Esztergom és Vidéke, 1919

1919-01-01 / 01. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

nélkül a kisbirtokos sem lehet meg. Ami pénzszegény országunk feltétlenül külföldi tőkére van ráutalva nemcsak a vállalatok miatt, hanem önálló jegybankunk érdekében is, de erre biztosítékot egyedül a föld íogja szolgáltatni nálunk. Nagy kérdés tehat ismét az is, váljon nem lesz e kénytelen az állam a kény szer kölcsön eszközéhez nyul- ■li, ami ismételt megterheltetését elenti a kisbirtoknak. Es most válik fontossá, hogy i^i^rt kell a kisbirtokosoknak is, ’mint a egnagyobb polgári pártnak Ká- ’olyi mellé tömörülni.

Az entente hatalmak kormányai világosan kimondották, hogy csak olyan magyar kormánnyal hajlandó tárgyalni, amelynek többsége a polgári pártokból áll. Ha tehát ilyen kormányt nem tudunk az ország élére állítani, ki vagyunk téve annak, hogy a békét összes terheivel együtt meghallgatásunk nélkül, a nyakunkba varrják és bele- 'tényszerítenek bennünket, olyan kereskedelmi és vámszerződésekbe, amelyek nem fogják védeni a magyar föld terméseit. Ránk fogják szabadítani Amerika óriási termés feleslegét, Romania olcsó gabonáját és mi következik ebből ? az, l ágy a terhekkel megrakott kisgazda, körülményeinek meg nem felelő olcsó gabona árak miatt tönkre fog menni.

Bár mily hangzatos szónoklatokkal boldogítják is most pesti agitátorok a földmíveseket, a fenti igazságok, igazságok fognak maradni, a föld népe ismét koldús lesz, elfogja ve- s. íteni a külföld előtt nemzetkö- zisége miatt, nemzeti és faji jellegét is és nem kell hozzá sok '• ?, hogy ne jöjjön számításba Európában mint nemzet.

Fontolja meg tehát minden kisbirtokos politikai állásfoglalását, mert ettől függ, hogy legyen-e Magyarország vagy ne.

Vitái István.

Magyarország és a nemzetiségi kérdés.

\zt hiszem, nem túlozok, ha azt á tóm, hogy száz magyar ember közül kilencvenkilenc csak sötét, szo- ' ngó aggodalommal, levert fásult0 ggal, elkeseredett nekibusulással tekint a jövőbe: vert nemzet vagyunk, elitéltek, megszégyenítettek

1 műnket, jövőnkben nincs remény.

Igaz, a jelen szomorú s amiből a

o őre következtethetünk, nem nagyon biztató. Lássuk mégis egy kissé cözelebbről a kérdést, főként a termeti integritás és így természetesen a nemzetiségi kérdés szempontjából.

Annyit mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a magyar nemzetiségi politika a múltban nem volt

elnyomatás, de nem is volt szerencsés. Ennek több tényezője volt. Ha csak a 18. századra megyünk visz- sza, már ez is elég adatot nyújt arra, hogy az abszolutizmusra és birodalmi centralizálásra törekvő uralkodók a magyarság háttérbe szorítására, „rebellis hajlandóságainak szelídítésére“ és fékentartására nem magyar népek betelepítésével törekedtek. így szál- latták meg a temesközi, dunántúli svábok, békési tótok és bácskai szer- bek után oláhokkal az erdélyi északi megyéket, úgy hogy a magyarság arányszáma a Mátyás- és török-kori túlnyomó többségről gyönge kisebbségre hanyatlott. Mária Terézia kormánya nemcsak hogy külön császári hadügyi kormányzat alatt tartotta a román és horvát nyelvű határőrvidéket, hanem a Drávántúl három magyar vármegyét az anyaországtól elszakítva horvát igazgatás alá helyezett, talán még nagyobb következményekkel járt és — ami az eddig nagyrészt magyar nyelvű ■ hadsereget, mely fél Európával szemben a királynő trónját mentette meg — el- némesítette nyelvben, ruhában, érzületben egyaránt.

A magyar nemzetnek bámulatos életerejéről tesz tanúságot, hogy ily mostoha körülmények között nemcsak kibírta II. József németesítő törekvéseit, a francia háborúk rettentő vér- és vagyonveszteségeit, hanem képes volt a 48-as nagyszerű erőfeszítésre s az ehhez hasonló általános erejű nemzeti mozgalomra a 900-as évek elején. A magyarság abszolút számban gyarapodott, a városok még a másnyelvű tömbök között is magyarosodtak s a magyar kultúra ereje összefogó tényezőnek kezdett mutatkozni (bár a vidéken nem egy faluban a magyarság már ekkor is lemondott nyelvéről, nemZP.tiságftral <5 tóttá, oláhhá, nópioft©

lett.)

