Esztergom és Vidéke, 1919

1919-09-11 / 53. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Felelős szerkesztő: Dr. PRIKKEL MARIÁN. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSŐ. Kiadótulajdonos: LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 72 K., félévre . 36 K. negyedévre 18 K., egy hóra . 6 K. Egyes szám ára 50 fii. — Hirdetések árszabály szerint. — Kéziratot nem adunk vissza. Vármegyei közgyűlés. Az idegen hatalom által megcsonkított és nemzetet, hazát, vallást megtagadóktól sokat szenvedett vármegye törvényhatósági bizottsága megfogyatkozott számban, de a jövőben erősen bizó lélekkel tegnap közgyűlésre jött össze. A belvárosi plébánia templomban hálaadó szent misét hallgattak meg a bizottsági tagok, mely után 10 órakor Palkovics László alispán következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság I Hosszú kinos hallgatás után a Törvényhatóság elnémultajkai ismétszóra nyilnak. Az eddig görcsösen ökölbe szorított kezek ismét tollat íognak és az alkotó munka, — bár soha nem álmodott nehéz viszonyok közepette — újra elfoglalja helyet, hogy építsen a romokon, hogy segítsen az arra reászorulókon, a mindenek fölött, hogy új életet leheljen, vigyen bele, a mult átkos rendszer által megrontott és megmételyezett közéletbe. A „Te Deum" accordjaival szivemben nyitom meg a közgyűlést és üdvözlöm az egybegyűlteket. És e szívből jövő meleg üdvözletem szól azoknak a Testvéreknek is ott a Duna túlsó felén, akiket, ha a sors mostoha keze el is szakított egy időre tőlünk, de akikről tudom, hogy egy szívvel, egy lélekkel most is egyek velünk. Ami nekik fáj, nekünk is végtelen faj. De hiszem, erős a meggyőződésem, hogy az a közös szent fájdalom, csak nemesebbé, csak mélyebbé és bensőségesebbé teszi azt az elszakíthatatlan testvéri együtt érzést, amelyet belőlünk, kiirtani soha nem lesz képes semmi elnyomó hatalom sem. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság I Újra együtt vagyunk! Bár igy meglépve, megfogyva, de hinni és remélni akarom, hogy „törve nem !" Mert a keserű megpróbáltatások pohara még nem telt be, még mindig rendkívüli nehéz napokat élünk, és talán még nehezebbek előtt állunk. Szükség lesz tehát még minden lelki erőnkre 1 Nem is akarok hát hosszabban visszaélni a drága idővel, azért nem akarok e helyütt mélyebben foglalkozni a gyászos mult, még gyászosabb eseményeivel sem. — Hisz a sebek frissen sajognak még mindannyiunk szivében. — Legyen e mult átkozott, s maradjon az övék. — A mienk a „Jöv$

u legyen! — Ha kell ujabb, ha kell a legnehezebb küzdelmek árán is, — de legyen a mienk ! Az egyszer elfoglalt teret átengednünk többé nem szabad. Küzdjünk legyőzhetetlen tettel, bízzunk megtántoríthatatlan hittel, — és az Isten meg fog segíteni bennünket, és ur lesz ismét a magyar, — szerte a hazán I Ugy legyen ! A megéljenzett megnyitó beszéd után az alispán indítványára elhatározta a törvényhatósági közgyűlés, hogy az otthonából kiűzött, sokat szenvedett hercegprímást feliratban üdvözli. Üdvözlő átiratot küld a székesfőkáptalanhoz is és a földönfutókká tett Szt. Benedekrendi tanárokat is üdvözli abból az alkalomból, hogy magasztos hivatalukat ismét elfoglalhatták. Majd megemlékezve boldogult Bogisich Mihály püspök érdemeiről, tárgyalás alá veszi a közgyűlés a tárgysorozatot, melynek 3. pontjánál Szilárd Béla dr. vm. főjegyző a jövő berendezkedésnek bevezetéséül a következőket mondotta : Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Innen-onnan egy éve már, hogy utoljára tanácskoztunk e falak között. Diszes volt e terem akkor és Magyarország sértetlenül állt. Forradalmi hévvel, mámoros örömmel hirdettük mi is a függetlenitést és a demokratikus átalakítást. Vakon hittük, hogy máris naggyá, boldoggá lesz az ország. Nemzeti dal kelt szájról-szájra mindenütt, a Himnusznak áhítatos éneke az égfelé tört és ősi százlónak hullámos lengése hirdette a változást. Örült a barát, békült a haragos ellenfél és boldog ölelésbe karolt a nép. Hiszen, nehéz láncát oldotta a rab és mélyen évődött sebére csillapító ír került! Ki gondolta a forró pillanatokban, hogy a csábos színekkel festett reménykedés tépázott idegeknek lázálma csak és a káprázatos jövőnek gyönyörteljes képét orvul csepegtetett kánforos éter idézi elő? Gyorsan borult a reménykedés. Aggódó honfiak szive szorul és mindinkább tisztán áll elő, hogy a mit láttunk, aminek önfeledté örültünk, korcsszülötteknek és lelketlen törtetőknek bűnös játéka csak. Valóban, erkölcstelen és végzetes játék volt az egész. Tragédiát mutatnak be a nagy nyilvánosság