Esztergom és Vidéke, 1919

1919-10-25 / 91.szám

Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 72 K„ félévre . 36 K. negyedévre 18 K., egy hóra . 6 K. Egyes szám ára 50 fii. — Hirdetések árszabály szerint. — Kéziratot nem adunk vissza. Törvényhatósági közgyűlés. Lassan belezökkenünk alkotmányos életünkbe a jogfosztó, vagyont pusztító, nemzetet nem ismerő, hazafiságot lábbal tipró proletárdiktatúra után. — Csütörtökön tartotta ülését Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága. Amit bár a megcsonkított vármegye törvényhatósági tagjai ha számban kevesen is jelentek meg, de annál emlékezetes, sőt talán történelmi emlékű ülése volt ez Esztergom vármegyének. Bartoss János kormánybiztos főispán következő beszéddel nyitotta meg az ülést: 'akt Tekintetes 'Törvényhatósági Bizottság! Súlyos, gondterhes időkben gyűltünk ma újból hét hónapi szünetelés után össze. — A szem; amely a közelmúlt borzalmainak zűrzavaros képét szemléli: könybeborul; a lélek, mely lázas izgalommal kutatja, keresi az utakat, melyek a demokratikus átalakulásnak labirintusából kivezethetik az egyént, a nemzetet, a világot, megtorpanva áll meg az egymásra zúduló gondolatok tömkelegén és lehanyatló reménységgel hagyja magát tovasodortatni az eszmeáramlatok sodrától. De minden gondunk, minden aggodalmunk közepette, ott cseng szivünk mélyén az édes reménység, hogy Isten segítségével megjön a megváltás ebből a tengernyi gyászból, fájdalomból, ebből a sok leírhatatlan förtelemből, az erőszak és hazugságok rettenetes uralmából, mely millió-számra életet pusztított, lelkeket inficiált. Öt keserves esztendő alatt úgyszólván elszoktunk minden örvendezéstől; a sok kin és keserv bizonyos pessimizmust nevelt belénk. De nem is lehet tagadni, hogy végtelen nagy és súlyos problémák előtt állunk, ezernyi veszéllyel kell még megküzdenünk, hogy elmondhassuk, hogy hazánk biztos révbe került. De bármily súlyos gondok nehezedjenek is szivünkre, egy bizonyos, hogy nyugalmunkat elveszítenünk nem szabad. — A jó szerencsében el nem bizakodni, balsorsban nem csüggedni, ez minden emberi filozófiának a csúcspontja. Szorongó szívvel, borús lélekkel láttam az ellenség kicsinylésében nyilvánuló könnyelműséget, azt a kritikátlan vak optimizmust, melyet különösen a háború első időszakában mindenfelé tapasztalnunk kellett. — Bűn volt, hiba volt, ez a szinte gyermekes elbizakodottság. De éppen olyan hiba volna ma a kétségbeesés. — Ne kicsinyeljük az elénk tornyosult bajokat és veszélyeket, de ne veszítsük el hideg vérünket. Előrelátás, türelem, áldozatkészség, józan megfontolás azok szükségesek, hogy az ország ne csupán a békében, hanem annak áldásaiban is részesüljön. Ez a nemzet tudott a harc napjaiban vitéznek, a kommunizmus alatt kitartónak mutatkozni, mutatkozzék most bölcsnek is. Akkor ennek a sok esztendős kálvária-járásnak sebei hamarább fognak behegedni, semmint gondoljuk. Ezután vázolja az októberi forradalmat, melynek következményeit ekképen fejtegeti: A magyar nép most már tudja, hogy miről volt szó. Minden kockán forgott, vagyon, élet, közbiztonság. — Az egész magyar társadalom szemben ált és halálra volt ítélve a legműveletlenebb rétegek által, kik bosszút lihegtek, kik az eddigi társadalmat tökéletesen leigázandónak tartották, az ő kezükben a parancsolok kezében volt minden fegyver, a többi védtelen, fegyvertelen volt. Magyarország tisztességesen gondolkozó elemei megdermedtek a rémülettől. Minden nap ujabb és szörnyűbb meglepetéseket hozott számunkra. Egyik napon egy tolvonással megfosztottak mindenkit minden vagyonától, más napon forradalmi rögtönitélő törvényszéket helyeztek feléje, melynek tagjait nem ismerte senki, máskor behatoltak lakásaiba, elvettek tőle mindent azok, kik fegyveresen követtek önkényt, majd sokakat minden ok nélkül összefogdostak, börtönbe vetették, sokakat, ártatlanokat, hazájukat szeretőket kivégezték, legyilkoltak, — s hogy mi következett volna még, mindenki aggódva várta. Tudjuk, hogy Magyarország népének nagy többsége nem állt forradalmi alapon, a nép nagy többsége a békét és a rendet akarta, megunta a kilenchónapi rendetlenséget, rend, munka és élet után vágyakozott. Sokan gyávasággal vádolták a polgári társadalmat, a földmivelő osztályt és a józan munkásságot, s szemrehányással illették, hogy némán nézi hazája összeomlását. Magyarország népe azonban tehetetlen volt, mert Károlyi Mihály kormánya elárulta, lefegyverezte, süppedékes talajon állt a magyar nép, akár hová hágott, lefelé sülyedt, nem volt ahol lábát megvesse, hatalom nélkül, fegyver nélkül, szervezet nélkül önönmagán segíteni nem volt képes. Augusztus 1-én azonban megjött a megváltás órája. A külső