Esztergom és Vidéke, 1919

1919-01-19 / 06. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1919. január 19. megtörténvén a nemzetgyűlési választások, a mérkőzésből a polgári pártok kerültek ki te­kintélyes többségben, akkor, amikor a szociáldemokraták ül­nek a hatalmi polcon! Majd­nem bizonyos, hogy nálunk sem lesz külömben, mert mi is rendezett viszonyokat aka­runk, nem véres kisérletezé- seket. Ennélfogva a tényekből való tárgyilagos következtetéssel a szociáldemokraták uralmát mi csakis átmenetinek tekinthetjük, amelyet mihamarabb fel kell váltania egy bár korszerűen haladó, de egyébként szolid polgári párt hatalomrajutásának. Föltéve mégis a rosszabbat, hogy a szociáldemokrácia képes lenne nálunk ismert kevésbbé válogatós módszereivel hosszabb időre biztosítani magának az uralmat, nem lehet kétséges, hogy felette szomorú évek kö­vetkeznének Magyarországra, mert a fejlődéshez szükséges rendet az egymás közt folyton civódóksehogysem tudnák fenn­tartani. Csémy. Magyarország munkaállam. A forradalmi átalakulás a polgári társadalmat meglehetős zavarba hozta. Nem látja tisz­tán a forradalmi mozgalom végső célját, nincs tisztában a Alaposan tudta, milyen elsőrendű hadi kitüntetést érdemeltek már és igy megadással folytatta a sebesül­tek fájdalmának enyhítését az irga­lom galambházában. A két hű barát azonban egymást is hűségesen tudósította minden hé­ten harctéri élményeiről. Ella aztán váratlanul arról értesült, hogy Emil egy inszbrucki kórház lakosa lett, Ernő pedig Lembergben feküdt sebesülten. Az Istenítéletet kihívó párbajozó felek tehát egyelőre harcképtelenné váltak. Ebben a válságos időben a jó Ella még többet imádkozott és dolgozott, csakhogy lelke egyensú­lyát megőrizhesse. A két barát a háború második esztendejében ismét lelkesen vissza­tért elhagyott harcterére. Akkor már mindegyiket három vitézségi kitünte­tés díszítette. Az oroszok azonban hirtelenül ten gernyi haderővel és valóságos pokoli tűzzel árasztották el a Bukovinát ótalmazó erősséggeinket. Tiz orosz szállott akkor szembe egy-egy vi­tézünkkel. Ebben a rettenetes viharban halt hősi halált Ernő, mikor egy orosz golyó keresztül jarta nemes hom­lokát. Utolsó levelét — az iszonyú ösz- szecsapás előtt — Emilnek irta. Mintha csak megsejtette volna, hogy maga sorsával és azzal, hogy a változott viszonyok között miként kell elhelyezkednie. A forradalom még nem ért véget. Eddig csak egy új be­rendezkedés irányelveit terem­tette meg, mig a részletek meg­valósításának módjai és lehető­ségei korántsem állanak előt­tünk világosan. Egy azonban eddig is kétségtelenül megálla­pítható és ez az, hogy a for­radalom legelső célja és esz­méje a monarchiának mint katonai államnak megdöntése volt, a további cél pedig egy oly államformának kiépítése, amely a munka uralmán ala­pul. így lángolt fel a szűz forradalmi gondolkodás milliók lelkében; és ha ehhez a gon­dolathoz hívek maradunk, ak­kor most a népi munkaállam megvalósításának kell követ­kezni. A most érvényesült világ­nézet szerint a régi Magyar- országot a katonai állam szer­vezte meg, még pedig meg­szervezte a hatalomban lévők védelmére és javára. A kar­hatalom a jogrendet vedte, a jogrend a felsőosztályok gazda­sági és társadalmi érdekeihez idomult. Legfőbb érdeke a feje­delem érdeke volt; legkisebb érdek a dolgozó nép érdeke. A nép a hatalmi szervezetet s az ebbe beleilleszkedő nagy­tőkét szolgálta; önmagát leg- kevésbbé. Aranyat követelt a hatalmi szervezet fenntartása. A tőke ezüstöt kapott. A munka vasat. így íestett a tegnapi Magyarország. Mi a célja tehát az uj ki­alakulásnak ? kettejük közül ő lesz a vesztes saját párviadalunkban. Hanem azért végső leheletével is csak azt óhajtotta, hogy legyenek igazán boldogok minda- ketten. Emil habár százszor is dacosan szemébe nézett a halálnak, mégsem maga kereste a döntést jövő boldog­sága javára, hanem azt egyesegyedül az Istenítéletre bízta. Megindultan olvasta egyetlen ba­rátja legutolsó sorait. Megindultan értesítette a szomorú eseményről Ellát, mikor Érnő férfias végrende letét megküldötte neki. De ugyanakkor, hőshöz illő fér­fiassággal kinyilatkoztatta, hogy mind­addig nem tér vissza az olasz harc­térről, mig vége nem lesz a háború­nak, mert meg akarja dúsan torolni drága barátja drága fiatal életét és azután még meg kell várnia azt az Istenítéletet, mely földi üdvösségét eldönti. ^ . Esztergomi. Katonapuska a hazát vé­di, add azonnal vissza a legközelebbi katonai ható­ságnak, vagy csendőrség­nek. Bántódásod igy nem lesz! Az, hogy a munkáé legyen az arany, a jog és a hatalom. Katonai és hatalmi állam he­lyett a népérdek népi munka­államot akar. Fejedelemről nem akar tudni, mert ez a saját céljaira rengeteg erőt és va­gyont áldoz, a néptömegeket