Viszont az 50-es évek abszolutizmusa, a kényszerhelyzettel megah kuvó kiegyezés óriási károkat okozott. A bécsi kormányzat divide et impera elve felosztván az országot a felvidéken a tótokat pártfogolta, a délvidéken a horvátok-szerbek mel lett a svábságot, a keleti részeken pedig a szerinte föltétlenül lojális olahságot, mely különben a Hora- Kloska-, majd meg a Janku-Axentye- féle magyat-irtásokkal nemcsak a maga többségét biztosította, hanem az erdélyi magyarságot a magyar- országitól végleg elszakította s a megmaradt szigetek beolvadását megalapozta.

így alakult ki hazánk nemzetiségi térképe, jóreszt uralkodóink jóvoltából. S ez még nem elég ! A bécsi központi kormányzat nemcsak nem engedte érvényesülni a magyar nemzeti törekvéseket külügyben, hadügyben, gazdasági téren, hanem a nem magyar nyelvű polgárokat következetesen izgatta a magyarság ellen, Lueger még az Erdély annexió- jára készülő Romániát tehát külső országot is izgatta, csakhogy a magyarság ne érvényesülhessen. S ehhez járult a szinte rendszeres rágalmazó hadjárat a magyarság ellen a sajtóban, mely a magyar nemzetet barbár, kulturátlan tömegnek tüntette fel melynek uralma csak véres erőszakon és elnyomáson alapul. S a külföld így ismert bennünket, mert illusztrációul gyakran szolgáltattak egv-egy „választással“ stb. (ami persze a színmagyar vidéken hasonló módon festett.) — ß. —

(Folytatása következik.)

Kedves előfizetőinknek és munkatársainknak boldog újévet kívánunk.

„Esztergom és Vidéke“

szerkesatősége és kiadóhivatala.

Az „Esztergom és Vidéke“ mint napilap. Újév napjan azzal a bejelentéssel lepjük meg kedves olvasóinkat, hogy lapunk, mint a helybeli Köztársasági Karolyi-part hivatalos orgánuma a nemzetgyűlési választások idejére rövidesen napilappá fog átalakulni. Az átalakulás napját ugyan még nem jelezhetjük, de annyit elárulhatunk, hogy rövidesen itt lesz. Rendes előfizetőinket ez átalakulás anyagilag egyáltalán nem fogja érinteni; ők megkapják az összes példányokat minden ráfizetés nélkül. A napilappá tétellel természetesen vele fog járni az „Esztergom es Videke“- nek uccai elárusitasa is, még pedig lehető olcsó áron, hogy minél többen juthassanak az olvasásához.

Személyi hir. A törvényhatóság legutóbbi ülésen a kormánybiztos tiszteletbeli tiszti főorvossá nevezte ki Schleiffer Mátyás dr. gyakorló orvost. Gratulálunk!

Előadás a földmives tanácsban.

L.cipuulx tiöoűiOjtUi. ív. f^rlfCKfíl

Marián múlt hó 29-en, vasárnap délután A magyar parasztság sorsa eddig és ezután címmel a városház nagytermében előadást tartott a helyi földmives tanacs tagjainak. A szép számmal egybegyült hallgatóság mindvégig feszült figyelemmel kiserte múlt es jövő sorsának megvilagitasát s hálás tapsokkal adózott az előadónak, kinek Horváth Mihály elnök külön is köszönetét mondott faradságáért.

Adomány a rokkant katonáknak. Roth Béla bélai főintező újévi üdvözletek megváltása címen 50 koronát küldött be szerkesztőségünkhöz a rokkant katonáknak. Az ösz- szeget a rendeltetesi helyére küldöttük.

Vármegyei Nemzeti Tanács

nyomban a törvényhatósági gyűlés után ülést tartott. Dr. Katona Sándor elnök indítványozza, hogy a hercegprímásnak küldöttségileg fejezze ki a tanács részvétét öccse legyilkolásért. Jelenti az elnök továbbá, hogy nehézségekbe ütközik a vármegyei tanács összehívása és ezért az elnökségekkel egyetértve intézi el a felmerült ügyeket. Végül elhatároztatott, hogy a vármegyei tanácsba minden nemzeti tanács a meglévő tagok kiegészítéséül 3—3 tagot küldjön ki és Esztergom város 36 taggai legyen képviselve a vármegyei nemzeti tanácsban.

