Esztergom és Vidéke, 1920

1920-03-21 / 67.szám

Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi .részét illető közlemények továbbá előfizetési 8 hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 96 K., félévre . 48 K. negyedévre 24 K., egy hóra . 8 K. Egyes szám ára 50 fii. - Hirdetések árszabály szerint. ­Kéziratot nem adunk vissza. Mi vár reánk ? (V. I.) Ezeréves hazánk történel­mének igazságaira hivatkozni, érzelmi világunk érzékeny húrjaira sem aka­rok hatni, mikor a nekünk hagyott Magyarországról irom jelen soraimat azzal a célzattal, hogy legalább meg­közelitőleg mutassak reá a jövő gaz­dasági élet lehetetlenségére. Az ántánt által nekünk juttatott Magyarország áll a sürűnépességű Duna-Dráva közé és a ritkábban la­kott Tiszavidék, néhány népes város és nagyon is népes Budapestből, teljesen egyoldalú termelésre kárhoz­tatva. Virágzó iparról még álmodni sem lehet majd és aki azt hiszi, hogy földmivelésünk lesz fejlettebb, az nagyon, de nagyon csalódik. Mi­.vel a szén és nyersanyag hiánya miatt iparunk fejletlen, termékeiben épen ezen két ok miatt drága lesz és igy versenyképtelen, aminek egye­nes következménye az, hogy ipar­munkásaink nem találván itt megél­hetést, idegenbe vándorolnak majdan ki, ami nemcsak nemzetszaporulat miatt nem kivánatos, hanem gazda­ságilag is bénítóan fog hatni az or­szág anyagi fellendülésére. Mert ha tovább vizsgáljuk ezen hatásokat, arra a tiszta valóságra kell bukkan­nunk, hogy minden aprólékos hol­miért külföldre fog kivándorolni a magyar pénz és mert valószínűleg hosszú ideig nem leszünk képesek a külfölddel egyenlő értékű valutát lé­tesíteni magunknak, pénzünk a kül­földön kevés bevásárlói erővel bír­ván, a dolog természetéből követke­zik, hogy mindent nagyon drágán birunk majd megszerezni. Az imént kimutatottak miatt a földmivelő birtokosság nem találhatja meg számítását, mert ámig a patkó­szegtől kezdve a ruháig mindent túl kell fizetnie, a sajáterményeinek árát azonban a körülményekhez viszo­nyítva, önmaga meg nem szabhatja, csakhamar belejut abba az állapotba, amit előidéz az ha állandóan drágán vesz és olcsón ad valaki. A termelt gabona, kereskedelmi növények árát a hatalmasabb termelési képességű külföld szabja meg épen ugy, mint az iparcikkekét. Nem szabad figyelmen kivül hagy­nunk az ország kétségbeejtő pénzügyi helyzetét sem'. Ma az államnak 54 milliárd államadóssága van, melynek csak 2'5 %-os kamatjai évenkint 1350 milliót tesz ki. Hol van most még az állandó belső szükségletek fedezése ? Ezén két teher teljesen felfogja morzsolni a közép és kis­birtokosságot és a vége az lesz, hogy elmegy az iparmunkás után más­hová, az ország pedig elnéptelenedik. Még mindég nem tudunk vám­kérdéseink és a Dunáról bizonyosat, ellenben minden, úgynevezett tanult pályára lépő látja már most, hogy megélhetését más országban kell ke­resnie. És ha ilyen sorsra kárhoztat min­ket a müveit és magát humánusnak mondó külföld, a cseh, szerb és ro­mán rablók ránkuszitói, akkor ne­künk már az óvodában minden gyermek lelkébe kell csepegtetnünk az ántánt szomszédjaink iránt az engesztelhetetlen gyűlöletet és az ország visszafoglalásának vágyát. Mivel pedig előbb, vagy utóbb, ma még nem is sejtett érdekből akad majd erősebb szövetségesünk Európa békéje puskaporos hordón fog tró­nolni. Az Esztergomi Takarék­pénztár Részvénytársa­ság közgyűlése. Az Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság folyó hó 14.