Esztergom és Vidéke, 1919

1919-10-12 / 80.szám

Esztergom, 1919. Xli. évfolyam 80 szám. Vasárnap, októberi 12. Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSŐ. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY KÁZMÉR. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. S Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 72 K., félévre . 36 K. negyedévre 18 K., egy hóra . 6 K. Egyes szám ára 50 fii. — Hirdetések árszabály szerint. — Kéziratot nem adunk vissza. Szűzmáriás j lobogót lenget újra a szellő Dunántúl lankáin: Badacsony tájékán, Ság fensíkján, Rába völgyében s: amerre a bánhidai turul ércszárnyait szélesen .lebegteti. Bocskai-sapkás jő magyar leventék járnak a végeken; szemükben nemes láng, szivükben pezsdülő vér, karjaikban acélos izom, markukban hazavédő kard. Hej Rákóczi, Bercsényi, Bezerédy, visszatértek magyar népnek élő tüköri! „E nép nem gyülevész csoport, nem rabbérbe emelt bús buzogányt keze; önként áldoz ez életet s horgas kardja kövér hantjaiért hasít" — mondhatjuk Berzsenyivel. Esztergom lakói, akiket hős Bottyán apó népének neveztek, jöjjetek, lássátok, mint kél életre Szondyak, Dobók, Zrínyiek glóriás kora s mint teljesedik be ujolag a nagy történelmi igazság, hogy nem veszhet el a nép, ha benne van az önfeláldozó hazaszeretet és meg nem tagadja ősei erényeit. Esztergom lakói, jöjjetek ma testvérszivvel egybe és örvendezzünk azon, hogy ismét magyarok lehetünk, magyar daliák kemény léptei rengetik Esztergom ősi földjét és hogy a kibontott Szűzmáriás íehér lobogó szerencsétlen Magyarországunk uj feltámadásának lészen húsvéti zászlaja. Ha valamikor, úgy most volt időszerű elsóhajtanunk Kölcseyvel, hogy a magyar „szertenézett s nem leié honját a hazában." Még csak jó magyar szokásunk és emberi mivoltunk szavára hallgatva ki sem panaszkodhatnak magunkat eleddig : nyakunkon* ült a vörös rém s vérpatakok jelezték a jellemes hazafiak golgotai útját. De kivillant a nap... s talán szemünk káprázik, hogy viszontlátjuk ragyogó fényben, akiknek testeit csataterek hantja födte, vagy az ősi kripták csöndje fogadta ölébe? Feltámadtak-e az ősök, hogy a mi sorainkból rejtélyes módon szállanak elő glóriás szellemeik ? Vagy mi találtunk ismét magunkra s ugyanezen magyar karnak menyköve villogott már Attila harcai közt is, „midőn a fél világgal szembe szállott nemzeteket tapodó haragja?" Esztergom népe ma egybegyűl nagy hálaadásra. Felzeng ajkán az ősök éneke s úgy találnak a régi himnusz patinás sorai a mai nehéz helyzethez, mintha nem is a Dózsa féle lázadás előtti nyomorúságos időkben sóhajtotta volna el a Peer-Codex irója: Rettenetes a mi bajvivásunk, Rettenetes végső kimúlásunk, Mert kegyetlen a mi ellenségünk, Ha te szent Szűz nem lész segítségünk I Lengjél-lengedezzél szép fehér zászló, Patrona Hungáriáé képével középen. E zászló hozott régen harcainkra dicsőséget, bánatunkra vigaszt s amikor Mohácsnál minden elveszett volt, — király is, haza is, — ezt a zászlót mentette keble alatt a futó magyar, hogy ne jusson pogány kézbe. Ez a zászló lengjen itt ma újra és Esztergom tornyait is aranyozza meg jobb jövőjére biztatón a mai szent őszi nap nyájas verőfénye... Homor Imre. Közigazgatásunk állapota a kommunizmus alatt. Folyó október hó 9-én megjelent számunkban vasárnapra Ígértük, hogy ismertetni fogjuk Palkovics László alispánnak az október havi közigazgatási bizottsági ülésen előadott havi jelentését, amely tartalmát tekintve történet becsű s egyúttal tájékozásul szolgál a jelen napjaiban is a viszonyok teljes ismeretéhez. A havi jelentés mindenekelőtt hivatkozik a vármegye törvényhatósági bizottságának ama határozatára, mely a kommunizmus rémnapjainak történetét hitelesen megörökítendő, bizottságot jelölt ki neves helybeli iróemberek személyében. E bizottság munkájának nem kivan elébevágni, egyet azonban mégis kötelesnek tart kiemelni, azt tudniillik, hogy az ország fővárosánál, Budapestnél hamarább csináltuk meg az ellenforradalmat. „Helyzetünk, — mondja az alispán — rendkívül veszélyes volt s e veszélyben Dr. Szilárd Béla vm. főjegyző, ki mindjárt a kezdet kezdetén volt jelen, férfias lelkierővel töltötte be hivatását, Kornháber Samu alezredes, ezredparancsnok pedig mind az ellenforradalom előkészítésével, mind a továbbiak során fáradságot nem ismerő éberségével, körültekintő gondosságával a vármegye és a város örök háláját érdemelte ki. Az elismerésnek e kifejezése azonban még nem volna teljes, ha ugyanekkor meg nem emlékeznénk a katonai tisztikarról, a tovább szolgáló altisztek csapatáról, a derék polgárőrségről s ennek kebelében külön is földmiveséinkről, akikre támaszkodva merítettem erőt az akkori küzdelemhez és biztosítékot a fáradságosan megszerzett eredmények maradandóságára. * Majd általánosságban ecseteli az alispán — városunkon kezdve — a jelenlegi helyzetet. Városunkra nézve a polgármester jelentéséből a következőket emliti fel • „Esztergom városnál a közigazgatás rendes menete a proletárdiktatúrának 1919. évi március hó 21.-én történt uralomra jutásától fogva egészen augusztus hó 2.-ig megakadt s minden eddigi rendszert felforgató irányzat összes törekvése — miként a következmények beigazolták — tisztán az volt; minden vonalon zavart teremteni és abban anyagi előnyöket halászni . . . Augusztus hó első napjaiban a város egész közigazgatása egy chaosz volt. A közhivatalok összekeverve a vármegye szerveivel, megszokott helyeikről össze-vissza dobálva s velük a tisztviselők és alkalmazottak hasonlóképen. Majdnem egy hónap kellett ahhoz, amig a hivatalok, az ügykörök rendszerbe foglalhatók voltak és igy a tisztviselők az ügyek menetét biztosíthatták ... A proletárdiktatúra direktóriuma a városi pénztárból megyei fizetőpénztárt csinált, kölcsönöket vett fel, állam pénzeket utalt be és szórta a pénzt aszerint, amint azt a rendszer (?) népszerűvé tétele kívánta". Az aliapán ezután igy folytatja: V

