Esztergom és Vidéke, 1919

1919-11-01 / 97.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 72 K., félévre . 36 K. negyedévre 18 K., egy hóra . 6 K. Egyes szám ára 50 fii. - Hirdetések árszabály szerint. Kéziratot nem adunk vissza. Nemzetiségi politika csődje. Hlinka, Jehlicska, Sorbár Juriga és Hodzsa nemzetiségi politikája csődbe került. Horvát testvéreinket kezdi elnyelni a szerb áradat és a dákoromán agitátorok népe, belátja, hogy jobb élni a magyar uralom alatt, mint az oláh bojárok szolgája lenni. A Vág, Garam, Tisza, Kőrös és Maros pedig minden nemzetiségi agitációs beszédek dacára sem akar Cseh és Oláhország felé folyni, de a Dráva és Száva sem fogadja be a Dunát. A Felvidék fája ott vesztegel a raktárakban és Beszterce fenyői sem birnak átcsúszni a határ hágón. De nemcsak gazdasági, hanem más bajok is vannak egyelőre különösen tót ajkú magyarjainknál. Hlinka és Jehlicska szlovák vezérek, az új honalapitók kénytelenek voltak Parisba szökni, „Esztergom is Vidéke" tárcája. Halottak napján irta: Lyra. Uj sir Jött a temetőbe... — A büszke márványok körül lámpák, villanykörték özöne: a frissen kapált, mohával puhán födött fakeresztes sírokon apró mécsesek gyertyafény; az elfelejtett, fűvel-gazzal benőtt, vagy keresztje-vesztett sírhalmokon : csak az örök világosság fényeskedik. Ami szeretetet csak nyújthatnak az emberek, ami virágot csak fakaszthat egy nyár, az mind itt van, itt a temetőben. Mindenki itt van, vei nem törte le a zománcot: a szeretetet. Virág-virág a kezekben; ünnepies, gyászmisés hangulat a szivekben. — A nyár régen elmúlt... künn hűvös a levegő, de ttt a temetőben újra nyár van, újra meleg minden. Meleg a föld: a gyertyától, a mécstől, a rápergett könnytől. Mele^ a levegő: a sóhajoktól, fohászoktól. Meleg az emberek szive — csak én vagyok hideg. Uj sír jött a temetőbe. Eljöttem én is hozzátok halványarcú halottak, mert üres a szivem, mert ellopták a hitem, meghogy az entente vezérbizottságánál panaszt tegyenek a csehek túlkapásai ellen. Itt álljunk meg. — A nagyhangú tót vezérek állandóan telekiabálták a külföldet, hogy a magyarok erőszakosan magyarosítják, irtják a tót népet. Gyűlöletet iparkodtak beleójtani tót ajkú testvéreinkbe irántunk és barátságosan szorongatták a szokolisták kezét ünnepélyeiken; széles mosolyra nyúlt ábrázatuk, valahányszor a fehér cár óriási birodalma felé tekintettek. Nos a szokolisták bevonultak a tót lakta vidékre, sőt tovább is és barátságos markuk a feléjük nyújtott kezek helyett, a tót nép torkát szorongatja. A cseh uralom azonnal nyelvükben támadta meg őket és még mégsem erősödtek, már vallásuk sincs biztonságban tőlük. Mindezt Jehlicska ismeri be, aki Parisból visszatérve, Budapesten tartózkodott és a nagy testvériségről ezeket mondja: közmondássá vált a tót nép ajkán gyalázták, kinevették a lirám ... öszszetörték a lantom. Nem vádolni jöttem! Csak sírni akarok. Azt mondják a könnyekre ma megnyílnak a sírok. * Könnyeknek ma megnyílnak a sir ok... A büszke márványok mögött szégyenkezve bújik meg egy bokros dombocska, legsötétebb része a temetőnek. Odatartok, mert tudom, hogy ott, a sötétben születik a könny. Látom az egész temetőt... Lángnyelvek ... lángnyelvek — árnyak... árnyak. Megborzongok. Szép vagy temető, ijesztően szép. A dombalatti sírok gyertyái pattognak, sercegnek. A gyertyák szürke füsttömege ijesztő alakokat, vízözön előtti sárkányokat rajzol a levegőbe... a suttogó hangok, mint egy delejes áram szállnak agyamra.