Esztergom és Vidéke, 1920

1920-06-24 / 142.szám

Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési díjak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 120 K., félévre . . 60 K. negyedévre 30 K., egy hóra . 10 K. Egyes szám ára: hétköznap 80 fii., vasárnap 1 kor. Kéziratot nem adunk vissza. A nemzetgyűlés feladata. (***) A büszke és dicső ezeréves magyar nemzet felett Parisban halálos Ítéletet hoztak. Az árulásnak és hitványságnak rozsdás szegeivel keresztre feszitettek, letörve rólunk népeket, országrészeket. Elrabolták és meggyalázták a magyar vérből, verítékből és könnyből épült kulturközpontokat: Kolozsvárt, Váradot, Aradot, Temesvárt, Pozsonyt, Szabadkát. Bocskorral, tőrrel, árulással, bottal, börtönnel, száműzéssel és guruló arannyal tépték szét ezer év munkájának áldást ontó jogbiztonságát, selyemmel, parfümmel, korrupcióval cserélték fel azt az ezeréves magyar kultúrát, mely minden polgárnak békét és életet jelentett s mely még az árulóval szemben ís türelmes volt. Ránk szabadították a Károlyi demokráciát pünkösdi királysággal, a Kun-szocializmust nemzeti rablással, gyilkolással, hogy aztán önmagunkkal tapostassák sárba, döntessék romokba mindazt, amiért magyar agy és izom ezeréven át dolgozott és vérzett. Közibénk lopództak emberiséget, világot megváltó igéket hirdetni, hogy megtagadtassák velünk Istenünket, Hazánkat, királyunkat, ami addig szent és áldott volt előttünk, ami nemzeti létet és nagyságot jelentett. Pőrére vetkőztettek, világ csúfjává tettek. Anyagi, erkölcsi értékeinket, rablóknak, gyilkosoknak, zsebrákoknak dobták martalékul. Annyi szégyen és megalázás, annyi könny és fájdalom dacára, ami 1918. ősz után az ántánt-békével osztályunkkul jutott, még mindig nem ébredünk. Még mindig hálójában vagyunk a nyugati megejtésnek, még mindig kábult a fejünk s nem látunk tisztán. De nemcsak, hogy nem látjuk azt a gálád munkát, melyet teljes megsemmisítésünkre tervszerűen végeznek közös megrablóink, hanem megtagadva a magyart mindig jellemző önérzetet, önbizalmat, gyávák módjára hitványul koldulunk, sirunk és könyörgünk; ahelyett, hogy büszke önérzettel meg fognánk a dolog végét s magunk emberségéből újra talpra állnánk ! S ha már ide sülyedtünk, ha már csak koldusok módjára óhajtunk élni, az annyi szeretettel és aggodalommal megválasztott nemzetgyűléstől várjuk a bátorítást s a feltámadásnak, az újjászületésnek törhetetlen hirdetését. Innen várják hittel és bizodalommal nemcsak az erősek, a nemzeti összeomlásban meg nem törtek, hanem a kétségbeesettek, a kishitűek is a nemzeti létünk világtörténelmi rendeltetésének hirdetését. Innen várjuk az építő munka megindulást, mely rendet és kenyeret, munkakedvet és vigasztalást nyújt a keserű, szomorú jelenben. Innen várjuk azt a bátor és a nemzethez méltó hangot, mely oda kiáltja az egész világnak, hogy az ezeréves magyar nemzetet, annak kultúráját, történelmét, mely az emberiség közös kincse, semmilyen békeszerződéssel megsemmisíteni nem lehet s a poklok poklán is diadalt véve élni fogunk s itt leszünk a régi dicsőségben. S amikor azt látjuk, hogy az alkotó munka helyett személyeskedés, a nemzeti ügy helyett a saját ügy az, ami állandóan napirenden van, amikor azt látjuk, hogy minden olyan kérdésben, mely kívülről jön, mely legsajátosabb dolgainkba szól, a kishitűség, a bátortalanság nyilvánul meg. S amikor azt is kénytelenek vagyunk látni, hogy már alkalmi egyesülések, alakulatok is jogot formálnak belügyeinkbe szólni, felettünk Ítélkezni, velünk rendelkezni s az e feletti nemzeti felhorkanás felett minden komolyabb nyomaték nélkül napirendre térnek, szomorú fájdalom, keserű lehangoltság vesz rajtunk erőt. Pedig elég volt már a fájdalomból, a lemondásból, lélekre, tettre van szükségünk. Itt az ideje a bizodalomnak, az emelkedettségnek, mely kivezet a romokból, mely erőt, akaratot ad az uj életre. A kormány lehet óvatos, kertelhet, magyarázhat, engedményeket tehet, de a nemzetgyűlés alkut nem ismerhet, hanem a lobogó nemzeti érzésnek, a megalkuvást nem ismerő törhetetlen nemzeti akaratnak, a feltámadást, a nemzeti nagyságot és dicsőséget hirdető hitnek kell, hogy szószolója legyen. Aki bennünket bántani mer, aki hozzánk akar nyúlni, aki sérteni, gyalázni próbál, ne aggodalmaskodót, ne siránkozót, hanem ha kell gyűlölettel is telitett nemzeti önérzetet és akaratot leljen nemzetgyűlésünkben. Legyen az a munkának, az alkotásoknak, a tettetnek, az önérzetes megnyilatkozásoknak mindenkiben reményt keltő forrása ; otthona az