Esztergom és Vidéke, 1919
1919-04-27 / 30. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1919. április 27. tak; és nem tudtunk rájuk feleletet találni. Kerestük ugyan a hibákat, néha meg is találtuk, de akkor is csak kerülgettük és nem mertünk hozzájuk nyúlni. Az emberek kezdtek a vezető intézményektől, az őket érdeklő állapotoktól elszakadni. Mindenütt bizonyos fölényes nemtörődömség uralkodott. Ekkor jött a háború ; az Elet kizökkent egyhangúságából, volt lelkesedés és a laz átfűtött mindent. — Később azután szorongva várták a békét és áhítozva lesték a háború előtti idők visszatértét. Legyőztek bennünket. Jött az első forradalom, tengődtünk a győzők nagylelkűségében bizó hitünkön. De a gyerekes reménykedés csődöt mondott. Keletről új utat mutattak nekünk és mi ráléptünk erre az útra. Csatlakoztunk Oroszországhoz. Megcsináltuk a második forradalmat, mely egyúttal az első igazi társadalmi forradalom volt. Ráeszméltünk a bajokra és gyökeresen kezdtünk az orvosláshoz. Sok zökkenőn, váltón értünk el ehhez az állomáshoz. Az embereket oly hirtelen érték ezek a rázkódtatások, any- nyira beleélték magukat ezekbe, hogy lelkűkben a bizonytalanság vert gyökeret. Nem tudnak hinni, nem tudják elképzelni, hogy most végre célhoz értünk, hogy itt vagyunk. Nekünk most Életet kell itt teremtenünk. Aki szivén viseli az emberiség sorsát, annak most hinni kell és dolgoznia kell. Jólétet kell teremtenünk. a lovagot. Hanem ekkor a férfiú forró könnyei égették már egész lényét a legtüzesebb csókok orkánjában. A néma imádó fölemelkedett. Ellenállhatatlan vágy kényszerítette szólásra. Es ekkor hosszú lélekzettel kilehelte lelke legrejtettebb titkait: hogy mennyire becsülte, szerette, csodálta eddig s mindamellett távol maradt tőle csak azért, hogy az első találkozáson leleplezze forró szerelme mélységes titkát. — Folytonosan csak utánad eped- tem. Mint az elzárt madár verdestem szárnyaimmal kalitkám börtönét, mig hozzád juthattam. Mert te vagy az én életem napja, te vagy az én reményeim hajnalcsillaga. Ha tudnám, hogy halálom után követnél, akkor eddigi küzdelmes életemtől rögtön megválnék. Tegnap még öngyilkos lehettem volna. De ma már égbekiáltó bűnnek tartanám. Tied immár az én életem és halálom, ha örökre egyesülhetünk . .. Alig nyilatkozott eddig, a szép nő hirtelenül eltűnt. Lerohant a lép csőn, de már nem látta többé. Ekkor jéghideg borzongás rázta meg, mert eszébe jutott, hogy boldogságát köny- nyelműen tönkretette ügyetlen halotti beszédével. Lerogyott a padra. Csak reggel tért haza. Két nap múlva meghalt. Még pedig azzal a tudattal, hogy mint az élet alkalmatlan lovagja nem akar tovább alkalmatlankodni. Most nem szabad nézni, ki járt rosszul, ki jól; minden egyéni érdeket félre kell dobni és dolgozni kell erősen, bizakodón. A szenvedéseket, a nyomort megszüntetni a mi feladatunk. Nincs idő a íejcsóválásra, a gondolkodásra, cselekedni kell. Aki most akadályokat gördít boszuból a munka elé, aki most amerikázik, az nem a tanácskormány ellensége, hanem az emberiségé. Annak nincs szive, nincs lelke, az nem igazi ember. Ilyeneknek nincs joguk még az élethez sem. Meg kell fogni az ekét, kézbe kell venni a kalapácsot, meg kell indítani a gépeket, mert magunkért dolgozunk ! A magunk és az egész világ boldogságáért! Az ékszerek megindulnak. Ott