneknek látszanak ez előfeltételek, mégis óriási áldozato­kat és jóakaratot kívánnak, aminek élő példája az a küzdelem, amit évek óta folytadnak Esztergom pol­gárai a Szt. Tamás hegy befásitása körül eredménytelenül. Rendkívül fontos teendőnk volna Esztergom város tervszerű figyelmes pénzügyi administrálása, amely a jelenlegi adó törvények tengerében rendet, megközelítő igazságot és kü­lönösen a forgalmi adóból eredő igen nagy bevételeink felhasználása körül takarékos gazdálkodást jelentene. Sajnos a város pénzügyei felelős pénzügyi tanácsos hiányában közel tiz év óta nélkülözik azt a szakerőt, akinek a fenti munkakört be kellene tölteni. Hatóságaink vezetőférfiainak jóaka­rata, ébersége és állandó munkás­sága külső segítség nélkül is meg­valósíthatja a fenti programmot, amelynek révén Esztergom, ha nem is kiemelkedő, de mégis eleven és jómódú város lehet. Külső segítségre pedig mi esztergomi már megszok­tuk, hogy nem számíthatunk ; ilyet ma nem is kérhetünk. Egyébként is egy város sorsának jobbra fordulása nem képviselőválasztások alkalmával beígért füstölgő kéményekre, hanem polgárainak szorgalmára és okossá­gára van építve. Mai megcsonkított állapotunkon mi is csak komoly munkával segíthetünk Ha ezt meg­tesszük még lehet valami belőlünk, ha nem, oly szegények leszünk, „hogy 20 év múlva fű fog nőni a bazilika tetején“, mint ahogy ezt a szomorú kijelentést a közelmúltban egy orszá­gos hírű jeles építésztől hallani kellett. Dr. Gróh jfóusef. A munka lelke. Szilárd meggyőződéssel, ritkán ta­pasztalható egyértelműséggel hangoz­tatja ma város és falu, hegy és völgy, polgár és katona, palota és kunyhó a szívós, a kimerülést nem ismerő munka szükségességét. Általános az a nézet, hogy a sze­rencsétlen háború és a vele kapcso­latos ádáz felfordulások, zsákmány­vadászó megszállások alatt elveszí­tett mérhetlen szellemi, erkölcsi, anyagi javak visszaszerzéséhez; az újjáépítés megalapozásához; a terü­leti épség visszaszerzéséhez ; a régi jólét elővarázsolásához és a leha­nyatlott tekintély kivívásához egyedül a munka eredményei egyengethetik a nemzet ösvényeit. A munka jelentőségét, nemesitő erejét, hatalmát kérdés tárgyává tenni nem lehet. Alkotásainak gócpontjaiból gazdag áldásokat áraszt. Egyesek­nek és nemzeteknek tiszteletet és becsülést szerez. Midőn N. Sándor meghódítván Per- sziát, bevonult határai közé, figyelni, észlelni, tanumányozni kezdette új alattvalóinak életelveit, irányát, erköl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom