Esztergom és Vidéke, 1920

1920-01-30 / 24.szám

Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a iap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: Főmunkatárs: FEKETE REZSÓ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 95 K., félévre . 48 K. negyedévre 24 K., egy hóra . 8 K. Egyes szám ára 50 fii. - Hirdetések árszabály szerint. ­Kéziratot nem adunk vissza. A világbéke és az irredentizmus Európa háborog és nem is fog lecsendesedni egyhamar ! . . . A Nyu­gat és a Kelet összecsapásából ke­letkezett vad hullámokat egyelőre nincs ami megtörje, megfékezze. Fe­neketlen mélysége van itt a zabolát­lan indulatok tengerének és a hábor­gás nemcsak a felszínen megy végbe, felborult fenekestül Európa békéje . . . Franciaország, Anglia, Olaszország rettegni fog, nem lesz nyugodt nappala, nyugodt éjszakája, mert Európa földjének felét gyűlö­lettel vetette be és bármit tesz ellene ez a gyűlölet ki fog kelni, termése meg fogja mérgezni győzelmének!, h minden gyümölcsét . . . A Nyugat rafinériája s a Kelet égető szenvedélye rossz házasságot hozott létre, nem lesz áldás frigyü­kön ; koraszülött, torz magzatjuk: Cseh-Szlovákia — soha erőhöz nem jut, csak erőt emészt és undort ger­jeszt minden környezetben ahol meg­fordul . . . íme, Wilson világbékéje ! . . . Ame­rika — az uzsorások patentirozott szövetkezete megajándékozta Európát a századokon át keresett egyetértés­sel, méltányossággal, egyenlő jogok­kal, nemzetközi békével! • A világ­béke eszméjét fegvverrel, munícióval, hadiszerekkel megterhelt oceánjáróik szállították Európába, milliós hadse­regük segítette terjeszteni és amikor végre egyesült erővel összetörték akadályait, visszavonulnak páncél­szekrényeik mögé s onnan irányítják tovább versenytárs nélkül a világke­reskedelmet . . . A pokoli terv sikerült; a világhá­ború öt-hat improduktív esztendejét esetleg évtizedeken át fogja követni az improduktív irredentizmus ! . . . Eméssze fel öntüze Európa minden ( népének a termelő erejét, csak az amerikai dollárhegyek növekedjenek, a szédületes, hatalmas trösztök ural­kodjanak és tartsák rabszolgaságban az összes emberiség másfél milliárd­ját 1 Pokoli terv, vizözöni vakság! Az Ó Testamentumban vizözönnel, büntette Isten a tőle elfordult em­beri nemet, most ezzel a vaksággal ismételte meg az egész emberi nem megbüntetését 1 . . . Es nincs más menekvésünk! Az Itália irredentá-hoz kell iskolába járnunk, a francia reváns-politikát kell megtanulnunk, ha ragaszkodunk hozzá, hogy Magyarország 1 ne tör­ténelmi emlék legyen csupán, hanem nemzetközi tényező ! . . . Nem elke­seredés, nem az igazságtalansággal felajzott nemzeti önérzet, büszkeség kerget bennünket az irredentizmus felé, hanem — a magunkbaszállás, a legridegebb józanság . . . Amikor azt látjuk, hogy a legszentebb esz­mények cégére alatt a legdurvább érdekszövetek létesültek körülöttünk, ahol a magyarnak a legalábbvaló rab szolgaszerep jutott csak azért, mert gavallér volt egész a — kol­dustarisznyáig, — hát ideje, hogy végre mi is haza gondoljunk már! Törődjünk önmagunkkal és zárjuk ki magunkból mindazt, ami és aki idegen ! . . . Elég volt az idegen ér­dekekért csillogtatott magyar vitéz­ségből, a véráldozatok árán is fen­tartott