Esztergom és Vidéke, 1919
1919-02-23 / 16. szám
Esztergom, 1919. XLI. évfolyam 16. szám. Vasárnap, február 23. POUVKRlés WRSRDFILMILRR KIADÓTULAJDONOS : LAISZKY KÁZMÉR. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÓZLÉMÉNYEK TOVÄBBÄ ELŐFIZÉT&SI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. I i t 4 f I Ä helyzet felismerése. Essék az ember bármilyen bajba, könnyebbülést vagy szabadulást úgy talál leghamarabb ha józanul igyekszik helyzetével tisztába jönni, ha mindent kellően mérlegel s a legegyszerűbb utat keresi a menekedésre. Szerencsétlen, aki minden nagyobb bajban íátumot lát s nyomban belenyugszik bús megadással. És még inkább szerencsétlen, kit a bajok vak dühbe sodornak s tenni nem akaró nyakasságra keményítenek. Az emberi életnek ezek a nagyon megszokott tünetei jutnak eszembe, mikor a bajba jutott magyar polgárságnak és polgári pártoknak mai kritikus sorsáról gondolkodom. A szimp- tómák itt se mások: bús belenyugvás a változhatatlanba egyik részen, dühös és makacs nemtörődés a másikon, tétlen várakozás mind a kettőn. Sőt olyan csoport is akad, nem is kicsi számban, mely gyermeteg lélekkel nem veszi komolyan a történteket és bizton-bizik benne, hogy rövidesen minden visszafordul a régibe. Szóval: szánalmas fatalizmus, tehetetlen düh és bámuiatba- ejtő naivság ott, ahol észre- térésre, helyes útkeresésre s okos cselekvésre volna égető szükség! Polgártársak! Ébredjünk fel és tiszta, higgadt ésszel hány- juk-vessük meg sorsunk fordultát. Elsőben is egyszersminden- korra fogadjuk el bevégzett ténynek, hogy Magyarországon — amint egyáltalán az egész újjáalakuló Európában — a polgári elemek és polgári pártok jó hosszú időre a politikában nem vezethetnek, legfeljebb ellenőrizhetnek és fékezhetnek. Az uralom javarészben immár a szociáldemokratáké. Ezeknek eszméi az ó világrészben oly tömegeket hódítottak már meg, hogy azokkal szemben a polgári kisebbségnek ha nem is teljes megadásra görbedni, de okosan engednie kell. Ha nem enged, maga vallja kárát. Azután jöjjünk vele tisztába hogy polgári pártjaink a legközelebbi országos választásokon számottevő többségre a mai felfordult viszonyok közt szert nem tehetnek; sőt az is nagy kérdés: jutnak-e majd annyi mandátumhoz, hogy a szociáldemokratákat megalkuvásra s a hatalomban való osztozásra késztethetik ? Lehet, hogy én talán kissé sötéten látok, de annyi bizonyos, hogy jó reménységben nem igen ringat-; hatjuk e tekintetben magunkat. Azt sem szabad továbbá szem elől tévesztenünk, hogy a magyar polgárság és a polgári partok megbocsáthatatlan hibát követnek el, ha programijukkal nem közelednek, amennyire csak lehetséges, a visszatarthatla- nul előre törő szociáldemokratákéhoz. Már pedig ebben a dologban kétségkívül vannak korrigálnivalók. Polgári pártjainknak az ország és saját maguk érdekében az volna a sürgős feladatuk, hogy felismerve a helyzet rendkívül kényes voltát, revideálnák illetőleg minél jobban hozzáigazítanák programmjukat a szociáldemokratákéhoz. Természetes, hogy ez nem kis önmegtagadást kíván; de nem okosabb-e így menteni, amit lehet, mint merevséggel esetleg mindent elveszteni? Egy polgári párt már is van, mely elvégezte programmján az ésszerű szocializálást; s ez a függetlenségi Károlyi-párt, melynek útmutatása szerint polgárságunk bátran mehet párhuzamosan — bár még sem egyesülve — a szociáldemokratákkal. Morc. Pogrom. Ma székében, hosszában pogromról beszélnek, bizonyára van valami a levegőben, mert ittott kisebb, nagyobb mértékben felütötte a fejét. Hogy mit rejteget, mily veszedelmet jelent ez, nemcsak azon