Esztergom és Vidéke, 1919
1919-02-09 / 12. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1919. február 9. ve kisértük Károlyi Mihályt akkor, mikor forradalmi diadal- útját tette, igazában becsületbeli kötelességünk, hogy most, amidőn mesterünk az aljas gyanúsítás és gonosz kárörven- dés súlyos keresztjével lépdel a Golgotán, gyáva tanítványok módján cserben ne hagyjuk. Felületességgel vagy rosszindulattal kétségkívül lehet rajtunk mosolyogni, de megértő, igazságos lélekkel semmiesetre sem. Mindenki könnyen megítélheti tehát ezekből, hogy alapos okaink voltak és vannak reá : miért megyünk mi Károlyiékkal ? Dr. Réthei Prikkel Marián. Kik az antantpártíak. Ahol egy antantpolitikus, vagy antant hadseregbeli tábornok megjelenik, rögtön megjelennek a román, cseh-tót és szerb előkelőségek is, mögöttük az istenadta nép és üdvözlik a „barátként lelkesen várt személyiséget. Nekik barátaik, nekünk magyaroknak ellenségeink — igy tűnik fel ez a sokszor po- temkintszerűen rendezett ünnepség. Álljunk meg egy szóra! Vájjon csakugyan mi magyarok voltunk az antant ellenségei, vájjon csakugyan ezek a kitűnő Pop-Csicsók, Dula Máték, Konyovicsok voltak az antant barátai ?* Érdemes ezen gondolkodni és főképen érdemes elővenni két térképet. Magyarország nemzetiségi és — választási térkémolni 'egymásnak, addig már megérkeztek Uporék is a harmadik kúriából, ahová az ősi székely család sarja házasodott bele. A két fejjel magasabb rabonbán filigrán feleségére hasonlított fölserdült leánya, mig nyurga nyolcadik osztályos gimnazista az apja kiadós méreteire ütött. Az ünnepiesen kicsipett család trónörököse az ifiu Upor, óriási fehér orgona bokrétát cipelt, hanem azt mégis az ő vörösrézhajú, liliputi nővére nyújtotta át a nap hősének. Vacsorára terítettek az ebédlőben a vidám cselédek. Mikor az élénk társaság párosán bevonúlt, Margit az orgonaágakat gyorsan valami régi családi vázába dugta az egyik diszszekrény tetején. Alig helyezkedtek el, Gyuri csak Margitot látta egyedül a társaságból az ő szomszédságában. A nagy diák szintén Margit mellé furakodott, A harmadik pecsenye után föl- emelkedett Upor töhötöm ur és olyan óriási áldomási tósztott vágott ki, mellyel még a tordai hasadékot is be lehetett volna tömni. Az ifj. Upor inkább Margittal iparkodott cihelődni, mert Gyuri kénytelen volt áhitatosan végig állani és hallgatni a cikornyás orációt. Jó félóra múlva már az agyonünnepelt hős az aranybajuszát kezdte pödörni, ami nála türelmetlenséget pét. Tekintsünk be csak egy kissé ezekbe a térképekbe. Károlyi Mihály grót Cegléd követe. Hock János Kecskemét magyarsága. Lovászy Mártont, aki a magyar országgyűlésen odakiáltotta: „Igenis antantpártiak vagyunk!“ Magyarkanizsa küldötte a Házba, társa Vass János Eger követe, a hódmezővásárhelyi Kun Béla, a karczagi Ábrahám Dezső, a zentai Fern- bach Károly, a sátoraljaújhelyi Búza Barna, Nagy Vince a szatmári, Jánossy Zoltán a debreceni, Bállá Aladár a komáromi, Polónyi Dezső és Ráth Endre a kézdivásárhelyi, Sümegi Vilmos a gyergyószentmiklosi kerület képviselői. Beck Lajos a körmendi, Porko'áb Mihály a celldömölki, néhai Holló Lajos, a volt íélegyházai mandátum tulajdonosai nem ezek küzdöt- tek-e mindig a német szövetség ellen, nem ezeket érte-e mindig a rágalom, az üldöztetés, mert antantpártiaknak vallották magukat és tiltakoztak a habsburgpolitíka gyalázatosságai ellen ?! Nem ezek a férfiak hirdették-e az egész háború alatt, hogy a hivatalos külpolitika nem képviseli a magyar nemzet igaz érzéseit, mert a magyarság nem akart háborút a nyugat művelt nemzetei ellen ? Nézzük meg a nemzetiségi térképet: mindezek a kerületek szinmagyar lakosságuak, egyetlen egy sincs olyan, ahol a nemzetiségi szavazatok befolyást gyakorolhattak volna a választási eredményre. Hol voltak akkor a nemzetiségi vezérek, mikor a szinmagyar kerületekben megválasztott maroknyi Károlyi-párti képviszokott jelenteni. Végre a szónok is befejezte ^hatalmas fölköszöntését, melynek igazi csattanója egy óriási homlokcsókban végződött. Upor bivalyfeje a fiatal sas koponyájára vágyott. Ebben a heroikus pillanatban az ugrifüles Upor gyerek olyan szokatlanul elkacagta magát, mintha csak valaki nagyon erősen megcsiklandozta volna. Margit pedig dacosan és villámgyorsan csomót kötött a fehér zsebkendőjébe. A szép leány azonban kissé meghökkent, mikor Gyuri erős pillantást vetett reája és ezt kérdezte az először megzavarodott elmés szomszédtól : — Ugyan mi történt Margitkám ? — Semmi különös, Gyurikám! Az ifjú siheder ekkor még harsányabbá kacagott. Margit fülig elpirult, az Upor kisasszony pedig elha- laványodott. Bartosyék csöndesen összemosolyogtak, a többiek kíváncsian bámultak egymásra. Végre Gyuri rászólt a csintalan gyerekre: — Miért vihogtál, Leventém ? — Miért kössem épen a te órodra Gyurika bátyám ? — feleselt a kajánul vigyorgó fickó. Ebben a pillanatban Gyuri éré lyesen elkobozta Margit hófehér selyemzsebkendőjét. A galamb ekkor érezte először, hogy karvallyal van selők élet-halálharcot vívtak a régi osztrák politika ellen ? Ezzel szemben Tisza párthívei szinte kivétel nélkül nemzetiségi kerületekből kerültek fel az országházba, maga Tisza is mandátumát főként az aradi és gáji román szavazatoknak köszönheti. Siegescu, Korkán, Giocán, Mang- ra, Burdia: román munkapártiak, Konyovics, Dungyerszky, Nikolics, Andrics szerb munkapárti képviselők a a leghívebb szolgái voltak Tisza Istvánnak és átkos hatalmi rendszerének, mely a magyarságot háborúba vitte azon nagy nyugati nemzetek ellen, amelyeket mi nagyszerű kultúrájuk miatt mindig csak tisztelni tudtunk. Előttem van Dula Máté cseh- tót vezér 1914-ben készült memoranduma, mely áradozó szavakkal dicsőíti a Habsburgokat, felajánlja a tótság nevében a legmesszebbmenő támogatást a háborúban, olvasom Pop-Csicsó és Vajda Sándor háború elején elmonpott hűségnyilatkozatait, a román és szerb főpapok pásztorleveleit, melyek az „igazságos“ háborúra lelkesítenek; ezek az emberek akarják most az antantbarátot játszani, ezek az emberek akarják most a magyarságot elnyomni, de saját véreiket is a balkáni kultúrák és imperializmustól átitatott kormányok rabszolgáivá tenni ?! Hátrább az agarakkal, tisztelt, urak! Az antant kezd már világosan látni minden mesterkedésük dacára is. Meg fogja látni, hogy-hol keressen ebben az országban becsületes meggyőződést, kultúrát, erkölcsi erőt; s akkor a magyarság meg dolga. Lehajtotta szép fejét és nem leplezte el legyőzetését. Máskor bezzeg, Gyuri fölé kerekedett volna. Az önneplő társaság Gyuri felé törtetett, hogy a diadalmas zsákmányt egészen közelről lássa. Az alacsony Uporné a hatalmas ebédlő karszékre lépett. A törpe Uporleányt góliát apja emelte a csillár felé. Valóban mindenki a helyzet magaslatára iparkodott emelkedni. Mielőtt Gyuri a titokzatos csomót fölbontotta volna Margitra vizsgáló pillantást vetett. De a leány olyan leverten meredt a szőnyegre, mintha vádlott lenne. Megvillámlott a Gyuri türkizszeme, megkomolyodott hatalmas homloka. Még a fehér sarló is rózsaszínűvé vált, mikor erős kezével föloldotta a titokzatos csomót. Soha még vidámabb kacagó szimfónia nem harsogott a Bartosyék ősi kúriájában, mint mikor Gyuri egy szál aranybajusza nevetett mindenkire a selyemkendő szemérmes csücskéből. De még festőibb jelenetet sem láttak a falon függő ősök festményei, mint mikor Gyuri hódolattal megcsókolta a szép Margit kezét és tisztelettel nyújtotta át az elkobzott illatos zsebkendőt. Akkor már mindenki megtudta, hogy az ifjú hőst legelőször az ő sziveválasztottja győzte le. Eizterggmi. fogja találni azt a szimpátiát, mely után áhítozik, azt a barátságot, melyet az idegen érdekért, igaz érzelmei ellenére, de becsülettel (nem árulással) végigküzdött háború irtózatos szenvedései, rémes véráldozataí alapján megérdemel. Dr. Flesch László. A munkásbiztositó pénztár negyedszázada. Csendesen, mintegy családi körben ünnepelte a pénztár folyó hó 2-án fennállásának negyedszázados évfordulóját. Az ülésen, melyen az igazgatóság teljes számban vett részt, dr. Walter Gyula a pénztárnak megalapítása óta elnöke, az esemény jelentőségét a következő szavakkal méltatta. Mélyen Tisztelt Igazgatóság I Midőn a m. t. Igazgatóságot először van szerencsém ez uj évben üdvözölni, forrón kívánom, árassza a hatalmas Ég minél gazdagabban a porig megalázott és súlyos bajokkal küzdő hazára a rég nélkülözött béke, a zavartalan rend, a nyugodt munka, meleg együttérzést, igazi megelégedést és virágzó jólétet gyümölcsöző áldásait. Pénztárunk az idei január hó 1-ével fennállásának és működésének 26. évébe lépett. A negyedszázados évforduló megérdemelte volna, hogy ünnepiesebb alakban rójjuk le kö- szönetünk adóját a nemes emberbaráti intézmény azon lelkes támogatói iránt, akik szegényes bölcsőjénél állottak, avagy későbbi fejlődése és munkássága felett őrködtek. A mai sivár és vigasztalan helyzet által felidézett általános lehari- goltság azonban tiltakozik minden zajosabb ünneplés ellen. Mulasztás lenne mindazáltal szigorú némasag- gal surranni el azon érdemek mellett, amelyeket azok a férfiak szereztek a letűnt negyedszázad tartama alatt a pénztar körül, akik érdekeinek előmozdítására készségesen áldozták szivük és lelkűk, tudásuk és fáradságuk értékes javait. Ki kell emelnem különösen dr. Aldori Mór főorvos úr ő nagyságá- nek érdemeit. Személyében a pénztár szervezése óta egyik erős oszlopát és támaszát tiszteli. Brutsy Gyula alelnök és Paulovics Géza igazgató urak szintén kezdettől fogva buzgól- kodtak az intézmény feladatainak megvalósítása körül. Fogadják úgy a nevezett urak, mint mindazok, akik a pénztár meleg keblű felkarolása áltál egy igen fontos közjóléti intézmény messzire ható tevékenységét mozdították elő, az összes érdekeltek nevében tolmácsolt őszinte köszönetét. Nem kevesen — fájdalom — örökre távoztak már azon férfiak közül, akik a pénztár pártolói, támogatói soraiba tartoztak. Megilletődés- sel helyezem a kegyeletes megemlékezés koszorúját a rideg göröngyökre, amelyek alatt hamvaik nyu- gosznak. A múltba tekintve, önkéntelenül keresi a szem a jövőt. Különösen napjainkban, midőn annak alakulásait szinte áthatolhatlan köd és homály borítja I A mai rendkívül nyomasztó viszonyok között a közjóiét megalapozása és biztosítása első sorban a munka erélyes felkarolásától; a munkaerő
