Esztergom és Vidéke, 1921

1921 / 146. szám

Keresztén? magyar sajtó. Kedd, 1921. december 20, Esztergom vármegye felvaíalos lapja XLIII. évfolyam 146. szám. Szerkesztőség; és kindóhivata!: üIMOR JÁNOS UCCÁ 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési díjak stb. küldendők. Főmunkatársi VITÁI. ISTVÁN. á hivatalos ídsz szerkesztője i FEKETE REZSŐ. Laptnlajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Hegjelenik hetenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. Sopron a mienk! Sopron és környéke la­kosságának 65*l°/o-a szava­zott Magyarországhoz való csatlakozás mellett. Szent Tamás. A Szépítő Társulat minapi ülésén, a befásítás ügyével kapcsolatban, sok szó esett Szt. Tamásról. Ezen város­rész mai elhelyezkedésének ere­dője a Rákóczi mozgalmak leverése után kezdődik, mikor a várostól kör­nyezett domb aljára s oldalára visz- szatérő lakosság letelepedik. A púp építkezése s terjeszkedése arra az időpontra öszpontosul, mikor az ér­sekség s káptalan visszatérésével megkezdődött monumentális építke­zésekre, számos építőmunkás tódult Esztergomba s ezek leszármazottjai a nagy építkezések után is itt ma­radtak s magvát képezik ma is Esz­tergom aranyiag nagyszámú kőmi- ves munkásságának, amelynek te­kintélyes része, dicséretükre legyen mondva, kér. szociális alapon szer­vezkedik. A múlt század második felében, a 70 es évektől, a főváros közelsége s a fokozódó fővárosi nyomor sajnos elég nagyszámú munkátlan existen- ciát hozott Esztergomba, akik a pap­ságra s a szegénykasszára számítva, Szt. Tamáson letelepedtek. Tehették ezt annyival inkább, mert az alig 25 éve megszűnt községi jelleg miatt, a közigazgatás a betódulas meggátlá- sára gyönge volt s a bejelentő hiva­tal az egész városra nézve, csak az újabb idők produktuma. Ipari telepek nem lévén a város­ban, a sok betelepedett munkásnép nagyon szegény sorsra jutott s Esz­tergomnak egy fejlődésre képtelen szegény városrésze, a nyomorúságá­ról szinte hírhedt Szt. Tamás alakult ki, amelynek helyzete a háború után csak kirívóbb s bomlasztóbb lett. Nincs most itt az ideje s helye annak, hogy Carmen míserabilé-t, : siratót mondjunk a Szt. Tamás fölött. Hisz tisztán látható a kép. Fölösle- l ges most azzal foglalkozni* hogy: í hol és merre történtek mulasztások? Tény, az említett társulati ülés is I konstatálta, hogy Szt. Tamás rendőri í s közrendészeti tekintetben is nagyon i mostoha viszonyok között van. Vilá- pgos tény az is, hogy szociális szem­1 pontból nem eléggé foglalkoztunk 2 Szt. Tamással és bármely lelkipász- J tori vagy közigazgatási munkálko- ) dás, tevékenység a helyzet szanálása s érdekében csak alig félmunka, ha azt egyben szociális intézmények, keresztény alapon nem kisérik. Megállapítani ezt vagy amazt, ma már elkésett dolog. Ma tenni kell elsősorban. A szegény ügy ala­mizsnaszerű osztással már a múlt­ban sem felelt meg igazán ; sokszor üzletszerűen űzte akárhány koldus­nak nevezett család. Ma már csakis intézmények létesitésévél lehet a nyomort vagy eldurvulást föltartóz­tatni. • Mint örvendetes jelenséget, az első fecskék között üdvözöljük a keresztény gyermekvédő egyesülettől, („Keresztény Szeretet Országos Gyer­mekvédő Műve.