magyar lojalitásból, az anya­giasságban elmerült Európa szemé­ben őrült donkizsottizmus ez ma már! Térjünk észre, Lehelkürtjének ivatott őre, Apponyi Albert gróf halálos ítéletünk kihirdetésénél meg­szólaltatta még egyszer, talán utoljára ezt a künöt, halljuk meg ma is tisz­tán zengő érces hangját, visszhan­gozzék egyik magyar kebelből a má­sikra soha nem lankadó erővel: Nem, nem, soha 1! ! . . . De lehet-e és szabad-e remélnünk valamit a magyar irredentizmustól ? Sőt, csakis ettől, még pedig min­dent ! ... De ne úgy jelentkezzék megint a magyarságunk, hogy — ki a legény, a csárdában I ? . . . és ne egymáson mufhssuk a magyar vir­tust, hanem lássa minden idegen, hogy ökölbe szorult a kezünk és érezze levegőnkben a veszedelmes figyelmeztetést: Ne bántsd a ma­gyart ! Érezze, tudja ezt állandóan a tőlünk elszakított minden testvér ma­gyar és legyen ez a biztos tudat az ő ereje is. Vonzódjék ehhez a köz­ponti erőhöz s ez a központ, az anyaország, legyen kifogyhatatlan erejében. Ha nem tudjuk igy meg­szervezni a magyar irredentizmust, ha csupán a „pörös atyafiak" ma­gyar erényét terjesztjük magunk kö­zött és elrablott testvéreinket a tör­ténelem és a természet jogán vitat­juk vissza magunkhoz, — lehet, hogy egyszer, valaha, a messzejövő­ben nekünk lesz igazunk, de nem lesznek már meg a visszaperelt test­vérek ! . . . „Becsülettel a hazáért!". Padányi Andor. |^ Telefon.-Távirat. $ Spanyolbetegség a fővárosban. Budapest. A fővárosban tegnap 420-an betegedtek meg spanyolban, s ezek közül 25-en haltak meg. A járvány még folyton terjed. Választások eredménye. Budapest. Az eddig beérkezett jelentések szerint a mandátumok a következőkép oszlanak meg • keresz­tény egyesülés 69, kisgazdapárti 60, demokrata 4, pártonkívüli 2, keresz­tényszociális gazdasági 1. Pótválasz­tás lesz 27 kerületben. Összes man­dátum 163-at tesz ki. Északnyugat-India fellázadt. Paris. Egy szikratávirat jelenti, hogy Indiában heves harc folyt egy angol oszlop és az északnyugati ha­tár fellázadt lakossága között. Az ir önkormányzat. London. A kormány a parlament legközelebbi tanácskozása alkalmával benyújtja az ir önkormányzatra vo­natkozó javaslatot, amelyet annak idején. Lloyd George szervezett meg és amely most készült el. Ujabb jegyzék Hollandiának. Hamburg. Az antant azzal a terv­vel foglalkozik, hogy a volt császárt életfogytiglan egy erődbe zárják. A holland kormány válaszára adandó viszonválaszt a francia nemzetközi jogászoknak a békeértekezlet mellett működő bizottsága fogja kidolgozni. A kifogásokra pontról-pontra fognak válaszolni s a válasz sokkal szigo­rúbb és merevebb lesz, mint az első jegyzék volt, ugy hogy hangja való­sággal ultimátum-jelleget fog neki kölcsönözni. A Novara elsülyedt Bécs. A Corriere della Sera azt jelenti, hogy a Novara volt osztrák­magyar páncélos cirkáló, amely a háború alatt számos cirkáló utat tett meg az olasz partvidéken, a brindisii kikötőben elsülyedt. A hajó elpusz­tulásának okáról eddig nincs semmi hír. Hivatalos rész. Az esztergomi választókerület választási biztosától. 