Esztergom és Vidéke, 1920

1920-10-17 / 197.szám

XLII. évfolyam 197. szám. KerOSZtéDf USgyST S&jtÓ. Vasárnap, 1920. október 17. Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., nova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési a hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. megjelenik hetenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: egy évre . 120 K., félévre . .60 K. negyedévre 30 IC, egy hóra . 10 K. Egyes szám ára: hétköznap 80 fii., vasárnap 1 kor. Kéziratot nem adunk vissza. Testvér, ne búsulj! Te is búsulsz már, testvér, az izzó lelkű, magyar tüzű harcos? Miért hajtod csüggedten búnak kemény, szittya nyakadat? Föl a fejjel, testvéri Szembe a nappal, a vésszel. Kemény az élet harca, ne rettenj meg tőle. Testvér, ne búsulj l Ügye fáj, hogy ma csupán csalóka ábrándnak látod, amit szinte szent valónak hittél: hogy újra magyar lehetsz a szabad magyar földön s nem kell fejet hajtani a zsebrák faj gőgje előtt. Elfojt a keserűség, hogy édes reményeid tarlott bokrai közt sárga levél zörög a mulandóságról, nagy Magyarországnak hervadt ábrándjáról ; hogy fiztál és biztattál s ma nincs bizalmad az ősi erényben. Azt hiszed, hogy beborult az ég is mi fölöttünk s fekete felhőkből drága áldás helyett villám hull csak alá az elhagyott, lezüllött árva magyarra. . Ne búsulj testvér! Ma is igaz a magyar igazság: fölkel még a ml napunk — a Te napod is, testvér — nemsokára. — Ne mondd, hogy téli napsugár csupán s köröskörül, nincs más már, csak hóvirág, jégvirág tarlott magyar ugaron s alattuk nemzetünk holtteste halálos álomra meredve nyúlt el; ne mondd, hogy nincs vér a magyarban, nincs tűz és akarat; ne mondd, hogy nem is akarunk élni és tenni. Testvér, ne búsulj! Mi élünk s élni fogunk! Ma tán még. gúzsba, kötve, kimerülve, lázasan : de élünk s élni akarunk. Tennénk, cselekednénk már ma, úgy amint szeretnénk s Te is szeretnéd; de ma még nincs rá módunk. Szegények vagyunk még arra, hogy barátunk legyen, aki mellénk álljon, ha négy oldalról támad ránk a rablók cinkos serege. Szegények arra, hogy teli csűr, telt éléstár adjon fehér kenyeret s lásson el minden jókkal, bőséges fölösleggel, hogy legyen acélerő a karunkban, hogy sújtson s úgy sújtson, ahogyan kell. De azért ne búsulj, testvér! Ami késik, el nem múlik. Fordul a világ sora. Nem néznek le már ma sem bennünket, mint akik gyáván kiadtuk a fegyvert a kezünkből s bérgyilkos árulókra bíztuk szent hazánk sorsát. Már ma félnek tőlünk s akitől félnek, annak irigyeink ellensége barátja, barátunk lesz. Pattognak már a ránk rakott láncok s az élet ereje visszatér belénk. Ellenségeink egy része is érzi, mit tett mivelünk, a kultúra harcosaival s ígéri a jóvátételt, a békeszerződés igazságtalanságainak reparációját: rajtunk, Rajtad is áll, valóság lesz-e ez az ígéret. Mi már megtanultuk: cine mintye ! Tartsd eszedben ! Téged, bús magyar testvér, ne félj, nem felejtünk el soha. S észben tartjuk azt is, mit tettek és tesznek Tevéled, martalóc, renegát orvtámadók. Mihelyt üt az óra, ott leszünk, hogy újra együtt dobogjon a szivünk a felszabadulás, a megváltás édes örömében. De addig is testvér: cine mintye! Tartsd eszedben s ne feledd soha, hogy magyar vagy, magyar föld magyar vér szülötte. S a lelked, az éltető lelked veszted s átok volna életed-halálod, ha megtagadnád magyarságodat, ha odaállnál a hullarablókhoz renegátnak. — Csöndben, öszszeszoritott fogakkal kell talán tűrnöd, szenvedned; izmaid megfeszítésével kell talán küzdened a létért, talán nélkülözöl s családod tőled elszakítva nyomorog árván : cine mintye, testvér! Tartsd eszedben ! Lesz az még másképen ! Talán már holnap I Ki tudja ? A hazáért szenvedsz, a magyarságodért, egy ezeréves nemzet eletéért, amelyben Néked is élned-halnod kell, Őrtálló vitéz vagy Te is, bárhová vetett a sors keze : átengednéd gyáván az őrhelyet ? Megfutsz, vagy judáspénzért éppen az ellenséggel állnál áruló cimboraságba ? Ne búsulj, testvér! Ne átkozd az eget. Sok magyar átkozta eddig: tán ezért nem hallja a jajszót. Ne keseregj üres szóval: keményítsd meg a szivedet. Várj a vártán dacos akarattal, férfias, kitartó munkával meg nem alkudva, semmit föl nem adva. Legyen a lelkedben magyar szeretet, minden magyar testvéred iránt. Egy táborban, egyet érezve, egyet akarva legyetek munkás, küzdő magyarok. És ne búsulj, testvér! mi is észben tartjuk nappal és éjszaka repeső vággyal, mit s mikor kell tennünk Teérted is, testvér, édes magyar testvér hideg ésszel, acélakarattal, szilaj elszántsággal. Hazárdul nem játszunk egy nemzet életével, de küzdünk törhetetlenül a nemzetért,Teérted, testvér. Ide a kezedet: várj, tűrj, remélj és bizva-bizzál: miénk az igazság, miénk az élet, miénk a jövő ! —8— Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület közgyűlése Dorogon.