“) a szenttamási káp­talani szegényházban létesített nap­közi gyermekotthont. Régebben han­goztatott ideám valósult meg vele s legyen áldás az egyesület vezetősé­gén, mely azt szociális érzékkel fo­ganatosította. Minden keresztény szociális akció­nak alulról fölfelé kell fejlődnie. A gyermekvédelem tehát a legalapvetőbb keresztény szociális munkája minden szociális tevékenységnek. Hisz a gyer­mekből alakul ki a jövő társadalom képe. Hogy a gyermek mindnyájunké, ezt akkor érezzük különösen, amikor látjuk az uccán azokat a kis leron­gyolt, kiéhezett gyermekeket, vagy hallunk a nagy gyermekhalandóság­ról. Szt. Tamás ilyen gyermekekben gazdag. Ez az egyedüli gazdagsága. Mikor a gyermekvédelem belenyúl az alsóbb néposztályok családi életébe s a gyermek megmentésére is siet, hogy ezen útszéli virágokat össze ne tapossák, tulajdonképen a társada­lom mentésére is siet. Minél több a züllésnek, kitett, vagy már annak indult gyermekek száma, annál ve­szélyesebb a társadalom betegsége s annak jövője. Azért arra az erős bordázatra, melyet a keresztény gyermernekvédelem felépít, a tetőt, a társadalom közremunkálása s támo­gatása teszi fel. Amig az emberek, a nagy társa­dalom törődik a gyermekkel, addig lesz életfolyama; amint azt elhanya­golja, korhad az ő belső ereje is. Az a szegény szenttamási gyermek ép oly része a nemzet testének, a ke resztény testvériségnek, mint mi. Az a kujtorgó, sokszor a szülei el fá­sultság miatt útszélre dobott gyer­mek lelkileg-testileg elsenyvedve, ha felnő, azért lesz a mai társadalmi rendnek ellensége, mert nem tartjuk mienknek, mert száműzzük a kultú­rából, melybe ő is tulajdonképen beleszületett. Nem elég ócsárolni Szt. Tamást, bele kell plántálódni Esztergom társadalmának szivébe a gyermekmentő szellemnek is, mely nem azt nézi, hogy hol, hanem hogy kit és mit kell menteni. Tudom, hogy van sok jogosult panasz a szülőkre s a munkásvíszonyokra. De azért ne általánosítsunk. Van Szt. Tamáson nagyon sok drágakő a csa­ládok között, vannak ott keresztény szempontból is szép számmal csi­szoltabb lelkek, kiket az élet hullá­mai dobnak ide-oda. A szt. tamási iskola sokat ellensúlyoz a gyer­mekrontáson, de megállítani az sem képes egyéb támogatás hiányával. Minden megmentett gyermek vagyont, minden elhagyott gyermek csődöt jelent. Kárácsony előtt állunk. Tömörül­jön Esztergom minden társadalma ez akció körül szeretettel s áldozat- készséggel. Szt. Tamás, Esztergom szociális bajainak úgyszólván fészke. Az alapnál, a gyerrrieklélek megmen­tésénél álljon oda Esztergom társa­dalma. Sok itt a mulatság, előadás minden jó célra. Gondoljunk a sok szórakozás között aggódó lélekkel Szt. Tamásra is. Keményfy K. D. hírek. Eljegyzés. F. hó 25-én Sztraka János auguszta-aknai bányahivatal­nok eljegyezi Dágról Putz Ágoston kedves leányát Pannykát. Betegágyon. Magyarász Béla állampenztari tanácsos súlyos bete­gen fekszik. Karácsonyfa ünnepély a belvá rosi kisdedóvóban Az Esztergomi Kisdedóvó Társulat által fentartott belvárosi (Bottyán János-u. 7.) kis­dedóvóban a szokásos karácsonyfa­ünnepély december hó 22-én, csütör­tökön délután 5 órakor tartatik meg, melyre a társulat vezetőségét, tagjait, az intézet feiügyelőbizottságát s a szülőket ez utón hivja meg az intézet igazgatósága. A karácsonyfa-ünne­pélyt rendező hölgybizottság szerdán délután 3 órakor