Esztergom és Vidéke, 1921
1921 / 36. szám
XLIII. évfolyam 36 szám. Seresztéoy magyar sajtó Vasárnap, 1921. március 27 Esztergom vármegye hivatalos lapja, Szerkesztőség és kiadóhivatal: IMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., jva a lap szellemi részét illető izlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: Főrnunkatárs: FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért feleíőg : LAISZKY KÁZMÉR. megjelenik betenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: egy évre . 120 K., félévre . . 60 K. negyedévre 30 K., egy hóra . 10 K. Egyes szám ára: hétköznap 80 fii., vasárnap 1 kor. Kéziratot nem adunk vissza. „Ne féljetek!...“ (t> A halaira kínozott, a keresztre szítéit és meg nem védelmezett risztus meghalt, de föltámadott és támadásával megfélemlítette még tokát is, akik szerették, hittek benne, közvetlen tanítványait — és báto- ania kellett őket: „Béke veletek, . én vagyok, ... ne féljetek ! .. z isteni alapítás felséges műve, a ireszténység, Krisztus feltámadásá- il készült el teljesen s azóta áll, ni képes önmagában is, — semmile erő, hatalom meg nem ölheti bbé. . . Krisztus csak egyszer halt eg és egyszer támadt fel, soha bbé meg nem halhat és föl nem madhat 1 . .. Krisztus, az ember fia, ítlehemtől a Golgotáig élt; Krisztus, Isten fia, a feltámadástól az örök- ívalóságig! ... Ez az Ige, ez az szme élete, mely volt, amielőtt re- ik nézve megszületett s amiőfa eg van, minden egyéb, ami kívüle :ezik, legyen az remény vagy való- g, mind törpe, elenyésző kicsiny- g Krisztus műve mellett és mégis mne foglaltatik, mint a csepp a hgerben . .. Krisztus, az Isten, bi- nyságot tett amellett, hogy az igaz- g örök és ha keresztre feszitik is, támad önmagától. Az igazság valóban akkor születik ránk nézve, ami.Esztergom ás Vidéke“ tárcája. Szállj Torul, szállj! — Ének a végekről. — irta: Endrédy György, Szállj, repülj át Turul madár A nagy magyar síkra! Kérdezd meg, hogy mikor lobban Lángra már a szikra ? Kérdezd meg, hogy meddig tűrjük Ezt a rémes jármát ? Szállj, repülj át Turul madár, Csattogjon a szárnyad! Szállj, repülj át! Mondd el, hogy itt Sötét bánat, gyász van ; Halk zokogás, sirás hangzik Minden magyar házban S úgy járnak az ősi portán, Mint imbolygó árnyék. Szállj, repülj szent Turul madár, Csattogjon a szárnyad ! Szállj, repülj át! Mondd el, hogy itt Átok már az élet. Mondd el, hogy a hajszolt vad is Szabadabban élhet. Mondd el, hogy ránk bujdosás vagy Börtön, bilincs várnak ... Szállj, repülj szent Turul madár, Csattogjon a szárnyad ! Szállj, repülj át 1 Kérdezd meg, hogy Meddig várnak, késnek ? Mikor lesz már újra éle Pihenő pengének 1 kor feltámad, mert az emberek csak igy ismerik meg erejét, amikor megfélemlíti őket. Az igazság, akár kicsiny, akár nagy, azonos, mint a csepp a tengerrel, mint az egy ember a nemzettel, a népekkel, az emberi nem ösz- szességével. A nemzet teste éppen úgy elporladhatik, mint az emberé, de ha volt lelke, mint ahogyan az embernek van, az túléli a nemzetben is a testet' s megvárja a feltámadását, amikor újra egyesülhet testével. A keresztény Magyarország már fel is támadt és biztat, bátorít bennünket : béke veletek, ... én vagyok, ... ne féljetek ! .. . Mert az élők félnek a feltámadt igazság nagyságától nem csak azért, meri halálra kínozták, mert keresztre feszítették, mert meg nem védelmezték, hanem félnek, mert segítségük nélkül, önmagától támadott fel, tehát nagyobb, erősebb, mint ők valamennyien együttvéve . .. Félnek tőle, akik szerették, tisztelték, hittek benne, követték egész a haláláig s még sem tudták megmenteni, de még inkább féinek, rettegnek tőle, — akik megölték, akik letépték ruháját, akik sorsot vetettek köntösére, akik azt hitték, megszabadultak örökre igazságot hirdető, gazságaikat ostorozó szavától . . . Ne féljetek ? ... vagy ... akinek Mert mi tovább nem birjuk már Ezt a véres jármatl Szállj repülj szent Turul madár, Csattogjon a szárnyad I S repülj vissza Turul madár Villámsebes szárnyon 1 Hogy az a bús, szegény nép ott Ne sokáig várjon. Mondd meg nékik, azt üzente A nagy magyar róna : Fel a szívvel, nem sokára Ütni fog az óra I Szétfoszlik a sötét felhő Felettünk az égen, Magyar lesz ott újra minden Úgy, amint volt régen. A Kárpátok magas ormán Horthy-bakák járnak .. . Vidd ezt hírül Turul madár, Csattogjon a szárnyad ! A világiak a keresztény újjáépítés munkájában. *) irta; Keményffy Kálmán Dániel. Arra a csaknem halálos taglóütésre, mely a legutóbbi forradalmakkal érte a magyart egyidőre eszméletlenül s véresen terültünk el. A felocsudással (* Népakadémiai előadás az esztergomi Szenttamás-Vízivárosi Kath. Körben. oka van rá, — féljen ! A feltámadott keresztény Magyarország