Esztergom és Vidéke, 1920

1920-10-19 / 198.szám

Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JANOS UCCA 20. SZAM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési díjak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSÓ. Főmunkatárs: VITAL ISTVAN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY KÁZMÉR. megjelenik betenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: egy évre . 120. K., félévre . . 60 K. negyedévre 30 K., egy hóra . 10 K. Egyes szám ára: hétköznap 80 fii., vasárnap 1 kor. Kéziratot nem adunk Vissza. Horthy Miklós kormányzó beszéde. Horthy Miklós, Magyarország kormányzója folyó hó 17-én vasárnap, Székesfehérvárott a nemzeti hadsereg bevonulásának évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen a következő beszédet mondotta : Egy évvel ezelőtt tulajdonképen e helyen fejeződött be egy sötét szégyenteljes időszak és innen indult előre négyszáz éves álmunk megvalósulása, a szebb magyar jövőnek zálog^, a nemzeti hadsereg. Fehér vármegye hazafias közönsége szobrot emelt e történelmi helyen, oltárául hazaszeretetének, hadseregünkbe vetett bizalmának és reménységének és örök tilalomfául a destruktiónak és széthúzásnak. Ez az emlékszobor késztet az emlékezésre és ha visszagondolok az elmúlt esztendőre, sok szép és nagy alkotás jelzi egy uj, szebb, dicsőbb korszak virradatát. Van* megbízható hadseregünk, az alkotmányos élet helyreállt. A külföld kezd bennünket megismerni, értékelni és megbecsülni s az épitó és termelő munka pedig már élesedik az egész vonalon. Ha én mégis hazánk egén nem a napfény, hanem a fellegeket látom, annak oka az, hogy nem minden alakult úgy, ahogyan egy évvel ezelőtt Szent István városában elképzeltem és óhajtottam; azt hittem, hogy a nemzet annyi megpróbáltatás, szégyen és megalázás után egészen eggyé forrott a haza megmentésében. Ez nem történt meg, az emberek nem tudják levetkőzni a forradalmi mámort, mindenki vezetni akar, de senki sem vezettetni, mindenki politizál, s mindenki de különösen egyes csoportok egymaguk akarják az összes kérdéseket megoldani, még pedig azonnal, egy csapásra, sorrend nélkül, meggondolatlanul. "Előkészítés nélkül vetik bele a legnagyobb problémákat; az nem vezethet megoldásra és megnyugvásra, csak izgalmakra, az alig visszaszerzett belbéke megrenditésére, még akkor is, ha ezek a törekvések különben jóhiszeműek és ha a hazafiasságból erednek. Egy jogállamban tömegek, felelőtlen elemek nem diktálhatnak, csak az alkotmányos fórumok, melyeknek vezetését mindenki respektálni tartozik. A fórumok kell, hogy kibírjanak minden igazságot, pártatlan, főleg hivatott kritikát, de nem engedhetem meg, hogy a politizálást és hívatlan kritikát egyesek oly mértékben űzzék, hogy az már a tömegek lazításába csapjon át. Elhatározott akaratom, hogy a magyar nép végleges megnyugvása érdekében a demagógiát egyszer s mindenkorra elnémítsam. Ujabban mind sűrűbben lehetett észlelni olyan törekvéseket, amelyek a király személyének kérdését igyekeztek előtérbe tolni. Mindnyájan egyetértünk abban, hogy ez az ország meg nem tagadva ezer éves múltját, mint királyság folytassa életét a nemzetek nagy közösségében s mindnyájan szeretnők szent István koronáját régi fényén tündökölve látni. Odáig azonban mig nagy külpolitikai feladatok és az első konsolidáció nehéz munkáinak befejezése állanak előttünk, azok, akik a király személyének kérdését idő előtt bolygatják, a nemzet egységét bontják, mert az ország polgárainak lelkét forradalmasítják, megakasztják az első konsolidációt és ezzel megbénítják külpolitikai cselekvő képességünket is. Jól tudom, hogy vannak olyanok is, akiket nem a mult hagyományaihoz való ragaszkodás vezet, hanem önző célokból vagy egyenesen azzal a gonosz szándékkal tartják fenn az ily kérdéseket, hogy ezáltal megzavarják és megakasszák azt a gyógyulási folyamatot, amelyre a nemzetnek a háború és forradalmak pusztításai után szüksége van. Sőt akadnak, akik kölcsönös bizalmatlanság ébresztése előidézése végett a rágalmak és gyanúsítások piszkos eszközeivel dolgoznak, nem kiméivé rosszhiszeműleg az én személyemet sem, holott mindenkinek tudnia kellene, hogy Magyarországnak a királyi hatalom gyakorlásának szünetelése idejére a nemzetgyűlés által a legfőbb hatalomhelytartójául megválasztott kormányzója nem élhet vissza a hatalommal, nem nyúlhat a királyi trón után. Én úgy fogom fel kötelességemet. Értsék kötelességünk másokkal is, akik nem értik meg, azokkal meg fogjuk értetni. Kísérletezésre idő nincs, aki nem alkalmazkodik a jogrendhez, bűnhődni fog. Az első év küzdelmei után a második évet az iperetiv megnyugvás jegyében óhajtom megkezdeni, amelynek Isten segítségével idővel gazdag és hatalmas Magyarország lesz az eredménye koronás királlyal az élén, akit a nemzet lelkesedve fogad tárt karokkal. Installáló közgyűlés. (V. I.) Szent István, a nagy honalapító szülővárosának falain belül