Esztergom és Vidéke, 1921

1921 / 36. szám

XLIII. évfolyam 36 szám. Seresztéoy magyar sajtó Vasárnap, 1921. március 27 Esztergom vármegye hivatalos lapja, Szerkesztőség és kiadóhivatal: IMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., jva a lap szellemi részét illető izlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: Főrnunkatárs: FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért feleíőg : LAISZKY KÁZMÉR. megjelenik betenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: egy évre . 120 K., félévre . . 60 K. negyedévre 30 K., egy hóra . 10 K. Egyes szám ára: hétköznap 80 fii., vasárnap 1 kor. Kéziratot nem adunk vissza. „Ne féljetek!...“ (t> A halaira kínozott, a keresztre szítéit és meg nem védelmezett risztus meghalt, de föltámadott és támadásával megfélemlítette még tokát is, akik szerették, hittek benne, közvetlen tanítványait — és báto- ania kellett őket: „Béke veletek, . én vagyok, ... ne féljetek ! .. z isteni alapítás felséges műve, a ireszténység, Krisztus feltámadásá- il készült el teljesen s azóta áll, ni képes önmagában is, — semmi­le erő, hatalom meg nem ölheti bbé. . . Krisztus csak egyszer halt eg és egyszer támadt fel, soha bbé meg nem halhat és föl nem madhat 1 . .. Krisztus, az ember fia, ítlehemtől a Golgotáig élt; Krisztus, Isten fia, a feltámadástól az örök- ívalóságig! ... Ez az Ige, ez az szme élete, mely volt, amielőtt re- ik nézve megszületett s amiőfa eg van, minden egyéb, ami kívüle :ezik, legyen az remény vagy való- g, mind törpe, elenyésző kicsiny- g Krisztus műve mellett és mégis mne foglaltatik, mint a csepp a hgerben . .. Krisztus, az Isten, bi- nyságot tett amellett, hogy az igaz- g örök és ha keresztre feszitik is, támad önmagától. Az igazság való­ban akkor születik ránk nézve, ami­.Esztergom ás Vidéke“ tárcája. Szállj Torul, szállj! — Ének a végekről. — irta: Endrédy György, Szállj, repülj át Turul madár A nagy magyar síkra! Kérdezd meg, hogy mikor lobban Lángra már a szikra ? Kérdezd meg, hogy meddig tűrjük Ezt a rémes jármát ? Szállj, repülj át Turul madár, Csattogjon a szárnyad! Szállj, repülj át! Mondd el, hogy itt Sötét bánat, gyász van ; Halk zokogás, sirás hangzik Minden magyar házban S úgy járnak az ősi portán, Mint imbolygó árnyék. Szállj, repülj szent Turul madár, Csattogjon a szárnyad ! Szállj, repülj át! Mondd el, hogy itt Átok már az élet. Mondd el, hogy a hajszolt vad is Szabadabban élhet. Mondd el, hogy ránk bujdosás vagy Börtön, bilincs várnak ... Szállj, repülj szent Turul madár, Csattogjon a szárnyad ! Szállj, repülj át 1 Kérdezd meg, hogy Meddig várnak, késnek ? Mikor lesz már újra éle Pihenő pengének 1 kor feltámad, mert az emberek csak igy ismerik meg erejét, amikor meg­félemlíti őket. Az igazság, akár kicsiny, akár nagy, azonos, mint a csepp a ten­gerrel, mint az egy ember a nemzet­tel, a népekkel, az emberi nem ösz- szességével. A nemzet teste éppen úgy elporladhatik, mint az emberé, de ha volt lelke, mint ahogyan az embernek van, az túléli a nemzet­ben is a testet' s megvárja a feltá­madását, amikor újra egyesülhet testével. A keresztény Magyarország már fel is támadt és biztat, bátorít ben­nünket : béke veletek, ... én va­gyok, ... ne féljetek ! .. . Mert az élők félnek a feltámadt igazság nagy­ságától nem csak azért, meri halálra kínozták, mert keresztre feszítették, mert meg nem védelmezték, hanem félnek, mert segítségük nélkül, önma­gától támadott fel, tehát nagyobb, erősebb, mint ők valamennyien együtt­véve . .. Félnek tőle, akik szerették, tisztelték, hittek benne, követték egész a haláláig s még sem tudták meg­menteni, de még inkább féinek, ret­tegnek tőle, — akik megölték, akik letépték ruháját, akik sorsot vetettek köntösére, akik azt hitték, megsza­badultak örökre igazságot hirdető, gazságaikat ostorozó szavától . . . Ne féljetek ? ... vagy ... akinek Mert mi tovább nem birjuk már Ezt a véres jármatl Szállj repülj szent Turul madár, Csattogjon a szárnyad I S repülj vissza Turul madár Villámsebes szárnyon 1 Hogy az a bús, szegény nép ott Ne sokáig várjon. Mondd meg nékik, azt üzente A nagy magyar róna : Fel a szívvel, nem sokára Ütni fog az óra I Szétfoszlik a sötét felhő Felettünk az égen, Magyar lesz ott újra minden Úgy, amint volt régen. A Kárpátok magas ormán Horthy-bakák járnak .. . Vidd ezt hírül Turul madár, Csattogjon a szárnyad ! A világiak a keresztény újjá­építés munkájában. *) irta; Keményffy Kálmán Dániel. Arra a csaknem halálos taglóütésre, mely a legutóbbi forradalmakkal érte a magyart egyidőre eszméletlenül s véresen terültünk el. A felocsudással (* Népakadémiai előadás az esztergomi Szenttamás-Vízivárosi Kath. Körben. oka van rá, — féljen ! A feltámadott keresztény Magyarország nem önma­gának és önmagáért