összejövetelt tart a kisdedóvóban, melyre a bizottság tagjait tisztelettel meghívja s meg­jelenésüket kéri özv. Marosi József- né elnöknő. Jutalmazás. A m. kir, földmive- lési miniszter Szolár János főkápta­lani hajdút 35 éven keresztül foly­tatott hűséges szolgálatainak elisme­réséül és mások buzdítására 500 ko­rona jutalommal és díszoklevéllel tüntette ki. E jutalmat és okmányt f. hó 18-án d. e. 11 órakor Palko- vich László alispán nyújtotta az il­letőnek szép szavak kíséretében, a melyek a jelenlevők körében élénk visszhangot keltettek. Majd dr. Wal­ter Gyula c. püspök mondott kö szönetet a magas kormánynak, hogy egyik alkalmazottját kitüntette és az Előfizetési árak: egy évre . 120 K., félévre . . 60 K. negyedévre 30 K., egy hóra . 10 K Egyes sxám ára: hétköznap 1 kor,, vasárnap 2 kor. Kéziratot rsera adunk vissza. alispánnak az ügy körül kifejtett fá­radságaiért. Örömét fejezte ki afelett, hogy Szolár János szolgálatának hosszú ideje alatt sohasem feledke­zett meg kötelességeiről. Buzdította társait, véssék mélyen szivükbe, hogy az előmenetelnek, boldogulásnak két elengedhetetlen feltétele: a követke­zetes munka és a legcsekélyebb fol­tot sem tűrő becsület. A szerény, de hatásos ünnepség, melyen dr. Fehér Gyula prelátus-kanonok, a főkápta­lani tisztikar, Lakner László gazd. felügyelő, dr. Brenner Antal gazd. tanácsos, Kósik Ferenc, Vodicska István építőmesterek és sokan má­sok vettek részt, a kitüntetett kö­szönő szavaival déli 12 órakor ért végett. Hálaadó Istentisztelet. Antóny Béla dr. polgármester, a soproni nép­szavazás eredménye felett érzett álta­lános örömnek kifejezést adandó, a város közönsége nevében elrendelte, hogy ez alkalomból ma, kedden d. e. 9 órakor a belvárosi kegyúri tem­plomban hálaadó Istentisztelet tartas­sák. Az Istenliszteletre az egész vá­ros hazafias közönsége hivatalos és kívánatos, hogy azon minden a hazá­ját szerető magyar érzelmű polgár­társunk jelen legyen ! Auguszta-bányatelep ünnepe. Az elmúlt vasárnap impozáns ünne­pély keretében búcsúzott el bálványo­zott üzemvezetőjétől Korompay La­jos, a Dorogra költöző h. bányaigaz­gatótól a telep lakossága. A bányász zenekar kisérő hangja mellett érkezet meg — a diszkapu alatt áthaladva — az ünnepelt a bánya kaszinóba, ahol a Himnusz eléneklése után a tiszti és altisztikar, a munkásság és az iskolás növendékek hodolatát és bucsúüdvözlését fogadta, miközben az örök hála jelképéül az ünnepelt életnagyságu arcképéről lehűlt a lepel. A hálás szívből jövő és lankadhatatlan hűségről tanúskodó beszédekre könnyekig megható szavakban mon­dott köszönetét a távozó bányaigaz­gató, biztosítva őket, hogy a jövőben is hatalmas szószólója lesz a hű augusztaiaknak. Bankettal fejeződött be e lékekemelő ünnepély, mely örökre feledhetetlen lesz a résztvevő ünneplő közönség emlékezeteben. Jótékonyság. K. S. szerkesztősé­günkben Kolos kórháznak 100 K-t, Simor-kórháznak 100 K, Szegény­háznak 100 K, Főgimn. deákasztal­nak 100 K, Tanítóképző deákaszta­lának 100 K és özv. Kiss Józsefné árváinak 100 K-t adományozott. A fenti összegeket rendeltetési helyére juttatjuk. If j, Zsolt Nándor uj szimfóniája. Zsolt Nándor, varosunk fia, a buda­pesti Zeneakadémia nagytehetségü fiatal tanára, január 2-án este 8 óra-

Next

/
Oldalképek
Tartalom