44—1920. vál. sz. Hirdetmény a le Bem szavazott választók igazo­lására vonatkozólag. Hivatkozva a magy. kormánynak 6516/919. M. E. szám alatt kelt körrendeletének 6. íj­ában foglaltakra, amelyek szerint a szava­zási kötelezettség alapos ok nélkül történt elmulasztása 5 koronától 200 koronáig ter­jedhető pénzbírsággal, az egyenes adóval megrovottaknál az 1919. állami egyenes adó 5 °/o-ának megfelelő további pénzbirsággal, végül a választójog megvonásával büntetendő. Figyelmeztetem mindazon választókat, a kik választói jogukat a f. évi január hó 25-én és 26-án megejtett nemzetgyűlési vá­lasztásnál nem gyakorolták, illetve a sza­vazástól elmaradtak, hogy elmaradásukat 1920. évi január 28-ától számított 8 nap alatt- elfogadhatóan igazolják. A betegség orvosi bizonyítvánnyal, az egyéb okok pedig elfogadható bizonyítvá­nyokkal igazolhatók. Az igazoló okmányok alulírott választási biztosnál (járásbirósági épület, ajtó 28.) a hivatalos órák alatt d. e- 9 órától 1 óráig nyújthatók át. Esztergom, 1920. január 27. Vaniss Dezső s. k. itélőtáblabiró, választási biztos. Esztergom város közélelmezési hivatalától . ad. 59/1920. K. é. sz. Hirdetmény. A vármegye alispánjának 494/1920. számú rendelete alapján értesíttetik a város közön­sége, hogy mindazok akik a városi közélel­mezési hivataltól, bármily célra vásárlási igazolványt kaptak, azokat 3 nap alatt annál is inkább szolgáltassák vissza a nevezett hivatalnak, mert ellenkező esetben ellátottak­nak fognak tekintetni és hatósági ellátásban nem részesülnek. Esztergom, 1920. jan. 28. Közélelmezési hivatal. Esztergom vm. törvényhatósági bizottságától. 3771. ai. 155. kgy./l919. Tárgy : Apáthy Gyula nyug. kesztölci kör­jegyző nyugdijának megállapítása tárgyában 3733/338. 1918. sz. a. hozott véghatározata közigazgatási bíróságnak 471/1919. K. sz. végzésével hatályon kivül helyeztetvén, a törvényhatósági bizottság következő ujabT véghatározatot hozta : Esztergom vármegye törvényhatósági bi­zottsága figyelemmel a nevezettnek panasz­iratában foglaltakra s elfogadva a jegyzői nyugdijigazgató választmány, valamint az állandó választmány javaslatát, Apáthy Gyula nyugdíjazását kimondó 7420/553, 1914. sz. véghatározatának megváltoztatásával nevezett nyugdijilletményét 16 év 6 hó 26 napi szol­gálati ideje után 63 százalékkal számítva 2600 K beszámítható fizetés és 600 K lak­béregyenértéknek megfelelőleg évi 1638, illetve 378 koronában állapítja meg s a fizetés után nyugdíj összegnél javára mutatkozó évi 119 koronát visszamenőleg, valamint az 1899. ápr. 1-étől 1915. febr. l-ig bekövetkezett nyugdíjazásáig járó 166 K 66 fillért, mint 200 K harmadik korpótlékának elmaradt részét kiutalványozni rendeli. Indokok: Apáthy Gyula beigazolta, hogy helyetest jegyzői szolgálatát figyelembe véve, a har­madik korpótlékra 1914. ápr. 1-én igénye nyilt és igy nyugdija 2600 K (és nem 2400 K) fizetés alapon lett volna megállapítandó. Ellenben szolgálati ideje segedjegyzővé tör­tént megválasztása, vagyis 1898. július 6.-ától vétetvén számításba, a vonatkozó 4032/360. 1910. sz. nyugdíj szab. rendelet 2. §-anak rendelkezése értelmében nyugdíjazottnak azon kérelme, hogy szolgálati ideje oklevelének megszerzésétől kezdve számíttassák, a nyug­dijkiszabás tekintetében nem teljesíthető. Kegydij folyósítására pedig csak az arra érdemesek tarthatnak számot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom