Esztergom és Vidéke, 1921
1912 / 8. szám
Esztergom vármegye bivatalos lapja XLIII. évfolyam 8. szám. KöföSZtéliy SfljtŐ. _____________Kedd, 1921. január 18. S zerkesztőség és kiadóhivatal: S1MOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési a hirdetési díjak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: Főmunkatárs: FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: egy évre . 120 K., félévre . . 60 K. negyedévre 30 K., egy hóra . 10 K. Egyes szám ára: hétköznap 80 fii., vasárnap 1 kor. Kéziratot nem adunk vissza. Aknamunka a keresztény kereskedelmi alakulatok ellen. Ipolyi-Keller Gyula és Balogh Elemér nyilatkozata. Azóta, hogy Hegedűs Lóránt nemzetgyűlési expozéjában a szabadforgalomra való áttérés szükségességét hangoztatta nap-nap után egyre hangosabbak lesznek azok a körök, amelyek a keresztény nemzeti irányzattól nemcsak távol állanak, hanem iránta ellenséges indulattal viseltetnek. Támadják azokat a kereskedelmi szerveket, amelyeket mint a keresztény nemzeti gazdasági politika régi, kipróbált intézményeit a forradalom utáni kormányok kedvezőbb elbánásban részesitettek, mint a destruktiv eszmék vitézeit. A monopóliumok oldalára irányítják elsősorban mérgezett nyilaikat. Kárörvendő hangon azt hirdetik, hogy a kormány rövidesen megszünteti ezeket a monopóliumokat. Mikor monopólium megszüntetésről beszélnek, ugyanakkor azt hiszik, hogy ezzel magukat az intézményeket, a régieket, még inkább az ujjakat is ki fogják végezni, annyira, hogy kényszerfelszámolásról is regélnek már, pedig a megváltozott időknek megfelelő gazdasági irány- változás eddigi szükségszerű tüneteiből világosan láthatnák, hogy a monopóliumok nem is fontosak. Ha ezeket meg is szüntetik, nem fog megszűnni a keresztény gazdasági céltörekvés, nem fognak megszűnni azok az intézmények, amelyek a keresztény nemzeti irány szolgálatában állottak, hanem a monopóliumoktól függetlenül a bel- és külkereskedelmi vonatkozásokban egyaránt további hatalmas fejlődésnek fognak indulni. Ami pedig a kényszerfelszámolásra vonatkozó teljes elgáncsolást célzó híresztelést illeti, leszögezzük, hogy a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársaságával, mint a Hangya és az Országos Központi Hitelszövetkezet, tehát e két nagy altruista szövetkezeti központ alapításával a kormány semmi vonatkozásban nem rendelkezik, azt meg nem szüntetheti, mert annak esetleges felszámoltatása kívül esik hatáskörén, csak úgy mint bármely más részvénytársaságé, melynél a részvények többsége nem a kormány kezében van. Az Intézet jogviszonyaira nézve csak a kereskedelmi törvény rendelkezései irányadók. A támadások alkalmából Ipolyi- Keller Gyula, az Áruforgalmi R.-T. elnöke, a Nemzeti Újság munkatársa előtt a következőkben nyilatkozott: — Az a kapcsolat — melyben a Szövetkezeti Áruforgalmi a kormánynyal van — csak egyes, állami közérdekű megbízatások betöltése. A Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársasága ügykörének zömét nem ezek a közérdekből vállalt állami megbízatások képezik, hanem felöleli a behozatali és kiviteli kereskedelem majd minden ágát; miért is az állami megbízások esetleges megvonása — bármennyire is óhajtják ezt bizonyos körök' — még távolról sem érinti a részvénytársaság fenmaradásának kérdését. — Az állami megbízatások — melyek egyébként is alakszerű szerződéseken nyugosznak és igy egyoldalú, időelőtti megszüntetésük közellátásunk megrázkódtatásán kívül, messze kiható anyagi következményekkel járna — a gyapjú és gabo- nagvüjtés, a mezőgazdasági gépakció és a papirakció. A gyapjú értékesítése az államra pénzügyileg oly előnyös volt, hogy a kereskedelemügyi kormány az igazgatósághoz intézett leiratában legteljesebb elismerését fejezte ki. A gabonaakció sikerének és eredményessegének igazolására elég hivatkozni arra a körülményre, hogy a gabonagyüjtést ellátó osztályunk eddig nagyobb mennyiséget gyűjtött össze, mint a Hadi Termény a múlt gazdasági esztendő egész folyama alatt. Egyébként is lisztellátásunk zavartalansága, valamint az a körülmény, hogy az ellátatlanok fejadagja a múlt évihez viszonyítva felemelhető volt, a legélénkebb bizonyítéka működésünk eredményességének. Az állami gépakció lebonyolítása teljes erővel most van folyamatban, s a körülbelül 150.000,000 koronás állami rendelésből ezidőszerint mintegy nyolcvanmillió korona értékű gépet már eladtunk, a hátralevő, jelentékeny részben még ki nem gyártott rendelés értékesítése pedig kiterjedt szövetkezeti hálózatunk és kirendeltségeink bevonásával teljes erővel folyik. — A papirakció lebonyolitásával a kormány annak idején intézetünket bízta meg. A megbízatás hatálya 1920. évi december 31.