- A levegő tele zsibbasztó melegséggel s hangokat hallok, kísérteties sirontuli hangokat. Egy vékony gyerekhangot egész a közelbe hallok. Ki vagy halott, kinek sírása, fájdalma keresztültör a földön ? Mi fájhat neked ? Talán neked is összetörtek valamit ? Ne sírj! — de sír mint pusztán a szél, sir mint a jávorfuvola, hogy a szivem és torkom összeszorítja sírása. Majd sír, hogy vele én is sirok, emésztem magam, — inkább az ördöggel, mint a csehekkel, sőt Ábelnek mondja a tótokat és Káinnak a cseheket, de ennél jobban jellemzi a cseh tót testvériséget az a tény, hogy Hlinka alig tért vissza Parisból, a csehek azonnal elfogták és Ölmützbe vitték. A tót nép pedig forrong és a „Hej Slováci Slováci..." helyett a magyar Himnusz csendül fel ajkán. A mi állítólagos erőszakos magyarositásunk eredménye az, hogy a felvidék tótsága 1000 éven át velünk élve megtartotta nyelvét, nemzeti szokásait és hiába állítja Jehlicska, hogy a mig a latin, tehát szintén nem az ő nyelvük volt Magyarországon a hivatalos nyelv, addig békében éltünk együtt. Nem úgy van, mert addig éltünk békében amig nem támadtak rövidlátó tótnemzetiségü agitátorok, akik nemzetiségi testvéreinket a romlásba vitték és a kik kénytelenek felébredni az orosz álomból is. Most már jajgatok... jajgatok. De nem jön könnyem. Sirok és nem könnyebbülök meg. Segítnek rajtad. Könnyekre ma megnyílik a sir — de nekem nincs könnyem. Én sírok tovább és sírásom nem hallja senki. Siratom, hogy nincs könnyem. De jaj I Valami ég a szemembe. Könny az, de nem a magamszülötte. Könny, de messziről jött szellő hozta s vágta arcomhoz s arcomról lepottyant a földre, majd lerogyok utánna, egy letört keresztre. Kitörte le ? Ki esett érette halálos bűnbe ? Név is van rajta még: Annuska... élt 14 évet... s vége. Te sírsz hát Annuskai Mért? Itt feleejtettél valamit, vagy félsz a sötétbe ? Már tudom. Fázol szegényke s nincs itt senkid, ki gyertyával melengetné.fázós tagjaid. Késő van már, hiába vársz 1 Szegény, szegény Annuska! Hiába vársz? Hiába ? Nem I A szomszéd sír mécsesét messziről jött szellő oltja el. A levegő titkos hangfoszlányokat fog fel és továbbít. Messze, messze kis falucska Temetője, kápolnája Hideg kövén térdepel a — Kis leányka anyácskája. Sóhajtását fölkapta a Temetőknek angyalszárnyú Szép orgonás telefonja: A lant-szellő; s már munkába' : A kis gazos sírocskára belátják, hogy velünk együttélve megtalálják létfentartásuk minden feltételét. Most már látják, hogy a magyar Szent Korona nem az elnyomatás, hanem a szabadság szimbóluma volt és lesz mindég. Tanultak* de tanuljunk mi is! Nemzetiségi politikánkbanjnekünk is meg keli változnunk és< jó közigazgatást kell adnunk a Felvidéknek. Ha fontos is a nyelvkérdés, de ennél fontosabb az érzelmi kérdés. Branyiszkó hősei, ha nem is beszélték nemzetünk zengzetes nyelvét, de magyarul éreztek és nekünk főleg az érzelmi világra kell súlyt fektetnünk. Nem szabad a jövőben tápot adnunk azoknak, akik örökösen reámutattak a rossz magyar közigazgatásra és legyünk igazságosak, mikor azt mondjuk, hogy agitációs munkájukat nagyban mi segítettük elő azzal, hogy adófizetés és végrehajtáson kivül vajmi keveset nyújtottunk nekik. Nem védtük meg ezt a szorgalmas Imafoszlányt és könnyeket Sok-sok meleg üzenetet Egyre hordja — harmatmódra. Mennek az üzenetek temetőktőltemetőknek. A levegőbe hangok jönnek-mennek. Alig birom megkülönböztetni a kis leány csacska hangját: „Anyukám már nem sírok! Te se sírj!" Egy ifjú léptei törrik meg a beszélgetést. Fáradt nagyon. Bebarangolta az egész temetőt, minden sírt megnéz. Valamit keres. Egy oly dombocskát, mely hasonlít anyja és huga sírjához. Megtalálta.. . letérdel a kis leányka gyámolatlan sírjára és gyertyát gyújt. A gyertya lángja imbolyog — mint a lapok lidérce. Szája nem mozdul, de hallom a levegőn át, amint kétségbeesetten följajdul. „Anyám! Anyám!".... S már jő is a válasz. „Fiam, fiam. Rég vártalak. Van valaki a sírotoknál anyám?" Nincs fiam! Hát apám ? Biztos nem jöhet. — Imádkozol apádért naponta fiam? Csak azt ne kivan d anyám! Örülj hogy nem leszek gyilkosa, mert téged ide juttatott! Fiam, fiam ... Esztergom varmegye hivatalos lapja.