Esztergom és Vidéke, 1920

1920-02-22 / 43.szám

Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: V1TÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 98 K., félévre . 48 K. negyedévre 24 K., egy hóra . 8 K. Egyes szám ára 50 fii. - Hirdetések árszabály szerint. Kéziratot nem adunk vissza. Megdermedtünk. Egyszerre akkora fájó érzés csapott reánk, hogy gondolatvilágunk megbénult és ökölbe szorított kezünk, amely annyit és annyiszor sújtott és védekezett, erőtlenségében, tehetetlenségében lehanyatlott. — Az utcán merengő, bánatos arcok. A kedves családi fészekben a megszokott mindennapi küzdelmes gondolatok mellé odaült a szivet, a lelkeket összetörő bánat r a fájdalmas hazafiúi bánat. Mindenütt a gyász, a íegszomorubb, a legsötétebb. Magyarország csak volt és ma nincs. Kegyetlen, irgarmatlan büntetés, a csontig ható ostorcsapás. Ide vezetett az a nagy lezüllés, a minden csepp vérünket megmételyező erkölcstelenség, amely dühöngött, orgiát ült a politikában, a gazdasági életben, az elszennyesedett kultúránkban. Idevezetett a börtön töltelékek nem rég mult uralma, a sovinizmus hiánya, a megszökött hazaárulók nemzetpusztitó forradalma, a hülye forradalmár gróf hazaárulása. Ide vezetett az a politikai tábor, amely pár évtized alatt finom ravaszsággal, a mi ostoba jó hiszemüségünk mellett vezető helyre tolakodott, de mert nem volt magyar, nem is volt soviniszta. Végül idevezetett, ami gyengeségünk a mi könnyelműségünk, a megfeledkezes, eltérés a magasabb céltól, a társadalmi békétlenség, az anyag hajhászas, a hazáért való küzdelem pillanatnyi feladása. Oh mennyi, mennyi bün és fájdalom. Hamut a fejünkre ! A bűnbánat és megújhodás hamuját, amelyből uj erő, uj lélek bontakozik ki. Az értékes élet: folytonos küzdelem, amelyeknek erős megvívása az igazság mellett csak győzelmet hozhat. Félre hát a bánattal, a gyötrő fájdalommal ! Nagy cél nagy küzdelem vár reánk, a melyhez erős hit és cselekvő képes akarat kell. El, vagy ki a nemzetközi szennyessel! amely a siró bánatot és annak okát a haza feldarabolását szülte. Akinek nem kell a haza, ki velük a magyar hazából! Nem kell itt méreg, amely mindig öljön; nem keli szú, amely folyton rágja a magyart. Azután fel a nagy munkára a tudós, ősz Apponyi mellé. Nagy időkön átviharzott acélos lelke és lángoló szava uj reményt gyújt és jobb jövőre biztat. Csak mellé mind, aki itt magyar! Mert nekünk élnünk kell! Mi. A gyermekvédelem ügyével kapcsolatos kérdések egész tömege tódul most az újjáfejlődés terére lépett államok társadalomtudósainak munkakörébe s az e téren való reorganizáció munkája nehéz gondokat okoz a háborúban legyöngült országok, — úgy a győzők, mint a legyőzöttek — erre hivatott államférfiainak és szociológusainak. Szegények lettünk a jövő reménységeiben, a megélhetés kilátásaiban, az existencia biztosításának lehetőségében s a gyermek, „az élet hófehér virága, kit vigasztalásul adott a jó Isten", mint életküzdelmeink eredményeinek örököse s végső célja, mint sötét gondjaink okozója szendereg öntudatlan megadással a közös nyomorúság szalmáján. A család felnőtt tagjait, a szülőket és serdültebb testvéreket a kenyérszerzés nehéz robotja elvonta gyermeknevelő feladatuktól s igy a család köréből kiinduló gyermekvédelem nagyon is illuzóriussá vált a gyermekápolás ós gondozás lehetőségének fokozatos csökkenése, sőt teljes hiánya miatt. A gyermeknek elsősorban gondos, odaadó, osztatlanul szerető anyára van szüksége, ki kicsinyeit az egészséges fejlődés feltételeivel: jó táplálékkal, tiszta lakással és fehérneművel s az élet egyéb gondjaitól mentesített kedélyvilágából fakadó, a test mellett a kisded lelkét is nevelő meleg szeretettel veszi körül s látja el. De hol van ma az az anya, ki életét, idejét, szeretetét osztatlanul áldozhatja az ő kicsi gyermekeinek s hol van ma az anyatejen kivül a jó táplálék, a tiszta fehérnemű, mikor tejben, tojásban, cukorban, lisztben, tűzifában, vászonban, szappanban s mindenekfölött a családi élet hangulatához annyira szükséges vidám és friss lelkiállapotban oly nagy hiányt szenvedünk ? . . . A jövő generáció egészséges fejlődése pedig nagyon fontos államérdek s mégis a világháború viharában a teljes nincstelenség állapotába jutott államok semmikép sem tudják biztosítani a gyermekápolás és gyermekvédelem legelemibb feltételeit sem. Meg sem is próbálják. A gyermekvédelem állami feladata teljesen átterelődött a városok, községek, társulatok, jótékony egyesületek s karitatív lelkek munkájává, teendőjévé. Ezeknek működése azonban annyira egyéni s annyira sporadikus különösen nálunk Magyarországon, hol a jövő nemzedék hygienikus nevelésével a boldog békeidőben is vajmi keveset törődött más, mint a jóságos Gondviselés, hogy bizony ezektől a magánakcióktól nem várhatjuk a serdülő generáció erőteljes fejlődését. A főváros gyermekeit, kiknek kétségtelenül legtöbb jutott ki • a nyomorúságból, az amerikai missió jótékonysága s a stockholmi Magyar Társaság fajszeretete rántja vissza e télen az éhhalál torkából a gyermekek részére nyitott közkonyhákkal s felruházási akciójával, de mi lesz, jó Isten mi lesz a vidéki városok sok százezernyi szegény penészvirágával kenyér nélkül, tej nélkül, ruha nélkül ? Hol van a mi Elsa Warbegünk s Anna Laidhagenünk, az őszhajú matróna, a stockholmi főpolgármester felesége, ki személyesen vezeti a budapesti gyermekmentő akció munkáját a melegszívű svédek fővárosában? Jön a tavasz, a nincstelenség legszomorúbb ideje s az éhínség sárgapofájú réme elháríthatatlan biztonsággal vigyorog be a gyermekszobák ablakán. Ki fogja onnét elhessegetni merész, bátor kézzel, meleg, érző szívvel ? . . . Vájjon ki ? . . . A gyermekvédelem mint idea, csak egy fületlen pitykegombot ér. Százszorta értékesebb ennél egy gyakorlatilag megvalósított meleg szoba, egy tál forró leves s egy megfoltozott nadrág. Az esztergomi éhező, nélkülöző gyermekek nyomorúságának az amerikai missió jótékonysága révén való enyhítése kétségtelenül hálásabb feladata volna az arra hivatottaknak sok minden egyébnél . . . De mikor nálunk az emberek olyan könnyen felejtenek s mégis olyan nehezen^ bocsájtják meg a gyermekeknek"— apáik bűneit ... Nemzet átka és megvetése sújtja azt, aki belenyugszik az ország feldarabolásába. Hivatalos rész. Esztergomi vármegye alispánjától. ad. 386/1920. szám. Tárgy: A hősök emlékének megörökítése. Rendelet. I. fokú és helyi hatóságoknak. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak fenti tárgyban 208.047/1919. sz. a. kiadott körrendelet és a magyar képzőművészek nemzeti szövetségének felhívását tudomásulvétel méltó megszivlelés és hasonló célból való közhirrététel végett az alábbiakban közlöm. Esztergom, 1920. febr. 5. Palkovics s. alispán. k. A vallás- és közoktatásügyi m. Minisztertől. 208.047/1919 B. KVII. szám.Az öt esztendős háború és az azt követő rettenetes események lezajlottak. Lelkünk megrendülve tekint vissza a közelmúltba — és annak oly borzalmas, hol felemeló mozzanataiból önkéntelenül kiválasztja azokat, amelyek az idő forgatagából mintegy kimagaslani, s igy a jövő számára buzdító, vagy elriasztó emlékül megtartani érdemeseknek látszanak. Az illanó pillanatot megragadni 1