A helyzet orvoslására minden fonalat megragadtunk. Az ide vonatkozó tárgyalásokat, ahol csak a legkisebb kilátás nyilik eredményre, megkezdettük és folytatjuk, csak ott van a nehézség, hogy a bajok országosak, vármegyénket illetőleg pedig annak a részbeni cseh megszállás folytáni különleges helyzete teszi ezeket a bajokat még súlyosabbá". A román ós a cseh megszállás okozta nehézségek vázolása után a jelentés az esztergomi járás állapotait ecseteli a következőkben: „ A járás vezetését a betegség miatt hosszabban szabadságolt Pisuth Kálmán főszolgabíró helyett Reviczky Elemér, a párkányi járásból átjött főszolgabíró vette át. Első feladata volt, hogy magát a főszolgabírói hivatalt hozza rendbe, hol teljes volt a felfordulás. Ugyanis Szentgyörgyi Pál kommunista vezér, mindjárt a kommün első napján az egész főszolgabírói, évekre visszamenő irattárat a pincébe szóratta, miközben sok irat végleg elkallódott, mig a megmaradtakat most már sikerült végre annyira rendezni, hogy csak az utolsó két év iratainak a szétválasztásán és részbeni feldolgozásán fáradozik a személyzet. A községi közigazgatás nagyjában szintén szomorú képet mutat. A jegyzők egyrésze csak ideiglenesen van elhelyezve. Az elöljáróságok csonkák, az egyes helyeken történt kiegészítések önkényesek és törvényellenesek. Egyes községek háztartása teljesen megbomlott. Költségvetések, számadások elmaradva. Szóval itt is látszik, hogy mindenki parancsolt és senki sem engedelmeskedett". Az alispán felemlíti, hogy ő és helyettese a főszolgabíróval sorra járják a községeket, hogy a fenálló helyzethez képest lehetőleg a helyszínén intézkedhessenek, majd a jövőre nézve a következő kijelentéseket teszi: „Most az első feladat a jegyzőkérdés végleges rendezése, az összes elöljáróságok megújítása s mindenekfölött a törvénytisztelet és fegyelmezettség visszaállítása. Továbbá rendkívül fontos, hogy a járásban levő iparüzemek, ha a legminimálisabb mértékben is, de meginduljanak . . . Természetes, hogy a gyárak üzembe helyezésének nagy problémája a szénkérdés, amely azonban a közeli szénbányákra való tekintettel talán megoldható lesz. Ezzel kapcsolatban említem meg azt az örvendetes tényt, hogy Bajót község határában szénre bukkantak, és igy remény van arra, hogy esetleg ott egy uj szénbánya fog megnyílni. Ez irányban most folynak a szakértői vizsgálatok, amelyek hivatva lesznek eldönteni, hogy reményünk valóra válik-e, vagy sem ?

u Ezután a román csapatok rekvirálásai, az élelmiszerbeszerzósi nehézségek, a liszt, burgonya és cukorhiány, a zsirkérdés gondjai, (melyre