Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 33. szám
4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1918. május 19. elé és elfütyülte neki úgy otthonia- san, hogy melyik nótát húzza el, rá is tette a banda úgy, hogy az asztalok mellett csak úgy ropogott a magyar verbunkos és a csárdás. Ha innét kijött az ember, a „Nemzeti lövőidé ft-hez ért. Nohát volt is itt olyan forgalom, hogy a katonák egymás kezéből vették el a man- lichert, hogy a külömböző érdekes célokra és mulatságos alakokra lőjenek. Volt is azután nagy nevetés, mikor a cigány hornist eltalálta a bádogház ajtajának kilincsét, mire az ajtó felpattant és két vénasszony onnan kiugorva seprővel ugyancsak püfölte egymást. Most olyan hely következett, ahol ugyancsak mulathatott és nevethetett a szemlélő. A „Nemzeti lovarda“ volt ez, ahol az ügyes, kis gépfegyveres lovak várták felváltva a vendégeket nyereggel és nyereg nélkül, kinek milyen tetszett. A lovakat azután egy falusi rezesbanda cirkuszi nótái mellett az ezredkürtös dirigálta a középről hosszú ostorral, de oly ügyesen, hogy minden futamban volt egy-egy ügyetlen baka-huszár, aki' elveszítve az egyensúlyt nagyot puffanva esett le a homokba. No hiszen volt is aztán nevetés, mikor akkora legény esett le, akinek a lábai majdnem a földet érték s a homokban kapálódzóra a kis ló megállva olyan sajnálkozólag nézett vissza. De ennyi torokszáritó szórakozás és nevetés után megint csak Hoffmann főhadnagynak volt arra gondja, hogy a kiszáradt gégét meg lehessen egy kicsit olajozni is. Ez a hely volt a kantin, ahol „kurzer Schrittet“ — „voller Schrittet“ — „macskaverejtéket“ — „zsivány ecetet“ — „nyakolajat“ és egyéb mindenféle italokat lehetett kapni, természetesen utána egy kis harapnivalót is, amint már ez igy szokás. A körhinta következett most, ahol rekvirált, olyan könnyű, kis kocsik elé apró lovacskák voltak befogva s végig gördítvén azokat körben egy-egy menetre. Ez ugyan különben meg volt csinálva, mint a párkányi vásáron, mert itt még figyelmeztető tábla is volt, hogy : „Vigyázz, ki ne törd a nyakadat I“ A menet alatt azután a mindenfajta ellenséges foglyoknak öltöztetett rezes banda fújta az ütemes indulókat s a megállás után zöld frakkba öltöztetett pojáca kiabálta, hogy ezen a körhintán mindenhová lehet utazni, még szabadságra is, csak tessék beszállni. Most sátrak következtek, még pedig az elsőben sorsjegyeket árusítottak nyereménytárgyakra. Sorsjegygyei lehetett nyerni 1—50 kor. értékben bajuszpedrőtől és pipaszurká- lótól kezdve egészen a legfinomabb illatos levérpapirosig és teljes sakk készletig mindent a világon, még talán szabadságos levelet is. A következő és utolsó sátor volt a pezsgős, likőrös, teás, kávés és trafikos sátor. Volt is itt vendég és vevő annyi — különösen a trafik előtt, ahol egy szép tiroli kis lány volt a trafikos — hogy Esztergomban még a legnagyobb trafikhiány idején sem állottak annyian a nagy trafik előtt és szépen, rendben ment minden, pedig itt tollas zsan- dár sem állott az ajtóban. Hát kérem ezt leírni, elmondani is sok, hát még mindezt rendezni, megcsinálni, azután végignézni, kacagni és nevetni. De volt is jókedv, hangulat és eredmény elyan, hogy még a mai rápporton hét napi egyest kapott baka is nevetett és a pénzes fiókokat kétszer is ki kellett üríteni. Az ezred „Károly-hetének“ tisztajövedelme a rokkantak, özvegyek és árvák javára: 13.583 K 58 fill, s igy bebizonyítottuk és megmutattuk azt, hogy minden szóvirágos beszédnél és üres dicsekvésnél „szebben beszél a tett I“ Az esthomály takargatta már szürke palástjával a feher hegyeket és a barna völgyeket, mikor elcsendesült a hangos, a vidám, a zenés, a kacagó „Párkányi vásár“ s megszűnt a színházban, a „Koplaló csárdában,“ a sátrakban és a komédiás bódékban a világosság, hogy a jótékonyság csendes színhelyére a szelíden mosolygó holdvilág vesse halvány fényét, amely otthon is épen ilyen szelíd, jóságos fénnyel virraszt az otthonukban kesergő hadiözvegyek és árvák felett, akiknek arcáról szívjóságunkkal és szerény áldozatunkkal letöröltünk ma egy-egy forró nehéz könnycseppet. Táboripósta : 407. 