-ig szólt. Hogy ezen idő alatt minden szállítási és beszerzési nehézség dacára mily eredménnyel tudtunk megfelelni vállalt kötelezettségeinknek, mutatja az a körülmény, hogy megbízatásunk óta a napilapok az iddigi 4 oldal helyett 6 oldalon jelenhettek meg, s ezen felül sikerült számottevő tartalékot is jutányosán biztosítanunk a sajtó részére. — A támadásoknak is — mint általában az eddigi ilyen irányú közleményeknek — világos a tendenciája. Ezt az uj intézményt, mely a szövetkezetek hatalmas szervezete révén rövid idő alatt is számottevő eredményt tudott a kereskedelem terén felmutatni anélkül, hogy bármilyen érdekeket sértett volna, egy érdekcsoport, mely Magyarország kereskedelmének vezetését teljesén magának akarja kisajátítani, mindenképpen lehetetlenné akarja tenni. A támadók egyébként nagyon jól ismerik azt a gabonagyüjtési szerződést, amelyet az Áruforgalmi Részvénytársaság a kormánnyal kötött, amely szerint az intézetnek ebből egy fillér haszna nem lehet. Amidőn intézetünk ezt vállalta, az lebegett a szeme előtt, hogyha valamely árura a kötött forgalom fentartását az államérdek kívánja, úgy a kötött forgalom korlátái között szerezhessék meg a kereske- kedelmi pályához szükséges gyakorlatot és hogyha majd ezek a korlátok megszűnnek, ezzel a gyakorlattal a szabad forgalomban, is megállják a helyüket. Az Áruforgalmi Részvény- társaság nem privilégiumot, nem monopóliumot akar, nem is régi kereskedelmet tönkretenni. Módot kívánunk nyújtani azoknak, akiket hazánk végzetes szerencsétlensége pályáikról leszorított, ezeknek a magyar embereknek, hogy a kereskedelem terén eredményesen elhelyezkedhessenek. Balogh Elemér, a Hangya vezér- igazgazgatója igy nyilatkozott: — Azt hiszem, hogy az illető köröket még akkor is csalódás érné, ha a kormány tanácsukat megfogadná. A „Hangya“ például semmiféle állami kedvezményben nem részesül, monopóliumot is csak egyet kapott, anélkül, hogy azt kérte volna: a papirmono- póliumot, amelyet közérdekből és önzetlenül vállalt s ennek végrehajtását a Szövetkezeti Központok Áruforgalmi R. T.-ra bízta. Hogy ez utóbbi miként oldotta meg feladatat, afelett lehet vitatkozni. Én csupán annak megállapítására szorítkozom, hogy a lapok azóta, amióta a Szövetkezeti Központok Áruforgalmi R. T. szerzi be a papirost, nagyobb terjedelemben jelennek meg, továbbá, hogy az Áruforgalmi a papirost sokkal olcsóbban vásárolta a külföldön, mint elődje. A papirosmonopólium egyébként oly teher amelytől mindkét intézmény bármikor szívesen megválik, — A támadások a szövetkezeti táborban semmiféle izgalmat nem okoznak. Ellenkezőleg. Megtakarítják a propaganda-költségeket. Magyar- ország közönsége nagyon is tudatában van annak, hogy mit köszönhet a Hangyának és a szövetkezeti intézményeknek. Ha tehát ezeket támadások érik, ez csak annál nagyobb összetartásra buzdítja a közönséget. így volt ez a múltban és igy lesz a jövőben is. Okot a támadá, sokra nem szolgáltattunk, mert minden agresszivitás nélkül, csöndben dolgozunk a termelő és fogyasztó közönség érdekeinek védelmében és előmozditásábn. Érthetetlen tehát az a mohóság, amellyel a vélt kurzus- változás ürügye alatt rávetik magukat a szövetkezetekre azok, akik elvben ellene vannak a monopóliumoknak, de akiknek végeredményben mégis csak az fáj, hogy az ő eddigi monopóliumukat a szövetkezeti intézményekkel megosztani kénytelenek. Iparosaink napja. (N...Ó.) Amikor a csonka ország alamizsnára szorult szegény fővárosában az elszakított részek emlékeztetőjéül korán épült szobrait leplezték le, mint a széthúzás, a megnem- értés, a szeretethiány gyümölcsének szimbólumát; akkor ősi városunkban régenlátott összetartás, kitűnő szervezés, erős nemzeti érzéstől áthatott, fontos, államfentartó osztály, díszközgyűlés kereteiben egymást megértve, egymás baját átérezve, az ország eminens érdekeit szemelőtt tartva még tömörebb sorokban, még hazafiassabb szellemben, létérdekük megvédésének munkájában még szorosabb szervezetben tömörült Esztergom város iparossága. És ez igy van jól. Elérkeztünk a létkérdések nehéz problémájához, amelyeket osztályharcok nélkül, gyűlölködés kizárásával egymás mellett és nem egymás ellen kell megoldanunk. És ha általánossá fog válni az a hang, az az elv, amelyet egy illusztris, széleslátókörü, izig-vérig magyar iparos, kézmüiparos hangoztatott Vak Bottyán palotájának sok vihart és megnemértest hallott termében, akkor ütött a végórája az összes izmusoknak. Akkor csak termelő magyar lesz ez országban, aki visszaszerzi az elvesztettet es szikla- szilárdan tartja meg a visszaszerzett ősiségét. * * * Ezen bevezető után csak röviden vázoljuk a vasárnapi díszközgyűlés lefolyását. Pálfi Dániel nemzetgyűlési képviselő, az ipartestületek országos szövetségének elnöke, volt kézmü es kisipari miniszteri biztos, alapos készültséggel tartott előadást — bátran lehet .mondani — az egész ipartestület előtt a kézmüiparossag helyzetéről és annak jövőjéről. Annyi meleg szeretetet és megértést mutatott fejtegetéseiben, hogy nemcsak az iparosságot, hanem a nemiparos hallgatókat is magával vitte az ő gondolatvilágába. Dr. Dobsa László, az ipartestületek országos szövetségének igazgatója,
