Esztergom és Vidéke, 1919
1919-05-11 / 32. szám
Esztergom, 1919. XLI. évfolyam 32. szám Vasárnap, május 11 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL . SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILL-TŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DÍJAK A KIADÓHIVATALBA KÜLDENDŐK. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT NYILTTÉR SORA 50 FILL-'.R. KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE 16 K FÉL ÉVRE EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER. 8 K Egyesületeink a jövőben. Ha valamiben, hát egyesületek dolgában nem voltunk elmaradva a művelt nyugattól már a háború előtt sem. Természetesen egyesületeink számát értve, nem pedig intenzív tevékenységét. Még a legkisebb falvakban is volt legalább egy olvasókör, a városokban meg egész litániát tett ki a különféle társadalmi s kulturális egyesületek száma. Egyben majd valamennyien megegyeztek, hogy —■ amilyen nagy füsttel és lánggal jöttek létre, oly hamarosan kezdtek hanyatlani. Jobban csak névben éltek tovább. A kitűzött célt nem nagyon bolygatták. Tagjai csak ünnepi alkalmakkor szoktak egybeseregleni szép fogadásokra és lelkes bankettekre. Egyébként nem zavarták sem maguk, sem a város nyugalmát. Kivételt csupán a társaskörök : a kászinók tettek. Ezekben tagadhatatlanul élénk élet folyt nappal és éjjel egyaránt, mert se vége se hossza nem volt a társas érzést erősítő makaóknak, ferbliknek és a tudja Isten még mi néven nem nevezett hazárdjátékoknak. Szóval: egyesületeink nagy számuk mellett sem szolgálták kellően magasabb céljaikat, nem szolgálták különösen a közös főcélt, a művelődésnek előbbre- vitelét. Már pedig kétségbevonhatlan igazság, hogy bármely nemzet életében az iskolák mellett főleg az egyesületi élet képes a kultúrát szerteárasztani, mint szoktuk mondani, közkinccsé tenni. Világosan következik ebből, hogy nekünk magyaroknak eddigi jobban látszatos, mint komoly egyesületi életünket alaposan meg kell reformálnunk, ha a jövőben a nyugattal valóban együtt akarunk haladni. Az ideális állapot minden bizonnyal az lenne, ha minél több egyesület minél tevékenyebben végezné művelő feladatát. De mert ez nálunk egyelőre csak „jámbor óhajtás“, azt kell kívánnunk, hogy inkább kevesebb egyesületünk legyen, mint eddig volt, de egészen új: pezsgő élettel. Az egyesületi élet lendülete pedig — ne feledjük el — nagyobb mértékben függ a vezetőségektől, mint maguktól a tagoktól. Lelkes irányítás a ke- vésbbé érdeklődő tagok szivét s elméjét is meg tudja mozgatni. A kelletlen, lomha vezetés ellenben a leglelkesebb embercsoport hevülését is lelo- hasztja. A legfontosabb azonban az, hogy minden vezetőségben legyen nem több, csak egy ember, ki a szó igaz értelmében „lelke“ az egyesületnek. Amelyik ilyenre szert tehet, az eleve biztosítva van célja zavartalan elérésében, A jövőbeli magyar egyesületeknek tehát már megalakulásukkor arra kell különösen gon- dolniok, hogy legyen a vezetőségben valakijök — nevezzük akár elnöknek, akár titkárnak, akár másnak, — aki nemcsak időlegesen hevülni, hanem kitartóan dolgozni is tud és akar a kitűzött célért. Egy ilyennek bírása többet nyom a latban, mint a tagok még oly nagy száma és a legtervszerűbben egybeállított elnökség. Közoktatásunk vezetőségének külön gondot kellene reá fordítania, hogy a népi egyesületek számára sajátos vezetőket képeztessen ki, akik azután fő- tevékenységüket arra irányítanák, hogy az egyesületi életet a nép körében minél jobban föllendítsék. p. „Esztergom és Vidéke“ teája. „Majális.