1918. ápr. 25. Sípos István tart. főhadnagy. Mindent az anyákért! „Mindent a gyermekért, a jövő reményéért!“ ez legyen a magyar társadalom legszentebb jelszava. De hát vájjon hol is kell kezdenünk azt a nagy munkát, amit „Mindent a gyermekért“ jelszóra akarunk végezni ? A kórháznál már mintha egy kicsit késő volna, mert a kórházba került gyermekek egy részét gyakran még a leggondosabb ápolás sem mentheti meg az élet számára. Tehát élőbbről kell kezdenünk, annál az időpontnál, amikor a gyermek megszületik, sőt hogy még alaposabb munkát végezhessünk, még ezt is meg kell előznünk. Most már tudjuk tehát, hogy hol a kezdet. Nagyon sok leány megy úgy .férjhez, hogy nincs semmiféle hozzátartozója, aki megmagyarázná neki, hogy miként cselekedjék, mielőtt gyermeke megszületik, vagy ha tudja is ezt, nem vigyázhat magára eléggé, különösen ebben a háborús nyomorúságban és még akkor is dolgoznia kell. Végül meg kell még emlékeznünk a háború egy sajátosságáról, az aránytalanul sok leányanyáról. Ezeknek legtöbbje-a cselédek sorából kerül ki. Apja, anyja szégyenli az esetet; és ezért sok esetben a leány vagy tiltott műtétet végeztet magán, vagy. dolgozik a mindennapi kenyérért, amikor már nem volna szabad, vagy készakarva nem (vigyáz magára, mert fél az anyaságtól s a vele járó szégyentől. S ha véletlenül meg is születik a kis gyermek, akkor is azon van, hogy minél hamarabb magától meghaljon ; s ez a cél legtöbbször sikerül is. De menjünk tovább. Vannak hathét gyermekes családok, ahol olyan nagy a nyomorúság, hogy az anya kénytelen a kisgyermeket már néhány napos korában otthon hagyni, mert dolgoznia kell; de mielőtt elmegy hazulról, jól megeteti a kis apróságot, ad neki, amennyi csak belé fér, hogy meg ne éhezzék addig, amig ő dolgozik, vagy vár a sokféle jegyre. Ennek az eredménye aztán a bélhurut. Orvoshoz is rendesen későn megy, mert nem ér rá elmenni ; s ha véletlenül nem is megy későn, akkor is a legtöbb esetben lassabban épül föl a kisgyermek, mert az orvos nem a legjobb, hanem a legolcsóbb orvosságot rendeli. Sokszor látunk családokat öt-hat gyermekkel, nedves egyszobás lakásban lakni; az asszony ott főz, mos ; a férj pedig műhelynek használja azt az egy szobát is, mert nem telik nekik többre. Tessék most ilyen körülmények között gyermeket nevelni. A legegészségesebb csecsemő is beteges, vézna gyermek lesz a legjobb esetben. Ebből most már egy nagy tanulságot vonhatunk le. Plogy a gyermekeket megvédhessük, elsőben védjük meg az anyákat. Adjunk nekik mődot arra, hogy gyermekeiket csecsemő-korukban a kellő módon ápolhassák, gondozhassák, és ne kelljen nekik megélhetésről gondoskodniok addig, mig a csecsemők egészségére káros hatással lehet. Erre a legszebb példát Francia- országban látjuk, ahol az anyákat jól megjutalmazzák, díjazzák. Ha már annyit nem is tehetünk, mint a franciák, legalább iparkodjunk őket arra a bizonyos időre anyagi gondjaiktól felmenteni. De hogy ez sikerülhessen, szükséges, hogy az legyen az egész magyar társadalom legszentebb jelszava: „Mindent az anyákért!