tőlük távolálló érdekek szolgá­latára kényszeríti. Nagyobb had­sereget se kíván többé, mert jól tudja, hogy azé a hatalom, akinek kard van a kezében. A föld és tőketulajdont a munka­állam demokratizálni és korlá­tozni akarja. A szocialista állam tovább megy; ez a földet és a tőkét társadalmivá teszi s a magántulajdont csupán az el­használható dolgokra szorítja. A két irányzat mérkőzik, azon­ban a szociáldemokrata párt egyelőre nem erőszakolja a kérdést, mert tekintettel van a földtulajdonjoghoz ragaszkodó kisgazdákra es a mezőgazda- sági népre. A munkaállam azoknak az intézményeknek fejlesztésére tér át, melyek a dolgozó nép érde­keit szolgálják. Ilyenek különö­sen a közlekedés; vasút, hajó, közút, az egészség és oktatás­ügy s a munkásbiztositás. — Elsősorban ezekre a népjóléti intézményekre fordítja az allami jövedelmet; keveseob súlyt vet a vagyoni érdekből vezetett közigazgatásra és jogszolgálta­tásra; a diplomácia és a had­sereg költségéit pedig nagyrészt megtakarítja. A munkaállam programmja régi, bár ennek megvalósítása eszmei tisztaságban scholsem sikerült. Nem is képzelhető el a népies munkaállam másként, csak úgy, mint átmeneti alak­zat. A nemzetközi szociálde­mokrácia célja a szocialista állam megteremtése s ha volt ereje ahhoz, hogy megdöntse a régi alapokat, nem fog nyu­godni addig, mig célját el nem éri. Végső célja azonban nem tiszta, hiszen maga a szocializ­mus is eszmei forrongásban él, tanait íejieszti, feladatait tovább tolja. A társadalmi berendezke­dés különféle elméletei lazasan mérkőznek; s nem lehet tudni, milyen irányzat kerül ki győz­tesen és meddig tarthatja ural­mát. Most egyelőre a népi munka- állam küszöbéhez jutottunk. A polgári társadalomnak s az or­szágnak most az a legfontosabb érdeke, hogy az uj államnak 7iépjólétét szolgáló, lehetőleg szi­lárd berendezést adjon és a további eseményeket a békés fej- dés útjára terelje. Gazdátlan kincstári hol­miról tégy jelentést a leg­közelebbi katonai hatóság­nak, vagy rendőrségnek! Bolsevizmns rémhíreivel borzongatják az utóbbi napokban a háborús szenvedéstől régen agyongyötört idegeinket. Nyu­godtan, férfiasán nézzünk a szemé­be ennek a rémnek is ! Ne álljunk be az ijesztgetők közé, mint ama néhai demokrata igazságügyminiszter, aki csak annyit tudott a bolsevi- ekről, hogy a gyermekeket a Néva jege alá dugják. A forradalomban megszületett magyar köztársaság szabad népének nernkell megriadnia az orosz forradalom legszélső irány­zatától, amely most Oroszországban a kormányt kezében tartja. De nem kell félnünk azoktól az Oroszországból hazatért magyar hadifoglyoktól sem, akik a bolsevizmus eszméjével teltek meg, s akik újabban már a sajtóban is bemutatkoztak. Vörös Újság a lapjuk cime, s kommunistáknak ne­vezik magukat nyilván egyrészt azért, hogy a kommunista kiáltvány kora­beli Marxizmus harcosaiként tekint­sük őket, másrészt azért, hogy a szociáldemokrata párttal szemben való állásfoglalásukat is jelezzék. Mit akarnak a szociáldemokraták­kal szemben a bolseviek ? Azonnal a proletárság kizárólagos uralmát. De hát lehetséges-e ez ? Mi azt vall­juk, hogy nem. Nem lehetséges még akkor sem ha a proletárság fegyve­res erővel megdönti a mai vegyes uralmat. Nem lehetséges, mert erő­szakkal lehet új forradalmat csinálni, de az új forradalmi erő uralmát csak szellemi, erkölcsi, kulturális és gaz­dasági erővel lehet biztosítani. Hát vájjon ki lehet olyan botor, hogy azt higyje, hogy a forradalmat kiví­vott mai polgári és szociáldemokrata pártok kiküszöbölésével ezek az erők egyáltalán feltalálhatok lennének a mai magyar társadalomban ? Mi ugyan képtelenségnek tartjuk azt is, hogy a túlzó es haladékot nem ismerő osztáiyharc hívei túlnyomó nyers erővel is rendelkeznének; de ezt feltéve is, semmiesetre sem rendel­keznek a társadalom máról-holnapra való átalakításához szükséges egyéb erőkkel és eszközökkel. És ők, akik oly buzgón hivatkoznak Marxra, tud­hatnák, hogy Marx is a mai társa­dalomból való kifejlődés utján várta a szocialista társadalom megszüle­tését ; de nem máról-holnapra, hanem csak akkor, amikor a tőkét termelő rendből át lehet térni a termelő té­nyezők társadalmi tulajdonba véte­lére, a magántulajdon megszünteté­sével a kommunista termelésre. Eh­hez pedig egyrészt óriási technikai fejlődés, másrészt a tömegek szoci­alista világnézete szükséges. Ha őszinte akar lenni az osztályharc híve, aki nemcsak a harcot, ha­nem a harc sikerét is akarja, be kell ismernie, hogy Magyarorszá­gon még egyik „föltélel sem követ­kezett be. A magyar földmíves nép milliói ma még ragaszkodnak a ma­gántulajdonhoz ; s e milliókkal szem­ben a néhány százezer szervezett ipari munkás lehetetlen, hogy győ­zelmes forradalmat támasszon. De

Next

/
Oldalképek
Tartalom