támadt fel csu­pán, de azért sem, hogy boszut áll­jon ellenségein, és hogy megtorolja övéinek a gyávaságát. . . Feltáma­dott, mert fel kellett támadnia, hogy meggyőzze az egész .világot, azzal az igazsággal, ami őt feltámasztotta és megdöntse azt a hazugságot, ami az egész világot lángbaboritotta. Ez az igazság az, hogy Krisztus felsé­ges alapítása nem csak egyes embe­reké, hanem egész nemzeteké is, nem csak az egyes emberek, hanem egész nemzetek feltámadnak Benne és Általa, ha hisznek. A keresztény Magyarország feltámadása a keresz­tény világnézet társadalmi, nemzet- fentartó erejének a feltámadását je­lenti és ettől fél, ettől retteg a ha­zugságokon, a szemfényvesztéseken felépített, a gyűlölettel élesztett ma­terialista világnézet kárhozatra szánt hada. Mi kevesen és gyengék va­gyunk ahhoz, hogy megbüntessük az egész világot évszázados tévely­géseiért, de — meg fog bűnhődni okvetlenül az a rész is, akik távol tudták tartani maguktól a világhá­ború szenvedéseit. Ez a tisztítás tűz­zel történik s ez a tűz bennünk lob­bant lángra. Ez a láng nemcsak vi­lágit, de éget is, — fájdalom és fogak j csikorgatása is követi majd sok felé, megjött a kijózanodás is. Amiket át­éltünk, kemény lecke volt. Mig eny- nyire jutottunk, addig messze elgu­rultunk a keresztény s nemzeti erőtől. Hosszú időkig mintha csak buj­dosott volna a zsidó liberális járszal- lagon vezetett s a szélsőséges szo­ciális eszméktől elkábitott magyar lélekben Krisztus. Néha-néha bele villámlott, mint a múlt század 90-es éveiben az egyház-politika után, de azután ismét eltűnt. Mikor azután 1918-ban újból villámsujtotta tölgy lettünk, mintha megint előintene ben­nünket Krisztus. Mintha újból felser- kednének rajtunk Krisztus sebei, mintha nagyon is kellene Krisztus. Felfakadnak bennünk az ősi imák az istenes vágyak, a hagyományos vo­nások, a keresztény múltba való merülés és az ébredő akarat, mind olyan kegyelettel, mint mikor a gyer­mek sírja vissza az elhalt szülőket, a visszahulló rögökről. Szomjasak léttün^ az isteniekre, oda roskadtunk a magyart fönntartó katholikus hit­hez s a keresztnél egyszerre egy erős előre lökés s egy szerető ölelés me­legét éreztük, melyből ráismertünk azután Krisztusra, a lelkiismeretre és felcsuklotf bennünk a keresztény Ma­gyarország, mint egy régi, kitagadott és száműzött lélek. Nagy rombolás­mért — az igazság kegyetlenül kí­méletlen a megátalkodottsággal szem­ben. Az egész világon át őrjöngő bolse- vizmus a materiális világnézet ösz- szeomló hatalmának a végs6 terrorja. Keresi az örök tagadás az ellenfor­radalmárokat és tehetetlen dühében önmagát tépi, mardossa, mert fél a feltámadott Krisztustól és tudja, hogy mért fél! ... Az örök tagadás szel­leme az ami magára ölti a legzül- löttebb, a legelhagyottabb és a leg­szerencsétlenebb embertársaink tes­tét, — leszáll a föld gyomrában vé- ros verejtékkel dolgozó s ezért a legingerlékenyebb munkások közé, azokat uszítja a kereszt ellen, hogy békét soha ne keressenek és ne ta­láljanak, hogy mindig gyűlöletben és gyűlölet által éljenek . . . Megkísért mindenkit, aki megingott hitében s minden reményével a földhöz tapadt; . . . az egyiknek gyönyört, élveze­tet, kincset, — a másiknak gyűlöle­tet, átkot ad jutalmul, hogy minda- kettő ölhessen, pusztíthasson, ke­resztre feszíthessen milliókat . . . . Igen, ez a gyönyör s ez az átok egy kéznek az adománya, ugyanegy szol­gálatnak a jutalma: az igazság el­árulásának a vérdíja. ... De feltámadt a keresztény Magyarország! ... ha nem hittetek a magára hagyatott, a meggyalázott, nak, úgyszólván halántékütésnek kel­lett jönnie, hogy egymásra találjunk, hogy újra keresztényekké szélesed­jünk, hogy elriadjunk a szélsőséges zsidóktól folyósított liberális szocia­lizmus bóditó bálványától s tömö­rüljünk szent ölelkedéssel egy nagy munkára : a keresztény anyajeggyel ellátott nemzeti s keresztény szociá­lis munkára. Évszázadok, a török hódoltság óta most ébredt újból a katholikus vilá­giak tábora annak tudatára, hogy a katholikus hit és világnézet nemcsak a papok és az egyház, hanem azo­nosan éppen úgy a világiaknak is ügye és érdeke. Az állam és társa­dalom felforgatói ellen, nekik is mentő hajója. Nem is oly rég, a hitvalló, a keresztény világnézetek lélekben és tettben meggyőződéssel való világit, a keresztény alapon álló politikust bigottnak, Krisztust szedőnek, páter­nek, sekrestyésnek, papszolgának, klerikálisnak stb. nevezték és csúfol­ták. Még a papok között is azt di­csérték, aki a liberális hatalommal tartott, aki világiasabb, anyagiasabb, stb. volt. Széliében hangoztatta sok világi: hogy a pap az oltárnál legyen pap, azontúl, az életben olyan min­denben, mint a többi ember. Az átélt forradalmak nemzeti, vallási, gazda-

Next

/
Oldalképek
Tartalom