“ D. V. HÍREK Kellemes pünkösdi ünnepeket kíván előfizetőinek, hirdetőinek, olvasóinak, munkatársainak és jóakaróinak az Esztergom és Vidéke szerkesztősége és kiadóhivatala. A Stanow Nikolaj levele Asszonyához.1 — Egy olaszfronti orosa fogoly-munkás verseiből. — (Fogságom második évében, 1916. dec., az olasz teng«r mellett.) Asszonykám I.. . Édes ! . .. Hallod-e ? ! . .. Asszonykám ! .. . Édes ! . . . Érzed-e, midőn a szellő selyem-szárnyakon feléd lopózik nagy titkot mesélni, mit kék, csillagos téli éjjelen rab urad üzen messze-mesziről, mert nem bírja el posta s a papír ? 1 Asszonykám! . . . Édes ! .. . Erre nincsen hó, mint arra volt, ahol Atyuska lelke: — a Borzalom s a Bűn — a nászát [ünnepelte a hegy fehér, mint Cár-atyuska arca, ki mig honomban húztam az igát bilincsbe verve : vörös vérem itta s kinek az arca mégis oly fehér mint itt a hegy. — Itt kék az ég s a levegő meleg. 1 Idegen lapokkal aaemben kézirat. A fordító. Az : úgy esett, hogy akár itt a barmot, ott felhajtottak ostoros juhászok. S ki nem halt el az éh s a szomj miatt, korbácsolt testét zöld rongyba takarva a kézbe fegyvert adva : harcra kergetének mondván, hogy most ütött az óra, hát vívjuk ki magunknak nevezvén ezt a szót: Szabadság. Szabadság ?! ... Mi ez?! Hallottad-e már? ! Közülünk senki nem hallotta még, de féltünk tőle, mert jó nem lehet, ha a Jó Urak mondják. Mentünk hót előre ! Sötét volt. . . Ezer ágyú bőgött. .. Mintha a menny haragja sújtott volna ott: minden lépésben megnyílott a föld. És egyszercsak, miként az áradat, hegyes késekkel emberi formában villogó szemű és vicsorgó szájú dühöngő farkasok estek elénk, Torkuk rikácsolt. S mint a pokol réme, ha künn Szibériában felbukik a földből : tüzes füstöt szórtak a testeinkre. S hiába minden, a golyó nem fogta ; s hiába minden, a halál kaszáját fáradtan lökte félre ; meddő volt minden : csak törtek előre, zúgva, tépve, vért csapolva köztünk ; szakadt a drót, a kővéd összeomlott ; víz, tűz, sár, vas meghajolt előttük s mi leborultunk eléjük a földre. Nem hallottunk róla sohasem otthon még : a fajtája : magyar ; a neve meg : Honvéd. Gép-fegyverek űztek hátulról előre . .. Én összeestem .. . Hat sebből folyt vérem. Reád gondoltam édes feleségem és többé senkire. Midőn szemeim újra felnyitottam szelíd kezek tömték a hat sebet ahol csak folyt a vérem. Szelíd kezek adtak húst, kenyeret ; Szelíd kezek adtak jó bort a számba ; könnyes szemek néztek be a szemembe és siró hang súgta be a fülembe :-r Ne félj, nem halsz meg Muszka. — És betakart és mellettem maradt. És kocsin vitt. És törülgette arcom, midőn a kín s a félelem gyöngyöt szórt homlokomra. És hogy ki volt ? ! . .. Nem érted ! Én se [értem. — Ördög és angyal egyben nem lehet! — Miért adtak hát mégis ennek is, mint annak ott: Honvéd nevet. És itt raboskodom, hol kék az ég. Nem ütnek. Mind szabadon jár-kelünk. Nem éhezünk, mert húst és kenyeret, sőt dohányt is ad őrözőnk a : Honvéd. Mert szent karácsony napja van : kínálja saját borát, mondván : — Igyál te is — Hisz’ Krisztusom, Krisztusod neked is ! — És inni ad a : Honvéd. De alig csúszik le a jó a számon, mert könnyeimtől mindig sós az íze. Talán csuda?! Hiszen ti éhesen várjátok, hogy mikor Moszkvába a Megváltó születik Nem öl meg-e a megváltó Szabadság. Fordította : Sárkány Sándor. Lapunk legközelebbi száma a háborús nyomdai viszonyok miatt jövő vasárnap, f. hó 26.-án jelenik meg. £ ír Síremléket Dr. Kőrösy Lászlónak! Felhívásunk, mely dr. Kőrösy Lászlónak, Esztergom leghívebb fiának, a modern Esztergom egyik úttörőjének, a kiváfó írónak dömösi sírja fölé állítandó emlék költségeihez való kegyeletes adakozásra szólította fel a város és vármegye müveit közönségét, e hét folyamán szép visszhangra talált. Midőn a további szeretetteljes adományokat bizalommal várjuk, nem mulaszthatjuk el felhívni e helyütt olvasóink figyelmet dr. Kőrösynek lapunk mai számában közölt megható végüzenetére, melyet szülővárosának küld s mely legjobban \