hagyják sötét börtönüket, a vasszekrényt. Elmennek, hogy ne csak csillogjanak, hanem használjanak is, értéket kapjanak és hogy beálljanak ók is a nagy közösségbe. Ezentúl nem akarják az embereknek, a dolgozó embereknek szemét hideg fényükkel fájdalmasra szúrni. Nem akarják tovább az emberek közé az irigységet plántálni. Sokaknak fáj ez és bizony szomorúan néznek a drága ezreseken vásárolt ékszer után. Sokan vannak, kik megkárosítva érzik magukat és elkeseredésüket a régi társadalom ki- jegecesedett jogaival vélik igazolni. Mi sajnáljuk ezeket az embereket. Nem vagyunk mi kár- örvendők, nem akarunk mi veszteségeiken örülni. Inkább szeretnők őket szűk látókörükből kiszabadítani, fényt mutatni nekik, oly fényt, mely elhomályosítaná, elfeledtetné szemükben a drágakövek csillogását. Itt már nem megélhetésről van szó, hanem egyéni hiúságról, mely hiúságnak alapot, eddigi igazságot a múlt gondolat- világa, eszmeköre adott. Ahhoz, hogy e nagy átalakulást lelki- rázkódtatás nélkül nem fogják tudni átélni, azt tudjuk. De mi a szeretet magasztos eszméjére támaszkodva minden erőnkkel azon vagyunk, hogy e lelki átalakulást megkönnyítsük. Ha nem is értenek meg bennünket, de legalább igyekezzenek és akarjanak, meglássák majd, hogy akkor kevesebb lesz a fajdalmuk és könnyebb a szomorúságuk. Minden társadalmi berendezkedés megalkot magának egy gondolatkört, melyet minden ember, ki abba a társadalomba él, magáévá tesz. így volt ez mindig és igy is lesz. A filozófiák tartalma a vallások felfogása, a művészeteknek irányelvei, az irodalom, a politika mind-mind a gazdasági berendezkedéstől szükségszerűen függenek. Ha tehát egy új korszak jön, új társadalmi alakulás, akkor következésképpen meg kell változni a szellemi életnek is. Át kell formálódni az emberek agyának is. Azoknak a kultúrvágyaknak, kultúrigényeknek, melyet a kapitalizmus adott az embernek, most el kell tünniök. Át kell adni a helyüket az új társadalom kultúrigényeinek, mely párhuzamosan fejlődik az új munkarenddel. Más vágyaink lesznek, más dolgoknak fogunk örülni, mint eddig. Egyszóval meg fogunk változni. A jövő generáció pedig épen oly természetesnek találja majd az új világot, mint ahogy mi, magától értetődőnek, fogadtuk el a kapitalizmus életrendjét, világnézetét. Mások lesznek az ékszerek. Valami más fogja majd hiúságunkat kielégíteni. Igazabbak, emberiebbek lesznek a vágyaink. A nőt a szépsége fogja széppé tenni, nem a hideg kövek. És azt a szépséget tartalmasabbnak fogjuk találni. Mindennel igy lesz. Meg kell szabadulnunk a régi társadalomtól. Fel kell szabadulnunk, le kell rázni a múltat. Át kell vinni életünket az új társadalomba, hogy annak tartalmával gazdagíthassuk. A világ fejlődik, az emberiség fejlődik, elmaradni nem lehet. Mindig tartalmasabb lesz az ember, mindig tartalmasabb lesz az élet. Aki ezt fel tudja fogni, aki ezt látni tudja, annak a lelke nagy, gazdag, az élete, megelégedés és folytoni közeledés a boldogság felé. Egy kis virágcsokrot küldjünk ma leiekben a dömösi sírra, dr. Körösy László sírjára. Egy év előtt hunyta le örök álomra szemeit ez az Esztergomot lángoló lélekkel szerető férfiú, aki törődött testben is utolsó percében is fiatalos hévvel csüggött e város jobb jövőjén, boldogulásán, melyet szolgálni meg nem szűnt egy egész életen át. Most, amikor