ősi alkotmányunk egyik passzusa játszódott le, mikor majdnem kétévi szünet után újból főispánt iktattunk be. Szomorú, tanulságokban gazdag, eredményeiben végtelen szegény idő viharzott el megcsonkított országunk és ketté szakított megyénk felett, melynek szegénységét oly rikitóan mutatták a közgyűlési terem csupasz falai, leteritetlen asztalai és alig néhány főt számláló megyebizottsági tagok. Nyomorúságos szegénységünk azonban nem olyan nagy, mint akkor volt, mikor a kalandor politika ekszponense mondotta a még diszes teremben, hogy az utolsó főispán búcsúzik az utolsó alispántól. Hála Istennek, nem volt igaza! Hol vagyunk, hová jutottunk ? Tudjuk, látjuk és ha érezzük a következményeket egész borzalmasságukban, akkor tudnunk kell azt is, hogy miért, mi okozta vesztünket. Ne okozzunk senkit, csak önmagunkat. Elűztük koronás királyunkat, hogy kretint ültessünk a nyakunkra. Eldobtuk fegyvereinket, hogy Számuellik hada vágjon végig arcunkon. Félre tettük nemzeti nagyjainkat, hogy Budapest söpredéke uralkodjék rajtunk. Le demokratizálódtunk egész a posványig és ezt fitogtattuk a külföld előtt, mikor Schwimmer Rózát küldtük Sweizbe. Ezt mind mi tettük. Mindent leromboltunk, hogy koldusszegényen foghassunk hozzá ezeréves, alkotmányos országunknak újra felépítéséhez. Az első téglát szombaton tettük le, mikor az alkotmányos kormány képviselőjét, Dr. Czobor Imrét iktattuk be a főispáni méltóságba. Ha külső kereteiben szegény is volt a beiktatás, annál gazdagabb volt a becsületes magyar lelkekből előtörő, hazánkért dolgozni vágyó vezető férfiak ajkáról elhangzó, bizonyára tettekben is nyilvánuló, mélységes meggyőződésből fakadó beszédekben. Az elhangzott beszédekből tudhatja, az amúgy is velünk érző főispán, minden bajunkat és meg vagyunk győződve felőle, hogy méltó utóda lesz Esztergom vármegye nagy főispánjainak. A beiktatásról következőkben számolunk be olvasóinknak. Veni Sancte. Reggel 9 órakor a belvárosi plébánia templomban szentmisére gyűltek össze a megyebizottsági tagok és a vendégek. Itt is meglátszott a túlsó járás hiánya. Az Istentiszteleten a főispán diszmagyarban jelent meg. A közgyűlés. Csonka vármegye csonka törvényhatósági bizottsága elfoglalta a két dísztelen asztal mellett helyét. A katonaság és más érdeklődő vendégek körül ülték a termet, mikor Dr. Walter Gyula püspök vezetése alatt küldöttség ment a beiktatandó főispánért, akit Palkovics László alispán következő beszédben üdvözölt: Méltóságos Főispán Ur! Mint a vármegye első tisztviselője elsőnek üdvözlöm a vármegye közgyűlési termében, a mely egyszersmind hü képe a mi szegény megtépett vármegyénknek is. Nézzen körül Méltóságod! Mindenüt sivár, hajdani díszétől megfosztott, csupasz falak, összetákolt szegényes butorozat, itt tárgyal a csonka vármegye csonka törvényhatósági bizottsága. A keserves múltban rengeteget vesztettünk életben, erőben, javakban, de egy megmaradt fölöttünk, a Feszület, vele és benne a hit és becsület 1 A hit az igazságos Istenben, az eljövendő nagyszerű föltámadásban, a becsület a mely rendületlenül állja a szegénység, a nyomorúság tüzpróbáját is 1 Ha Méltóságodban mindez megértő szivre és lélekre talál, amit nem kétlek, ugy az ezekből folyó összetartózandóság érzete, ha nem is ragyogó, ha nem is diszes, de szerető, meleg otthont fog itt Méltóságodnak nyújtani. Ennek az összetartózandóságnak, a minden hátsó gondolat nélküli megértésnek a nevében mondom az első „Isten hozott "-at. Az új főispán hosszabb beszédet intézett a bizottsági tagokhoz, melyet ahogy megérdemelné, hogy nem közlünk le egész terjedelmében, csak az általános szegénység az oka. Átérzett és érző hazafiságtól hevitett beszédjében vázolja azokat a csapásokat, melyek szerencsétlen hazánkat legutóbbi időben érték s feltétlenül elpusztult volna, „ha nem a vihartállá magyarság tartja. A magyar nemzeti őserő azonban a megpróbáltatás legszörnyűbb napjaiban hű társa maradt a magyar nemzetnek." Áttérve a programmnyujtásra, mely a, mostani viszonyok között oly nehéz, még is szerencsésen oldotta meg a problematikus, nehéz feladatot beszédjének eme részében, amikor a munkáról igy szól — „ ... az ország romjai felett állva legfőbb progrommunk kell, hogy a munkaszeretete képezze^. De dolgoznunk kell azért is, hogy megerősödve, minél hamarabb magunkhoz ölelhessük elszakított testvéreinket. — Majd személyes politikai felfogásáról ezeket mondja — „A keresztény és nemzeti irányzat legszélesebb alapokon nyugvó intézményes biztosításának vagyok feltétlen hive. A szélsőségeskedést, az egyéni akciókat azonban, mélyek a jogrend, személy és vagyonbiztonság legfőbb akadályai — teljes mértékben elitélem." Majd igy folytatja. — „A társadalmi élet fekély ét, a korrupciót tehát, mely soha még úgy nem burjánzott, mint a legutóbbi SIMOR JANOSUCCA; TELEI hova a lap szellemi réí közlemények továbbá elő hirdetési díjak stb. kfih Horthy Miklós koi beszéde.