-én tartott 75.-ik, 1919. üzletévi közgyű­lését Mattyasóvszky Lajos megvá­lasztott elnök gyengélkedése folytán dr. Fehér Gyula praelátus kanonok elnök vezette, ki megnyitójában szé­les alapokra helyezett szaktudással méltatta az intézet vezetésében meg­nyilatkozó szellemet és ismertette a lefolyt év mérlegét és eredményét. Rámutatott a nehézségekre, melyben lefolyt évben az intézet a tanácskor­mány uralkodásának lenyűgöző ha­tása alatt küzködött, melyek dacára biztos alapjain szilárdan állva nézhet még a bizonytalan jövő elé is. A zárszámadások fontosabb ada­tait alábbiakban ismertetjük : az in­tézetnél elhelyezett betétek összege 35,029.374 K, jelzálogos kölcsönök Összege 16,127.556 K, váltó tárca 2,662.826 K, értékpapírok állaga 10,785.076 K, folyószámla kihelye­zések összege 9,409.555 K, több milliót érő ingatlanai csupán 552.275 K, leltároztattak, a mérlegben kimuta­tott összes vagyon összege 40,227.020 K, melynek alapján a veszteség és nyereség számlán összesen 1,525.602 K, nyerseredményt ért el, melyből levonva az összes évi költségeit és fizetett betétkamatokat tiszta jövede­lem gyanánt 139.688 K jelentkezik. A jövedelem felosztását, a közgyű­lés úgy határozta el, hogy részvé­nvenkint 100 K, azaz összesen 100.000 K osztalékra adassék, a fennmaradó összeg pedig a tartalékok gyarapítá­sára, jutalékokra és 8290 K pedig jótékony célra forditassék. A közreadott igazgatósági jelen­tés részletesen ismerteti az ország közgazdasági viszonyait, a kommu­nisták rombolásait az intézet lefolyt évi forgalmát, az egyes üzlet ágak­ban beállott változásokat, melyek a nagy pénz özön dacára gyarapodá­sokat mutatnak. Tájékozza a rész­vényes közönséget az ingatlanok és értékpapírok leltározásáról, az utób­binál jelenti, hogy a hadikölcsönök 50 %-os leirását a vas- és szén pa­pírok áremelkedésében számolta el, mely utóbbiakból a közelmúltban nagyobb tételt vásárolt. A kamat jövedelem megcsappaná­sát eléggé jelzi a közölt két adat, hogy a kölcsöntőkék után 162.163 K-val, az értékpapíroknál pedig cca 350.000 K-nál kevesebb kamat folyt be, mint várható volt, melyet a be­tétkamat leszállítása sem tudott a nagy költség szaporodása mellett kiegyenlíteni. Az 1918. és 1919. üzlet évek egy­séges mérleg készítésére vonatkozó kormányrendelet az intézetet nem érinti, mert 1918. évi közgyűlését már a kommün előtt megtarthatta, sőt erre az osztalékot ki is fizette. Ez évben töltötte be működése 75.-ik évét az intézet, de hogy az utolsó öt gyászos év eseményei, főként a legutolsó év minden gaz­dasági fejlődést megakasztott, bár öntudatos megelégedéssel kell visz­szatekinteni az elért fokozatos emel­kedésekre, a V* évszázados jubileum méltó megünneplését időszerűnek nem tartotta. Mégis hogy nyomtala­nul az el ne múljék, a közgyűlés azt jegyzőkönyvében jelzi fel és év­tizedek alatt százezrekre menő köz­hasznú adományait azzal kívánja tetézni, hogy 50.000 K-át egy Esz­tergomban felállítandó felsőbb keres­kedelmi iskolára adományozott. Megejtetvén változás nélkül az igazgatósági és felügyelőbizottsági választások a közgyűlés végeztével Bleszl Ferenc igazgató köszönetét fejezi ki az elnöknek mai fáradozá­sáért és záró szavaiban, mint az intézet vezetője, indokolja a rendkí­vüli idők okozta eltolódásokat és örömmel állapítja meg, hogy a sok veszély dacára az intézet ma is a régi szilárd alapokon áll. í^líivatalos rész. « Esztergom vármegye alispánjától. 