valóban nagy eszmék mozgatják, rázzák európaszerte az emberi társadalom fundamentumait s a lelkekben nemcsak a köz- szereplésre alkalmas konjunktúrák, hanem valóban erősen megérett meggyőződések is új kilátásokat nyitnak és nagy terveket segítenek diadalra juttatni, szeretném a közügyért dolgozni vágyó esztergomiak tekintetét Körösy László nagy alakjára irányítani. Szeretném, ha az általános emberi érdekek mellett — melyek kétségkívül ma a legfontosabbak, — a mi szűkebb világunkra, Esztergomra is új fény fakadna, új és boldog perspektívák nyílnának, s azok, akiket a forradalmi viszonyok magasra segítettek, Körösynek Esztergomot lángolóan szerető szivével működnének. Szeretném, ha minél többen dolgoznának oly eredménnyel, oly törhetetlen szülőföld-iránti szeretettel, hogy valamikor majd sírjára úgy hulljanak a kegyelet virágai földiéi részéről, mint a mi Körösynknek, akire egy év után ime, forradalmak kigyúlta, trónok ledőlte, új világok keletkezése közben is kegyelettel és szeretettel emlékezünk 1 H. I. Újabb tanítói kinevezések. Esz- tergommegye területére újabban Ull- mann József, Szarka Kálmán, Ország Mihály, Kálnai József, Molnár Ferenc és Skvarenina Péter tanítókat nevezte ki a közoktatásügyi népbiztos. Névmagyarosítások. A belügyi népbiztos a kiskorú Spitzer Aranka wieni születésű, esztergomi lakos főgimnáziumi tanuló családi nevét „Sándor“ névre, Jakus Gyula esztergomi születésű és illetőségű cipész, valamint Gusztáv nevű kiskorú gyermeke családi nevét „Sugár“ névre, végül kiskorú Eckstein Irma és Sári nagysápi születésű és illetőségű kenyérmezői lakosok, családi nevüket „Székely“ névre kért átváltoztatását megengedte. Dankó Sarolta tanítványainak hangversenye. Az Esztergomi Zenészek és Énekesek szakszervezete (volt Zeneegylet) folyó hó hó 27.-én d. u. 6 órakor a munkásszervezetek és diákok részére, folyó hó 28.-án 6 órakor a város közönsége részére Dankó Sarolta zongoratanárnő tanítványainak közreműködésével a főgimnázium nagytermében hangversenyt tart, melyre — tekintve, hogy külön meghívók kibocsátva nem lesznek — ezúton hívja meg a szak- szervezet a többi szakszervezetek tagjait és az érdeklődő közönséget. A 27.-én tartandó hangversenyen, melyet a szakszervezetek részére rendeznek, ülőhely 4 K, az állóhely 2 K. A 28-iki hangversenyen az ülőhely 6 K, az állóhely 3 K. Jegyek előre válthatók Brutsy Gyula díszműáru kereskedésében folyó hó 25.-től kezdődőleg. Forradalmi törvényszék új vádbiztosának kinevezése. A munkás és katonatanacs Pajor Tamást egyéb irányú kirendelés folytán az Esztergom vármegyei forradalmi törvényszék vádbiztosi teendőinek ellátása alól felmentette, egyben e teendők ellátásával a magyar igazságügyi népbiztos rendelkezésének beérkeztéig dr. Katona Sándor volt ügyvédet bízta meg, ki hivatalát már elfoglalta. Az Esztergomi Vörösezred eskütétele. Tegnap zászlóavatas és eskütétel ünnepsége folyt le az Esztergomi Vörösezrednek. Technikai okokból csak röviden említjük meg, hogy a katonákhoz Horváth, Lantos, Szentes, Szabó, Steiner és Belányi elvtársak intéztek buzdító beszédet. Az állampénztár május 1 én általános munkaszünetre való tekintettel április 30 án fizeti ki az állami illetményeket. Esztergommegyei tanügyi megbízott hivatalát a Viola-fele házból Széchenyi-tórre a Katona-féle házba tette át.