— s azt egy többé kevésbbé örök életű jövő számára megmenteni — a művészet feladata. Ilyen művészi feladatok megvalósítását tűzte ki maga elé célul a Magyar Képzőművészek Nemzeti Szövetsége, amely magában foglalja úgyszólván hazánk összes keresztény művészeit, szám szerint körülbelül 200 festőművészt és 50 szobrászt. Minden Törvényhatóság közeli történetében szerepeltek bizonyára kiváló személyek, kiknek megörökítése kívánatos, vagy lejátszódtak olyan emlékezetes események, amelyeknek ábrázolása nagy jelentőséggel bírna az utókorra. Mivel pedig a M. K. N. Sz.-ben a művészet minden iránya képviselve van, étinek tagjai a törvényhatóságok mindennemű művészi kívánságának eleget tehetnek. Megfesthetők volnának tehát: nevezetes egyének arcképei, közelmúlt történelmi események ábrázolása, történelmi tájak. Megmintázhatok : nevezetes emberek szoborművei, mellszobrai, domborművű arcképek és plakettek, történelmi események dombor művű ábrázolásai — melyek azután méret szerint megfelelő helyen, falba is volnának illeszthetők. Végül nagyobb méretű emlékszobrok és síremlékek. Felszólítom tehát a tekintetes Törvényhatóságot, hogy a magyar kultúra és művészet érdekében is, amennyiben ilyen megörökítendő feladatai volnának, forduljon egyenesen a M. K. N. Sz.-hez (Budapest, IV. Gerlóczy ucca 11. szám, irodai órák d. u. 3—5.) a kívánt feladatnak és a felajánlott összegnek megjelölésével, ahol azután minden részletre nézve szívesen adnak felvilágosítást és megjelölik a művészt, aki a feladat megoldására vállalkozik. Ámbátor természetszerűen a feladatok sokféleségéből kifolyólag a költségek megállapítása csak esetről-esetre történhetik meg és attól a művésztől is függ, aki a megbízást vállalja, — mégis miheztartás végett egyes feladatoknál néhány hozzávetőleges adatot közlök az árakra vonatkozólag. Festett arcképek: 2000 K felül. Történelmi jelenetek: 3000 K túl. Történelmi tájak: 2000 K-tól kezdve. Mintázott arckép ek : gipsz 4000 K, bronz 6000 K, márvány 10.000 K.