nem önmagának és önmagáért támadt fel csupán, de azért sem, hogy boszut álljon ellenségein, és hogy megtorolja övéinek a gyávaságát. . . Feltámadott, mert fel kellett támadnia, hogy meggyőzze az egész .világot, azzal az igazsággal, ami őt feltámasztotta és megdöntse azt a hazugságot, ami az egész világot lángbaboritotta. Ez az igazság az, hogy Krisztus felséges alapítása nem csak egyes embereké, hanem egész nemzeteké is, nem csak az egyes emberek, hanem egész nemzetek feltámadnak Benne és Általa, ha hisznek. A keresztény Magyarország feltámadása a keresztény világnézet társadalmi, nemzet- fentartó erejének a feltámadását jelenti és ettől fél, ettől retteg a hazugságokon, a szemfényvesztéseken felépített, a gyűlölettel élesztett materialista világnézet kárhozatra szánt hada. Mi kevesen és gyengék vagyunk ahhoz, hogy megbüntessük az egész világot évszázados tévelygéseiért, de — meg fog bűnhődni okvetlenül az a rész is, akik távol tudták tartani maguktól a világháború szenvedéseit. Ez a tisztítás tűzzel történik s ez a tűz bennünk lobbant lángra. Ez a láng nemcsak világit, de éget is, — fájdalom és fogak j csikorgatása is követi majd sok felé, megjött a kijózanodás is. Amiket átéltünk, kemény lecke volt. Mig eny- nyire jutottunk, addig messze elgurultunk a keresztény s nemzeti erőtől. Hosszú időkig mintha csak bujdosott volna a zsidó liberális járszal- lagon vezetett s a szélsőséges szociális eszméktől elkábitott magyar lélekben Krisztus. Néha-néha bele villámlott, mint a múlt század 90-es éveiben az egyház-politika után, de azután ismét eltűnt. Mikor azután 1918-ban újból villámsujtotta tölgy lettünk, mintha megint előintene bennünket Krisztus. Mintha újból felser- kednének rajtunk Krisztus sebei, mintha nagyon is kellene Krisztus. Felfakadnak bennünk az ősi imák az istenes vágyak, a hagyományos vonások, a keresztény múltba való merülés és az ébredő akarat, mind olyan kegyelettel, mint mikor a gyermek sírja vissza az elhalt szülőket, a visszahulló rögökről. Szomjasak léttün^ az isteniekre, oda roskadtunk a magyart fönntartó katholikus hithez s a keresztnél egyszerre egy erős előre lökés s egy szerető ölelés melegét éreztük, melyből ráismertünk azután Krisztusra, a lelkiismeretre és felcsuklotf bennünk a keresztény Magyarország, mint egy régi, kitagadott és száműzött lélek. Nagy rombolásmért — az igazság kegyetlenül kíméletlen a megátalkodottsággal szemben. Az egész világon át őrjöngő bolse- vizmus a materiális világnézet ösz- szeomló hatalmának a végs6 terrorja. Keresi az örök tagadás az ellenforradalmárokat és tehetetlen dühében önmagát tépi, mardossa, mert fél a feltámadott Krisztustól és tudja, hogy mért fél! ... Az örök tagadás szelleme az ami magára ölti a legzül- löttebb, a legelhagyottabb és a legszerencsétlenebb embertársaink testét, — leszáll a föld gyomrában vé- ros verejtékkel dolgozó s ezért a legingerlékenyebb munkások közé, azokat uszítja a kereszt ellen, hogy békét soha ne keressenek és ne találjanak, hogy mindig gyűlöletben és gyűlölet által éljenek . . . Megkísért mindenkit, aki megingott hitében s minden reményével a földhöz tapadt; . . . az egyiknek gyönyört, élvezetet, kincset, — a másiknak gyűlöletet, átkot ad jutalmul, hogy minda- kettő ölhessen, pusztíthasson, keresztre feszíthessen milliókat . . . . Igen, ez a gyönyör s ez az átok egy kéznek az adománya, ugyanegy szolgálatnak a jutalma: az igazság elárulásának a vérdíja. ... De feltámadt a keresztény Magyarország! ... ha nem hittetek a magára hagyatott, a meggyalázott, nak, úgyszólván halántékütésnek kellett jönnie, hogy egymásra találjunk, hogy újra keresztényekké szélesedjünk, hogy elriadjunk a szélsőséges zsidóktól folyósított liberális szocializmus bóditó bálványától s tömörüljünk szent ölelkedéssel egy nagy munkára : a keresztény anyajeggyel ellátott nemzeti s keresztény szociális munkára. Évszázadok, a török hódoltság óta most ébredt újból a katholikus világiak tábora annak tudatára, hogy a katholikus hit és világnézet nemcsak a papok és az egyház, hanem azonosan éppen úgy a világiaknak is ügye és érdeke. Az állam és társadalom felforgatói ellen, nekik is mentő hajója. Nem is oly rég, a hitvalló, a keresztény világnézetek lélekben és tettben meggyőződéssel való világit, a keresztény alapon álló politikust bigottnak, Krisztust szedőnek, páternek, sekrestyésnek, papszolgának, klerikálisnak stb. nevezték és csúfolták. Még a papok között is azt dicsérték, aki a liberális hatalommal tartott, aki világiasabb, anyagiasabb, stb. volt. Széliében hangoztatta sok világi: hogy a pap az oltárnál legyen pap, azontúl, az életben olyan mindenben, mint a többi ember. Az átélt forradalmak nemzeti, vallási, gazda-
