Esztergom és Vidéke, 1919
1919-05-18 / 33. szám
Esztergom, 1919. XLI. évfolyam 33. szám. Vasárnap, május 18. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DÍJAK A KIADÓHIVATALBA KÜLDENDŐK. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE 16 K FÉL ÉVRE . 8 K EGYES SZÄM ÁRA 20 FILLÉR. Ami nálunk hiányzik. Nem hiszem, hogy csak magam fájlaltam volna, éreznie kellett minden esztergomi lakosnak, ki a kultúrával valaha komolyabb ismeretségbe jutott: mennyire hiányzik nálunk egy irodalmi és művészeti egyesület, mely különösen a téli hónapokban, mikor az ember a természetbeli tiszta örömöktől jobban el van zárva, nemesebb szórakozást nyújthatna a művelődni akaróknak. A velünk egyforma nagyságú közeli városokban mindenütt van már valamely híresebb Írónkról elnevezett ilyetén egyesület. Még a nálunk jóval kisebb Léva is dicsekedhetik már vele. Csak Esztergom nem látta még eddig elérkezettnek az időt arra, hogy kövesse a szomszédok jó példáját. S minden ily irányban való újságbeli propaganda, mint ismeretes, csütörtököt vallott. Valószínű, hogy az én jelen buzdításom sem fog gyors sikerrel járni; de legalább eléri azt, hogy visszajáró lélekképpen figyelmezteti tennivalójukra azokat, kik a hibát könnyen helyrehozhatják. Ahhoz, hogy kisebb városban irodalmi és művészeti kör létesülhessen, három szükséges : legyenek benne ügyes toliforgatók, jó zenészek és finomabb ízlésű közönség. Nem szükség bókolnunk önmagunknak : szerénykedés nélkül megállapíthatjuk, hogy Esztergom mindhárommal rendelkezik elégségesen. Vannak jónevű Íróink, elismert zenevirtuózaink, s a nemesebb élvezetekre vágyók egész serege. Nívós zeneegyletünk már régebbi idő óta működik. Ezt szépen egyesíteni lehetne a megalakítandó irodalmi körrel. Mi gátolja tehát a helyi kultúránk előbbrevitelét szolgálandó társulásnak létrejövését ? Mondjuk ki nyíltan: az intelligensebb lakosság le nem tagadható sajnálatos, szinte megrögzött széthúzása, melyhez még hozzá lehet adni a vezetésre hivatottak közömbösségét, nemtörődömségét is. Való igaz, hogy az is, ez is nem kicsinyelni való akadály, de viszont legyőzhetetlen sem. Az első és fő dolog volna, hogy álljon össze néhány lelkesebb író és zenész ember, kik a kezdeményezést kezükbe veszik s a megalakulást, ha csekélyebb számú tagokkal is, de végrehajtják. Csak a jégtörés volna nehéz, mert egykét sikeresebb matiné vagy estély kétségtelenül gyorsan emelné a belépők számát. Persze könnyebben menne minden, ha már lenne kultúrpalotánk. Ámde külön otthon is ellehetnénk egyelőre. Utóbb ahhoz is hozzájuthatunk, sőt köny- nyebben ily kulturális egyesület révén, mint nélküle. Ne altassuk el az ügyet avval, hogy most a politika az első, később is ráérünk a művelődést elővenni! Ez az elsőség nem komoly akadály. S az irodalom és a zene jól meg fér vele. Ami izgalmat a politika kelt bennünk, azt ezek lecsillapítják, feledtetik, s hozzá tiszta üdülést szereznek. Tehát inkább ma, mint holnap kapjunk utánuk. M. „Esztergom és Vidéks“ tárcája. Künn kedves violák... Künn kedves violák virulnak ... Megcsap szele a régi múltnak, Mosolyg a tiszta nap ; Szálló bogárkák háta csillog, Mik őrzik lenn a drága titkot A fűszálak alatt. Az „élet“ titka fel-fellebben, Midőn a szellő halkan, csendben Kerget egy levelet. Madárdal csattog át a légen S ezernyi édes szép emlékem Zsongja be lelkemet. S mint mikor üde leányajkak Titkon, remegve csókot adnak, Olyan az érzetem. . . Élet van most itt fűben-fában, Harmatcseppekben, napsugárban