haderők segítségével megdőlt a kommunizmus vészes uralma. Ékkor válalkozott néhány hazáját szerető férfi és magyar nemzeti kormányt alakított, ez a magyar nemzeti kormány ve zeti ma is az ország ügyeit. — Kikből áll azt tudjuk. De hogy mit fog hozni, az nem lehet kétséges. Nem hozhat mást, mint amit most a nemzet egyértelmüleg akar. Kell, hogy hozza a várva várt külső és belső békét. Kell, hogy ä nemzeti kormány minden gondolatával, minden cselekedetével azon legyen, hogy szenvedő népeit a külső és belső háború borzalmaitól megszabadítsa. És a nemzet szintén nem kívánhat mást, minthogy kormányunk béketörekvései teljesedjenek. Kell, hogy hozza a nemzeti kormány az ország teljes függetlenségét, melynek eléréséért évszázadokon át annyi vér és könny folyt a nemzet részéről. Kell, hogy a kormány hozza a tiszta demokráciát, hogy az annyit szenvedett oly példás hősiességet, béketűrést tanúsított nép az áldozatokkal arányos jogokhoz és érdekeit szolgáló és védő szociális intézményekhez jusson, minek szükségességét éppen a mai kormány hangoztatja a legjobban, mit megtagadni senki sem akarhat, kiben érző sziv dobog. Kell, hogy a kormány, ami magától értetődik, gondoskodjék a haza védelméről, területi megóvásáról. És kell, hogy gondoskodjék a törvényes rend, a nyugalom, a belbéke fentartásáról, mert hiszen e nélkül a legszebb, a legtöbbet igérő tervek is hajótörést szenvednének. Majd áttér a bolsevista forradalmárokra, akiket minden kímélet nélkül elkeli tiporni, mint legveszedelmesebb ellenségeit a hazának, de egyszersmint a nemzetet keresztény erkölcsi alapra óhajtja helyezni. Élénken festi a csehek által megszállott tót vidék hazafiasságát, melynek előbb-utóbb Magyarországhoz kell tartoznia, de már eleve „jó, pártatlan, igazságos közigazgatást" követel a felvidéki testvéreinknek. Végül igy hangzik a beszéd befejezése: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Mindenkor hangoztattam, hogy midőn az ország létéről van szó, legalább is a közigazgatás terén tartózkodnunk kell az egyoldalú pártpolitikától. Ez ma pedig inkább szükséges, mint valaha. Egyrészt, mert az ország viszonyai egyre súlyosabbakká lesznek. Másrészt mert ma, midőn átalakulóban van az egész társadalom midőn a régi pártkeretek legnagyobbrészt felbomlottak, sokan valóban nem tudhatják, hogy azt a politikai irányt, melyet ma vallanak, holnap helyesnek fogják-e találni. Azonban szent meggyőződésem, hogy a tiszta erkölcsön alapuló mai keresztény magyar nemzeti irányzatot minden hazáját szerető embernek követnie kell. Szeretetet és megértést hirdettek á néppel szemben. Ki okozta a világháborút? Ma még nem tudjuk. De hogyan mi: arra megfelelhetek: a keresztény felebaráti szeretetnek a hiánya. Több szeretetet vigyünk bele egész közéletünkbe, több türelmet, több megértést. Eljön majd a kritika ideje is. De ma az első kötelesség, hogy mentsük a menthetőt, rekriminációk helyett kölcsönös megértéssel fogjunk hozzá az épités munkájához. Vallási, faji, nemzetségi és politikai különbség nélkül össze kell fognia mindén hazáját szerető és féltő embernek a rendbontás, a felforgatás szelleme ellen. Nincs az a költő fantázia, mely híven tudná festeni a háború borzalmait. De van valami ami még ennél is rettenetesebb és amit alkalmunk volt hónapokon keresztül elszenvednünk, és ez az anarchia. Az ország érdeke, a nép java legyen az irányitónk, hogy valóban elmondhassuk, hogy a háborút elvesztettük, a bolsevizmust átszenvedtük ugyan, de megmentettük, megtartottuk a hazát I A székfoglaló beszédet lelkes éljenzéssel fogadták a bizottsági tagok. A vármegye nevében Mátéffy Viktor törvényhatósági bizottsági tag, pápai kamarás, plébános üdvözölte a kormánybiztos főispánt. Üdvözlő beszédjében kitért úgyszólván összes bajainkra, kéri a kormánybiztost, hogy járjon közben a kormánynál különösen Esztergom vármegye közélelmezésének ügyében, mert megyénk egészen különleges helyzetben van részben a cseh megszállás, részben pedig más viszonyainál fogva. Gróh József dr. üdvözölte még a kormánybiztost a keresztényszocialista párt nevében. Antóny Béla dr. polgármester emelkedett ezután szólásra és beszédje történelmi nevezetességüvé tette a közgyűlést. Antónytól megszokott szépen stilizált beszédjében a jogfolytonosság szimbólumát a magyar Koronát állította oda a törvényhatóság elé, mint amely 1000 éven át együtt tartotta hazánkat és amely Szent Koronát Magyarország jogainak megvédése érdekében belső érzelmeinek megfelelően és a folytonosan megnyilvánuló népakaratnak megfelelően minél előbb méltó főre tétessék. Kéri a törvényhatóságot, hogy a királyság mellett, mely ma fontos érdeke az országnak, írjon át az összes törvény ható-