1448/1920. szám. Hirdetmény. A m. kereskedelmügyi miniszter úr 7104/ 1919. Fr. leiratával a vm. államépitészeti hivatal tisztviselői és alkalmazottainak a kommunizmus alatti magatartása tárgyában vizsgálatot rendelvén el, annak lefolytatásával Dr. Wiplinger Ödön közigazgatási bizottsági tag bízatott meg. Amennyiben bárkinek panasza volna a nevezett hivatal alkalmazottai ellen, panaszát szóval vagy írásban 8 nap alatt Dr. Wiplin­ger Ödön ügyvéd úrnál adja elő. Esztergom, 1920. március 18. alispán h. Reviczky s. k. vm. II. főjegyző. Esztergomi járás főszolgabirájától. 577/1920. szám. Másolat: 481/1920. Körözvény. F. évi feb­ruár hó 8.-án Nagymaroson a Dunából egy 165 cm. magas ismeretlen női hulla fogatott ki. Személyleirása a következő : Haja gesz­tenyebarna, őszes, orra tompa, szája rendes, fogai hiányosak. Ruházata : felső testét ócska fekete derék fedi, alsótestén kék-tarka mosó­szoknya van, lábszárait rosz kék harisnya takarja, lábain foltos pusztai félcipő van. — Szob, 1920. évi február hó 17.-én. Olvasha­tatlan aláírás főszolgabíró. Rendelet. Az esztergomi járás valamennyi községi elöl­járóságának. A szobi főszolgabírói hivatal fenti körözé­sét közhirrététel végett közlöm. Esztergom, 1920. évi március hó 4-én. Reviczky s. k. * főszolgabíró. Esztergom vm. törvényhatósági bizottságától 1085. ai. 103. kgy/1920. szám. Tárgy: Az esztergomi államépitészeti hiva­talnál szolgálatot teljesítő törvényhatósági utibiztos és utkaparók kérelme a törzsfizete­sük 50 százalékáig terjedő drágasági segély engedélyezése iránt. Határozat, Esztergom vármegye törvényhatósági bi­zottsága az esztergomi államépitészeti hiva­talnál szolgálatot teljesítő mindazon törvény­hatósági utibiztos és utkaparók részére akik 1920. évi január hó 1-én tényleges szolgálat­ban állottak, a m. kereskedelemügyi minisz­ter úr jóváhagyásától feltételezetten törzs­fizetésük 50 százalékáig terjedő drágasági segélyt szavaz meg a közélelmezési alap, illetve a Haditermény r.-t. által a vármegye részére 1918. évre letett és fel nem használt jutalék terhére. Indokok. A törvényhatósági alkalmazottak, kik 1920. évi január 1-én lényleges szolgálatot telje­sítettek, a 3106. ai. 146. kgy/1920. sz. hatá­rozat folytán törzsfizetésük 50 százalékáig terjedő drágasági segélyben részesítettek, tekintettel az óriási és még folyton emelkedő drágaságra. Méltányos volt tehát, hogy ugyanezen in­dokból az államépitészeti hivatalnál alkal­mazva levő utibiztosok és utkaparók hasonló segélyezés iránti kérelme is teljesíttessék. Mely határozatát a törvényhatóság a vm. alispánjával, a számvevői kirendeltséggel, valamint a kérelmezőkkel közölni s egyben mint közérdekűt a vm. hiv. lapjában azzal rendeli közzétenni, hogy jogában áll ellene bárkinek a megjelenést követő 8-ik nap utáni 15 napon belül a vármegye alispánjánál be­adandó fellebbezéssel élni, jogerőre emelkedés után pedig jóváhagyás végett a m. kereske­delemügyi miniszter úrhoz felterjeszteni rendeli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom