Esztergom és Vidéke, 1919
1919-03-06 / 19. szám
Esztergom, 1919. XLI. évfolyam 19. szám. Csütörtök, március 6. SZERKESZTŐSÉ«! ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVABBÄ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FÉLFLŐS SZERKESZTŐ : FŐMUNKATÁRS : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. VITÁL ISTVÁN. KIADÓTULAJDONOS : LAISZKY KÁZMÉR. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Összehívják a nemzetgyűlést. irta: Szatmári Mór. A népkormány elhatározta a nemzetgyűlés összehívását. Az ország belügyi és külügyi helyzetének mérlegelése után jutott a népkormány erre a nagy fontosságú elhatározásra. A nemzet közvéleményének tisztában kell lenni azzal hogy a nemzetgyűlési választások megtartása a forradalom által megteremtett népuralomnak alkotmányos alapokra való helyezése valósággal nemzeti életkérdés. A választások nehézségei ma is megvannak, amint meg voltak akkor mikor a népkornTány elejtette a választások elrendelésére vonatkozó tervét. De ezzel szemben az ország belső rendjének és külügyi helyzetével összefüggő életérdekeink megóvása immár föltétlenül szükségessé teszi, hogy maga a nemzet juttassa kifejezésre a forradalmi átalakulásra vonatkozó szabad elhatározását. Az ország még mindig forradalmi állapotban van. Abban marad mindaddig, mig a népkormány nem támaszkod- hatik a nemzeti akaratot kifejező alkotmányosan létrejövő nemzetgyűlési többségre. A néptörvenyek meghozatalának mostani módját a fórra- radalmi állapot kényszere teremtette meg. Ezt a módot meg kell változtatni. A nemzet ugyan magára nézve kötelezőnek ismeri el a néptörvényeket ; a hatalmat bizalmának egész teljességével ruházta rá a népkormányra ; de ezt csak ideiglenesen tette, addig, amig a legszélesebb körű választói jog gyakorlása mellett meg nem alakul a nép uralmat alkotmányosan kifejező nemzetgyűlés. Az ország belső rendje és nyugalma, melynek egyik feltétele a törvényhozói hatalom által egyfelől védett, másfelől megkövetelt termelő és alkotó munkának az egész országba úgy a dolgozó polgári, mint a dolgozó munkasvilág részéről leendő általános fölvétele megköveteli, hogy rend, még pedig alkotmányos rend legyen az ország kormányzása terén. Ma még az államfői méltóság is csak ideiglenes. Magát az államformát, vagyis a köztársaságot is a nemzetgyűlésnek kell véglegesen megállapítania. Ne mondhassa senki, hogy nem volt módja a szabad vélemény nyilvánításnak az ország államformájának meghatározása dolgában. Hogy a forradalmi nagy átalakulás teremtette meg valósággal a nemzet életében a népuralom szuverenitásának teljességét. De még sokkalta nagyobb jelentősége van a nemzetgyűlés össze hívásának külpolitikai okokból.' Nyilvánvaló, hogy a békekonferencia, mely dönteni fog sorsunkról nem hozhat igazságos Ítéletet rólunk, de nélkülünk. Ha meg nem hallgat, nem ismerheti meg igazságainkat, nem ismerheti fel azokat a nagy jelentőségű európai érdekeket sem, melyek hozzáfűződnek ahhoz, hogy Magyarország ne legyen itt egy megnyomorított, szétmarcangolt s ezeréves történelmi jogaitól megfosztott elet- érdekeiben jövendő gazdasági és kulturális fejlődésében veszélyeztetett ország. Hogy ne legyen itt egy elkeseredett, igazságtalanul elnyomott nemzet, mely sohase nyugodhatik bele a rajta hatalmi erőszakkal elkövetett rettenetességbe. A világ jövendő békéjének, amelyre a béke konferencia törekszik, örökös hábor- gatója maradna itt a jogait és szabadságát, igazságtalanul elvett területét visszaszerezni törekvő magyar nemzet lázongó hangulatában és kitartó elszántságában. De ezeket az európai jelentőségű szempontokat meg kell értetni a sorsunk fölött döntő európai nagy bírósággal. E végből módját kell ejteni annak, hogy az új magyar államot, a forradalom által teremtett új Magyarországot az entente hatalmak elismerjék, s vele közvetlen érintkezésbe lépjenek. A békekonferenciákon szószóllói vannak cseheknek, szerbeknek, románoknak, akik országunk testét szétmarcangolni ezeresztendős birtokunkon osztozkodni, a magyar nép millióit uralmuk alá hajtani törekednek. Csak mi vagyunk védők és képviselők nélkül az életünk, sorsunk, jövendőnk fölött való döntésnél. Az entente hatalmai Magyarország helyzetét, múltját és hagyományos törekvéseit mostani szerencsétlenségét nem ismerik. Ellenségeink festenek rólunk hamis képet, s mi fojtogató izgalmak között vonaglunk, mert tehetetlenek vagyunk. Az entente nyilván azt hiszi rólunk, hogy vagy nem tudunk, vagy nem akarunk alkotmányos berendezkedést. E nélkül pedig nem juthatunk elismertetéshez, nem juthatunk idején diplomáciai képvi- seltetéshez. A nemzetgyűlés összehívás egyszerre megváltoztatja ezt a képtelen és keserves helyzetet. A nemzetgyűlés összehívása után az entente nem zárkózhatik el előlünk. Németország és Német-Ausztria már túlestek a választásokon. . Nekünk sem szabad tovább késlekedni, mert egész jövendőnk van kockán. Ezeknek fontos és alapos mérlegelése után hozta meg határozatát a minapi minisztertanács. Nyugodtak lehetünk afelől, hogy a népkormány megtalálja a választások megtartásának ezt a módját, amely mellett a területi megszállások ellenére is meg- >nyjlvánulhat a népakarat. A népre iháftiljon majd az a feladat, hogy a választásoknál a maga akarataval szentesítse a forradalom fenséges céljait, kifejezve azt az elhatározását, hogy minden erejével; meggyőződésének minden szilárdságával meg akarja teremteni igazan maga számára a demokratikus, szabad es független új Magyarországot. Az esztergomi függetlenségi Károlyi-párt memoranduma az új megyei kormánybiztoshoz. o (Folytatás.) Vármegyénk sorsa a lehető legszorosabban össze van forrva városunk sorsával. Ha szenved vármegyénk népe, városunk azt többszörösen érzi meg; ha boldog, megelégedett és jól megy a sora: városunk haladásán, népe gazdagodásán a közélet javulásán gyönyörűen tükröződik az vissza. Viszont kis vármegyénk életére is visszahat, ha városunkban rendezetlenek a viszonyok, ha iskolái és közintézményei roskadoznak, bomladoznak. Azért nemcsak a város, de a vármegye érdeke is, hogy Esztergomban rendezett közállapotok legyenek és minden vonalon a progresszív haladás érvényesüljön. Évszázados baja volt szeretett városunknak, hogy valahányszor a kormányhoz fordultunk támogatásért, segítségért: mindenkor az volt a válasz, hogy ott van a hercegprímás ! Igaz, hogy volt rá eset, hogy egyik-másik érsekünk épített is egy kórházat vagy egy árvaházat, megnyitott egy óvónőképző intézetet, vagy idehelyezett egy tanítóképez- dét; de egyebet hiába keresünk. A székesfőkáptalan városunkat sohasem segítette, sőt a szenttamási hely- pénzszedési jogot is drága pénzen adta el nekünk; a közterületekből is több helyen magának igényel egyes részeket. Ebből kitűnik, hogy eltekintve attól, hogy a primási udvar és a káptalan tagjai szükségleteiket városunkban fedezik: abból, hogy a hercegprímás és a főkáptalan városunkban székel, a város közérdekének semmi különös előnye vagy haszna nincs. Ezt nem panaszképpen említjük és hozuk fel, mert hiszen annak a vagyonnak nem az a rendeltetése és célja, hogy városunkat segélyezze és közintézményeinELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE 16 K FÉL ÉVRE . 8 K EGYES SZÄM ÁRA 20 FILLÉR. NY1LTTÉR SORA 50 FILLER. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA két gyarapítsa: hanem azért hogy bebizonyítsuk, hogy nem volt igaza a kormányok tagjainak, amikór Esztergomról levették kezüket átakarván hárítani e nagymultu város jövendő boldogulásának kérdését és sorsát — a nem arra hivatott egyházi főhatóságokra ! Mi jól tudjuk, hogy városunkon elsősorban mi magunk segíthetünk legtöbbet, azért pártunk céljául tűzte ki azt, hogy városunk közügyéit vezesse, a hatóságokat irányítsa és támogassa mindazon törekvéseikben amelyek városunk felvirágoztatását célozzák. Különösen elégtétellel és megnyugvással fogadjuk a Kormánybiztos Ur felhívásának azon részét, amely egyenesen városunk érdekében kér tájékoztatást és programmpontokat. Amennyire lehetséges, a legnagyobb részletességgel teszünk eleget ezen felhívásnak. Városunk régi kívánsága, hogy visszanyerje önálló törvényhatóságát. A vármegyei gyámkodás bár újabban nem érezteti annyira kerékkötő hatását, mint a 80-as és 90 es években ; mindazonáltal nem egyeztethető össze azon progressiv és intellektuell eszmékkel, amelyek ma mindenhova elhatoltak. Csak egy tekintetre mutatunk rá, a város népességének összehasonlítathatatlanul intelligensebb voltára — megyeivel szemben : s mégis a vármegye népe a felettes fóruma a város népének. Egész más a célja az agrár vármegyei, mint az inkább merkantil és industriális városi közéletnek! Ez egy olyan abszurdum, amelynek a régi Magyarországgal meg kell szűnnie, hogy az új Magyarországban a városok a gyors haladásnak és erőteljes fejlődésnek váljanak előharcosaivá ! Párkánnyal való egyesítés sem várathat soká magára. Ezt követni fogja az esztergomi és párkánynánai állomások közti vasúti összeköttetés megépítése. Reméljük, hogy ez rendes nyomtávú nagy vasút alakjában fog megvalósulni, hogy a fővonal forgalmának egy része ezen találhasson lebonyolítást. Akkor városunk jóakarójának, néhai Baross Gábor volt miniszternek gyönyörű terve meg fog valósulni. Esztergomon keresztül a Garam-völgyön át építeni ki a legrövidebb összeköttetést Észak-Euró- pával és Angliával. A távol jövő e gyönyörű képe mellett talán közelebb áll a megvalósulásához városunk ama szinten régi törekvése, hogy vissza kapjuk a 70-es években elvesztett törvényszéket és pénzügyigazgatóságot. (Folyt, köv.)
