Esztergom és Vidéke, 1919

1919-01-01 / 01. szám

pouvmés rmsfíDFiLMiifíR

Esztergom, 1919.

XLI. évfolyam 1. szám.

Szerda, január í

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21.,

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZÉT2SI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK.

FŐMUNKATÁRS:

VITÁL ISTVÁN.

FELELŐS SZERKESZTŐ :

RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN.

KIADÓTULAJDONOS :

LAISZKY KÁZMÉR.

MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

EGY ÉVRE . 16 K FÉL ÉVRE . ? X

EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLER.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA

Hit kívánjunk?

A legutóbbi négy évfordulón mindig a békesség volt legjobb kívánságunk az új esztendőre. El is értük végtére. De milyen békességet? — „Adtál Uram esőt, nincs köszönet benne!“ Ez a béke sokkalta rosszabb a legvéresebb háborúnál: béke,

mely nem nyugtat, nem gyógyít, hanem kétségbe ejt és elsorvaszt. Miért is csúfoljak békének ? Ilyen hazugság még nem volt a világon.

Rövid ideje, és hányszor, de

hányszor vertük már a mellünketbár ne kívántuk volna any- nyira; bár ne siettünk volna oly gyorsan bekapni a csalárd horgot; inkább vesztünk volna oda mind egy szálig a véres csatamezőn! Azért hoztuk — nem egyébért, csupán életünkért — azt a mérhetetlen ver- és vagyonbeli áldozatot, hogy utoljára élve lássuk agyongyötört testünknek undok férgektől való fölemésztését? Volt-e már nemzettragédia, mely hasonló ehhez ? Szenvedett-e nép valaha ilyen kálváriát, csak azért, mert a magáét védelmezte ? Jóbnak sorsa lett a mi sorsunk: szemétdombra kerültünk ; s mialatt tehetetlenül, kínosan vergődünk, nem esik egyetlen résztvevő tekintet se reánk, de a gonosz kárörvendés gúnykacaja annál erősebben harsog fülünkbe...

Ha minden érzés nélkül, tisztán hideg ésszel nézzük sorsunkat, akkor sem lelünk vigasztalást. Hiába súgja valami belül, hogy — így nem maradhatunk, ily gyalázatosán nem söpörhetnek le bennünket a történelem színpadáról. Rideg valóság, hogy a reménytelenség és kétségbeesés sötét mély örvénye tátong körülöttünk, s egy gyökérszál sincs, amelybe kapaszkodhatnánk.

Milyen újévet kívánjunk ugyan magunknak ilyetén borzalmas agóniánkban ? A földre sújtott, a reményvesztett mit kívánhat még?

Élni így nem öröm. Meghalni lassan mindennél kínosabb. Egyszerre kimúlnunk lehetetlen. Csak egy marad számunkra : tűrni a végletekig! Az újévi jókívánságunk tehát most csak az lehet, hogy türelmünk fonala, bármeddig feszítik is, el ne szakadjon !

A Gondviseléstől túlságos erősen vagyunk sújtva-verve, de a végső nagy próbát meg kell álla— nunk. Álljuc meg abban a biztos tudatban, hogy aki sújt érdemünkön felül, az fel és tud és fog bennünket emelni. Mert véthettek a jó Isten ellen apáink sokat, vélhettünk mi ;

de leghitványabb népe nem vagyunk a földkerekségnek. S ha diadalmaskodni képesek ideig- óráig hitszegő, kapzsi nemzetek, lehetetlen, — ha van égben igazság — hogy mi, kik nem tértünk le a jog és a becsület útjáról, korai halálnak legyünk szánva. Lehetetlen, hogy a szabad élet és boldogulás napja fel ne virradjon még reánk.

Mint a pálma a súly alatt növekszik, türelemmel úgy kapjunk erőre mi is a ránk nehezedő súlyos megpróbáltatásban.

Priscus.

Földmivesekhez!

Régi meggyőződésem az, hogy a kisbirtokos osztály Magyar- országnak politikai gerince és most mikor ezen osztály kibővül, megmarad a magyar állam nemzeti eszméi mellett, még inkább az lesz. Nem felesleges munkát végzek tehát, ha ezekhez szólok és ha nem is kitanítási célzatból, de mindenesetre széles áttekintést óhajtok szeme elé tárni a jövőre nézve.