előre igyekvő, törő nemzeti akaratnak. Legyen a nemzeti hatalomnak azon tudatos tényezője, mely társadalmi békét, nemzeti munkát, személyi és vagyonbiztonságot jelent. Legyen kifejezője azon nemzeti erőnek és önérzetnek, mely valóságként a nemzeti hadseregben él, ezt itassa át a nemzet egész egyetemébe. Sarkalljon, kötelezzen mindenkit a nagy küzdelemre, mely az elszakított részeket visszahozza, neveltessen mindenkiből, még a nyomorékból is katonát Legyen az élő nemzeti lelkiismeretnek hordozója, mely csak egy kötelességet ismer és pedig a magyarnak munkába állítását, ha kell vér és élet árán is a szebb és boldogabb nemzeti jövő érdekében. Legyen hirdetője, hogy a kommunizmus letörése nemcsak nemzeti létünknek, hanem Európa békéjének, a keresztény kultúrának is követelménye ; nyilt kimondója annak, hogy tűzzel, vassal csirájában fojt el minden oly mozgalmat, mely még csak a gondolatát is keltheti annak, hogy ismét úrrá lett e jelszó: „Világ proletárjai egyesüljetek". Ha pedig nem ezt teszi, ha tovább halad a megkezdett uton, akkor feleljen a világ ítélőszéke előtt, hogy újból az uccára vitte sorsunkat, a nemzet jövőjét, hogy egy megalázott, egy megtépett nagy népnek, kultur nemzetnek az összeomlásból fakadó kinját, keservét, a magához térésből támadó hitét, reményét, alkotó, épitő munkára, tettre, életre törő készségét ismét az uccára kényszeritette s igy a nemzeti akarat megnyilatkozásának az ucca lett a tere. j Telefon. • Távirat. ^ Megszavazták a botbüntetést az árdrágítókra Budapest. A nemzetgyűlés hoszszabb vita után 71 szavazattal 24 ellenében megszavazta a botbüntetést az árdrágítókra. Görög haderő intézi el a török kérdést. Paris. Francia politikai körökben elterjedt hirek szerint elfogadták Boulogne-ban Venizelosznak azt az indítványát is, hogy a görög hadsereg közre fog működni a török békeszerződés végrehajtásában. Katonai szakértők valószínűnek tartják, hogy a görög hadsereg képes lesz megtörni a török nacionalisták akcióját, mert olyan nagy tömeg munícióval rendelkezik, hogy ujabb kiadások nélkül is hónapokig háborút viselhetnek. Csődbe jutott a cseh politika. Prága. Alig ült össze a csehszlovák köztársaság újonnan megválasztott parlamentje, máris megkezdődött Prágában a miniszterválságok sorozata. Mindinkább kitűnik ennek az erőszakos államatakulatnak természetellenes volta. Az a jogtalanság, mellyel a hatalom radikális birtokosai, a szocialisták és a liberális agráriusok, hatalmukat megerősíteni akarták, már kezdi éreztetni káros hatását. Az uj állam, amelyet a cseh soviniszták csellel és erőszakkal összefoltoztak, nem lesz olyan hosszú életű, mint Ausztria volt, amelynek a csehek minden kultúrájukat és Ihyagi jólétüket köszönhetik, és mely ellen hálából esküszegő harcot folytattak. Vasárnap vagy hétfőn lemond a kormány. Budapest. A mult héten elintézett dolog volt, hogy a kormány hétfőn este beadja lemondását. Mivel azonban a kormány kerülni akarta még a látszatát is annak, hogy erre az elhatározásra kívülről érkezett felszólítás bírta reá, lemondását ismét elhalasztotta. Megnyugtatásul azonban minisztertanácson szögezte le, hogy hetek óta aktuális lemondását vasárnap, vagy hétfőn minden körülmények között benyújtja. Csehország és Jugoszlávia nem szüntette meg a forgalmat. Budapest. Szombatról vasárnapra virradó éjjel az osztrák munkások programm szerint megkezdték a bojkottot Magyarország ellen. A magyar hatóságok erre avval válaszoltak, hogy az Ausztriába irányított küldeményeket visszatartották, Csehország és Jugoszlávia felé a forgalom nem szűnt meg s megmaradt a rendes távíró forgalom. A táviratokat Bécs felé is fölveszik a postahivatalok s nem szűnt meg a vasúti személyforgalom sem. Bécsi vasutasok verekedése a bojkott miatt. Bécs. Tegnap Bécsben az osztrák vasutasok gyűlésén a keresztényszocialista vasutasok szónokai amellett foglaltak állást, hogy ők a vasúti forgalmat tőlük telhetőleg fönntartják és a vasúti forgalmat Magyarországgal lebonyolítják. Nagy vihar támadt és a szociáldemokraták nekiestek a keresztényszocialistáknak, végül verekedésre került a dolog. A keresztényszocialista vasutasok elhatározták, hogy a vonatokat nemcsak Bruckig viszik, hanem a tranzitóforgalmat is le akarják bonyolítani. i Hivatalos rész. & ; w Esztergom szab. kir. város polgármesterétől. 5246/1920. szám. Hirdetmény. Értesíttetik a város közönsége, hogy az ebzárlat ujabb veszettségi esetbői kifolyólag f. évi szeptember hó 22.-ig meghosszabbittatot. Ezen határidőig a már elrendelt zár-