Élet és szerelem 1 Miket ma itt csodálva nézek, E szép, megejtő, szűz természet Mint él és mint ragyog ; Szivembe uj tavaszt mesélnek A violák s a madárének — Bár késő ősz van ott.. . H. I. Fura házasság. (Különös történet.) Á nagy háború küszöbén azonban rettenetesen lesújtotta boldogtalan gavallérunkat az a váratlan esemény, hogy Dr. Borsódy Elemér — egész szűk családi körben — oltárhoz vezette Borsódy Elvirát. Néhány székláb és vázatörés után ügyvédjéhez loholt. Másnap már a következő botrányos hir jelent meg a helyilapban : — „Fura házasság, Borsódy Mihály állami tanfelügyelő fia Elemér feleségül vette nővérét, Elvirát!“ A város előkelő benszülöttjei nem igen érdeklődtek a bevándorolt tan- felügyelő családi viszonyai iránt. Mindössze csak annyit tudtak, hogy a hetedik vármegyéből nevezték ki és akkor már egy nagy fia és egy nagy leánya volt. Borsódyék egyébként nem is találták szükségesnek, hogy a közönyös közönséget családi viszonyaikról tájékoztassák. A szokatlan hir természetesen fölkorbácsolta a sógorság és komaság békességének nyugodt tavát. Leginkább megdöbbentek a város álszentjei a rémhir hallatára. I Virgács Ottó pedig valóságos lu- ciferi gyönyörrel élvezte az ő boszúja gyümölcseit. Sőt el is dicsekedett azzal, hogy a világhírű újdonságot ő irta. Csak Borsódy Mihály és családja mulatozott nagyszerűen a fura híren, melyre a családfő nyugodtan ezt vá- laszoltá ugyanabban a lapbán : — „Fura rágalom. A tegnapi újdonságok közt megjelent hir a fura házasságról a tájékozatlanság forrásából eredt. Az állami anyakönyvvezető valamint a plébánia hivatala fölvilágosíthatta volna a tudatlan tudósítót, hogy az én első feleségem húsz év előtt hunyt el, mikor fiam négy éves volt. Mint özvegy segédtanfelügyelő feleségül vettem elhunyt főnököm özvegyét, kinek egy esztendős leánykája német nevét az én családi nevemre magyarosítottuk. Édes fiam és szeretett mostoha leányom épen úgy ismerték szüleik családi viszonyait a hivatalos okiratokból, mint eskető hatóságaink. A fura rágalom kovácsinasa tehát meg jelenhetett volna előbb, alapos tájékozódásra, bármelyik kohóban, mert akkor valóban nem lett volna szüksége erre a — szájkosárra. Borsódy Mihály m. k. áll. tanfelügyelő.“ A kisváros közvéleményének fölkorbácsolt zavaros hullámai ekkor ismét lecsitultak. A kaszinóban azonban rendkívüli választmányi gyűlést hívtak össze, mely Virgács Ottót a fura házasság c. fura rágalma miatt a tagok közül egyhangúan kirekesztette. A dühöngő Virgács Ottót még azon a napon bepörölte saját házi ügyvédje és titkos tanácsosa, becsület sértés miatt, mert uton-utfélen azt hirdette, hogy ő irta azt a szerencsétlen újdonságot. Az óvatos szerkesztő pedig Virgács Ottó kéziratát gondosan megőrizte esetleges sajtó- pőre villámhárítójának. Dr. Borsódy Elemér nem találta érdemesnek a nevetséges ficsúrt párbajjal megtisztelni. De mintha ettől riadt volna meg olyan nyomtalanul eltűnt a város mangalicája, akár csak az üldözött nyúl. A rendkívüli időkben azonban csakhamar napirendre tértek a város pletyka molnárai a fura házasság rendkívüli eseményén. Mert dr. Borsódy Elemér mint tartalékos hadnagy indult ezredével a harctérre. Elvira pedig édesanyjával a sebesülteket ápolta. A tanfelügyelő az uj évnegyedben más házban uj lakást és irodát bérelt, hogy semmifele összeköttetésük se legyen többé az ominózus háziúrral. Virgács Ottó megszökése óta házát a kiszolgált, mogorva tót kőműves kezelte, mint megbízott házmester. A gazdája postáját pedig majd
