Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 34. szám
Esztergom, 1918. XL. évfolyam 34. szám Vasárnap, május 26, POlITimt és TRR5RDRL MfifíP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: S1MOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉS! S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK FELELŐS SZERKESZTŐ : ALAPÍTOTTA : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK: LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Nemzedékünk dicsősége. Minden kor nemzedékének megvan gondviselésszerű hivatása. Egyiké nagyobb, a másiké kisebb; egyiké dicsőségesebb, másiké egyszerűbb. Nálunk eleddig legtöbb nemzedéké vagy a haza megtartása, vagy nemzetiségünk védelmezése volt az idegenekkel szemben. A mai magyar nemzedéknek a haza megtartásának magasztos feladata jutott. Jutott pedig olyan időben, mikor ilyesmire mar alig gondoltunk, mert majdnem biztosaknak tudtuk határainkat; s jutott oly nagy és súlyos mértékben, mint talán még egyetlen régebbi magyar nemzedéknek sem. A természettől szépen kikerekített kis országunk ütközője volt századok óta a körülöttünk egyre hódítani igyekvő nagyobb népek hatalmi éhének, Vérrel szerzett és öntözött örökségünkből kitúrni, megrabolni akartak bennünket már többször is európai ittlétünk óta. De oly sokfe- lől való gonosz ránktámadást, mint mi, még soha nem ért meg magyar nemzedék. Északról az orosz, délről a rác és olasz, keletről az oláh, nyugatról a cseh akart testünkből közös megegyezéssel egyszerre kitépni egy- egy nagy darabot. És ha nem Isten csodája, legalább is csodával határos, hogy immár valamennyinek kezéből kifordult, vagy kitordulóban van az orgyilok, melyet biztos számítással emeltek reánk. Közönséges gondolkodással ítélve : a szerencse bámulatosmód hozzánk szegődött. Fenköltebb emberi lélekkel nézve a dolgot: lehetetlen tagadnunk, hogy a Gondviselés különös kegyelme segített bennünket ennyire. Még soha úgy, mint a mi időnkben, nem igazolódtak Petőfinek megyő- ződésteli ihletett szavai: „a népek éktelen viharja elfújt volna minket, mint egy porszemet; de ő szent palástja szárnyát reánk takarta, s tombolt a vihar, de — csak fejünk felett 1“ Ha százszor átgondoljuk annak a veszedelemnek nagyságát, melyben forogtunk, még akkor sem tudjuk eléggé felfogni a Gondviselés iránt való tartozásunk megfelelő mértékét. Ennek helyesen nemzeti szent meggyőződéssé kellene lennie mindany- nyiunkban ! A köteles hálának ilyetén maradandó érzése nem lesz és nem lehet kisebbítésére annak a joggal büszke öntudatunknak, hogy á Gondviselés támogatásával megértőén működött közre nemzedékünk édes hazánk és fajunk fenntartásáért. Ha önmagunk természetesen nem láthatjuk is egész nagyságában honmentő érérdemünket, de bizonyosnál bizonyosabb, hogy utódaink méltóan fogják jól végzett szolgálatunkat áldva emlegetni. Jöhetnek a magyarságra bármilyen idők, nem vitathatja el tőlünk senki azt a dicsőséget, hogy megvédtük, fenntartottuk, sőt gyarapítottuk is országunkat eddigi nemzeti létünk legeslegnagyob veszedelmében. E dicsőségünk csak nőhet az utókor igazságos Ítéletében. Tagadhatatlan, hogy nagy dicsőségünknek felette nagy az ára is. Majdnem megmérhetetlen az szenvedés, mellyel nemzedékünk a haza épségéért áldozott és még mindig álclo- zik; de egy pillanatig sem szakad kételkednünk benne, hogy a legszentebbért szenvedünk, amiért szenv,ú- hetünk, s nincs az a szenvedés, amely elég nagy lehetne hazánk és fajunk fennmaradásáért. Priscus. A kibontakozás útja. Amint az emberiség megváltásának nagy tragédiája hívőket csinált a hitetlenekből is, úgy az a hosszú megpróbáltatás, mely a választójogi huzavona alatt békóba verte és meddőségre kárhoztatta parlamenti életünket, kártevésnek bebizonyoso- dásával lassanként megenyhítette a szélsőségek merevségét; egyre jobban előtérbe állította a megegyezés szükségének az érzetét ; s mire piros pünkösd ünnepének engesztelő hangulata beköszöntött, ime ránk szállott a megértés, és tisztán jelenik meg előttünk a kibontakozás útja, melyen aldatlan politikai ziláltságunkból kitalálhatunk. Wekerléé az érdem mindenekelőtt, hogy végre ráeszméltünk erre a lehetőségre. Olyan világosan tárta elénk meghasonlásunk veszedelmét, hogy a közvéleménynek túlnyomó többsége nem zárkózhatott el a belátás elől: a ránk váró nagy feladatokat, a gazdasági, kulturális, szociális, in- terkonfesszionális uj berendezkedést, a magyar nemzeti állam kiépítését, az önálló magyar hadsereget, melynek keresztülv ítelében együttérző királyunk legmesszebbmenő támogatására számíthatunk, mind csak