osztály részére, mely ellen irányul, hanem a rend, a béke, az ország területi épsége, a nemzet jövőjére, — országos, — sőt világra szóló kihatású lehet. Tehát ha egyes felelőtlen elemek, meggondolatlan kijelentésükkel, vagy szándékos agitációs munkájukkal, a pogrom malmára hajtják a vizet, nem is tudják, hogy mily végzetes hibát követnek el, és amidőn azt gondolják, hogy hazájuk szebb jövője érdekében dolgoznak, a nemzet jövőjét, műveltségét, iparát, kereskedelmét hántolják el. Minden jóérzésű, művelt embernek kötelessége ez áradat elfojtása, gátat emelni ellene. Magyar ember régi, öröklött, veleszületett hibája, a pártoskodás, veszekedés és ez mindig akkor éri el a tetőfokát, amikor a legnagyobb összetartás, rend, munka is csak a csodával határosán tudná megmenteni, ezt a gyermekeitől úgyszólván megfosztott, kizsákmányolt, sárba- tiport, megalázott, szegény — nyomorult hazánkat —felemelni. A mai széthúzás sem új dolog, csak egyszerű ismétlése a magyar bűnnek! És ehhez hozzá jön még a pogrom izgatás. Van-e valami joguk, illetve alapjuk a pogromistáknak?! Hisz hibák történtek, ezt el kell fogadni mindannyiunknak. Zsir, posztó, bakancs, a had- seregszállitás körül is történtek bűnök, tán itt-ott a tömeggel szemben sem voltak kíméletesek, sőt a fölmentésekről is beszélnek, összefoglalóan a kínálkozott konjukturát teljességében kihasználták, — de én mindezzel szemben a felelősséget a régi rendszerre, a régi kormányokra hárítom. Azt mondhatjuk, hogy a forradalom kitöréséig nekünk nem is volt politikánk, az csak valami hűbéres rendszer volt, a politikusok hűbéresei voltak a dinasztiának és vak eszközei az ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 16 K FÉL ÉVRE . 8 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA osztrákok kizsákmányoló, elnémító, sőt beolvasztó politikájának. És kik voltak a vezető férfiaink ? kilencven százalékban arisztokratáink. Nem akarok osztály ellen izgatni, csak száraz tényeket állítok egymással szembe. Nagyon szépen letudták családfájukat némelyek egész Árpád fejedelemig vezetni, büszkék is voltak erre, sőt értettek különféle sportokhoz, elegánsan reprezentáltak, a külföldet jól ismerték, addig a magyar nyelvet elfelejtették, a népet, az országot nem ismerték, Hogy követelhetjük az ilyen magyaroktól, hogy a magyar népet boldogító eszmékért lelkesüljenek, a magyar nyelv érdekében tegyenek valamit? Hová jutottunk ! A nagyok tunyasága megbosszulta magát, a kor szelleme magával ragadta, ösz- szedöntötte a kártyavárat. Elszakadási törekvések az egész vonalon, ne okoljuk Hod- zsáékat, Popcsicsóékat és a szerbeket; nem ők a bűnösök, a bűn eredete messze vissza- nyulik túl a horizonton. Vessünk egy pillantást a megszállott területekre ! Kik voltak azok, kik elsőknek tették, illetve ajánlották föl a megszálló csápa- toknak a hűségesküt és örömmel üdvözölték a jövevényeket ? Szomorú dolog, ezen csak sírni lehetne. Egy példát hozok fel: nagyapám még üldözött pánszláv agitátor volt és én meg alföldi születésű, a tót nyelvet ismerem, de csak hallásból. Igen, ez a véletlen műve volt. Egy kis jó akarattal, munkával, ma mindenki beszélhetne magyarul, annak érezhetné magát ! A munka lenézett, paraszté volt a dolog. Itt a hiba, elkéstünk! És jött a lenézett munkás, nehéz időben, de . bízunk az erejében, tehetségében és kitartásában hogy teremteni fog: rendet, megvédi az ország integritását és hoz mindenkinek megelégedést. E munkájában ne zavarjuk, hanem támogassuk őket! FÉLELŐS SZERKESZTŐ : FŐMUNKATÁRS : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. VITÁL ISTVÁN.