előtt. A szerepvivő hősök az első tapsvihar után már babért fonnak fejük köré és önhitségükben figyelmüket kerüli, hogy némul és csügged a nézőtér. De dicsőség kell nekik mindenáron és játszanak tovább. A vége fájdalmasan szomorú, mert kegyetlen valóság, hogy Hungária hanyatlott meg akkor a törtetők között. Ami ezután következik, undorító és kegyetlen, elmondani is nehéz. De meg kell tenni, hadd lássák fiaink is, hogy okuljanak. Nyomasztó, alig viselhető atmosféra nyűgözi a lelkeket. Kint tavaszi napsugár bontakozik a téli ködön át. S mégis, nyomában nem élet kel, hanem halál. A gondosan előkészített kloakás talajból milliárdnyi mérges gomba nő, a bűzös pincéknek szennyes odúiból pedig bódító miazmák tódulnak kifelé és a tavaszi langy melt-g szellő szárnyán elhatnak oda is, hol rozmaringos virágillat balzsamozza a levegőt. A méreg hat és kábulást okoz mindenütt. Igy történhetik meg, hogy hazátlan népnek idegen bitangjai sárba döntik a magyar lobogót és vérszomjas pribékek ülnek az ország kormányrudja elé. Vér és halál a jelszó, jelvényük is vért kiált. Hazafiságot, vallást és mindent, mi szent, kegyetlenül üldözik. A büntetés halál és ömlik is patakokban a drága magyar vér. Testvériség és egyenlőség, bár fennen hirdetik, nem kell nekik, csak arra jó, hogy vakítsák az együgyűt. Magyarország, magyarhaza, nem számít nekik, övék az egész világ 1 Es hogy nyujthasság bűnös uralkodásukat, az éhes konclesőknek prédára dobnak országrészeket. Zivataros nyári éjszakák után friss szellő csapkod hegyen-völgyön át. Tisztul a levegő, enged a kábulás és tettrekészen ébred az elalélt. Gyorsan, pillanatok alatt lelkét tömegérzés futja át és kimondja megmásíihatlan határozatát: Az Istent és hazát szerető magyar nem türi ezt. Lendületes szavak, magyar szív mélyéből eredő gondolatokkal emlékezik még meg a régi Magyarországról, mely eltűnt, de a megkezdett honépítési munka következtében újra talpra fog állani. Az új Magyarország alapköveit onnan hozza a valódi keresztény, magyar, nemzeti, demokratikusan egységes, modern, szociális eszméket becsületesen hirdető szirtből és az igy felépült hazában akarja látni boldogan a sokat szenvedett magyar népet. A megpróbáltatások ideje alatt előforduló történelmi események megörökítésére Szilárd dr. indítványára felkéri a közgyűlés Balogh Albin, dr. Krompanszky tanárokat, Mátéffy Viktor plébánost és Osváth Andor városi főjegyzőt. • A tárgysorozat összes pontjaira hozott javaslatát az állandó választmánynak a közgyűlés elfogadta. A 63 pontból összeállított tárgysorozatból a 4. emelkedett ki, mely a kommunizmus szolgálatában álló tisztviselők bűnlajstromát tartalmazta. Az eléggé soha el nemitélhető tisztviselők fegyelmi ügyében Fehér Gyula dr. Schmidt Sándor, Bleszl Ferenc és Tóth János bizottságitagok küldettek ki, akik ítélkezni fognak a már felfüggesztett Seyler Vilmos vármegyei főorvos, Gerő János iroda tiszt és Szilágyi Bertalan dr. körorvos tettei felett. Tárgysorozaton kivül Palkovics alispán bejelenti a román megszállást, valamint a tárgyalás eredményét, mely szerint a román parancsnok biztosította a vármegyét, hogy a hatóságokkal karöltve csupán rendfentartás a célja. Hivatalos rész. 2690/1919. szám. A magyar földmivelésügyi minisztérium 1333/III-1919. számú rendelete, a szarvasmarhák, juhok és sertések belföldi forgalmának szabályozásáról. Budapest és a nagyobb fogyasztási piacok husszükségleteinek fedezése és a szabad kereskedelem visszaállítása érdekében elrendelem, hogy: Szarvasmarhákat (beleértve borjukat), juhokat, kecskéket és lovakat külön vásárlási igazolvány nélkül gazdák, továbbá levágás céljából iparigazolvánnyal ellátott kereskedők és mészárosok; budapesti bizományos cégek, valamint további intézkedésig az Állat- és Husforgalmi központ akár vásárokon, akár közvetlenül az állattulajdonosnál szabadon vásárolhatnak. Az ekként vásárolt állatok akár lábonhajtva, akár vasúton szállítva szállítási igazolvány nélkül küldhetők Budapestre vagy egyéb belföldi helyre. Szarvasmarhát, juhot, kecskét és lovat az ország területén kivül eső helyre vasúton szállítva, vagy lábon hajtva a földmivelésügyi minisztérium külön engedélye nélkül kivinni tilos. Felhívom a hatóságokat és hatósági állatorvosokat, hogy ezen tilalom betartását a legszigorúbban ellenőrizzék és hogy a kicsempészést hathatósan megakadályozzák. Egyébként az állatforgalom állategészségügyi-rendőri kezelésére nézve az 1918. évi október 30-ig érvényben volt törvények és rendeletek érvényesek. Budapest, 1919. augusztus 13-án. Győry s. k. ügyvivő miniszter.