A kisbirtokosság a 80-as évek végén és a 90-es évek elejen ment tönkre, nem a maga hibájából, hanem a tőzsde, tehat a .nagytőke lelketlen papiros búza spekulációjából és a vámszerződések rossz volta miatt. A tőzsde abban az időszakban

nyomta le a gabonaárakat, amikor a kisbirtokos minden oldalról szoríttatva, kényleien volt gabonáját a piacra dobni, eladni olyan áron amilyet épen kínáltak neki. A vámszerződések sem védték a magyar kisgazdát, mert majdnem vám nélkül engedték be határainkon a román, orosz és a szerb- buzát, marhát, sertést. Ezen országok alacsony kultúrája természetesen sokkal kevesebb és kisebb igényű népe, olcsóbban adhatta terményét, mint mi és nem szabad elfelednünk azon körülményt sem, hogy Oroszország is Koraánia bTíbér rendszere is nagyban járult a gabona árak olcsóságához. Lenyomta azonban gabonánk árát Amerika sokkal fejlettebb gazdasága is. Ezen utóbbi veszedelem, valamint Románia bojár- rendszere még most is fenyegeti kisgazdáinkat, épen azért erélyesen követelje a kisbirtokosság a vámszerződések olya- téni megkötését, amelyek védeni fogjak létérdekeit. Nagyon természetesen ez csak akkor válik lehetségessé, ha a nyugati hatalmak által követelt polgári pártokra támaszkodó kormány létesül. Világos tehát, hogy ennek háta mögé kell tömörülnie a kisbirtokosság- nak. Mivel ezidőszerint Károlyi Mihály az új Magyarország Kosuth Lajosa képviseli legjobban demokratikus alapokra helyezkedve a polgári pártot, nem nehéz a kisbirtokosoknak válasz- tárnok — kit támogassanak.

És nézzük meg a jövő képét most. A földreform keresztül vitelével 2 — 3 millióval szaporodik meg a kisbirtokosság osztálya. Arról még beszélni sem akarok,, hogy a mostani nincstelenek ne legyenek korlátlan tulajdonosai a nekik osztályrészül jutott földnek. Ezen tulajdonjogba kétféle alapon juthatnak. Vagy teljesen ingyen, vagy hosszú, könnyen törleszt- hető vételár ellenében. Az első esetben csak a felszerelést kell majdan beszerezniük és nagyon

téves felfogás az, hogy ezt a felosztás alá kerülő nagybirtok felszereléséből tudják megsze rezni, mert még ha ingyen akarná is nekik az állam azt juttatni, akkor sem tehetné a következő okból: A nagybirtokon 20—25 holdra egy pár igás állatot és gazdasági eszközt számítanak, de ebből

2—21/a kisbirtok kerül ki. Hogyan lehet tehát két és fél felé osztani egy pár ökröt, szekere:, ekét, boronát nem is szólva a sokkal nagyobb területekre számított vetőgepekről. Világos tehat, hogy ezeket ha jutányosán is, de magának az új birtokos nak íog kelleni beszereznie. I . azonban egy nagyon fontos kérdés tolul előtérbe — miből A teljes vagy részleges tőke hiánya feltétlenül kölcsönt, tehát terhet von maga után. Az adósság pedig egy tálból eszik a gazdaval és mindig jobb étvággyal mint amaz, sőt vendégül fogja még hívni a törlesztési összeget is. És ez még mindig nem volna oly nag; baj, hisz a szorgalom minden legyőz az elemi csapásokat i beleértve. Más veszedelem i: fenyeget bennünket.

Bármennyire is belefog nyúlni az állam a háborúban meggazdagodottak zsebébe, bármilyer progresszív adórendszert fog is behozni — a föld mindég adózni fog. Az állam ha minden eszközzel fog is akarni a nagytőkékez szedőkezéve: nyúlni, nem lesz képes azon terheket leróni, amelyek alatt nyög és nyögni fog az ország Azon körülményt is számításba kell vennünk, hogy a békét a világ legnagyobb kapitalistája, Amerikától várjuk, kérdés tehát mennyire veszi védelmébe ez a nagytőkét. Az sem másodrangu dolog, hogyha az allam teljesen letöri a nagytőkét, nem lesz nagy iparunk és akkor mi lesz iparosmunkás polgártársainkkal5 De mi lesz velünk is és az ország pénzügyével, ha minden garasunk külföldre vándorol. Hisz eke, gépek és ruha