akkor valósíthatjuk meg, ha előbb a nemzet erejét szétforgácsoló választójogi kérdést intézzük el és hárítjuk félre a legalább is hasonló fontosságú egyéb sürgős tennivalóink utjából. A mód erre önként ajánlkozik még Wekorle előző programmjából, melyet egészében vall uj kormányának élén is. A választójog lényegéből nem ad fel semmit, aminthogy erre szükség sincsen, mert ebben mindnyájan egyetértünk. A lényeg megóvása pedig biztosítja nemcsak az általános választójogi jelleg érintetlenségét, de annak automatikus fejlődését is, mely hova-tovább a nép mind szélesebb rétegeire fog kiterjedni. Viszont az elválasztó másodrendű felfogásbeli különbségek áthidalásával ledönthetjük azt a válaszfalat, mely ma még hátráltatja erőink egyesítését s megakadályozza a vállvetett munkát, amely nélkül pedig újjászületésünk művét lehetetlenség megkezdenünk és még kevésbbé lehetséges azt sikeresen be is fejeznünk. Ezer éven keresztül töméntelen belső válságon mentünk már át; de a végső veszedelem pillanatában a nemzet még mindig magára talált s megujhodva került ki a próbákból. Azzal az erős bizakodással nézünk ezúttal is belső vajúdásunkra, hogy Wekerle bölcs és hazafias törekvése megértésre talál, hogy a nemzet józansága és csodálatos életereje most sem tagadja meg magát; s ha már egyszer felismerte a jövőjét fenyegető veszélyt, a kibontakozásra megjelölt és alkalmas utón diadalmasan hárítja azt el magáról ismét. |®| HÍREK |El| Síremléket Körösy Lászlónak! Mai kimutatásunkat, amely Dr. Kőrösy László síremlékére e hét folyamán begyűlt összegeket nyugtázza, Dr. Csernoch János biboros-herceg- piímásunk neve nyitja meg, aki pünkösd ünnepén küldötte el szerkesztőnk címére e nemes célra szánt adományát. Felemelő jelét adta ezáltal is annak, hogy mily élénk érdeklődéssel viseltetik a városunkban megindult mozgalmak iránt és mennyire megbecsüli ő is emlékét annak a lelkes férfiúnak, aki Esztergom felvirágoztatásáért, mig csak ereje bírta, szívvel-lélekkel dolgozott, fáradozott. Megható sorok kíséretében kapjuk a postán érkező adományokat. Gyűjtőiveink kibocsájtásától is szép ered ményt várunk, melyet eddig e feladatra szives készséggel vállalkozott munkatársunk elfoglaltsága késleltetett. Erős a reményünk, hogy megindított gyűjtésünk eredményeképen annak- j idején méltó emléket állíthatunk neves főmunkatársunk dömösi sírja fölé. Esztergomot szereti az, aki Dr. Kőrösy László emlékét megbecsüli! * A hét folyamán e célra a következő adományokat kaptuk : Dr. Csernoch János bíboros-hercegprímás 200 K. Schrank Béla 50 K. Ke- ményfy Kálmán 20 K. Einczinger Ferenc 10 K. Özv. Szabó Ivánné 10 K. B. Szabó Mihály 20 K. Nóg- rády Jenő (Nagybecskerek) 10 K. Sz. R. 2 K. Gaál László 3 K. Sárkány Sándor 4 K. Dr. Molnár Szul- pic 10 K, Serédi Dénes 2 K. Csapó Antonin 2 K. László Dániel 2 K. N. N. 2 K. Püvár Máté 3 K. N. N. 2 K. N. N. 2 K. Dr. Mattyasóvszky Kasszián 10 K. Dombay Nárcisz 2 K. N. N. 2 K. Összesen 368 K. Legutóbb kimutattunk 643 K-t. Eddigi összes gyűjtésünk 1011 K. Katonai kitüntetések. A király kitüntette a Ferenc József-rend hadi- ékítményes lovagkeresztjével Kascha Gyula századost, a katonai érdemkereszt hadiékítményes 3. osztályával és a kardokkal Me széna Ferenc tart. főhadnagyot, legfelső dicsérő elismeréssel és a kardokkal Hridel Emil tart. főhadnagyot, Brosche Adolf hadnagyot, Laucsek Rezső tart. főhadnagyot és Seyler Lajos tart. hadnagyot, mindannyit az esztergomi 26. gy. ezredben, Nyugalomba vonulás. Kaán Károly, az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank főkönyvelője a banknál eltöltött 40 éves szolgálata után, betegségére való tekintettel, nyugalomba vonult. Katonai előléptetések, A májusi előléptetések során háziezredünk kötelékében kineveztettek a tényleges állományból alezredessé Osterer Rudolf, századossá Csépi Dezső, főhadnagyokká Marosi Tibor, Staudt Frigyes, Hajdú János, hadnagyokká Grajh Árpád, Pintér Viktor, Zsigmond Sándor és Jezovits István. Tartalékos főhadnagyi kinevezést nyertek : Stern Sándor, Tapolcsányi Károly, Benkovics Károly, Szűcs József, Mäher Károly, Rajcs László, Szabó 1st, ván, Rapoch Andor, Havranek László- Streng Dániel, Bauer Ernő. Tart. hadnagyok: Diamant Aladár, Lukács István, Svitok Imre, Harkányi Oszkár és Garamvölgyi Ernő. Értekezlet a városházán. Az esztergomi földmívesgazdák ma d. e. 11 órakor értekezletet tartanak a városháza nagytermében, amelyen ama, kormányhoz küldendő memorandum ügyét tárgyalják, melyet Os- váth Andor városi főjegyző az esztergomi szőlők veszedelmes pusztulása ügyében szerkesztett.