*) Az „Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület" ez idei évi közgyűlését folyó hó 10.-én Dorog községben az Esztergom-Szászvári kőszénbánya r.-t. bányatelepén tartotta meg. Ez alkalommal csaknem *) A ma egy hete lefolyt érdekes és értékes közgyűlésről csak most van módunkban jelentést közölni, mivel előzőleg tudomásunk nem volt felőle. (Szerk). 200 magyar bánya- és kohómérnök találkozott Dorogon. Képviselve volt az idegen impérium alá került hajdani virágzó bányászatunk is, azonban csak az onnan kiüldözött és repatriált mérnökök révén, élő bjzonyitékául a hazánk testéből brutálisan kitépett országrészekben inaugurált engesztelhetetlen faji gyűlöletnek. A kormány részéről Wahlner Ala dár államtitkár, a szénügyek kormánybiztosa jelent meg. A hercegprímás képviseletében Dr. Fehér Gyula kanonok vett részt a közgyűlésen, mig a megyei hatóságot Palkovics László alispán, Reviczky Gábor dr. h. főjegyző és Reviczky Elemér főszolgabíró, a hadsereget pedig Waldvogel, Hainisch ezredesek, Bartoy Béla alezredes és Schey százados, a katonai szénkirendeltség parancsnokai képviselték. Megjelent továbbá a közgyűlésen Dr. Szilárd Béla dorogi, valamint Mátéffy Viktor az esztergomi kerület nemzetgyűlési képviselője is. Esztergom városát Antóny Béla polgármester képviselte. Résztvettek a közgyűlésen többek között, mint az Alma mater képviselői: Dr. Vitális István, Réz Géza, Széki János, Tettamannti Jenő főiskolai tanárok és Schelle Róbert ny. min. tanácsos, volt főiskolai tanár, továbbá ifj. Dr. Chorin Ferenc, Dr. Reimann Ernő igazgatók és Róth Flóris bányaigazgató a Salgó-Tarjáni kőszénbánya r.-t. részéről, Viezer Vilmos, Rehling Konrád és Blaschek Aladár bányaigazgatók s Csanády felügyelő a Magyar Általános kőszénbánya, Schmidt Jenő bányaigazgató, az Észákmagyarországi kőszénbánya r.-t. Zorkóczky Samu igazgató, a Rimamurányi-Salgótarjáni vasmű r.-t., Kresméry Vladimír, Márkus László a Weisz Manfréd gyár részéről stb. A vendégeket hozó vonat a „Szerencse fel, szerencse le..." cimü bányászdal hangjai mellett futott be Dorog állomásra, ahol az egyesület tagjait és vendégeit a dorogi bányatisztikar élén Schmidt Sándor bányaigazgató fogadta. Rövid villás reggeli után a Bányászati és Kohászati Egyesület elnöke Zsigmondy Árpád ok!, bányamérnök a társulat fürdőépületében megnyitotta az üiésí, majd a napirend letárgyalása után, miközben Róth Flóris, Schmidt Jenő és Schmidt Sándor bányaigazgatók az egyesületnek méltó épületben való elhelyezése és a főiskolai vizsgarend megváltoztatása tárgyában felszólaltak, s a közgyűlés Horthy kormányzó ur Ő Főméltóságát hódoló táviratban üdvözölte. Általános érdeklődés közepette Schmidt Sándor bányaigazgató bejelentett felolvasása következett az esztergommegyei szénbányászat víztelenítéséről. Bár Schmidt bányaigazgató magas koncepciója és mély szaktudása a szakkörökben már régen ismeretes és elismert, tudományos vetített képekkel kisért felolvasásában megpendített eszmék és grandiózus tervek a jelen volt szaktekintélyeket még is egyenesen meglepték. Éveken át éjjelnappal tartó szorgos és fáradhatatlan kutatásai, megfigyelései és számításai alapján bebizonyította, hogy az emberi elme az esztergom megyei bányászat örökös és hosszú időkön át leküzdhetetlen természetűnek tartott rettentő akadállyal : — a vizveszélylyel, mely az óriási költséggel két évtized előtt lemélyitett tokodi aknákat is elfullasztotta — ha a szükséges anyagiak rendelkezésre állanak — megküzdeni képes. Az általa hirdetett teória szerint a föld mélyében rejlő nagy víztömegek nem egyebek, mint csapadékvizek, melyek a kopár mészhegyek felületén tektonikai erők hatása alatt keletkező, illetve a kőzet endogén eredetű repedékein és hasadékain át jutnak a mélybe, hol a karsztosodási folyamatot, elősegítve az athmoszférából vett szénsavval telitett víz corrosiója folytán barlangokat mosnak ki és ez által mind nagyobb víztömegek gyülemlését idézik elő. 20 millió m