“ Elfeledtük ezt a szót. nem mondtuk ki régen. Gondoltuk, hogy nincs is már e földkerekségen. Amikor a világ ég, kinek jut eszébe, Hogy elég egy kis virág is imakönyvbe téve ? Régi, régi majális, felkisértett emlék ! Zengő-zúgó zivatarban hol van csöndes hely még ? Dörgésekben, csattanások félelmes zajában, Mintha szelíd harang csöngne nyugodtan, vidáman. Mintha most is virulnának lankás erdőszélek, Ha egy röpke pillanatra szembehunyva nézek . .. Eltűnik a gyász a földről, hajnalszin az ég fenn : Csupa öröm tarkállik e nyájas lelki képen. Mintha most is hallanám a kacajt, a tréfát, Mintha most is kötöznének tarka, szép bokrétát. Mintha egy kicsiny virág most is hajladozna, Hogy két szempár összevillan örömet orozva ... Menj te emlék, ne kisérts — más a nóta mostan ! Menj, ne tudjam, mi volt Írva fenn a csillagokban 1 Ne gondoljak könnyfakasztó szép napokra akkor, Amikor a föld remeg a zúgó zivatartól! H. I. Fura házasság. (Különös történet.) — Lehetséges-e kérem olyan házasság, ha valamelyik vőlegénynek ugyanaz a vezetékneve van, mint menyasszonyának ? — kérdezte izgatott kíváncsisággal Virgács Ottó ur a közönyös ügyvédet. — Lehetséges, Virgács úr. Például az én élettársam neve Kovács Elza, az enyim pedig Kováts István. A feleségem tiszáninneni én meg dunántúli. — Hátha, kérem az illetők testvérek ? — kérdezte az aranyékszer- tár kövér tulajdonosa gyanuskodó vakand szemével. — Ez már lehetetlenség, sőt abszurdum, Virgács úr. Jogi neve: törvénytelenség. ítélőszéke pedig a büntető törvénykönyv. Ekkor legalább is százkilós sóhaj szabadult ki a nyugtalan fiatal kliens cethal melléből. Diadalmas mosoly- lyal nyitotta ki tehát pufók pénztárcáját és hálásan lerakta a ropogós honoráriumot az ügyvéd oltárára, a kopott íróasztalra. Megkönnyebbülve lejtett azután hazafelé a Hunyady László opera indulóját fütyörészve vaskos ajkával. Otthon rágyújtott egy elhízott havannára. — Majd befőtök én a tisztelt Bor- sody famíliának 1 — lohogta megrémült divánján, melyet egy valódi perzsa szőnyeg díszített. — Hiába hencegsz Elemér, még sem lesz a te feleséged az én Elvirám 1 A fura nevű, fura orrú, fura szemű, fura teltholdképű, bajusztalan Virgács Ottó összes üres óráiban gondtalan magánzó volt. Túlbuzgó szülei agyondolgozták magukat, hogy egyetlen fiuknak egyetlenegy gondja se legyen sohasem. A vidám naplopó parvenű tehát dús házbéreitől hízott, a kaszinóban urizált és a vendéglőben kurizált. Sokkal intelligensebb volt azonban választékos öltözete, mint saját maga. Nem szívesen iskolázott. Legszívesebben forgott még fürge ifjúkorában s tánciskolában. Szeretett jól enni, inni, sokat aludni. A kényelménél azonban még szenvedélyesebben szerette a csudaszép Borsody Elvirát. De jólét hűbb maradt hozzá, mint a fejedelmi termetű tanítónő kisasszony. Borsody Mihály tanfelügyelő egészen más országrészből került Virgács Ottó szülővárosába. Fia Elemér, az ifjú tölgyfa négy évvel lehetett idősebb mint leánya Elvira, a fiatal pálma. Elemér pompásan elvégezte gimnáziumi tanulmányait és Elvira ugyanakkor a polgári iskola osztályait. Mikor az ifjú az egyetemre került, a leányzó a tanítónőképzőbe iratkozott. Majd egyszerre végződtek szüleik végtelen örömére. Borsody Elvira tizennyolc éves korában már okleveles tanítónő lett, Elemér pedig okleveles tanár. Önkéntessége korában Virgács Ottó háziúr titokban erősen irigyelte a daliás katonát, mert őt idomtalan hájtömege miatt küszöbölték ki a hadiszolgálatból. Borsodyék olykor olykor meghívták az unatkozó magánzót vacsorára. És