A napközi otthonok újévi ajándéka. Dr. Machovich Gyula prelatus kanonok hazafiasságának és a hadiárvák iránti meleg szeretetének újabb tanujelét adta az által, hogy a napközi gyermekotthonok javara 1000 K-t küldött hozzám, mely nagylelkű adományért ez utón mondok hálás köszönetét. Bleszl Ferenc a Segélyakció pénzkezelő elnöke.

1919. január 1.

A Károlyi-párt köréből. A helybeli Károlyi-párt intéző bizottsága f. hó 3-án péntehen a Meizler-féle Kossuth Lajos uccai vendéglőben ülést tart, melyre a tagok pontos megjelenését kéri az Elnökség.

Újévi üdvözletek megváltása. A napközi gyermekotthonok javára, az újévi üdvözletek megváltása címén Seyler Vilmos főkáptalani és Bleszl Ferenc takarékpénztári igazgatók 20—20 koronát adományoztak, mely összegeket köszönettel nyugtázza a Segélyakció elnöksége.

Szomorú kép. Városunk utcáin naponta látni megrakott szekereket vonulni, melyek a Duna túlsó részéről mentik a lakosság elszállítható holmiját. Ment mindenki amit lehet a csehek elől. A háború alatt vidékünk volt az ország egyik legbiztosabb helye és most menekül a lakosság az agyon várt béke idején, volt barátaink elől. Mint értesülünk a káptalan .túlsó birtokairól tehenészetét szintén beakarta ' hozni, de ez lehetetlenségnek bizonyult és most kénytelen ezen óriási vagyont a legnagyobb bizonytalanságnak kitenni. Ez nemcsak a káptalan ügye, hanem a városé is, mert tej nélkül marad a város nagy része.

Megyegyűlés. Szokatlan kevesen jelentek meg szombaton tartott törvényhatóság rendkívüli ülésén. Napi rend előtt Schmidt Sándor bánya- igazgató kért felvilágosítást az elnöklő kormánybiztostól elsősorban arra nézve, hogy mi igaz a kormány- biztos lemondásáról szárnyra kapott hírekből ? és másodsorban pedig, mit szándékozik a törvényhatóság cselekedni azon esetre, ha a csehek tényleg megakarnák szállani a varmegye túlsó járását ? — Blesz Ferenc takarékpénztári igazgató szinten ca utóbbi tárgyhos ssólva, felhozza Érsekújvár vidékén terjedő ellentállási szervezkedest, rámutat az ellentálló községek veszedelmére megszállás esetén és azzal a konkrét indítványt terjeszti elő, hogy Írjon a törvényhatóság a kormányhoz és ha már elkerülhetetlen a megszállás, akkor francia vagy Szerb csapatokat kérjen ide. — Frühauf tiltakozni kíván a megszállás ellen és csatlakozik az érsekújvári ellenállási mozgalomhoz. Kernstock Károly nagy vonásokban ismerteti a háború okát és szintén tiltakozik a martalóc had ellen. — Dr. Katona Sándor értesíteni kivanja a kormányt, hogy a polgári társadalom támogatja, de tiltakozik a folytonos engedékenység ellen. — Az alispán nem tartja célravezetőnek az ellenállást, de szintén tiltakozik az is reguláris csapatok bevonulása ellen. —Dr. Fehér Gyula összefoglalja a felszólalásokat és azt indítványozza, Írjon fel a törvény- hatóság a kormányhoz, hogy a lakosság hangulata a megszállás ellen oly elkeseredett, miszerint a törvény- hatóságnak nem áll módjában megakadályozni az ellenállást. A törvény- hatóság ily értelemben ír fel a kormányhoz. A kormánybiztos Schmidt- nek első kérdésére válaszolva, kijelenti, hogy lemondását tényleg bejelentette, de erre még választ nem kapott és ha látja azt, hogy a törvényhatóság támogatja őt a megye érdekében kifejtett törekvőéiben, lemondásának elintézését sürgetni nem fogja. A második kérdésre nézve bejelenti, hogy amint tudomására jutott a demarkációs vonal kibővítése, azonnal érintkezésbe lépett az összekötő tiszttel és előadta a vármegye jogos kívánságát, de választ még nem kapott, amint határozott válasz érkezik, azonnal informálja a vármegye közönségét a helyzet felől. Schmidt in-