3-re becsüli Schmidt bányaigazgató azt a vízmennyiséget, mely évenként ilyen formán jut le a mészkőbe, ami percenként 38 m* hozzá folyásnak felel meg s tekintettel arra, hogy egy liter viz 9.5 kgr. mészkövet hord el percenkint, 1800 m

3 üreg képződést előidézve, az itteni bányászat vizveszélyét évről-éVre enynyivel fokozza. Számításai szerint ezen óriási víztömegeket a kopár hegyek egyidejű befásitásával és olyan központi szivattyu-telep létesítésével, mellyel 26 éven keresztül este 8 órától reggel 6 óráig percenként cca 50 m

s viz volna emelendő, le lehetne csapolni, mi által az itteni medencében a vizveszély miatt ma még hozzáférhetetlen cca 1 Vs milliárdnyi szénmennyiség feltárható volna. E megérhetetlen becsű szénkincs megnyitásával hazánk közgazdaságának szempontjából olyan prespektiva nyilna mely kell, hogy mindenkit felvillanyozzon. Nem lehet kétséges, hogy Schmidt bányaigazgató felolvasása termékenyítő hatást fog kiváltani és hogy az érdekelt körök az eddig szerényen meghúzódó esztergommegyei bányászat iránt több érdeklődést fognak mutatni és ezen bányászat rövidesen arra a helyre fog emelkedni, melyre óriási szénvagyonánál fogva egyenesen prádestinálva van, különösen ma, mikor hazánk legnagyobb bányáit elveszítettük. Kapcsolatosan e szinte fantasztikusan nagy tervvel, egy hasonló arányú más tervet is